Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mezőgazdaság alapkérdése a termőföld, és a jelenlegi termőföld-módosítások ideológiai alapja, s magáról a termőföldről való gondolkodás eltérő a jelenlegi parlamenti pártok meghatározó erőinek részéről. Ez az ideológiai különbség a fő oka annak, hogy jelentős eltéréseket tapasztalhatunk a termőföldről való gondolkodásban.
Ez az oka annak is, hogy az átgondolt birtokpolitikai koncepcióval együtt változott a költségvetési törvény módosításának keretei között a tavaly év végén átfogóan módosuló termőföldről szóló törvény. E cikkben e változás ideológiai gyökereit, a változás jogtechnikai hátterét és a lehetséges következményeit kívánom felvázolni a teljesség igénye nélkül, ugyanis a témával - terveink szerint - részletesebben foglalkozunk a NAPI Jogász októberi számában.
A TERMŐFÖLD SZEREPE
A NEMZETI JOBBOLDAL IDEOLÓGIÁJÁBAN
A termőföld mint nemzeti kincs jelenik meg az egyik oldalon, amelyet egyszerre kell védenünk a jobb piaci lehetőségekkel rendelkező külföldiektől és azoktól a magyar vállalkozóktól, akik óriási területeket felvásárolva nem képesek önmaguk megművelni, ezért olcsó bérmunkára kényszerítik a mezőgazdaságból élő, de kellő tőkével nem rendelkező tömegeket. E két magánszemélyi körből álló ellenségképet vázolta az előző év végén megjelent termőföldtörvény-módosítás.
A megoldást a családi gazdálkodók előtérbe helyezése jelentette, ami több évtizedes hiányt pótolt a magyar agrárjogalkotásban. Egyrészt nyilvánvalóan meghatározta azt a kört, amelyet preferálni kíván a többiekkel szemben, s melynek politikai támogatására számíthatott a választások során.
A családi gazdaság az agrárfejlődés angol, francia, de főleg skandináv útjának eredménye, és a közös agrárpolitika bevezetésével, annak előnyeit maximálisan kihasználva vált az utóbbi időszakban meghatározóvá a mediterrán országokban.2 E gazdálkodási forma bevezetésével az említett országokban nőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jövedelme, csökkent a számuk, és a társadalom lemaradó tagjaiból a modern lehetőségeket maximálisan kihasználó vállalkozók váltak. E folyamatot ezekben az országokban tehát a közös agrárpolitika indította el, és zömében az iparosodott, hamarabb csatlakozó országok finanszírozták.
Az eurooptimista álláspont szerint a magyar családi gazda is hasonló támogatásokat fog kapni a csatlakozás után, tehát a családi gazdaság mint forma az, amit az unió álláspontjának megfelelően ki kell alakítani a csatlakozás előtt, és mindenki, aki e formában gazdálkodik, képes lesz e támogatások elnyerésére.3
Az ideológia másik meghatározó képviselői euroszkeptikusok. Véleményük szerint az új tagokat feltétlenül támogató agrárpolitika korszaka lezárult. A magyar állam feladata a hagyományosan jobboldali gondolkodású kistermelők olyan helyzetbe hozása, hogy az uniós csatlakozással teljessé váló árversenyben helyt tudjanak állni, meg tudják védeni a földet, amin gazdálkodnak. Ezért óriási állami dotációval meg kell teremteni számukra a túlélés lehetőségét.
A családi gazdálkodó fogalmi elemei tehát ezen ideológiák egymásra hatásának jegyében születtek. A magyar jobboldal minél nagyobb tömegeket kívánt ellenőrizhető módon családi gazdálkodóként integrálni, tehát a hagyományos és modern feltételek közül az alábbiakat emelték ki:
- helyben lakás,
- középfokú szakirányú végzettség,
- élethivatásszerű mezőgazdasági tevékenység.
Az e körbe való bekerülést egyrészt szűkre szabta, mivel a helyben lakás mint feltétel az elővásárlási jogok gyakorlásához képest itt szigorúbb, és a 3 éves követelménnyel sok embert kizárt az érvényesülés lehetőségeiből. Másrészt óhatatlanul nagy mozgásteret biztosít a termelőknek azáltal, hogy az élethivatásszerű tevékenység követelményeit csak 2005. január elsejével vizsgálja, addig pedig elég egy nyilatkozat arról, hogy az adott időpontban az illetőnek nem lesz más kereső foglalkozása és munkaviszonya4 . A másik jelentős könnyítés, hogy a magyar őstermelőnek vagy mezőgazdasági vállalkozónak,5 ha 3 éven keresztül bevételt tud mezőgazdasági tevékenységéből igazolni (ennek mértékéről nem esik szó a rendeletben), nem kell a középfokú végzettséget igazoló dokumentumokkal rendelkeznie.
A TERMŐFÖLD SZEREPE
A SZOCIALISTA OLDAL IDEOLÓGIÁJÁBAN
A másik oldalról a magyar mezőgazdaság kialakult szerkezetére és történelmi hagyományaira hivatkoztak. Magyarországon a porosz utas, azon belül is a közép-kelet-európai agrárfejlődés érvényesült. A nagybirtok túlsúlya mindig is meghatározó volt, annak a külterjes változata e területen alakult ki. A nagybirtok hagyományosan együtt járt az életképtelen kisbirtokokkal, amelyek csak úgy voltak képesek fennmaradni, hogy a nagybirtok néha integrálta, de többször beolvasztotta őket, ellátta a vállalkozóvá válni képtelen, a mezőgazdasági munkákat viszont szakszerűen elvégző parasztokat munkával. A szocialista agrárfejlődés előtt is főként e nagybirtokok voltak korszerűen gépesítve, és e területek tudták kitermelni a nagyszámú emberi munkaerő foglalkoztatásához szükséges bevételeket. Magyarországon sohasem alakult ki a családi gazdálkodás rendszere, tehát e területen hagyományokra nem lehet építeni.
A mezőgazdasági viszonyok rendszerváltás utáni képe az átgondolatlan jogi szabályozás és a jogi szabályozás teljes hiányának egyede volt - vetik fel szocialista oldalon. A jól működő, piaci pozíciót váltani képes szövetkezeteket is - ugyanúgy ideológiai okok miatt - megszüntetésre, feloszlásra ítélte az átmeneti törvény azzal, hogy az addigi rendszerre épülő, átlátható és ismert támogatási rendszert megszüntette. A más alapokon álló agrártámogatások egyrészt kiismerhetetlenek voltak, nagy részüket nem lehetett időben megpályázni, és az ágazatra jutó támogatások reálértéke is évről évre csökkent. Az ágazatból az elmúlt 10 év támogatási politikájával közel 100 milliárd forintot vontak ki egy olyan időszakban, mely egy újabb technikai-technológiai forradalmat jelentett a mezőgazdaságban. A genetikailag befolyásolt termékek korában aki nem tud fejleszteni, az piacot is veszít, és egyre inkább csökken a termelési kapacitása.
A szocialista párt a mezőgazdaság helyzetét zömében makroökonómiai szempontból vizsgálja, és az ágazat helyzetének javításában a piac minden szereplőjére kíván számítani. A hatályos szabályokat tiszteletben tartva a reális használati viszonyokat figyelembe véve helyben lakónak tekintik a jogi személyeket is. A családi gazdálkodók tehát itt is megkapják kiemelt támogatásukat, azonban a családi gazdálkodói minőség a szocialistáknál nem külön gazdálkodási forma, és nem kizáró ok, ha a tulajdonos a családi gazdálkodáson kívül a mezőgazdaság területén egyéb formában - tehát akár társas vállalkozói formában is - szerzett jövedelmet.6 Az MSZP agrárpolitikájának megfogalmazói azonban szakítani akarnak azzal az eddig bevált gyakorlattal, hogy a támogatás igénybevételének alsó határát nem jelölik meg. A termőföldtörvényre vonatkoztatottan ez a határ jelenleg 1 ha termőföld. A gazdálkodási szempontokat jobban figyelembe vevő megfogalmazás szerint azt a gazdaságot érdemes támogatni, amely az adott piacon minimálisan képes havi 200 ezer forintos jövedelmet garantálni. A többieknek agrár- és agrár-kiegészítő tevékenység folytatásáért, ha az az állami céloknak megfelel, vidékfejlesztési támogatásokat juttathat az állam, esetlegesen szociális és regionális érdekek, és nem csak a jövedelemszerzés mutatói alapján finanszírozza azokat.7
A társas vállalkozókra - mint az agrárgazdaság legfontosabb jövedelemtermelőit támogató új típusú agrár- és földpolitika hátterében fellelhető - az elmondottakon kívül még az is áll, hogy a volt szövetkezetek menedzsmentjei, amelyek a gazdasági társaságokba történő átalakulással próbálták a szövetkezeti vagyon jelentős részét átmenteni, mint gazdasági társaságok megerősödtek. E réteg hagyományosan baloldali érzelmű, és alapvető érdeke lenne az, hogy az általa haszonbérelt területek át tudjanak menni a tulajdonukba.8 Ezért jelentős a 2002. június 12-én beterjesztett költségvetési törvény, ami koncepcionálisan jelentős módosításokat iktatott be a lapunk korábbi számaiban ismertetett termőföldtörvény-módosítás szerkezetében.
MIÉRT ÍGY MÓDOSÍTUNK?
A költségvetési törvény módosításának beterjesztői a módosítás miértjére azt a választ adták, hogy a választási programjukban jelzett - a jóléti rendszerváltás programja néven futó - ígérethalmazt úgy szeretnék beváltani, hogy szakítva az előző kormány gyakorlatával, azt nem a zárszámadási törvényben utólag, hanem még a pénztömeg kiosztása előtt el kívánják fogadtatni a parlamenttel. E költségvetés azonban számos törvényt elvi jelentőséggel is érintett.9 Nekem, agrárjogászként e cikk keretében csak a termőföldről szóló törvény módosítását kell górcső alá vennem.
Elöljáróban és mintegy összefoglalásképpen elmondható, a miniszteri indoklás sem győzött meg arról, hogy a száznapos program megvalósítása érdekében ilyen elvi jellegű, és kihatásaiban átfogó módosításra szükség volt. A módosító javaslatok minden pontja erőteljesen megváltoztatja a Tft. szerkezetét, és egyáltalán nem járnak költségvetési pénzek mozgásával a hozzá kapcsolódó jogkövetkezmények. Az egy blokkban való módosítást talán az indokolta, hogy stratégiailag jobb, ha sürgősséggel tárgyalják a javaslatot, így kevesebb hozzászólás és módosító indítvány kapcsolódik hozzá. E törvényt az országgyűlés június 11-én nyújtotta be, öt bizottság szólt bele a vitába, és mindegyik a fajsúlyának megfelelően kezelte a kérdést. A mezőgazdasági bizottságban lezajló vitán az ellenzék - talán az előterjesztés módjának is betudhatóan - közel 30 módosító indítványt terjesztett be. Az ellenzéki előterjesztések között akadtak olyanok, amelyek nem voltak hajlandók foglalkozni a kérdéssel, és a teljes beterjesztett javaslat elvetését indítványozták. Ezen kívül voltak olyanok is, amelyek a javaslatról érdemben nem kívántak állást foglalni, csak a szövegben fellelhető stilisztikai és mondatszerkesztési hibákat kívánták kijavítani. A beterjesztő kormányoldal álláspontja azonban erőteljesen hasonlított arra, amit ellenzékben egy fél évvel ezelőtt hevesen kritizált: a mezőgazdasági bizottság az ellenzéki képviselőktől érkező módosító javaslatokat kritika nélkül elvetette, és néhány pontosító kormánypárti módosítás elfogadása után ténylegesen az eredetileg beterjesztett 19. § került az országgyűlés plenáris ülése elé, majd a részletes vita során sem módosult.
AZ ALAPFOGALMAK
1. Mennyire kötődik a mezőgazdasághoz
a gépekkel végzett szolgáltatás?
Az először módosuló alapfogalom a kiegészítő agrártevékenységek köre, amelyekkel a Tft. fogalmi rendszerében hasonlóan foglalkoznak, mint a közvetlen termelő tevékenységgel. Ez a felsorolás taxatív, tehát ha nem az adott tevékenységgel foglalkozik a vállalkozó vagy őstermelő, nem lehet mezőgazdasági tevékenységnek tekinteni tevékenységét, és nem lehet része a komoly plusztámogatást kapó családi gazdálkodói körnek - az egyik olyan széles rétegnek, amely a privatizáció során mezőgazdasági gépekhez és berendezésekhez jutott, és az ezekkel végzett szolgáltatásból származik a jövedelme. Ez a vállalkozói réteg nagy részben onnan származtatja a jövedelmét, hogy a szövetkezetek vagyonának felosztása során (az Ámt. fogalmi rendszerében belső licit) gépeket és berendezéseket szerzett, és ezeket vállalkozói alapon használta. Az ilyen tevékenység - pláne ha a mezőgazdasági termelők nem tudtak befektetni - a gazdaságuk bevételében a '90-es évek közepétől komoly forrásnak számított, a gabonafélék betakarításának egyetlen lehetséges módja volt a bérmunka megrendelése. Azok a vállalkozók, akiknek módjukban állt gépparkjukat korszerűsíteni, és kellően széles skálán dolgozhattak, szinte a teljes tenyészidőszakban tudták a gépeiket - vállalkozói módon - üzemeltetni, így kellő tőkére tettek szert.
Az MSZP-nél meglévő makrogazdasági szemlélet szerint az ilyen személyek tevékenysége közvetlenül kapcsolódik a mezőgazdálkodáshoz, mivel a géppel nem rendelkezők gazdálkodási érdekeit szolgálják, ezért az belefér a kiegészítő tevékenységbe, és az ilyen tevékenységet folytató lehet családi gazdálkodó, ha a többi feltétel is fennáll.10
A Fidesz ezzel ellenkező álláspontot képvisel: a dr. Pap János által beterjesztett módosító javaslatban éppen ez a lényeg. A kiegészítő tevékenységhez a csak a mezőgazdasági termeléshez közvetlenül kapcsolódó, szintén termelő jellegű tevékenységek tartoznak, amelyekből keletkezett termékeket a termelő önmaga értékesíti. A szolgáltatás - amely a termékértékesítési szerződésből vett hasonlattal élve, az adott időszakban a piacon keletkező ún. túlkereslet következtében - a megrendelőhöz hasonló helyzetbe hozza a mezőgazdasági szolgáltatást végzőt. Az árait szinte szabadon alakíthatja, és a termelőnek ezeket a paramétereket kell elfogadnia. Az eredeti javaslatban a családi gazdálkodáshoz kapcsolódó fontos támogatás a gépvásárlás támogatása. A megfelelően kedvezményes gépvásárlás lebonyolításával a mezőgazdaságból élők e széles tábora kiszorul a piacról, és nem tudja zsarolni tovább áraival a valódi családi gazdákat.11
2. JOGI SZEMÉLY IS LEHET HELYBEN LAKÓ?
Az alapfogalmak másik jelentős módosítása a helyben lakó fogalmát változtatja meg. Meghagyja az eredeti javaslat teljes szövegét, azonban részben oldja, részben szigorítja a helyben lakás feltételeit. A szigorítások: mivel a helyben lakó elővásárlási joggal rendelkezik a termőföld megszerzésére, alapvető előírás, hogy mezőgazdasági tevékenységet folytasson, és azt élethivatásszerűen tegye, bejelentett gazdálkodó minőséggel kell hogy rendelkezzen (tehát családi gazdálkodónak, őstermelőnek vagy mezőgazdasági vállalkozónak kell lennie). A módosítást a szigorítás jegyében teszi a miniszteri indoklás, azonban nem beszél arról az okról, amely a helyben lakó fogalmát jelentősen kiterjeszti. Az olyan jogi személyek természetes személy tagjai, akik a település területén laknak, és legalább 50 százalékban mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak, szintén megkapják a helyben lakói minőséget, és az ehhez kapcsolódó elővásárlási és előhaszonbérleti jogosultságot. A javaslat szerint a helyben lakót nemcsak a termőföldje, hanem a tanyája melletti földre is megilletik az említett jogosultságok.12
A Fidesz részéről a javaslathoz benyújtott módosító indítványok szerint fölösleges a jogi személyeket is helyben lakónak tekinteni, ugyanis ezzel elismerjük a jogi személyek tulajdonszerzési jogosítványát, ami pedig ellentmond a Tft. főszabályának, amely kizárja a jogi személyek tulajdonszerzését. Jogi személy tagja azonban szerezhet földet. A kormány e tekintetben nem konzekvens, ugyanis a jogi személy mezőgazdasági tevékenységére tekintettel akár termőföldet csak virágcserépben látó személyek is elővásárlási és előhaszonbérleti jogosítványokkal rendelkezhetnek.13
A könnyítésnek valóban vannak jogilag nehezen indokolható pontjai, amelyek a jogban való gondolkodás alapvető hiányosságaira hívják fel a figyelmet. Ha egy gazdasági szereplőtől elvárjuk, hogy az adott településen pluszjogosítványokkal rendelkezzen, akkor magának a gazdasági szereplőnek kellene pluszjogosítványokat adni, tehát indokolt lenne a Tft. jogi személyek tulajdonszerzését korlátozó rendelkezéseinek enyhítése. Erre azonban csak akkor van lehetőségünk az OECD-vel kötött megállapodás szerint, ha nem teszünk különbséget külföldi és magyarországi honosságú jogi személyek között, és nem diszkrimináljuk a külföldi magánszemélyeket azzal, hogy kizárjuk számukra a mezőgazdasági tevékenységet végző jogi személyek alapítását.14 Ez az út nem járható.
A jogi személyeket székhelyük alapján nem lehet helyben lakónak minősíteni, mert a gazdasági társaság nem várhatja el a tagjától - sem a kft. és pláne nem az rt. - a konkrét gazdasági tevékenységben való személyes részvételt. Eme tőkeegyesítő társaságok esetén a legfontosabb kötelezettség az alap-, illetve törzsbetét szolgáltatása és az esetleges pótbefizetések teljesítése. Nem lehet tehát semmilyen ellenszolgáltatást kérni azért, hogy a jogi személy tagja kötődjön a mezőgazdasági tevékenységhez. E törvénymódosítás rendelkezései alapján a jogi személyek természetes személy tagjai által jutnak többletjogosultságokhoz, és ez teszi őket a tulajdonszerzés tekintetében kvázi jogképessé. E rendelkezés ellentmond a jogi személyiség alapvető kritériumainak, és diszkriminatív a másodlagos jogi személyekkel szemben, ahol a tagok között nincs természetes személy.
CSALÁDI BIRTOKMAXIMUM
A módosító javaslat tovább növeli a termőföld-tulajdonszerzés felső cenzusainak széles körét azáltal, hogy egy család tagjainak a tulajdonában lévő termőföld mennyiségét 1000 ha-ban korlátozza, de ez az 1000 ha is csökkenthető, ha az adott településen meghaladja a család földjeinek nagysága a település közigazgatási határában lévő földek egynegyedét.
E javaslat a birtokkoncentrációt kívánja megakadályozni, amely a hatályos szabályok szerint akár 3000 ha is lehet, ha a közeli hozzátartozók köre elég széles. E személyek a kedvezményes hitel- és támogatási lehetőségekből ki vannak zárva, de a birtokok felvásárlásával és a gazdálkodással az adott településen élők elől zárják el a mezőgazdasági érvényesülés lehetőségét. E tekintetben nem tudok egyetérteni dr. Pap Jánossal, aki ebben a javaslatban is birtokkoncentrációt lát.15 Véleményem szerint a jogalkotó a Tft.-ben eddig meglévő kiskaput zár be a módosítás elfogadásával.
ELŐVÁSÁRLÁS, ELŐHASZONBÉRLET - A HASZNÁLÓK AZ ÉLEN
Ahogy az előző cikkemben említettem, a Tft. 2001. évi módosítása a jogcímek közül kizárólag a tulajdonjog részjogosítványaként nevesített használati jogot preferálta. Ez kimutatható abból a kedvezményes hitelkonstrukcióból, amiben a családi gazdálkodók részesültek termőföld-tulajdonszerzés mint cél megjelölésével.16
Ez a szemlélet az MSZP-SZDSZ kormányzással gyökeresen megváltozott. Az elővásárlási sorrendben első helyre a haszonbérlő, felesbérlő és részesművelő került - abban az esetben, ha a bérleti jogcíme legalább 3 éve fennáll. Ezek után jön a helyben lakó szomszéd, a módosított fogalom szerinti helyben lakó, majd a Nemzeti Földalap által képviselt magyar állam következik. Az eddig privilegizált helyzetű családi gazdálkodó csak a helyben lakó szomszéd és a helyben lakó kategóriákon belül kerül előnybe a mezőgazdasági vállalkozókkal, őstermelőkkel és a jogi személyiségű mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaság természetes személy tagjával szemben. A törvényjavaslat megváltoztatja a Ptk.-n alapuló egyes elővásárlási jogosultságok (tulajdonostársak és közeli hozzátartozók közötti ügyletek) elhelyezkedését. A továbbiakban is marad az a főszabály, hogy a külön törvény által megállapított elővásárlási jogok megelőzik a Tft.-ben szabályozott elővásárlási sorrendet, azonban a Ptk.-ban nevesített elővásárlási jogok egy részét a jogalkotó ezzel a lépéssel kiemelte a Ptk.-n alapuló elővásárlási jogokat megillető utolsó helyről, amit a "lex specialis derogat generali" elv alapján kellene alkalmazni.
A módosítás nem tökéletesen mentes a diszkriminációtól, ugyanis azzal, hogy a felesbérlőket és a részesművelőket a haszonbérlőkkel egy kategóriába helyezte, lehetővé tette számukra a Tft.-ben szabályozott kivételek kihasználását. Ez ugyanis az a speciális két bérleti kategória, ahol nem érvényesülnek a bérlet időbeli és területi korlátjai. Tehát a felesbérlő köthet akár határozatlan időre is szerződést, amit az így kapott elővásárlási jogával élve akár saját rendes felmondásával megszüntetve, a többieket megelőzően alakíthat tulajdonjoggá. A területi korlátozások e két formánál szintén nem érvényesülnek, azonban az elővásárlási jog gyakorlása esetén a tulajdonszerzésre vonatkozó korlátok érvényesülnek.17
Itt érdemes szólni az előhaszonbérletre vonatkozó sorrend megváltoztatásáról. Az előhaszonbérleti jogával első helyen élhet a volt haszonbérlő, aki, ha a tulajdonos beleegyezésével ültetvényt vagy halastavat létesített, kijelölheti maga helyett a tevékenység folytatóját. Ezek után a tulajdonjogra vonatkozó szabályok érvényesülnek azzal a kivétellel, hogy a magyar állam előhaszonbérleti joga, amelyet a Nemzeti Földalap Kht.-n keresztül gyakorolhat, kimaradt a felsorolásból.
A javaslathoz sok módosító indítvány érkezett. Az előterjesztők - pártállástól függetlenül - a jogi személyiséggel rendelkező társaságok tagjainak csak akkor kívánnak elővásárlási és előhaszonbérleti jogokat adni, ha érvényesül a helyben lakás e törvényben meghatározott szigorú kategóriája. Ezen előterjesztés összhangban van a Tft.-módosítás szellemével, és agrárszempontból megalapozott, azonban gazdasági szempontokból nehezen indokolható különbséget teremt a gazdasági társaságok tagjai között, és a Gt. módosítását is indukálná, ezért a bizottság a javaslatot elvetette.18
Ellenzéki oldalról felvetődött a családi gazdálkodók mindenkit megelőző elővásárlási jogának fenntartása. Ezt a lehetőséget, mivel a családi gazdálkodói kategória nem maradt ki a módosítás szövegéből, a kormánytöbbség szintén elvetette.19
Az egyetlen elfogadott módosító indítvány e témában a mezőgazdasági bizottság azon javaslata, hogy a kisebb területű és belterjes művelésre alkalmas, zártkertként nyilvántartott ingatlanokat is ki kell venni az elővásárlási sorrend hatálya alól.20
LEHETSÉGES AZ ALHASZONBÉRLET
A Tft.-módosítás azon pontjainak egyikét elemezzük most, amely a Ptk. módosítását is indukálja. A Ptk. haszonbérletről szóló 452. § (3) bekezdése a mezőgazdasági területek alhaszonbérletét kifejezetten tiltotta. E szakasz úgy módosul, és ezzel mintegy kihúzták az illető szakasz méregfogát, hogy ha más törvény kifejezetten nem engedi meg, abban az esetben tilos az alhaszonbérlet.
A beterjesztő a termeltetési, valamint integrációs szerződések számának megnövekedésével, és e megállapodásokon belül az egymás közötti területcsere, és haszonbérleti jogosultságok igényeivel magyarázza a tiltás eltörlését.21
Nem számol viszont azokkal az alapvető problémákkal, amelyek ezen intézményt generálisan tiltják. A haszonbérlőnek a szerződés szerint csak a terület használatára és hasznai szedésére van joga. A jogi értelemben vett gyümölcsöztetésbe azonban csak nagyon kiterjesztő értelemben fér bele az alhaszonbérlet (véleményen szerint a haszonbérlő ilyenkor a tulajdonos rendelkezési jogait gyakorolja). A területek cseréjét egyszerűbb az eredeti tulajdonos által megkötött szerződések keretében gyakorolni, nem pedig egy alhaszonbérlettel kölcsönösen fenntartani olyan használati jogot, amelynek ténylegesen más a gyakorlója.
Eme - húsba vágó volta miatt - előzetesen nagy érdeklődésre számot tartó módosításra azonban csak két újabb módosító javaslat érkezett. A Fidesz-oldal az alhaszonbérlet lehetőségének miértjét nem érti. Nem tud elképzelni olyan integrációt, amely termőföldek alhaszonbérletére irányulna. Az MSZP-oldal az eredeti javaslat egy sarkalatos, és leginkább elírásból adódó hibájára hívta fel a figyelmet, amelyet az országgyűlés a végszavazásnál korrigált is, ugyanis itt nem az alhaszonbérleti szerződést amúgy is megkötő haszonbérlő, hanem a haszonbérbe adó hozzájárulása kell a jogviszony létrejöttéhez.22
NŐ A HASZONBÉRLET IDŐTARTAMA
A haszonbérlet idejére vonatkozó szabály több szinten is változott. Egyrészt megszűnt az állam és az önkormányzatok korlátlan haszonbérletének lehetősége, másrészt a haszonbérlet maximális időtartama - a haszonbérletre alapozott termelés biztonsága érdekében - 20 évre nőtt, viszont továbbra sem határoz meg a törvény minimális haszonbérleti időt.
A magyar haszonbérleti szabályozás ezzel egyre inkább közelít az önálló agrárjogot kialakító, Prugberger professzor szerint "részletesen szabályozó, kötött rendszerekhez".23
A javaslatot a Fidesz részéről dr. Pap János módosító javaslata révén érte bírálat, aki szerint úgy jó a haszonbérlet időtartama, ahogy a hatályos szabályozásban volt, és nem érti a változtatás miértjét.24
A SZÍVESSÉGI FÖLDHASZNÁLAT MINT A TERMŐFÖLDHASZNÁLAT ÚJ NEVESÍTETT ESETE
A jogalkotó a termőföld használatának ingyenes, szívességi alapú átengedését, ha a szerződés közeli hozzátartozók között jön létre, kiveszi a Ptk. hatálya alól, és a termőföldtörvényben mint a földhasználat új módját szabályozza.
A törvénymódosítás leginkább szűkszavúsága miatt kritizálható. A Ptk.-n alapuló szívességi földhasználat esetében a föld használója - az ingyenes átengedés fejében - a termőföldet valóban csak használhatja, és nem gyümölcsöztetheti, tehát a föld javaiból csak saját magának és családtagjainak a megélhetéséig vonhatja el a termést, de ugyanúgy fizetnie kell a termőföld fenntartásával együtt járó közterheket, és állnia kell a felújítás kivételével a dolog fenntartásához szükséges és hasznos költségeket. Az ilyen típusú jogviszony csak rokon, azonban nem tekinthető paralel szabályozásnak a haszonbérlettel, és a haszonbérlet fejezetben - pláne a felesbérlet és a részesművelés közé - elhelyezni botor dolog volt. A módosítás szövegéből számomra nem világos, hogy az ilyen típusú szívességi földhasználatra tehát vonatkoznak-e a haszonbérlet területét és időpontját meghatározó szabályai a Tft.-nek, vagy ezt is kivonták a Tft. hatálya alól. A szívességi földhasználat és a tulajdonjog külön nevesítése - a földhasználati nyilvántartás hatálya alá tartozó jogcímek között - felesleges, ugyanis a bármely jogcímen történő 1 ha feletti földhasználatba ez a jogcím is tökéletesen belefér.
A Fidesz - MPP módosító indítványaiban szükségtelennek tartja az új használati jogcímek megalkotását, és kihagyná azokat a módosításból. Ezzel az elmondottak alapján egyetértek, de a mezőgazdasági bizottság és a részletes vita tanúsága szerint az országgyűlés nem ért vele egyet.
E szakasz csak és kizárólag akkor oldana meg problémákat, ha a Ptk. főszabályától eltérő, részletes szabályozást biztosítana a szívességi földhasználatra egy a Tft.-módosítás felhatalmazása alapján álló rendelet.
A FÖLDCSERÉVEL VALÓ TULAJDONSZERZÉS
Az utolsó módosító javaslat a birtok-összevonási célú önkéntes földcsere hatályát terjeszti ki azáltal, hogy az állattartó telep takarmányszükségleteinek biztosítása érdekében is igénybe lehet venni, tehát állattartó telepet üzemeltető gazdasági társaság is cserélhet termőföldet gyorsan, egyszerűen, és mint a javaslat indoklásából kiderül, adó- és illetékmentesen. A cserére azonban szükségképpen értelmeznünk kell a Tft. azon szabályát, hogy a terület nem lehet nagyobb méretű vagy aranykorona-értékű, mint amennyit a Tft. hatálybalépése előtt szereztek. A földcsere alapja a meglévő termőföldtulajdon, és bár a földcserénél a Tft. ismeri a kompenzáció intézményét, ebben az esetben még ezen, belföldi magánszemélyekre vonatkoztatott analógia alapján is maximálva van a szerzés nagysága, esetleg a területek aranykorona-arányát lehet megnövelni. E szabály termőföldtulajdon megszerzésére történő használata csak abban az esetben nem jogellenes, ha a jogalkotó keresztül tudja vinni, hogy az állattartó telepet üzemeltető gazdasági társaság is kivétel legyen a jogi személyekre vonatkozó tiltó rendelkezések alól. A többlet-termőföldtulajdont eredményező, és az állattartó telep által kezdeményezett birtok-összevonási célú önkéntes földcserére tehát csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha a telepet egyéni vállalkozóként vagy esetleg családi gazdaként üzemelteti valaki. A többi a földhivatalok gyakorlatán múlik, de nem lennék meglepve, ha a miniszteri indoklással ellentétben nem nyílna mód a telepek takarmányszükségletének ilyen módon történő kiegyenlítésére.
OLAJOS ISTVÁN
