Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § c) pontja határozza meg a gazdálkodó szervezetek körét. Gazdálkodó szervezetnek tekintjük: az állami vállalatot, az egyéb állami gazdálkodó szervet, a szövetkezetet, a gazdasági társaságot, az egyesülést, a közhasznú társaságot, az egyes jogi személyek vállalatát, a leányvállalatot, a vízgazdálkodási társulatot, az erdőbirtokossági társulatot, a végrehajtói irodát (2002. január 1-jétől), továbbá az egyéni vállalkozót. Itt jegyzem meg, hogy az egyéni ügyvéd nem tekinthető egyéni vállalkozónak és ezért gazdálkodó szervezetnek sem, tekintettel arra, hogy a két tevékenység gyakorlásának jogszabályi feltételei jelentősen eltérnek egymástól. Az ügyvédet nem terheli bejelentési kötelezettség és nem kaphat vállalkozói igazolványt sem, amely két feltétel hiányában egyéni vállalkozóról nem beszélhetünk.
A költségkedvezmények mibenlétéről több jogszabály együttes alkalmazásával rajzolódik ki a teljes kép előttünk, e terület szabályozásának gerincét az alábbi jogszabályok alkotják:
– a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.),
– az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.),
– a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban,
– a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról.
A bíróság előtti eljárás több-kevesebb olyan költséggel jár, amelyet a fél előlegezni köteles, s amelynek viseléséről a bíróság csak az eljárás befejezésekor dönthet. A bíróság előtti igényérvényesítés megkönnyítését jelentik azok a szabályok, amelyek meghatározott körben mentesítik a felet (így a gazdálkodó szervezeteket is) egyes költségek előlegezése, bizonyos esetekben pedig azok viselése alól is. E kedvezményeket két nagy csoportra oszthatjuk, egyrészt léteznek azok, amelyek a felek személyéhez, anyagi teherbíró képességéhez, gazdasági helyzetéhez kapcsolódnak (személyes kedvezmények), a kedvezmények másik csoportja az érvényesített jog jellegéhez kapcsolódik (tárgyi kedvezmények). E kedvezmények – a feltételek megléte esetén – a beavatkozót is megilletik.
A személyhez kötött kedvezmények
– a személyes költségmentesség [Pp. 84–88. §; 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet],
– a személyes illetékmentesség (Itv. 4–6. §), és
– a személyes illeték-feljegyzési jog (Itv. 59–61. §),
míg a tárgyi kedvezmények
– a tárgyi költségmentesség [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2–3. §],
– a tárgyi illetékmentesség (Itv. 56–57. §),
– a tárgyi illeték-feljegyzési jog (Itv. 62–63. §), és
– az illeték mérséklése (Itv. 58. §).
A költségmentesség jelenti a költségkedvezmények legmagasabb szintjét. A személyes költségmentességben részesülő feleket, illetőleg a tárgyi költségmentes perekben a feleket megilleti a kedvezmények teljes köre, amelyeket a Pp. 84. §-a sorol fel, így
– illetékmentesség, azaz a fél fel van mentve az egyébként kötelező illetéklerovás alól;
– a költségek alóli mentesség kiterjed az eljárás során felmerülő valamennyi költségre, mentesít azok előlegezése és viselése alól. Az ügygondnoki díj az egyedüli kivétel, mert annak megfizetése alól a személyes költségmentesség nem mentesít, azonban a tárgyi költségmentes perekben az állam az ügygondnoki díjat is előlegezi, és annak viselésére a pervesztes felet nem lehet kötelezni;
– mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól azzal, hogy külföldi részére a költségmentes perelés csak nemzetközi megállapodás vagy viszonosság esetében engedélyezhető;
– pártfogó ügyvéd kirendelésére való igény.
E kedvezmények közül már csak az eljárási illeték megfizetése alól mentesül – még pervesztessége esetére is – a fél a tárgyi illetékmentes eljárásban, illetve a személyes illetékmentességben részesülő fél. Még szűkebb értelemben nyújt igényérvényesítési könnyebbséget a tárgyi és a személyes illeték-feljegyzési jog, hiszen ekkor a fél csak az illeték előzetes lerovása alól mentesül, míg annak viselésére már az általános szabályok irányadók, azaz főszabályként a pervesztes fél fizeti meg az eljárási illetéket. A tárgyi kedvezmények közé soroljuk végül az illeték mérséklésének szabályait, melyeket a Pp. kommentárja szerint az indokol, hogy a felek egyes perbeli cselekményei a már megindult eljárásban a jogvita elbírálását egyszerűsítik, illetve a bíróság eljárását könnyítik (a keresettől való elállás, a per közös megegyezéssel történő megszüntetése stb.). A mérséklés az egyébként járó illeték 10, 30 vagy 50 százalékára történő leszállítását jelenti a törvényben meghatározott esetekben.
A tárgyi kedvezmények a jogszabályi rendelkezésekből eredően minden perbeli félre kiterjedő hatályúak. Tárgyi költségmentesség illeti meg a feleket például az apasági és a származás megállapítása iránti perekben, munkaügyi perekben (kivételt képeznek azon munkaügyi perek, amelyek tárgyi illeték-feljegyzési jogosak). Az Itv.-n kívül egyéb jogszabályok is állapítanak meg tárgyi költségmentes pereket, ilyen például a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes beteg jognyilatkozatának pótlása iránt indított per. Tárgyi illetékmentes többek között a költségmentesség vagy az illeték-feljegyzési jog tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati eljárás, a határozat kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelem, de a megszűnt cég törlése iránti kérelem is. Amint már említettem, nem minden munkaügyi per élvez tárgyi költségmentességet, csak tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg a felet a perben, ha az a munkavállaló szándékos vagy súlyos gondatlan károkozásával, valamint a vezető állású munkavállaló polgári jog szabályai szerinti kártérítési felelősségével kapcsolatban indult; továbbá a végkielégítés iránti per a törvény alapján járó összegen felüli részében, ha az a minimálbér hússzorosát meghaladja. Ezenkívül a törvény értelmében nem kell előzetesen leróni az illetéket például a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti eljárásban, a csőd-, a felszámolási és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása alatt a vagyonfelügyelő, a felszámoló, illetve a pénzügyi gondnok által indított bírósági eljárásokban.
A tárgyi kedvezményekhez hasonlóan a jogszabályokból következik a személyes illetékmentesség, valamint az ügygondnokot, az eseti gondnokot, és azt a felet megillető személyes illeték-feljegyzési jog, akinek érdekében az őt megillető igény érvényesítése céljából az ügyész, vagy az erre feljogosított szervezet indított pert.
Teljes személyes illetékmentességben az Itv. 5. § (1) bekezdésében felsorolt szervezetek részesülnek (például a Magyar Állam, a helyi önkormányzatok, társadalmi szervezetek, egyházak, a Magyar Nemzeti Bank). E szervezeteken kívül önállóan nem biztosítható személyes illetékmentesség, tekintettel arra, hogy az illetékmentesség a költségmentesség keretében biztosított kedvezmény. Témánk szempontjából azonban fontosabb a személyes költségmentesség, illetve a személyes illeték-feljegyzési jognak a már említetteket meghaladó köre, tekintettel arra, hogy ezek a kedvezmények az érintett felet csak az erre irányuló kérelmének történő helyt adás esetén illetik meg.
Fontos ehelyütt megemlíteni, hogy a személyhez kötött kedvezmények hatálya a jogutódra nem terjed ki, bármilyen jogcímen is következzék be a jogutódlás, ezért ha a kedvezményezett személyében változás áll be, a kedvezmény megszűnik és a jogutódnak – amennyiben az adott személyes kedvezményben részesülni kíván – igazolnia kell a saját személyére nézve a kedvezmény feltételeinek fennállását. Ezzel szemben a tárgyi kedvezmények hatályát a felek személyében bekövetkezett változás nem érinti.
A 6/1986. IM rendelet 5. és 6. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg a költségmentesség megadásának jogszabályi feltételeit. A hivatkozott rendelet 6. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat a tényeket, amelyeknek fennállása esetén a költségmentesség kedvezményét a fél részére a bíróságnak biztosítania kell. Ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (ez 2002-ben 20 100 forint), vagyona pedig – a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül – nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. Költségmentességben kell részesíteni – jövedelmi és vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül – azt a felet is, aki rendszeres szociális segélyt kap. Kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az előbbi feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.
Felvetődik a kérdés, hogy gazdálkodó szervezetek részesülhetnek-e személyes költségmentességben, hiszen 2000. január 1-jével az 1999. évi CX. tv. 174. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte – a felek közti diszkriminációt megszüntetendő – a Pp. 85. § (2) bekezdését, miszerint jogi személyek nem részesíthetők költségmentességben. Meg kell jegyezni, hogy e szabályt a módosítás hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben nem lehet alkalmazni, azaz a 2000. január 1. előtt indult ügyekben a jogi személyek továbbra sem részesíthetők költségmentességben. Tehát a jelenleg hatályos Pp. a peres felek egyikét sem, így a gazdálkodó szervezeteket sem zárja ki az esetleges költségmentesség adta kedvezményből – még akkor sem, ha a költségmentesség engedélyezésénél a gazdálkodó szervezetek esetében nehezen értelmezhető szociális szempontok is szerepet játszanak –, ha ennek egyéb feltételei fennállnak. A jogalkotó viszont nem határozta meg, hogy a gazdálkodó szervezetek milyen feltételekkel, milyen körülmények igazolása mellett részesülhetnek személyes költségmentességben. Hiszen korlátolt felelősségű társaságok, betéti társaságok esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege nyilvánvalóan nem lehet kiindulási alap a költségmentesség megadásáról hozandó döntésnél. Jelenleg a gazdálkodó szervezetek teljes személyes költségmentességben való részesítésének egyáltalán nincs kialakult bírói gyakorlata. Holott a hatályos jogszabályok értelmében nem elképzelhetetlen, hogy egy komoly – akár a létét fenyegető – anyagi nehézségekkel küzdő betéti társaság, vagy egy korlátolt felelősségű társaság egy polgári peres eljárásban személyes költségmentességet kérjen, így akár arra is igényt tarthat, hogy a bíróság rendeljen ki mellé pártfogó ügyvédet. Szem előtt tartva azt a gyakorlatban kikristályosodott elvet, mely szerint a pártfogó ügyvéd kirendelésére a költségmentességben részesített félnek nincs alanyi joga. A bíróság minden esetben mérlegeli a jogvita jellegét, bonyolultságát, a fél személyében rejlő körülményeket stb., és csak ezt követően dönti el, hogy szükséges-e a kérelmet előterjesztő fél számára pártfogó ügyvéd kirendelése.
Véleményem szerint a jogi személyek személyes költségmentességének kérdését a jogalkotónak mihamarabb rendeznie kellene azon jogszabályi rendelkezések analógiájára, amelyek alapján a gazdálkodó szervezetek részére a bíróság illeték-feljegyzési jogot engedélyezhet. A jogalkotónak kellene eldöntenie, hol legyen az a határ, amely alatt a gazdálkodó szervezetek is részesülhetnének személyes költségmentességben, illetve milyen kritériumoknak kell ehhez megfelelni. Hiszen – még egyszer hangsúlyozom – ma nehéz helyzetben van az a bíró – döntési szempontok híján –, aki elé ilyen tartalmú kérelmet terjesztenek. Természetesen a gazdálkodó szervezeteknek itt még szigorúbb feltételeknek kellene megfelelniük, mint amikor illeték-feljegyzési jog engedélyezése iránt terjesztenek elő kérelmet, tekintettel arra, hogy itt a kedvezmények jelentősen bővebb köréhez való hozzájutásról van szó.
Az Itv. szabályozza a személyes illeték-feljegyzési jog engedélyezésének feltételeit, eszerint ha az illeték előzetes megfizetése a félnek jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíteni lehet az illeték előzetes megfizetése alól, különösen, ha a lerovandó illeték a fél és a házastársa, valamint vele egy háztartásban élő, általa eltartott gyermekei előző adóévben elért egy főre eső adóköteles jövedelme 25 százalékát meghaladja. Az Itv. 64. §-a az illeték-feljegyzési jog engedélyezésére és megvonására, valamint az eljárás kezdeményezésekor meg nem fizetett illeték viselésére, nyilvántartására és a megfizetésével kapcsolatos bírósági intézkedésekre egyebekben a költségmentességről szóló jogszabályokat rendeli alkalmazni, hiszen a költségkedvezmények eljárásjogi szempontból egységes rendszert képeznek, ezért a részletszabályok azonosak.
A személyes költségmentességet, illetve illeték-feljegyzési jogot igénylő félnek a 2/1968. IM rendelet mellékletében közölt nyomtatványokat kell felhasználnia jövedelmi, vagyoni viszonyai, valamint egyes személyi körülményeinek igazolására, ezek csatolása nem mellőzhető a kérelem elbírálásánál (BH 2001. 480.).
A rendelet további feltételeket szab a jogi személynek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetnek, nekik illeték-feljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmükhöz csatolni kell a bankszámlát vezető pénzintézet – 15 napnál nem régebbi – igazolását a bankszámla egyenlegéről. Ha a gazdálkodó szervezet több bankszámlával rendelkezik egy pénzintézetnél, vagy több pénzintézet vezet a részére bankszámlát, mindegyik vonatkozásában köteles az igazolást csatolni. A gazdálkodó szervezet képviselője írásban köteles nyilatkozni arról, hogy a gazdálkodó szervezet egyéb bankszámlával nem rendelkezik. A bíróság elrendelheti a gazdálkodó szervezet vagyoni állapotának (ingó, ingatlan vagyon, kintlévőségek, tartozások), továbbá 6 hónapra visszamenőleges bankszámlaegyenlegének igazolását is.
E rendelkezések magyarázata, hogy gazdálkodó szervezeteknél fokozott gondossággal kell vizsgálni azt, hogy egyfelől a lerovandó összeg nagyságára, másfelől a gazdálkodó szervezet likviditási helyzetére tekintettel valóban olyan megterhelést jelent-e az illetékkötelezettség teljesítése, amely nem áll arányban a fél vagyoni, jövedelmi viszonyaival.
A bíróságnak alaposan meg kell vizsgálnia az illeték-feljegyzési jog engedélyezése iránt folyamodó gazdálkodó szervezet tényleges jövedelmi, vagyoni helyzetét, és abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy ehhez képest a kérelmező számára az illeték előzetes lerovása aránytalan megterhelést jelentene-e (BH 1996. 493.; 1999. 171.). A kérelmezőnek adott esetben csatolnia kell a mérlegadatokat, az eredménykimutatást, az egyszerűsített éves beszámolót, amelyből megállapítható, hogy a perindítást megelőző évben képződött-e a társaságnak olyan összegű nyeresége, amely fedezetül szolgálhat az eljárási illeték lerovására. A kedvezményt igénylő gazdálkodó szervezet helyzetéről további következtetéseket vonhat le a bíróság a tárgyi és a befektetett eszközök leltárából, a banki számlakivonatok által tanúsított pénzmozgásokból (BH 2001. 284.). Önmagában azonban nem elegendő a kedvezőtlen képet mutató bankszámla kivonatának csatolása. Alapot adhat az illeték-feljegyzési jog engedélyezésére, ha a tárgyi eszközök értéke csekély és egyébként is olyan jellegűek, amelyek a kérelmező mindennapi gazdasági, üzleti tevékenysége végzéséhez nélkülözhetetlenek, vagy nem mobilizálhatók, illetve ha a kérelmező bankszámláin huzamos idő óta nem áll rendelkezésre a kereseti illeték lerovásához szükséges összeg. Adatokat kérhet a bíróság arról, hogy a gazdálkodó szervezetnek van-e részesedése más gazdálkodó szervezetekben, indult ellene csőd- vagy felszámolási eljárás, illetve milyen értékpapírok vannak a tulajdonában. Természetesen önmagában más gazdálkodó szervezetekben fennálló gazdasági érdekeltség még nem zárja ki az illeték-feljegyzési jog igénylését, ha azok például igazoltan végelszámolás vagy felszámolás alatt állnak. Fontos megjegyezni, hogy a bírói gyakorlat (BH 2000. 113.) szerint elegendő a kérelem elutasításához, ha a bíróságnak hivatalból van tudomása arról, hogy a kedvezményt igénylő fél (gazdálkodó szervezet) a per tárgyához képest is jelentős összegű egy vagy több kölcsönt nyújt a perben nem érintett harmadik személyek részére.
A személyes költségmentességet és a személyes illeték-feljegyzési jogot a fél kérelmére a perbíróság engedélyezi. A költségkedvezmény felülvizsgálatára és visszavonására már az ellenfél kérelmére és hivatalból is sor kerülhet. A kérelmet a felperes a per megindítása előtt, illetőleg azzal egyidejűleg – ez a leggyakrabban előforduló eset –, vagy az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozataláig bármikor előterjesztheti. Az alperes pedig legkésőbb a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérheti a költségkedvezmény engedélyezését. A 6/1986. (VI. 26.) IM rend. 10. §-a kivételesen lehetővé teszi költségkedvezmény engedélyezését az elsőfokú eljárást követően is. A felet az elsőfokú eljárást befejező határozat meghozatala után csak akkor lehet személyes költségmentességben és személyes illeték-feljegyzési jogban részesíteni, ha
a) az eljárás során ismeretlen helyen tartózkodott,
b) az ellene kibocsátott fizetési meghagyás, illetve bírósági meghagyás ellen ellentmondással nem élt, illetve
c) az engedélyezés feltételei utóbb következtek be.
Az a) és b) pont alatti esetekben a költségkedvezmény hatálya visszamenőleges, azaz visszahat az eljárás megindítására. Természetesen akkor is visszahat az eljárás megindítására a költségkedvezmény engedélyezése, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevélben előadottak ellenére nem határozott a költségkedvezmény engedélyezéséről. A helyes bírói gyakorlat (BH 1998. 30.) szerint ugyanis a perben korábban jogi képviselő nélkül eljárt felperest nem érheti hátrány abból, hogy a személyes költségmentesség engedélyezéséről az elsőfokú eljárásban a bíróság a keresetlevélben előadottak ellenére sem határozott, és utóbb sem tájékoztatta a felperest kérelme előterjeszthetőségéről, illetőleg megismétlésének lehetőségéről. Ilyen esetben a felperes részére az elsőfokú ítélet meghozatala után adott személyes költségmentességre a költségmentesség utólagos engedélyezésének szabályai nem alkalmazhatók, ugyanis az előzőekben kifejtettekből következő lényeges eljárási szabálysértés csak azzal orvosolható, ha az ítélet meghozatala után adott költségmentességnek ugyanaz a joghatása, mintha az elsőfokú bíróság annak megadásáról az eljárást befejező határozata meghozatala előtt rendelkezett volna.
Kiemelendő, hogy nem elég pusztán a keresetlevélhez csatolni a szükséges igazolásokat, a költségkedvezmény engedélyezéséhez kifejezett kérelem előterjesztése szükséges. Ha nincs ilyen kifejezett kérelem, vagy a jogszabály által megkívánt kellékek, igazolások stb. hiányoznak, a bíróságnak a hiány pótlására fel kell hívnia a felet. A bíróság a kérelmet hiánypótlási eljárás nélkül a kellékhiányra alapítva, mint érdemben alaptalant nem utasíthatja el.
A költségkedvezmény iránti kérelem tárgyában a bíróságnak alakszerű határozatot kell hoznia. Ennek elmulasztása, ugyanakkor a kérelem de facto teljesítése (például költségjegyzék kiállítása és annak az iratokhoz csatolása) esetén a le nem rótt illeték megfizetésére a – ténylegesen mentességben részesült – fél nem kötelezhető (BH 1998. 299.). Ha a bíróság a költségkedvezmény iránti kérelmet nem találja teljesíthetőnek, ide értve azt az esetet is, amikor a bíróság a költségmentesség elutasítása mellett illeték-feljegyzési jogot engedélyez, végzéssel el kell utasítania azt. E végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, így a Pp. 222. § (1) bekezdéséből következően a bíróságnak indokolnia is kell végzését. Ugyanakkor a költségkedvezményt engedélyező határozat ellen az ellenérdekű fél nem jogosult fellebbezést előterjeszteni (BH 2001. 535.). A keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasítani vagy a fellebbezést hivatalból elutasítani csak a végzés jogerőre emelkedése után – ha addig az érintett fél illetéklerovási kötelezettségének nem tesz eleget – lehet (BH 1994. 560.). Ha a bíróság a költségkedvezmény iránti kérelmet elutasítja, a felet fel kell hívnia a költségkedvezmény megtagadásáról szóló határozatban, hogy a kérelemre tekintettel le nem rótt illetéket a határozat jogerőre emelkedését követő 8 napon belül beadványának elutasítása, illetőleg, ha ennek már nincs helye, lelet készítésének terhe mellett pótolja. Végezetül megemlítem, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdéséből következően a költségkedvezményről rendelkező végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Dr. Kincses Attila
Dr. Kincses Attila a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1998-ban szerzett diplomát. Azóta a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság fogalmazója, majd a szakvizsga letételét követően titkára a polgári ügyszakban. 2001-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen jogász-közgazdász másoddiplomát szerzett.
