Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról
1. § A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.). 21. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (3), valamint (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az eredeti (3)–(4) bekezdés számozása (4)–(5) bekezdésre változik:
„(2) A munkáltatónak a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet véleményét ki kell kérnie az átszervezésre, az átalakításra, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálásra, korszerűsítésre vonatkozó intézkedése megtétele előtt, ha az a munkavállalókat, illetve az adott telephely munkavállalóit a 94/A. § (1) bekezdésében foglalt mértékben érinti. A véleményezéssel kapcsolatos eljárásra a 66. § irányadó azzal, hogy a tizenöt napos határidőt a tervezetnek a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet képviselőjéhez való érkezésétől kell számítani.
(3) A munkáltató egyéb intézkedése megtétele előtt – különös tekintettel a kirendelésre –, ha az a munkáltató, illetve az adott telephely munkavállalóit a (2) bekezdésben meghatározott mértékben érinti, köteles a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet tájékoztatni.”
„(6) A munkáltató a szakszervezeti tagdíj levonását az erre vonatkozó külön törvény alapján végzi.”
2. § Az Mt. 25. §-ának (2), valamint (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen – eltérő megállapodás hiányában – minden három, a munkáltatóval munkaviszonyban álló szakszervezeti tag után havi két óra. E kedvezmény mértékébe a munkáltatóval való tárgyalás időtartama nem számít be. A munkaidő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást előre be kell jelenteni.”
„(5) A szakszervezet kérésére a (2) bekezdés alapján járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot, de legfeljebb a munkaidő-kedvezmény felét a munkáltató köteles pénzben megváltani. A munkáltató a pénzbeli megváltás összegét az érintett szakszervezeti tisztségviselők átlagos, előző naptári évi átlagkeresete alapján állapítja meg, és havonta utólag – bruttó összegben – fizeti ki a szakszervezet részére. Ezt a pénzösszeget a szakszervezet csak az érdekvédelmi tevékenységével összefüggő célra használhatja fel.”
3. § Az Mt. 33. (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép
(3) Ha a kollektív szerződést több szakszervezet vagy több munkáltató, illetve több munkáltatói érdekképviseleti szervezet együttesen kötötte, a felmondás jogát – eltérő megállapodás hiányában – bármelyik szerződéskötő fél gyakorolhatja. Ha a kollektív szerződést a 33. § (3) bekezdése szerint több szakszervezet kötötte, a felmondás jogának gyakorlásában a szakszervezetek megállapodnak.
4. § Az Mt. 65. §-ának (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nincs, akkor a munkáltató köteles döntése előtt a 21. § (2) bekezdésében foglalt intézkedések megtétele előtt az üzemi tanács véleményét kikérni.
(3) A munkáltató köteles döntése előtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni:
a) a személyügyi nyilvántartás rendszerének kialakítására, a nyilvántartandó adatok körére, a 77. §-ban meghatározott adatlap tartalmára vonatkozó elképzeléseit, illetve a személyügyi tervet;
b) a munkavállalók képzésével összefüggő terveket, a foglalkoztatást elősegítő támogatások igénybevételére, illetve a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó elképzeléseket;
c) a megváltozott munkaképességű munkavállalók rehabilitációjára vonatkozó intézkedések tervezetét;
d) az éves szabadságolási tervet;
e) az új munkaszervezési módszerek és a teljesítménykövetelmények bevezetését;
f) a munkavállalók lényeges érdekeit érintő belső szabályzatok tervezetét;
g) a munkáltató által meghirdetett anyagi vagy erkölcsi elismeréssel járó pályázatot.”
5. § Az Mt. 76/C. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A munkaszerződést módosítani kell, ha a munkavállaló munkavégzési helye a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt módosul, és a változás következtében:
a) a munkahely és a lakóhely közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje másfél, illetve tíz éven aluli gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállaló esetében – a megváltozott munkaképességű munkavállaló által igénybe vett közlekedési eszközzel – egy órával növekszik, illetőleg,
b) a változás a munkavállaló számára személyi, családi vagy egyéb körülményeire, illetve költségeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel jár.
(5) A munkaszerződés módosítása során a munkáltatónak és a munkavállalónak a módosításból eredő utazási többletköltségek viseléséről is meg kell egyeznie.”
6. § Az Mt. 83/A. §-ának (4)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Egy naptári éven belül az átirányítás, illetve a munkáltató 105–106. §-okon alapuló intézkedésének időtartamát össze kell számítani, és ezek együttes időtartama – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a száztíz munkanapot nem haladhatja meg.
(5) Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb az eredeti munkaköre szerinti átlagkereseténél.
(6) Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett, munkaidejének egy részében más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, a munkabérén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A helyettesítési díjat az (5) bekezdés szerinti díjazás szabályainak figyelembevételével a ténylegesen végzett feladatok arányában kell megállapítani.
(7) Ha a munkavállaló a munkaköri feladatai ellátása mellett más munkakörbe tartozó feladatokat is ellát, a (6) bekezdésben foglalt helyettesítési díjat az (5) bekezdés szerinti díjazás szabályainak figyelembevételével a ténylegesen ellátott munkakörre egyébként irányadó díjazás alapulvételével kell megállapítani.”
7. § Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A végkielégítésnek a (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon
a) az öregségi nyugdíjra [87/A. § (1) bekezdés a) pont], továbbá
b) a korkedvezményes öregségi nyugdíjra [87/A. § (1) bekezdés c) pont]
való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg.”
8. § Az Mt. 105. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Belföldi kiküldetés esetén, ha az utazási idő a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkaidőn kívülre esik, a munkavállalót – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább a készenlét díjazására vonatkozó szabályokban meghatározott összeg kétszerese illeti meg.”
9. § Az Mt. 106. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Kirendelés esetén a munkavállaló foglalkoztatása során alkalmazni kell a kirendelés helye szerinti munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés munkaidőre és pihenőidőre, valamint – ha a munkavállalóra kedvezőbb – a munka díjazására vonatkozó rendelkezéseit.”
10. § Az Mt. 117. § (1) bekezdésének d) és f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„d) éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés;”
„f) délutáni műszak: a több műszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti időszakban teljesített munkavégzés;”
11. § Az Mt. 118/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg
a) készenléti jellegű munkakörben,
b) a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott, továbbá
c) az idénymunkát végző munkavállaló esetében.”
12. § Az Mt. 124. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„124. § (1) A munkavállalót – az e §-ban foglalt kivételekkel –hetenként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak hetenként legalább negyvenkét órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie. Ettől eltérően:
a) a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál,
b) a készenléti jellegű munkakörben,
c) a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott, valamint
d) az idénymunkát végző munkavállaló esetében
a heti pihenőidőbe egy teljes naptári napnak bele kell esnie.
(3) A (2) bekezdés a)–d) pontjának alkalmazása esetén havonta legalább egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni, és havonta legalább kétszer negyvenkét órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani.
(4) Ha a munkavállaló a (2) bekezdés alapján – a (2) bekezdés c) pontja, valamint a több műszakos munkarend kivételével – vasárnap végez munkát, számára az ezt megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzés nem rendelhető el.
(5) Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap a (2)–(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével
a) kéthetente, illetve
b) kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.
(6) Munkaidőkeret alkalmazása esetén az idényjellegű munkát végző munkavállalók esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a (2)–(3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a pihenőnap legfeljebb hathavonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható.
(7) A pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.
(8) A 127. § (5) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap nem vonható össze.
(9) A 127. § (5) bekezdés a)–b) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap összevonására csak hozzájárulásával kerülhet sor.
(10) A (2) bekezdés a) pontja tekintetében a 125. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(11) A (2) bekezdés a)–d) pontjai alá nem tartozó esetben a vasárnap munkavégzésre kötelezett munkavállaló a végzett munkáért járó munkabéren felül legalább ötvenszázalékos bérpótlékra jogosult, ha a 147. § (3) bekezdésének megfelelően másik pihenőnapot, pihenőidőt kap. Ennek hiányában legalább százszázalékos bérpótlék jár. A 117/A. § (1) bekezdésében meghatározott munkavállalók tekintetében kollektív szerződés eltérő szabályokat állapíthat meg.”
13. § A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény 1–2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § A munkáltató a munkavállalók munkabéréből a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíjat) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.
2. § (1) A munkáltató a megbízás megszűnéséig köteles
a) a tagdíjat a munkavállaló munkabéréből a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt bankszámlára átutalni;
b) évenként egy alkalommal – az érdekképviselet kérésére – a kérelmező munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt időszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás.”
14. § (1) E törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetést követő második hónap 1. napján lép hatályba.
(2) E törvény 13. §-a a törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) az Mt. 31. §-ának (2)–(4) bekezdése, a 124/A. §-a, a 150. § (1) bekezdése,
b) az Mt 123. § (2) bekezdés bevezető szövegében, a 123. § (3) bekezdésében és a 150. § (2) bekezdésében „vagy a felek megállapodása” szövegrész,
c) az 1991. évi XXIX. törvény 3. § c) pontja.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mt. 117/A. § (2) bekezdése d) pontjában az „illetve a 124. § (4) és (6) bekezdésében foglaltaktól eltérhet.” szövegrész „illetve a 124. § (5), valamint (8) bekezdésében foglaltaktól eltérhet.” szövegrészre változik.
(5) E törvény hatálybalépésének évében a 2. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépésétől az év végéig arányosítva kell alkalmazni.
(6) E törvény 6. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépését követően elrendelt más munkakörbe tartozó munka díjazása meghatározásánál kell alkalmazni.
(7) E törvény 7. §-ában foglalt rendelkezést a törvény hatálybalépését követően közölt felmondás, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében történő munkaviszony-megszűnés esetén kell alkalmazni.
(8) E törvény 8-9. §-ában foglalt rendelkezéseket a törvény hatálybalépése után elrendelt kiküldetés, illetve kirendelés esetén kell alkalmazni.
Általános indoklás
A törvényjavaslat a munkaadók és munkavállalók és szervezeteik között a Munka Törvénykönyve legutóbbi módosításakor megbomlott egyensúly helyreállítására irányul. A törvényjavaslat célja ezen módosítások korrekciója anélkül, hogy azok a munkáltatók alapvető érdekeit sértenék.
Részletes indoklás
1. §-hoz
A javaslat a munkavállalók foglalkoztatását alapvetően érintő kérdésekben a szakszervezet részére véleményezési jogot biztosít a jelenlegi tájékoztatási kötelezettség helyett.
2. §-hoz
A javaslat visszaállítja azt a szabályt, amely szerint a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselők fel nem használt munkaidő-kedvezményének egy részét köteles pénzben megváltani.
3. §-hoz
A javaslat a kollektív szerződés stabilitásának biztosítása érdekében abban az esetben, ha a kollektív szerződést több szakszervezet kötötte meg, előírja a szakszervezetek közötti megállapodást a felmondási jog gyakorlása tekintetében.
4. §-hoz
A javaslat az 1. §-ban foglaltakkal összhangban szabályozza az üzemi tanács jogosítványait.
5. §-hoz
A javaslat a munkaszerződés módosítását írja elő arra az esetre is, amikor a munkavégzés helyének megváltoztatása a munkavállaló részére a munkába járási idő jelentős növekedését okozza.
6. §-hoz
A javaslat visszaállítja a helyettesítési díj fizetésének kötelezettségét.
7. §-hoz
A javaslat szerint a korkedvezményes nyugdíjra jogosult munkavállalót a fokozott munkajogi védettség a korkedvezmény figyelembevételével illeti meg.
8. §-hoz
A javaslat megnöveli a belföldi kiküldetés esetén a dolgozót megillető díjazás mértékét.
9. §-hoz
A javaslat kirendelés esetén a dolgozó részére kedvezőbb munkafeltételeket biztosít.
10. §-hoz
A javaslat révén a több műszakos munkarendben dolgozók akkor is jogosultak az arányos pótlékra, ha a délutáni vagy éjszakai munkavégzés mértéke nem éri el a két órát.
11–12. §-hoz
A javaslat csökkenti a munkavállalók kiszolgáltatottságát a munkarend megállapítása tekintetében, és kikényszeríti, hogy a munkavállalók döntő többsége számára a vasárnapi pihenőnap, illetve a heti két pihenőnap biztosított legyen.
13. §-hoz
A javaslat kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkavállaló kérelmére a tagdíjat levonja a dolgozó béréből és átutalja a megjelölt szakszervezetnek.
14. §-hoz
A hatályba léptető rendelkezések biztosítják az új törvényi előírások zavartalan érvényesülését, illetve a szabályok időarányos alkalmazását.
Budapest, 2002. május 27.
Filló Pál
MSZP
Simon Gábor
MSZP
Tatai–Tóth András
MSZP
Sós Tamás
MSZP
Kárpáti Zsuzsa
MSZP
Fogarasiné Deák Valéria
MSZP
Dr. Bóth János
MSZP
Dr. Juhászné Lévai Katalin
MSZP
Jauernik István
MSZP
Török Zsolt
MSZP
Vargáné Kerékgyártó Ildikó
MSZP
Németh Erika
MSZP
Gúr Nándor
MSZP
Földesi Zoltán
MSZP
Farkas Imre
MSZP
Dr. Mester László
MSZP
Dr. Karsai József
MSZP
Devánszkiné dr. Molnár Katalin
MSZP
Gyárfás Ildikó
MSZP
