Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Szlovák Iparjogvédelmi Hivatal 2000. évi jelentése a védjegybejelentések számának intenzív növekedéséről számol be. A 2000-ben érkezett mintegy 4000 bejelentés, melyek több mint felét szlovák jogosultak tették, mindenképpen rekordot jelent a hivatal történetében. A statisztikák szerint 2000 végére a belföldi védjegyek száma elérte a 27 000-et, míg a madridi rendszerben lajstromozott külföldi védjegyek száma meghaladta a 86 000-et.
1. Az oltalomban részesíthető megjelölések köre
A törvény általános rendelkezéseinek sorát a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések körének meghatározása nyitja, melynek értelmében: védjegy lehet bármely, szavakból, személynevekből, betűkből, számokból, rajzokból, áruk vagy azok csomagolásának alakjából vagy azok kombinációjából álló, grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas különböző vállalkozások áruinak vagy szolgáltatásainak megkülönböztetésére, feltéve, hogy a védjegylajstromba bevezették. A módosítás magát a védjegy definícióját is újrafogalmazta annyiban, hogy abba integrálta a grafikai ábrázolhatóság követelményét, mint az oltalom pozitív feltételét. Korábban ugyanis a grafikai ábrázolhatóság, pontosabban annak hiánya a 2. §-ban mint feltétlen kizáró ok szerepelt. További újdonsága a hatályos definíciónak, hogy az 1997-es szabályozást szűkítette azzal, hogy nem említi a lehetséges megjelölések között a színeket, illetve azok kombinációit. Nem a szlovák törvény sajátossága ugyan – hiszen valamennyi térségbeli állam, így a cseh, szlovén és horvát törvények is így rendelkeznek –, de mindenképpen említésre méltó, hogy kizárja a lehetséges oltalmi körből az akusztikai megjelöléseket, illetve azok kombinációit. E tekintetben a magyar jogalkotás kivételt jelent, mivel a hangok vonatkozásában is lehetővé teszi a védjegyként való lajstromozását.
Az (2) bekezdés erre az előbbiekben ismertetett definícióra építve határozza meg az együttes védjegy fogalmát, melynek sajátossága – gyakorlatilag a magyarországi és valamennyi környező állam szabályozásával azonos módon –, hogy az érdekvédelmi céllal létrejött, jogi személyiséggel rendelkező szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól. Speciális tehát a kollektív védjegy mindenekelőtt a lehetséges jogosultak körének vonatkozásában, tekintettel arra, hogy míg az (1) bekezdésben definiált védjegy jogosultja bárki, természetes és jogi személy egyaránt lehet, addig a kollektív védjegy esetében kizárólag jogi személy, azon belül is csak az érdekvédelem céljára létrejött szervezet.
Alapvető különbség a magyar szabályozáshoz képest, hogy a szlovák védjegyjog nem ismeri a tanúsító védjegy fogalmát.
2. A kizáró okok rendszere
Ugyancsak a bevezető rendelkezések között kaptak helyet a kizáró okok, sajátos rendszerezésben. Sajátos annyiban, hogy a környező országok – így Csehország, Horvátország, Szlovénia és Magyarország – védjegytörvényeiben alkalmazott szerkezeti felépítéstől eltérően az okok nem a hagyományos feltétlen/viszonylagos, avagy abszolút/relatív kategóriák szerint kerültek csoportosításra, hanem a jogalkotó három szakaszban helyezte el őket.
2.1. Feltétlen kizáró okok
A feltétlen kizáró okok hagyományosnak mondható rendszerét több ponton is érintette a módosítás, melynek lényeges rendelkezései a következőkben foglalhatók össze. A 2. § (1) bekezdésének a) pontja a módosítást megelőzően a grafikai ábrázolhatóság hiányát említette kizáró okként. A grafikai ábrázolhatóság fogalmának a hatályos szabályozás által a védjegy fogalmába integrálásával az a) pont tartalma megváltozott, s csupán visszautal magára a definícióra, amikor akként rendelkezik, hogy ki van zárva a védjegyoltalomból az a megjelölés, amely nem felel meg az 1. §-ban foglaltaknak. A b) pont gyakorlatilag feleslegesen ismétli meg a megkülönböztetési képesség hiányával az a) pontban foglaltakat, hiszen mivel az az 1. §-ban foglalt feltételekre utal, így szükségképpen magában foglalja már a megkülönböztetési képességet is. Nem részesülhet védjegyoltalomban továbbá a megjelölés, amennyiben kizárólag olyan elemekből áll, amelyek a kereskedelmi forgalomban az áru fajtájának, minőségének, mennyiségének, rendeltetésének, értékének, származásának vagy más jellemzőjének a megjelölésére szolgálnak, vagy amelyek az áru gyártásának vagy a szolgáltatás nyújtásának idejére utalnak, vagy az általános nyelvhasználatban vagy az üzleti kapcsolatban szokásosan használt jelekből állnak. Szintén ki van zárva az oltalomból az a megjelölés, amely olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy amely az áruk értékének lényegét hordozza. Az olyan megjelölés, amely jellegénél fogva alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére – különösen az áru jellege, minősége vagy származása vonatkozásában –, avagy a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik, használata sértené a Szlovák Köztársaság nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit, szintén nem lehet tárgya az oltalomnak. Az 1997-es törvény még a magas szimbolikus értékű, így különösen a vallásos szimbólumot tartalmazó megjelölésekkel zárta az abszolút kizáró okok felsorolását, a 2001. évi módosítás azonban kiegészítette a fent említett kizáró okokat a borokra és égetett szeszekre vonatkozó rendelkezéssel, melynek értelmében ki van zárva a védjegyoltalomból az olyan megjelölés, amely borok vagy égetett szeszek földrajzi származására való utalást tartalmaz olyan borok vagy szeszek vonatkozásában, amelyek nem rendelkeznek a megjelölt eredettel. A szlovák törvény a magyar szabályozáshoz hasonlóan rendelkezik arról, hogy bizonyos abszolút kizáró okok fennállása esetén sincs kizárva a megjelölés az oltalomból, nevezetesen a b), c) és d) pontok esetén, amennyiben a bejelentő bizonyítja, hogy a megjelölés a bejelentést megelőzően elnyerte megkülönböztető képességét a bejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában. A módosítás ezt a rendelkezést nem hagyta érintetlenül két vonatkozásban. Egyrészt hatályon kívül helyezte azt a szabályt, amely szerint a megkülönböztető képességet legalább 1 évvel a bejelentés megtételét megelőzően kellett megszerezni, másrészt viszont előírta, hogy a bejelentést megelőző használat szempontjából a Szlovák Köztársaság területén vagy annak területével összefüggésben folytatott használat rendelkezik relevanciával.
2.2. Viszonylagos kizáró okok
A viszonylagos kizáró okok között a törvény 3. §-a hatálybalépésekor négy okot említett. Ezek szerint nem részesülhet oltalomban a megjelölés, amennyiben azonos egy korábbi elsőbbségű, más jogosult javára, azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában lajstromozott védjeggyel; azonos egy korábbi elsőbbségű, azonos árukra vagy szolgáltatásokra igényelt, más bejelentőt illető megjelöléssel; vagy azonos az azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott védjeggyel, amelynek oltalma a 15. § (1) a) szerint megszűnt, ha a bejelentést a megszűnéstől számított 2 éven belül nyújtották be. Nem alkalmazható ez a szabály, ha a bejelentő azonos a lejárt védjegy jogosultjával vagy annak jogi képviselőjével. Úgyszintén ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha annak valamely eleme azonos egy korábbi elsőbbségű védjeggyel vagy bejelentett megjelöléssel és fennáll az összetéveszthetőség valószínűsége. A módosítás a relatív kizáró okok sorából kivette ez utóbbit, ugyanakkor a 3. § kiegészült egy (2) bekezdéssel, melynek értelmében az (1) bekezdésben foglaltak esetén sincs kizárva a megjelölés a védjegyoltalomból, amennyiben a korábbi védjegy jogosultja vagy a korábbi elsőbbségű azonos megjelölés bejelentője hozzájárul a későbbi megjelölés lajstromozásához. A törvény a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván.
A törvény e vonatkozásban a jogalkalmazás során felszínre került gyakorlati nehézségek feloldására is vállalkozott, amikor beiktatta a 3a §-t, amely gyakorlatilag értelmező rendelkezéseket tartalmaz, mégpedig az azonosság és hasonlóság tekintetében mind a megjelölések és a védjegyek, mind pedig az áruk és szolgáltatások vonatkozásában. Ennek értelmében azonosnak tekintendők azok a megjelölések vagy védjegyek, amelyek megegyezőek, vagy csak olyan nem lényeges elemekben térnek el egymástól, amelyek az áru jellegén, arculatán nem változtatnak.
A megjelölések vagy védjegyek és az áruk vagy szolgáltatások hasonlóak, ha ezen hasonlóság miatt fennáll a különböző vállalkozások megjelöléseinek, védjegyeinek vagy áruinak, szolgáltatásainak összetéveszthetősége, vagy fennáll annak lehetősége, hogy a fogyasztók összefüggést feltételeznek a megjelölés vagy a védjegy és a korábbi elsőbbségű jog között.
A kizáró okok harmadik csoportját a 4. §-ban helyezték el. Itt kaptak helyet azok a kizáró okok, melyek alapul szolgálhatnak a 9. § szerinti kifogás előterjesztéséhez. A kifogás előterjesztésére a bejelentésnek az Iparjogvédelmi Hivatal (továbbiakban: hivatal) hivatalos lapjában történő közzétételétől számított 3 hónapos határidő áll rendelkezésre. A kifogás elbírálása során a hivatal megvizsgálja, hogy az oltalomban részesíteni kívánt megjelölés rendelkezik-e a lajstromozáshoz előírt feltételekkel, tekintettel a 4. §-ban foglaltakra, s ennek függvényében érdemi határozatában a kifogásnak helytad vagy azt elutasítja.
Nem részesülhet tehát védjegyoltalomban a megjelölés, amennyiben a hivatal a 9. § szerint benyújtott kifogás alapján megállapítja, hogy a) megtévesztésig hasonló az azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott korábbi elsőbbségű védjeggyel, b) megtévesztésig hasonló az azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában korábbi elsőbbséggel bejelentett megjelöléssel. A 2001. évi 577. törvény a jól ismert védjeggyel összefüggő c) pont helyébe az alábbi rendelkezést iktatta: c) azonos vagy megtévesztésig hasonló az azonos vagy hasonló áruk, szolgáltatások vonatkozásában belföldön vagy a nemzetközi egyezményben vagy WTO-ban részes államban lajstromozott védjeggyel, amennyiben a megjelölés bejelentője szlovákiai ügynöke vagy képviselője a külföldi védjegy tulajdonosának, és azt a tulajdonos hozzájárulása nélkül a saját nevében jelenti be lajstromozásra. A d) pont szintén módosult némiképp, figyelemmel bizonyos versenyjogi megfontolásokra, s akként rendelkezik, hogy nem részesülhet oltalomban a megjelölés, amennyiben a hivatal megállapítja, hogy az azonos vagy megtévesztésig hasonló egy nem lajstromozott olyan megjelöléssel, amelynek kereskedelmi forgalomban történő használatát annak jogosultja a bejelentést megelőzően megkezdte, feltéve, hogy a megjelölés használata tisztességtelen versenyt valósítana meg a nem lajstromozott megjelölés tulajdonosának jogaival szemben. A további okok sorában említi a törvény a következőket: e) azonos vagy megtévesztésig hasonló a cégnyilvántartásba a bejelentés elsőbbségét megelőzően bejegyzett cégnévvel vagy annak valamely elemével, amennyiben a vállalkozás tevékenységi körében azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások szerepelnek, f) azonos vagy megtévesztésig hasonló egy családi vagy keresztnévvel vagy felvett névvel vagy egy képmással, amennyiben a megjelölés lajstromozása más személyhez fűződő jogait sértené, g) azonos vagy megtévesztésig hasonló mást megillető korábbi iparjogvédelem által védett tárggyal, h) azonos vagy megtévesztésig hasonló más korábbi szerzői jogvédelem alá eső művével, amennyiben az ilyen megjelölés használata a szerző jogait sértené. A módosítás az okok felsorolását kiegészítette egy (2) bekezdéssel, nem csak részletesebb szabályozást adva ezáltal a jól ismert védjegy kategóriájának, hanem egyúttal szerkezetileg is elkülönítve azt a többi kifogás alapjául szolgáló októl.
A hatályos szabályozás értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha a 9. § alapján előterjesztett kifogás alapján a hivatal megállapítja, hogy az azonos vagy megtévesztésig hasonló egy olyan védjeggyel, amely a bejelentés benyújtását megelőzően a Szlovák Köztársaságban vagy a nemzetközi szerződés alapján a Szlovák Köztársaság területével összefüggésben történő használata révén jól ismertté vált tulajdonosának áruival vagy szolgáltatásaival összefüggésben, amennyiben a megjelölést azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan jelentik be. Úgyszintén, ha a hivatal megállapítja, hogy az azonos vagy megtévesztésig hasonló egy olyan védjeggyel, amely a bejelentés benyújtását megelőzően a Szlovák Köztársaságban vagy a nemzetközi szerződés alapján a Szlovák Köztársaság területével összefüggésben történő használata révén jól ismertté vált tulajdonosának áruival vagy szolgáltatásaival összefüggésben, amennyiben a megjelölést azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan jelentik be, és az ilyen megjelölés bármely árukkal vagy szolgáltatásokkal összefüggésben történő használata az ekképpen megjelölt áruk vagy szolgáltatások és a lajstromozott jól ismert védjegy tulajdonosa közötti kapcsolatra utalna és az ilyen használat által fennáll a tulajdonos érdeksérelmének lehetősége.
3. Eljárási szabályok
A törvény második része az eljárási szabályokat gyűjti egybe, így tartalmazza a bejelentésre, annak módosítására és átruházására, a lajstromozási eljárásra, a kifogás intézményére, valamint a védjegyoltalom megszűnésére és meghosszabbítására vonatkozó részletes szabályokat.
3.1. A bejelentéstől a lajstromozásig
A bejelentés – a magyar szabályozással ellentétben, mely kifejezetten akként rendelkezik, hogy a bejelentő oltalomszerzési képessége szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet – csak olyan árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan tehető meg, amelyek tárgyai a bejelentő természetes vagy jogi személy tényleges gazdasági tevékenységének. Lehetőség van arra, hogy a bejelentő a bejelentéskor elsőbbségi időpontra hivatkozzon azzal, hogy az erre vonatkozó igazolásokat a bejelentés napjától számított 3 hónapon belül csatolnia kell, különben elvész az igényelt elsőbbség.
A törvény biztosítja a bejelentés módosításának lehetőségét a bejelentésben szerepeltetett adatok változása esetén. Módjában áll a bejelentőnek a megjelölt áruk és szolgáltatások módosítása is, ez azonban nem eredményezheti a megjelölt áruosztályok számának a növekedését. Ugyancsak joga van a bejelentőnek a bejelentés megosztására, valamint a bejelentésből származó jogok átruházására a bejelentéssel érintett áruk egészére vagy azok egy részére vonatkozóan is. Az átruházás érvényességéhez, annak írásba foglalása szükséges.
A hivatal a bejelentés vizsgálata során megvizsgálja, hogy az megfelel-e a törvényben előírt követelményeknek. Ha a bejelentés nem orvosolható hibában szenved, a hivatal határozatával elutasítja a bejelentést. Orvosolható hiányosság esetén a hivatal határidő tűzésével felhívja a bejelentőt a hiányok pótlására. Ha a bejelentés kielégíti a törvényben előírtakat, a hivatal közzéteszi a bejelentést hivatalos lapjában, mely közzététellel megnyílik a kifogás előterjesztésére nyitva álló 3 hónapos határidő, mely gyakorlatilag a magyar törvény észrevételezési eljárásának felel meg. Ha a határidő alatt kifogás előterjesztésére nem kerül sor, vagy azt a hivatal elutasítja, a védjegyet bevezetik a védjegylajstromba, és ennek tényét a hivatalos lapban ugyancsak közzéteszik. A hivatal a lajstromozott védjegyről tanúsítványt állít ki. A bejelentés napjára visszaható hatállyal keletkező oltalom – a magyar szabályozással egyező módon – 10 évig tart, mely a jogosult kérelmére újabb 10-10 éves időtartammal megújítható.
3.2. Az oltalom megszűnése
A 15. § rendelkezései értelmében a védjegyoltalom megszűnik az oltalom időtartamának lejárta napján – feltéve, hogy nem kezdeményezték annak megújítását –, úgyszintén az oltalomról való lemondással, a jogosult cselekvőképességének megszűnésével vagy a védjegy érvénytelenítésével, melyre vonatkozó részletes szabályokat a megsemmisítési eljárással együtt a 16. §-ban tárgyalja a törvény.
3.3. Az együttes védjegyre vonatkozó speciális szabályok
Az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak az együttes védjegyekre annyiban, hogy jogosult csak vállalkozások érdekvédelmi céllal létrejött szövetsége lehet. Speciális kelléke a bejelentésnek a védjegy használatára vonatkozóan létrejött írásbeli megállapodás, valamint a használatra jogosult vállalkozások adatait tartalmazó lista. A magyar szabályozástól eltérően kifejezetten kizárja a törvény az együttes védjegy átruházását, használatba adását, valamint arra vonatkozóan jelzálogjog alapítását.
4. A védjegyoltalomból eredő jogok és kötelezettségek
A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. A jogosult követelheti, hogy mindenki más tartózkodjék a védjegy kereskedelmi forgalomban történő használatától, jogainak megsértése esetén pedig követelheti az ebből eredő vagyoni és nem vagyoni kárának a megtérítését. Megjegyzendő, hogy a szlovák törvény a polgári jogvédelmi eszközök jóval szűkebb skáláját biztosítja a védjegyjogosult számára, mint a magyar.
Korlátját jelenti ugyanakkor a védjegyoltalomból eredő jogoknak, hogy a védjegy jogosultja nem tilthatja meg harmadik személyek számára a védjegy használatát olyan árukkal összefüggésben, amelyeket maga a jogosult hozott forgalomba, vagy amelyek forgalombahozatalára az ő hozzájárulásával került sor.
A jogosult a védjegyoltalmat – az együttes védjegyeket kivéve – írásbeli megállapodással átruházhatja akár valamennyi áruosztály, akár azok egy részére vonatkozóan is. A jogosult használati szerződéssel engedélyt adhat a védjegy használatára akár valamennyi áruosztály, akár azok egy részére vonatkozóan is. A jogosult rendelkezési joga alapján a védjegyet megterhelheti, arra jelzálogjogot alapíthat, mely a védjegylajstromba való bejegyzéssel jön létre.
A jogosult mindezen jogosultságok ellentételezéseként köteles a védjegy használatára. A törvény értelmében a védjegy használatának minősül az is, ha arra nem közvetlenül a jogosult által, hanem harmadik személlyel kötött használati szerződés alapján kerül sor.
5. Egyéb rendelkezések
A törvény 4. fejezete a nemzetközi védjegybejelentést tárgyalja, melyre Szlovákiában is a Madridi Megállapodás szabályai szerint van lehetőség. A törvény 5., záró fejezete általános, átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmaz. Ezen szabályok közül kiemelést érdemel az 1997. évi törvényben foglaltakhoz képest jóval nagyobb részletességgel szabályozott és a módosítás által restitutio in integrumként nevesített intézmény, amely gyakorlatilag az igazolási kérelem előterjesztésére irányuló eljárást jelenti. A törvény – a 40. § (3) bekezdésében foglalt eseteket kivéve – lehetőséget ad a mulasztás igazolására az akadály elhárulásától számított 2 hónapos, és az elmulasztott határidő lejártától számított 12 hónapos határidőn belül. Az eljárás egyéb szabályai gyakorlatilag megegyeznek a magyar jogban is alkalmazott megoldással.
Összefoglaló
Szlovákiában a 2001. évi módosítás alapjaiban reformálta meg a védjegyekre vonatkozó joganyagot mind anyagi, mind eljárási jogi kérdések vonatkozásában, és a korábbiaknál egy jóval cizelláltabb, a gyakorlati alkalmazás tapasztalatait és az európai uniós kihívásokat egyaránt szem előtt tartó keretet adott az ipari tulajdon eme egyre növekvő jelentőségű terrénumának védelméhez. Cikkünk ezt a módosítást mutatja be a magyar szabályozás tükrében.
Életrajz:
Dr. Perecz Tamás 2000-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Jelenleg a Jánosi és Társa Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltje, fő szakterülete az iparjogvédelem. 2001-től PhD-hallgató.
