Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke az elmúlt időszak kedvező változásai ellenére (ítélőtáblák felállítása, kétlépcsős bírói illetményemelés, a korábbi éveknél nagyobb arányban megnövelt bírósági büdzsé) úgy látja: a magyar bírák fizetésének európai szintre történő emelése, a bírósági épületek korszerűsítése terén még akadna sürgős tennivaló. Ám pozitív változásoknak is bőven lehetünk tanúi, az önálló hatalmi ág zavartalan működésének biztosítása egyre magától értetődőbb a rendszerváltás óta regnáló kormányzatok számára. Dr. Lomnici Zoltán az interjú során határozottan leszögezte: a hazai igazságszolgáltatás vezetői elszántak a minőségi, európai szintű bíráskodás optimális feltételeinek kialakításában.
- A rendszerváltás óta eltelt időszakban számos esetben nyilatkoztak bírósági vezetők arról, hogy a bíróságok működésének finanszírozásában, a bírói illetmények, az épületek, az infrastruktúra fejlesztésében a politika nem mindig volt "ideális" partner. Ez mennyiben változott? Most, 2003 nyarán miképpen látja a harmadik hatalmi ág finanszírozásának helyzetét?
- Kétségtelen, hogy a költségvetési szervek működésének finanszírozása mindig nagy teher az ország számára, és a gazdasági élet szereplői éppen folyamatosan a költségvetési kiadások csökkentésére hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor megítélésem szerint a hazai igazságszolgáltató fórumok esetében a puszta számszaki adatokon túl további szempontokat is mérlegelni kell: míg a tizenegyezer-milliárdos költségvetésben a bíróságok negyvenkilencmilliárdos támogatása nem jelentős tétel, addig az ítéletek minden évben százmilliárdok sorsáról döntenek. Nem mindegy tehát, hogy ezek milyen munkafeltételek mellett születnek meg. Érzékelem azt is, hogy a bíróságok működőképességének rendkívül fontos szempontjait figyelembe veszi a pénzügyi kormányzat, ráadásul az önálló hatalmi ág
mindennapos finanszírozási gondoktól való megóvása teret nyert a rendszerváltás óta eltelt időben. Optimizmusomat az is alátámasztja, hogy az idén nem csupán a működésre jutott több a korábbi időszakokhoz képest, hanem két lépcsőben, júliusban és novemberben huszonöt-huszonöt százalékkal emelkedtek, illetve emelkednek a bírói bérek.
- A csatlakozás előtt pár hónappal, a már megemelt illetményeket a jelenlegi és majdani tagok hasonló adataival összehasonlítva mennyire lehetünk büszkék a magyar bírák anyagi megbecsültségére?
- A kíméletlen számok azt mutatják, hogy az európai átlag utolsó harmadában foglalunk helyet, sőt tovább megyek: csupán az egyik tagjelölt balti ország bíráinak fizetése alacsonyabb magyar társaikénál. Ezt nem is kívánom külön kommentálni, miként azt sem, hogy akadnak tagjelölt országok, ahol kétszáz százalékkal magasabb a bírói kezdőilletmény. És ez nem jelenti azt, hogy akkor náluk az úgynevezett pótlékok lennének alacsonyabbak. Nyugodtan megállapíthatom, hogy európai összehasonlításban - finoman szólva - kedvezőtlen a helyzetünk.
- Személyes beszélgetésekből tudom, hogy a bírák és bírósági ügyintézők túlnyomórészt az anyagi helyzetük javulását várják az elkövetkezendő években…
- Félre ne értse senki, mi is elszántak vagyunk a minőségi bíráskodás általánossá tétele, illetve az ehhez szükséges optimális feltételek megteremtése tekintetében. Az ügyintézők a köztisztviselői törvény alapján kaptak emelést az elmúlt években, itt is lenne javítani való, ám tiszteletben tartjuk a költségvetési realitásokat. Mindenesetre a bírák és bírósági tisztviselők előmeneteléről előkészítettünk egy törvényjavaslatot, ez a pótlékok, a nyugdíjak, a különböző támogatások kérdését rendezi az eddiginél is pontosabban, progresszívebben. Kétezer-nyolcszáz emberre vonatkozó igényeink nem rónak vállalhatatlan terheket a költségvetésre, egyébként szerencsére a kormány értékeli a törekvéseinket, pozitív hozzáállást tapasztalunk a személyi vagy informatikai fejlesztésekre, az épületek korszerűsítésére vonatkozó igényeink kezelésében.
- Mindez mennyiben jelenik meg a mindennapok számaiban?
- Jelentős változás következett be a bíróságok életében: korábban a költségvetés átlagosan három-öt százalékkal emelte évenként a bíróságok büdzséjét, ez a szám az idén 34,8 százalékos emelkedést mutat. Ennek nagyon örülünk, jó előjelnek tartjuk, de persze tudjuk, hogy a jelenlegi költségvetés - remélem, átmeneti - nehézségekkel küzd.
- Az idei év egyik legnagyobb hatású változása a négyszintű bírósági rendszer gyakorlatban is megtörtént kialakítása volt. Milyen költségekkel jár(t) mindez, a változások tükrében miképp sikerült kialakítani a bírósági épületek "logisztikáját"?
- Az ítélőtáblák beindításának összköltsége több mint kétmilliárd forint volt, és ebben még nincs benne a fővárosi ítélőtábla majdani végleges épületének kialakításával járó kiadás. Ismeretes, hogy Pécsett és Szegeden az idén álltak fel (Győrött és Debrecenben a jövő évben jönnek létre, az ezzel járó költségeket most nem érintem) a "táblabíróságok", amelyek július elsejétől új fellebbviteli fórumként a jogorvoslati kérelmeket bírálják el. Ily módon a jelenleg rendkívül leterhelt Legfelsőbb Bíróság betöltheti voltaképpeni szerepét, az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítását. Ami az épületek kérdését illeti, jelenleg a fővárosi ítélőtábla egyharmada működik a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai épületében, a nagyobb része pedig a Margit híd budai hídfőjénél lévő Tölgyfa utcai irodaépületben kap helyet. Ezért bérleti díjat fizetünk, nem is keveset, és számomra mindez nem tűnik racionális kiadásnak. A bírósági vezetők azt tartanák optimális megoldásnak, ha a fővárosi ítélőtábla teljes mértékben a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai épületében kapna végleges helyet, ez utóbbi pedig visszakapná egykori épületét, a Kúriát, amelyben most a Nemzeti Múzeum és a Politikatörténeti Intézet foglal helyet. Ezen intézmények elköltöztetésének természetesen milliárdos költségei vannak, ám jeleztük a Miniszterelnöki Hivatalnak, hogy ez a kiadás indokolt.
- Maradjunk még a bírósági épületeknél. Nyílt titok, hogy a rendszerváltás óta bizony nemegyszer ezek felújításánál, korszerűsítésénél kellett még egy lyukkal beljebb húzni a már amúgy is jól meghúzott nadrágszíjat. Miképp látja e téren a jelenlegi helyzetet?
- A kilencvenes évek derekán mértük fel a bírósági épületek állapotát. Az eredmény: hetvenöt százalékuk felújításra, korszerűsítésre szorult. A mindenkori költségvetés az ebben a körben mutatkozó igények csupán kis részét tudta biztosítani. A felújítások szükségességére elég csupán egy igen tanulságos példa: a Bács-Kiskun megyében tevékenykedő bíróság munkájához szerencsés módon kigazdálkodtuk a korszerű, új számítógépek árát. Igen ám, de az elektromos hálózat nem bírta a megnövelt terhelést, az egész vezetékrendszert ki kellett cseréltetnünk. Tovább megyek: Magyarországon jelenleg nem egy romos bírósági épületben méltatlan, embertelen körülmények közt folynak a tárgyalások.
- Ez többek közt az egyik tárgyi feltétel. Ami a "humánerőforrást" illeti, e téren - az egy bíróra jutó bírósági ügyintézők, a pulpitusokon ülők elé kerülő ügyek számában - mennyire vagyunk elmaradva példának okáért az Európai Unió jelenlegi tagállamaitól?
- A jelenlegi tagországokban a segítők és a bírák aránya négy az egyhez, nálunk ez a kettő az egyhez arányt sem éri el. Mondanom sem kell, mennyi adminisztratív és más terhet lehetne adott esetben egy bíró válláról levenni, egyúttal növelve ezzel a minőségi ítélkezésre fordítható időmennyiséget. Ráadásul tudni kell, hogy egy szinten túl a bírói státusok száma nem növelhető, hiszen ezzel párhuzamosan épületet, infrastruktúrát is kell biztosítani, éppen a hatékonyabb munka érdekében. Jelenleg egy kisebb létszámemelést tartok elképzelhetőnek. Ami az ügyeket illeti: Európában egy bírói tanács százötven-kétszáz ügyben dönt, nálunk négy-ötszázban, és van tanács, amelyik kilencszáz üggyel küzd. Az utóbbi éppen egy legfelsőbb bírósági tanács. Az Állami Számvevőszék az elmúlt években folyamatosan vizsgálta a működésünket, és több ízben megállapította a takarékos gazdálkodást. Ez is alátámasztja, hogy mi már nem tudunk belső erőforrásokat átcsoportosítani, ha úgy tetszik, ennél jobban már nem tudunk takarékoskodni. A minőségi ítélkezés érdekében egyébként olyan jogalkotói lépésekre is szükség van, mint az illetékek emelése. Nem szabad megengedni a parttalan pereskedést. Hadd ismételjem meg: elszántak vagyunk, célunk a minőségi, európai szintű bíráskodás általánossá tétele.
Drávucz Péter
