Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Palesztin Hatóság (PNA) a jordániai mintát követte: a Kairói Egyezmény aláírását követően Idegenforgalmi és Régészeti Minisztériumot állítottak fel. A minisztérium szintén a jordániai megközelítést alkalmazta az idegenforgalmi szabályozást illetően. A jordániai törvény vonatkozott Kelet-Jeruzsálemre és a Nyugati Partra 1967-ig, és a minisztérium alkalmazottjai közül sokan tapasztalatot szereztek a szektorban dolgozva Jordániában.
Mindazonáltal a jordániai megközelítés teljes körű átvétele nem megfelelő a Palesztin Területek számára, mert:
(1) a Gáza-övezet joga egyiptomi gyakorlaton nyugszik, és nem a jordániai jogon;
(2) A Nyugati Parton alkalmazott jog a terület 1967-es megszállása óta az 1967 előtti jordániai jognak, a brit fennhatóság idejéből származó kereskedelmi jognak, az izraeli katonai rendeleteknek és az izraeli polgári közigazgatásnak a keveréke;
(3) Kelet-Jeruzsálemben az izraeli jogot 1967 után kezdték alkalmazni;
(4) A jordániai idegenforgalmi jog maga is megújításra szorul a jelenlegi nemzetközi gyakorlat tükrében;
(5) A békemegállapodások, elismerve a Palesztin Területek és Izrael egymástól való függését a turizmus területén, kimondják az idegenforgalmi jog harmonizálását a Palesztin Területeken és Izraelben;
(6) A palesztin idegenforgalmi jognak konzisztensnek kell lennie a Palesztin Területeken alkalmazott jog egységesítésével és megújításával, amelyet jelenleg is végez a Jogi Bizottság.
Előre láthatóan az idegenforgalom lesz az egy legnagyobb, ha nem a legnagyobb iparág a Palesztin Területeken. Annak érdekében, hogy a PNA elismertetését elérjék, megfelelő szilárd jogi keretek szükségesek, amelyek:
– Tisztázzák a köz- és a magánszféra szerepét a turizmusban;
– Átlátható, hatékony, hatásos és tisztességes engedélyezési rendszert működtetnek;
– Biztosítják, hogy az idegenforgalmi projektekre adott külföldi adományokat megfelelően használják fel, és hogy a külföldi és hazai befektetők számára előnyösek legyenek a kezdeményezések;
– Biztosítják a szerződések megfelelő betartását a külföldi utazásszervezők és a palesztin szállásadók és más turisztikai szolgáltatók között;
– Lefektetik a szállásadók és étteremüzemeltetők jogait és kötelezettségeit a fogyasztóik vonatkozásában;
– Meghatározzák a kézművestermékek és ajándéktárgyak árusítóinak jogait és kötelességeit, és támogatják a kézművesipar elé állított magas követelményeket;
– Szabályozzák az idegenvezetőket;
– Elősegítik az országkép, a növény- és állatvilág védelmét;
– Szabályozzák az utazási ügynökök és az utazásszervezők tevékenységét, és viselkedési kódexet állítanak fel a szolgáltatások magas színvonalának biztosítására.
Javasoltam nekik, hogy ezeket a témákat az elsődleges jogalkotásban kellene szabályozni, és nem az Idegenforgalmi és Régészeti Minisztérium szabályozására korlátozni. Elsődleges jogalkotásként a Törvényhozó Tanácsnak kellene ezt megvitatnia. A tervezeteket más érintett minisztériumok is észrevételezhetnék. Ez az elsődleges jogszabályozás az általános elveket állítaná fel, és ezek hosszú ideig szolgálhatnák az idegenforgalmi szektort anélkül, hogy új szabályozás igénye merülne föl. A részleteket, mint például a standardok és osztályozási rendszerek, miniszteri rendeletek szabályozhatnák, amelyeket időről időre módosíthatnának anélkül, hogy a Tanácsnak részletező vizsgálatokat kellene folytatnia. A legtöbb országban ez a gyakorlat.
A jogi kereteknek le kellene még fedniük minden turisztikai szolgáltató tevékenységét, és szabályozniuk kellene a ma érvényes valóságot, amelyet nem tükröz a jelenlegi jogszabályozás. A jogszabályozásnak figyelembe kellene vennie még az utazásszervezőkre és utazási ügynökökre rótt keményebb garanciavállalási kötelezettségeket az Európai Unió területéről jövő idegenforgalom terén, ami elkerülhetetlenül ahhoz fog vezetni, hogy a turizmus befogadó országainak szolgáltatói felé szigorúbb előírásokat kell érvényesíteni.
A turizmus jelenlegi jogi szabályozása a Palesztin Területeken
Az Ideiglenes Önkormányzati Egyezményről szóló Elvek Nyilatkozata (Washington, 1993) kimondja (III. cikkely), hogy „a Nyugati Partot és a Gáza-övezetet területi egységnek kell tekinteni, amelynek az egységét az ideiglenes időszak alatt fenn kell tartani".
A fennhatóságot a Palesztin Hatóságnak (PH) adták a következő területeken:
– oktatás és kultúra,
– egészségügy,
– szociális ellátás,
– közvetlen adózás,
– idegenforgalom.
A megállapodás végrehajtó, törvényhozó és bírósági hatáskört adott a PH-nak. A Tanács van felhatalmazva arra, hogy minden az izraeliektől átruházott jogkört törvénybe iktasson. A IX. cikkely a két félnek előírja, hogy együttesen nézzék át a jelenleg hatályos jogot és katonai szabályozást a fennmaradó területeken.
A PH törvénykezési hatásköre a következő:
(a) földrajzi: a Gáza-övezet és a Nyugati Part, kivéve az izraeli településeket és a katonailag ellenőrzött területeket;
(b) funkcionális: minden jogkör és felelősségi kör az egyezményben rögzített. Nem tartoznak ide a külföldi kapcsolatok, a belső biztonság és a települések, valamint a katonailag ellenőrzött területek közrendje;
(c) személyes: minden személy a Palesztin Területeken, kivéve az izraelieket, hacsak az egyezmény másképpen nem rendelkezik.
A Gáza-övezetről és a jerikói területről szóló megállapodás V. 4. cikkelye korlátozza a PH törvénykezési hatáskörét a légtérben és az elektromágneses térben. Az V. 5. cikkely viszont kimondja, hogy a PH és Izrael tárgyalásokat folytathat jövőbeni jogi megállapodásokról.
A Törvényhozó Tanács által hozott jogszabályozást a Polgári Ügyek Koordinációjának és Együttműködő Bizottságának Törvényhozó Albizottságához (CAC) kell eljuttatni. Izraelnek 30 nap áll rendelkezésére, amelyen belül a módosítás ultra vires. Ha az Albizottság nem ért egyet, a Felülvizsgálati Testülethez lehet fordulni (amelyben egy-egy bíró van mindegyik oldalról).
A PH-nak és Izraelnek együtt kell működnie büntetőügyekben a CAC Jogi Albizottságán keresztül. A megállapodás III. mellékletében található a Jegyzőkönyv a jogi ügyekről. A jegyzőkönyv I. cikkelye kimondja, hogy a PH büntetőügyekben való bíráskodása lefed minden büntetőügyet, amelyet a területén követtek el. Az izraeliek által elkövetett kihágások vagy azok, amelyeket a településeken követtek el, az izraeli hatóságokra tartoznak. Minkét félnek joga van vizsgálatot folytatni, letartóztatni, tárgyalni és büntetni. Izraelnek jogköre van izraeliek letartóztatására a palesztin területeken, és olyan nem izraeliek letartóztatására, akiket éppen akkor elkövetett kihágással gyanúsítanak egy olyan helyszínen, ahol az izraeliek gyakorolják a biztonsági funkciókat. Később az ilyen személy átadható a PH-nak.
A Gáza-övezeten vagy a jerikói területen átutazó vagy az Izraelből jövő turisták, akik a Szélső Utakon tartózkodnak vagy a fő észak-déli úton, keresztezve a jerikói területet (90. sz. út), csak az izraeli hatóságok által tartóztathatók le és vonhatók felelősségre, amiről a PH-t értesíteni kell. Ha az izraeli hatóságok arra a következtetésre jutnak, hogy a letartóztatottak a fennálló törvényeket megsértették, és hogy további jogi eljárás szükséges, akkor ezeket a lépéseket a PH-nak kell megtennie. Ha egy turistát ezeken a területeken kívül a PH letartóztat vagy őrizetbe vesz, haladéktalanul értesítenie kell az izraeli hatóságokat, és biztosítania kell, hogy azok találkozzanak a lehető leghamarabb a letartóztatottal, és minden szükséges segítséget meg kell adnia a turistának, beleértve a konzul értesítését is, ha a letartóztatott azt kéri.
Izrael fenntartja területen kívüli rendelkezéseit Izrael vagy egy izraeli ellen elkövetett vétséggel kapcsolatban, de az autrefois convict (egykori elítélt) elve alapján. A PH-nak és az izraeli rendőrségnek együtt kell működnie a vizsgálatok lefolytatásában. A PH rendőrsége megteheti a szükséges intézkedéseket izraeli járművek vagy más dolog ellen, ha az közvetlen veszélyt jelent a közbiztonságra vagy a közegészségügyre, de előre értesítenie kell az izraeli hatóságokat. A jegyzőkönyv foglalkozik még másfajta rendőrségi együttműködéssel is az ujjlenyomatokra, fantomképekre stb. vonatkozóan.
A palesztin bíróságoknak és törvénykezési hatóságoknak minden polgári ügyben, mely az Egyezmény alá tartozik, ítélkezési joguk van. A Palesztin Területen kereskedelmi tevékenységet folytató izraeliek a fennálló polgári jog hatálya alá tartoznak. Az izraeliekkel vagy vagyontárgyaikkal kapcsolatos ilyen ítéletek betartatását az izraeli hatóságok végzik.
A palesztin bíróságoknak és törvénykezési hatóságoknak olyan polgári ügyben, melyben az egyik fél izraeli, nincs ítélkezési joguk, kivéve, ha:
(a) a per tárgya egy, a Palesztin Területen (PT) működő izraeli üzleti tevékenység (egy izraeli cég bejegyzése külföldi vállalatként a PT-n elégséges bizonyítéka annak, hogy az a PT-n működik);
(b) a per tárgya egy ingatlan a PT-n;
(c) az izraeli fél az alperes és írásban beleegyezett az ilyen ítélkezésbe;
(d) a vitás eset egy olyan megállapodás, amelynek ítélkezési záradéka van;
(e) a felperes izraeli, aki a keresetet a PT-n nyújtotta be. Ha az alperes szintén izraeli, szükséges az ő írásos beleegyezése is;
(f) más ügyeket érintő perek, a felek beleegyezése esetén.
Izraellel való együttműködés
Az izraeli Idegenforgalmi Minisztérium és az Izraeli Idegenforgalmi Hivatal leginkább a Szentföldre látogató turisták vonzásában ér el sikereket, és néhány palesztin idegenforgalmi szolgáltató hasznot húzott ebből. A legtöbb palesztin üzlet azonban nem járt olyan jól emiatt, mint amennyire ez elvárható, és ez nem kis mértékben a marketingtevékenységben tapasztalható hiányosságok következménye. Habár a Kelet-Jeruzsálemben található palesztin szállodák benne vannak a turistáknak szóló izraeli szálloda-útmutatókban és az izraeli honlapokon, de a külföldi látogatók nagy része nem meri igénybe venni a palesztin utazási ügynökségeket, szállodákat vagy más turisztikai szolgáltatásokat, és a repülőjegyeket is az El Al légitársaságnál foglalják le. A palesztin utazásszervezők és utazási ügynökségek nem léphetnek be a Ben Gurion repülőtér termináljára, hogy ügyfelekkel találkozzanak. Bár van egy izraeli képviselő a terminálon, aki eljárhat a palesztin utazásszervezők nevében, az ügyfeleik kiszolgálása kevésbé előnyös, mint az izraeli utazásszervezőké, és a repülőtéri alkalmazottak gyakran tanácsolják ezért a turistáknak, hogy válasszanak izraeli utazásszervezőt.
Nyilvánvaló, hogy az izraeli, valamint a nyugati parti és a gázai idegenforgalmi iparágak egymástól függenek. Az együttműködés közös érdek, és ez a lényege a 10. cikkelynek.
A múltban az intifáda miatt rendszeresen gátolták a szabad mozgást. A palesztin engedéllyel rendelkező járműveknek csak korlátozott bejárási joguk volt az izraeli területre. A Ráhel sírját övező terület fölötti vita nagyban akadályozta a Jeruzsálem-Betlehem autópálya forgalmának menetét. A palesztin járműveknek egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan léphettek be a hebroni óvárosba. Az autókölcsönző társaságok nem engedélyezték, hogy az autókat a Nyugati Partra és Gázába vigyék, és az egyéni utazóknak nem tanácsolták a belépést ezekre a területekre.
Ezeknek a megszorításoknak a hátterében gyakran az izraeli kormány azon érthető törekvése áll, hogy biztosítsa állampolgárai védelmét. De éppen olyan érthető, hogy ezek a Nyugati Parton és a Gázában élők között polgári nyugtalansághoz és az intifáda folytatásához vezettek.
Természetesen léteznek azok a nagypolitikai és biztonsági kérdések, amelyeket a legmagasabb szinten kell megtárgyalnia Izraelnek és a Palesztin Nemzeti Hatóságnak (PNH). Ám végső soron a két népnek békés egymás mellett élésre van szüksége. Ez jelentős időt fog igénybe venni, és a kölcsönös bizalom elengedhetetlen. Az együttműködés elkerülhetetlenül szakaszos lesz. Az idegenforgalom és zarándoklatok természetéből fakadó kölcsönös függés miatt ez némileg előtérbe kerülhet. A JEC napirendre tűzheti azt, hogy az idegenforgalmi szolgáltatók, beleértve az utaztatókat, a szabad mozgást korlátozó intézkedések alóli kivételek közé bekerülhetnek-e, a 10. (4) és (6) cikkely szerint. Autókölcsönző társaságok létesülhetnek vagy nyithatnak irodát a Nyugati Parton, hogy az egyéni utazókat kiszolgálják. Ezek a kocsik palesztin engedélyt kapnának, ami kevesebb biztonsági vagy biztosítási problémát jelent, mint ha a területre izraeli engedéllyel lépnének be.
Az izraeliek belépési és biztonsági problémái bizonyos mértékig enyhíthetők a következők által:
– jobb együttműködés Jeruzsálem vezetésében és elismerésében, valamint a gázai repülőterek nemzetközi repülőtérként való elismerésében;
– a gázai kikötő fejlesztése abban az irányban, hogy nagyobb hajókat is tudjon fogadni;
– a Gáza és a Nyugati Part közötti autópálya-folyosó megépítése.
A 10. (5) cikkely értelmében mindkét oldalnak védenie kell a hozzá tartozó turistahelyek környezetét és élővilágát. Előírja még a feleknek, hogy a Földközi-tenger partjának fejlesztését és építését úgy végezzék, hogy az ne befolyásolja kedvezőtlenül a másik oldal tengerpartjának élővilágát, környezetét és működését. Léteznek olyan együttműködési tervek a PNH, Egyiptom és Izrael között, amelyek egy közös riviéra megvalósítását célozzák.
A gázai tengerpart tájképi felmérése megtörtént, és egy sürgősségi erőforrástervet vezettek be. Ezek azonban olyan témák, amelyeket gyorsan napirendre kell tűzni, ha a béke helyreáll:
– A víz és homok ügyét, melyet izraeli telepesek visznek ki Izraelbe arról a területről, amelyet turizmusfalunak szánnak, a JEC-nél kell felvetni.
– A tervezési törvényt, amelynek tervezetét a Nemzetközi Építési Projekt (Palesztina) dolgozza ki, mielőbb ki kell hirdetni, hogy megelőzzék az ellenőrizetlen idegenforgalmi fejlesztést a Gáza-övezet tengerpartja szomszédságában.
– Azt a belga cég által tett ajánlatot, mely szerint a Gáza-övezeten kívül egy mesterséges szigetet hoznának létre, alaposan meg kell vizsgálni, hogy elfogadása esetén nem befolyásolja-e kedvezőtlenül a partvonal élővilágát és környezetét.
Ahogy az előbb is említettük, a palesztin szállásadók Kelet-Jeruzsálemben profitáltak az Izraelbe látogató turisták növekvő számából. Sok szállásadó felújította épületeit a megnövekedett bevételből. A kelet-jeruzsálemi szállodákban érvényes előírások közül viszont sok idejétmúlt. Az izraeli hatóságok ráadásul jelentős akadályokat gördítenek a további fejlesztések útjába, tizenkét évig tart egy épületbővítési engedély beszerzése.
A Jeruzsálemi Beruházási Vállalat felállítása – 25 millió dolláros tőkével – üdvözlendő fejlesztés. Ám vannak még Jeruzsálemben logisztikai problémák. A kelet-jeruzsálemi szállásadóknak be kell tartaniuk az izraeli szabályozásokat, de nem részesülhetnek az izraeli szállásadókra vonatkozó ugyanolyan kedvező feltételek szerint az izraeli Idegenforgalmi Minisztérium és az Izraeli Idegenforgalmi Hivatal támogatásaiból, sem az izraeli kormány adó- és más beruházási kedvezményeiből. Az izraeli szállásadókat az izraeli Idegenforgalmi Minisztérium garanciája védi, ha kölcsönért folyamodnak üzletük vagy épületeik fejlesztéséhez, de a kelet-jeruzsálemi szállásadók számára nincs ilyen garancia biztosítva. Sőt, a rájuk kirótt kamat magasabb, mint az izraeliekre vonatkozó. És mivel a kamatszintet az USA-dollár átváltási arányához kötik, a kölcsön még drágábbá válik. Egy nemrégiben hozott bírósági döntés szerint a kelet-jeruzsálemi szállásadók előre kell fizetniük (backdated payment), és legalább az izraeli minimálbért az alkalmazottaiknak, ami további nehézséget jelent számukra.
Az engedéllyel rendelkező arab idegenvezetők száma 300-ról kevesebb mint 80-ra esett vissza, akiknek majdnem a fele visszavonult vagy jelenleg nem dolgozik. Miközben több mint 3000 engedélyt adtak ki idegenvezetőknek az izraeli szektorban, arab idegenvezetők csak három vagy négy engedélyt kaptak a háború kezdete óta. Az idegenvezetési gyakorlat így elkerülhetetlenül veszendőbe megy.
A palesztin kézművesipar hozzávetőlegesen 3000 alkalmazottal dolgozott 1967-ben; most ez a szám 1200 alatt van. Mindazonáltal az iparág felívelt és az exportkilátások javultak. A Szentföldi Kézművesipari Szövetkezet megalakítása az iparágba vetett növekvő bizalmat mutatja. A szövetkezet támogatja a tagok termékeit a kereskedelmi vásárokon Németországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban. Egy kézművesfalu létesítésével kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmány elkészülte – amelyet a Francia-Arab Alap támogatott -, a szektor fejlődésébe vetett hit további bizonyítéka.
A palesztin kézművesipar erőfeszítéseit azonban aláaknázza az, hogy az izraeli idegenvezetők közül sokan mértéktelen, 30 százalékos jutalékot kérnek a turistáknak egy bizonyos kézművesüzlethez való irányításáért.
Néhány kelet-jeruzsálemi busztársaság nem fizet a sofőrjeinek bért, akik így csak a kézművesüzletektől származó jutalékokból élnek. Ez is törvénytelen az izraeli jog szerint. Az izraeli minimálbérről szóló döntést alkalmazni kell a kelet-jeruzsálemi buszvezetőkre és a szállodai személyzetre is.
A 10. (3) cikkely kötelezi a PNH-t, hogy határozzon meg elfogadható látogatási időt minden turistahelyre, hogy megkönnyítsék a látogatásokat a mostani szerteágazó, a vallási és nemzeti ünnepeket figyelembe vevő nyitvatartási rendben.
A 10. (9) cikkely Izrael és a PNH közötti együttműködést szorgalmazza, hogy közös szakmai előírásokat és képzést vezessenek be az idegenforgalmi szektorban, a palesztin területen szükséges képzési igényből kiindulva.
Intézményi keretek
A Párizsi Egyezmény 10. (1) cikkelye rendelkezik a Palesztin Idegenforgalmi Hatóság felállításáról, hogy az szabályozza az idegenforgalmi szolgáltatásokat, turistahelyeket, támogassa a külföldi és hazai turizmust, és hogy „ellenőrizze a marketing-, támogatási és információs tevékenységeket, melyek a külföldi és hazai idegenforgalommal kapcsolatosak”.
A PH az idegenforgalmi stratégiájában elsődleges fontosságúként kezeli a minisztériumnak és annak a jogi keretnek a megerősítését, amelyben az idegenforgalmi szektor működik (az MTA levele, kelt 1996.05.20.). Kimondja, hogy „a kormányzatnak kiemelten kell kezelnie az idegenforgalmi szektort, amely hatékonyan támogatja országunk nemzetközi független gazdaságát külföldi pénznemben kapott jövedelmek és bevételek formájában. Ez javítja az állampolgár életszínvonalát, a fejlődési folyamathoz való hozzájárulással munkalehetőségeket teremt és korlátozza a munkanélküliséget”.
A levél kimondja továbbá, hogy „Isten ellátta országunkat olya idegenforgalmi kincsekkel, amilyenek ritkán találhatók olyan kis területen összegyűjtve, mint a Palesztin Területek esetében. Palesztina az ősi civilizációk és a három monoteista vallás bölcsője…”
Izrael részleges visszakozása régészeti problémákat is felvet. Az Oslói B Megállapodás szerint a Nyugati Partra és Gázára vonatkozó régészettel kapcsolatos jogokat és felelősségi köröket az izraeli katonai kormányzattól és annak polgári igazgatási szerveitől áthelyezték a palesztin hatóságokhoz. Ám ez a C területen nem történt meg. Bármilyen, az izraeli hatóságok által a C területen végzett régészeti tevékenység az 1954-es Hágai Konvenciónak, az 1970-es és 1972-es UNESCO Konvenciónak és a Kilencedik Nemzetközi Konvenció a régészeti jogról (Új-Delhi Konvenció) megszegését jelenti.
Így a minisztériumnak biztosítania kell, hogy bármilyen, az izraeli hatóságok által a C területen végzett régészeti tevékenység ellen tiltakozzon valaki a JEC-nél.
Jogi keretek
Ahogy korábban említettem, a jelenlegi nyugati parti jogrendszer főként az 1967 előtti jordániai jogon alapszik. Néhány törvényt egészen az Ottomán Birodalom koráig vezetnek vissza, és a kereskedelmi törvények közül sokat a brit fennhatóság alatt hirdettek ki. Gázában az egyiptomi jogot alkalmazzák.
Az Izrael és a PNH közötti Tabai Megállapodás körvonalazza a jogi kereteket. Az A és B övezetben a palesztin, míg a C övezetben továbbra is az izraeli jog hatályos. A törvénykezést illetően megmaradt néhány zavaros körülmény. Úgy tűnik, hogy az izraeliek alkalmazzák a lex domicili szabályt, azaz hogy bármely személyre az a jog vonatkozik, amelyet a lakhelyén használnak. Így egy izraeli, aki jogi vitában áll egy a Nyugati Parton megkötött szerződés vagy más ügylet miatt, mégis az izraeli jog hatálya alá esik, hiszen a lakhelye Izraelben vagy a C területen van. A palesztin jogászok nézete viszont az, hogy a lex loci szabályt kell alkalmazni: azaz, hogy annak a helyszínnek a joga a mérvadó, ahol az ügylet vagy az esemény megtörtént, függetlenül attól, hogy a felek lakhelye hol van. Az a valószínűbb, hogy ha a béke bekövetkezik, akkor e szabályok valamelyikét fogják alkalmazni a jogi vita természetétől és attól függően, hogy az alperes vagyontárgyai hol vannak, amelyekkel kapcsolatban a felperes jogorvoslatot kér.
Így a PNH bejelentette a Nyugati Part és a Gáza-övezet jogi rendszereinek egységesítési tervét. Ezt két szakaszban fogják bevezetni: az első szakasz során az érvényben lévő törvényeket és szabályozásokat összegyűjtik; a második szakaszban jogi bizottságot hoznak létre, hogy kiválassza azokat a jogszabályokat, amelyek alkalmasak a jelenlegi szükségletek kielégítésére, és azokat, amelyeket meg kell változtatni.
Elkerülhetetlen, hogy amikor egy új állam jön létre, a külföldről idelátogatók és üzletkötők nehezen szánják rá magukat új ügyletek megkötésére, egészen addig, amíg meg nem szilárdulnak az új jogi keretek, és amíg bizalmuk nem lesz az új rendszer szerinti bírósági jogorvoslatban egy felmerülő vita esetén. Egy harmonizáló izraeli és palesztin kereskedelmi és társasági jog eloszlatná a kételyeket és biztosítaná a folyamatosságot a jelenlegi kereskedelmi kapcsolatokban. Ennek érdekében a jordániai jogban lévő néhány hiányosságot sürgősen meg kellene vizsgálni:
– Jogi szabályozás szükséges a vegyesvállalatok jogi személyiségének megadásához és az ilyen képződmények szabályozásához, jogi kereteinek kialakításához.
– A banktörvényt aktualizálni kell.
– Néhány üzleti tevékenységhez szakmai kártérítési biztosítási kötelezettséget kell jogilag előírni.
A munkajog a jelenlegi igények mögött kullog. A Kelet-Jeruzsálemben dolgozó alkalmazottak jogi helyzete alapvetően jobb, mint a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben, az izraeli bíróság döntésének köszönhetően, amelyben megállapította, hogy az izraeli minimálbér alkalmazható a kelet-jeruzsálemi szállodák munkavállalóira. A PNH elismerte és támogatja az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) szerepét.
Előírás, hogy minden önkormányzatnak nyilván kell tartania a földdel kapcsolatos ügyleteket. Nincs megszorítás a külföldiek földtulajdonlására vagy földbérlésére. Az azonban vitatott, hogy az izraeli telepesek területeket foglalnak el a Nyugati Parton és Gázában. Ezenkívül a beduinok szabad letelepedési és mozgási joga hagyományosan megvan, bár tisztázatlanul.
Az építési fejlesztések ellenőrzöttek, de némileg esetleges módon, lévén, hogy némely település szigorúbb szabályozást követ, mint mások. Néhány fejlesztés figyelmen kívül hagyja a helység építészeti esztétikáját, és ez különösen érzékelhető Betlehemben, Hebronban és Nablusz, valamint Ramallah központjában. Vannak olyan tárgyalás alatt álló tervek, melyek szerint magánbefektetők szállodákat és más idegenforgalmi vállalkozásokat hoznának létre a gázai tengerparton, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a partvonalat.
John J. Downes
