Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Igazságügyi Minisztérium törvényjavaslata a jogharmonizációs kötelezettségek miatt az Európai Unió jogrendjéhez és szabályaihoz kívánja igazítani az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés ugyanis tiltja a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik más tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, illetve fejtik ki gazdasági tevékenységüket, mint amelyben a szolgáltatás igénybe vevője lakik. A szerződés felsorolást ad arról is, hogy mi minősül szolgáltatásnak, ebben pedig említi a szabadfoglalkozású tevékenységeket is – ilyennek tekinthető például az ügyvédi munka. A magyar szakembereket az ügyvédi törvény legfrissebb módosításának elkészítésében két közösségi irányelv is segítette. Ezek közül az első a szolgáltatásnyújtás szabadságának az ügyvédek általi hatékony gyakorlását hivatott elősegíteni, a másik pedig az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzésétől eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlása elősegítéséről szól.
Juhász Edit, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese kifejtette: a javaslat szerint a csatlakozást követően a többi tagállamokban működő ügyvédek a megfelelő követelmények teljesítése esetén ügyvédi tevékenységet végezhetnek majd Magyarországon. A módosítás szövege a félreértések elkerülése érdekében az ügyvéd szót csak a magyar ügyvédekre használja, a tagállami ügyvédek neve egységesen európai közösségi jogász. Ilyen elnevezés csak azt illeti meg, aki nem csupán ügyvédi címet szerzett valamely európai tagállamban, hanem valamelyik tagállam polgára is.
Három kategória
A javaslat szerint az Európai Unió tagállamainak polgárai a csatlakozásunkat követően három formában végezhetnek majd ügyvédi tevékenységet Magyarországon.
Így például – amennyiben saját tagállamukban bejegyzett ügyvédek – eseti szolgáltatást nyújthatnak, a saját szakmai megnevezésüket használva. Ők valamennyi ügyben eljárhatnak, ám az ügyvédkényszeres ügyekben együttműködési szerződést kell kötniük valamely magyar ügyvéddel.
A második csoport, a saját tagállamukban bejegyzett, de Magyarországon letelepedett ügyvédek állandó, folyamatos ügyvédi tevékenységet fejthetnek ki. Itt tehát Magyarországon állandó jelleggel tevékenykedő közösségi jogászokról van szó, akiknek már kötelező regisztráltatniuk magukat az illetékes ügyvédi kamara névjegyzékében. Az ide történő felvételhez be kell mutatni a három hónapnál nem régebbi keltezésű igazoló iratokat.
A jelenleg praktizáló magyar ügyvédekkel egyenrangúnak minősül a harmadik kategória: ha az érintett letelepedettként három évig folyamatosan ügyvédi tevékenységet látott el Magyarországon, felvételét kérheti az ügyvédi kamarába és ezt követően már az ügyvéd megnevezés használatára is jogosult. Mivel a kamarába felvett közösségi jogászok lényegében magyar ügyvédként tevékenykedhetnek, ezért már jóval szigorúbbak a szabályok. A kandidátusnak például igazolnia kell, hogy Magyarország területén megszakítás nélkül három éven át folytatott ügyvédi tevékenységet. Továbbá meghallgatáson kell bizonyítania azt is, hogy rendelkezik az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges magyar nyelvtudással.
Telített piac
Mit jelent az uniós csatlakozás a hazai ügyvédtársadalom részére? – kérdeztük az ügyvédi vezetőktől. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Horváth Jenő szerint anyanyelvünk nehézségi fokát ismerve, a közösségi jogászok elenyésző részéből válik majd „teljes jogú” magyar ügyvéd. A legtöbb közösségi jogász várhatóan eseti megbízás alapján, magyar ügyvéddel együttműködve ad majd gazdasági tanácsokat az ügyfeleknek. A tervezet szerint előttük mindazon ügyekben nyitva áll a képviselet lehetősége, ahol kötelező ügyvédi képviselet nincs előírva. Éppen itt mutatható ki az aránytalanság problémája. Míg ugyanis Magyarországon az ügyek kilencven százalékában nem kötelező az ügyvédi képviselet, ezzel szemben Ausztriában az ügyek 85 százalékában kötelező. A számok önmagukért beszélnek.
Bár a csatlakozással egyidejűleg életbe lépő liberalizációtól a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke sem vár robbanásszerű változást, Bánáti János szerint ezzel a „komplikált törvényjavaslattal” eminens tanuló módjára túlságosan tágra nyitottuk a kaput a külföldi ügyvédek előtt. Ám az igazi gondot az ügyvédség számára nem a piac 2004-es megnyitása jelenti, hanem az egyetemi túlképzés. Évente ugyanis mintegy háromezer jogász végez Magyarországon és ez a tendencia a jövőben sem változik majd. Az oktatási intézményeket a fejkvóta a minél több hallgató felvételében és megtartásában teszi érdekeltté, az államnak is a felsőoktatás minél szélesebb körre való kiterjesztése az érdeke. A túlképzés terheit tehát a jövőben is a hazai ügyvédség viseli.
A helyzetet nem könnyíti, hogy az immáron a legjobbak közül évente pár tucatot kiválogató bíróságok, ügyészségek és közjegyzői irodák gyakorlatával ellentétben az ügyvédi pályán lehetetlen létszámstopot elrendelni – ez feltehetően az alkotmányba ütközne. Mivel – ellentétben jó pár uniós tagállammal – nálunk a közigazgatásban dolgozók bérének színvonala sem alkalmas a jogászok átcsábítására, így sokak számára – kizárásos alapon – az amúgy is telített ügyvédi piacon való érvényesülés lehetősége marad.
A megoldásra nincsenek kialakult elképzelések – hangsúlyozza Bánáti János – ám a létszám meghatározásának kivihetetlensége miatt az egyetlen járható útnak az ügyvédek munkaterületének szélesítése tűnik. Adott esetben a kamarák által megalkotott etikai szabályzatok felülvizsgálata, hiszen az ügyvédség számos területen korlátozta magát. Egyes európai országokban például van mód gazdasági tanácsadásra, vagyonkezelői tevékenységre is.
A csatlakozás hatásai
Más tagállamok ügyvédei nyilvánvalóan nem próbálnak tömegével magyar ügyvédekké válni, hanem feltehetően a gazdasági életben – nemegyszer magyar partnerekkel együttműködve – igyekeznek majd jogi szolgáltatást nyújtani. Juhász Edit kiemeli, hogy ugyanakkor a magyar jogászok számára is megnyílik a lehetőségek tárháza – természetesen ennek alapfeltétele a kiváló nyelvtudás és a közösségi jog ismerete. Azaz, ami elvész a réven, az megtérül a vámon, maga az uniós csatlakozás alapjaiban nem strukturálja át a hazai ügyvédtársadalom szerkezetét.
Bánáti János szerint a csatlakozás nem fog változtatni azon a most
megfigyelhető tendencián, hogy az egyéni ügyvédek egyre nagyobb számban kénytelenek úgynevezett „alkalmazott ügyvédként” (e kifejezést egyébként nem tartja szerencsésnek) elhelyezkedni. Azaz, egyre több lesz a sok alkalmazottat foglalkoztató, nagy ügyvédi irodákból, amelyek elsősorban nem is a klasszikus polgári peres vagy büntetőügyekben való jogi képviseletet látják el, hanem a gazdasági élet szereplőit szolgálják ki.
Drávucz Péter
Keretes:
Ügyvédsors
Magyarországon jelenleg mintegy 8500 ügyvédet tartanak nyilván, csak Budapesten több mint négyezret. (Ausztriában összesen 2500–3000 ügyvéd van.) A bíróságokra és ügyészségekre évente 100–150 embert vesznek fel, közjegyzőt öt és tíz között neveznek ki. A közigazgatás és a gazdasági élet is „felszív” jogászokat, ám ne felejtsük el, hogy évente háromezer végzősről van szó. Aki nem tud elhelyezkedni, az a tapasztalatok szerint ügyvédnek megy. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az általában kevésbé bonyolult munkáknak tekintett cégalapításokat egyes jogászok már nyolc–tízezer forintért is elvállalják, míg egy másik ügyvéd nagyságrenddel nagyobb összeget is elkérhet. (Horváth Jenő ennek kapcsán kiemelte: ez az összeg erkölcstelenül alacsony és nem tükrözi az érte szükségesen elvégzendő ügyvédi munka szellemi ellenértékét.) Mivel a rendszerváltást követően az ügyvédek óriási vívmányként élték meg a szabad ár bevezetésének elérését, kicsit furcsának tűnhet, ha most éppen ők próbálnák hatósági árakat megállapítani. Ez egyébként versenyjogi szempontból aggályos is lenne, a közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal a kartelltilalom megsértése miatt megsemmisítette az egyes oltások minimálárát megszabó állatorvosi kamarai rendelkezést.
