Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Líbia kormányzata a szerint az elvek szerint épül fel, amelyeket Kadhafi ezredes fektetett le a "Zöld Könyv"-ben, és amely egy piramisszerűen szerveződő bizottsági rendszert mutat. Minden 16 éven aluli állampolgár tagja a helyi Népi Alapbizottságnak. Ezek helyi ügyekkel és döntésekkel foglalkoznak, és meglehetős szabadságuk van arra, hogy meghatározzák, mi tartozik a hatáskörükbe. Azoknak, akik egy turisztikai vállalkozást vagy fejlesztést szeretnének elindítani, kötelező beszerezniük az illetékes Népi Alapbizottság jóváhagyását.
ÁLTALÁNOS JOGI KÖRNYEZET
Az alkotmány
A Népi Alapbizottság képviselői az Általános Népi Kongresszusban gyűlnek össze, amely Líbia törvényhozó testülete. Az Általános Népi Kongresszus fogadja el, módosítja vagy veti el a turizmussal kapcsolatos törvényeket, a terület megoldási módozataitól függően. Az államügyeket az Általános Népi Bizottságok viszik, amelyeknek olyan hatáskörük van, mint más jogrendszerekben a kormányzat minisztereinek. Jelenleg az alábbiak tartoznak az Általános Népi Bizottságok hatáskörébe:
- külügyek és nemzetközi együttműködés
- pénzügy
- kereskedelem és tervezés
- közbiztonság
- igazságügy
- ipar és bányászat
- mezőgazdaság
- állattenyésztés
- halászat
- információs, kulturális és tömegmobilizáció
- oktatás és tudományos kutatás
- egészségügy és szociális biztonság
- foglalkoztatáspolitika, képzés és
emberi erőforrások
- lakásügyek és közüzemek
- ifjúságügy és tömegsport
- közlekedés
- szakszervezetek
- energia
- turizmus
Az Általános Népi Bizottságok hozhatnak olyan témákban határozatokat, amelyeket törvények is szabályoznak, de amelyek az Általános Népi Kongresszus által hozott törvények hatáskörébe esnek. Az Általános Népi Bizottságok miniszterei által előírt szabályozások részletes szabályokat jelentenek és törvényi erejűek, de a határozatoknál alacsonyabb szintűek. A miniszterek levelei és feljegyzései közigazgatásilag - de nem jogilag - kötelező érvényűek.
A jogrendszer
A líbiai jogrendszer sok egyiptomi megoldást vett át, amelyekre pedig a napóleoni polgári jogi törvénykönyv hatott alapvető mértékben, és a líbiai jog követi is a polgári, a kereskedelmi és a büntetőjogi törvénykönyvekkel való ilyen szabályozást. Ezenkívül az iszlám bíróságok a magánjogi ügykörökkel az iszlám joggal összhangban foglalkoznak.
Sok polgári jogi esetben a helység döntőbírósága közvetít. Számos komoly polgári vitában az elsőfokú bírósághoz folyamodnak, amelytől a fellebbviteli bírósághoz lehet fordulni. Nagyobb polgári ügyekben a fellebbviteli bíróság az illetékes, de mint elsőfokú bíróság. A fellebbezést a legfelsőbb bírósághoz lehet benyújtani.
Büntetőjogi esetekben hasonló rendszerű bíráskodás van, de ezek a bíróságok az ügyeket a büntetőjogi törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény szerint tárgyalják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendőrség helyi megoldásokra törekszik a kisebb büntetőjogi jelentőségű vétségekben, pld. ha vagyon elleni kár keletkezett, kötelezik a személyt, aki azt okozta, hogy javítsa meg azt, amit megrongált, vagy fizessen kártérítést a tulajdonosnak. Komolyabb esetekben az államügyészhez ("közügyvéd") fordulnak a vizsgálat és a bűnvádi eljárás lefolytatásáért.
A kormányzati tevékenységből eredő közigazgatási határozatok miatt keletkező ügyekkel a Fellebbviteli Bíróság Közigazgatási Kerülete foglalkozik. Némileg zavaros az ingatlan haszonbérletével kapcsolatos esetek tárgyalása. Ezek az ügyek a Kereskedelmi Törvénykönyv hatálya alá esnek, de a gyakorlatban sokszor az elsőfokú bírósághoz fordulnak, bár azok egyének közötti magánjogi szerződési viták.
A jogi foglalkozást ügyvédek gyakorolják. Legtöbbjük privát ügyvéd, de ha egy pereskedő vagy egy vádlott nem engedhet meg magának ügyvédet, a bíróság hivatalból kinevez mellé egyet, hogy képviselje. A külföldi turisták és más külföldi nemzetek tagjai, akik nehéz helyzetbe kerültek és nincs elegendő pénzük ügyvédre, igénybe vehetik a hivatalból melléjük kirendelt ügyvédet. A szakmán belül vannak, akik szerződések megírására vagy ingatlanátruházásra szakosodtak.
Igazságszolgáltatás
A nem líbiai állampolgárok is szabadon igénybe vehetik a bíróságokat a Jamahiriyában ("Közösség" az ország hivatalos titulusza) és ugyanúgy a líbiai törvények hatálya alá esnek. Ha mozlimok, csak az iszlám jog és az iszlám bíróságok ítélkezése vonatkozik rájuk. Ők azonban nem válhatnak ingatlan tulajdonosává vagy bérlőjévé, csak az Általános Népi Kongresszus különleges engedélyével, vagy az 1997. évi no. (5) Külföldi Befektetési Törvény rendelkezései szerint.
Üzleti tevékenység engedélyezése
Azoknak a személyeknek, akik üzleti tevékenységet kívánnak folytatni, akár a GSPLAJ (az ország angol nevének rövidítése) állampolgárai, akár más arab nemzetiségűek vagy külföldiek, be kell szerezniük a helyi Népi Bizottság engedélyét és az illetékes Általános Különleges Népi Bizottság engedélyét. Ezenkívül bizonyos tevékenységekre nézve további különleges engedély vagy engedélyek beszerzésére kötelezhetők.
Szolgáltatások és munkajog
A szolgáltatási jog a líbiai kereskedelmi törvénykönyv része. Az alkotmány gyakorlatilag eltörölte a líbiai munkajogot. Technikailag nincsenek alkalmazottak. Azok, akik szolgáltatásaikat nyújtják egy vállalatnak, partnerek abban a vállalatban. Erről nekik szerződésük van. Valójában az ilyen szerződések olyan kifejezéseket és feltételeket tartalmaznak, amelyek a szolgáltatást nyújtót ugyanolyan helyzetbe hozzák, mint amilyenben egy alkalmazott van más igazságszolgáltatási rendszerekben. A jogi elvek azonban, amelyek ezt a szerződést szabályozzák, a locatio operis faciendi ("a szolgáltatások szerződése") elvén alapul, mintsem a locatio operarum ("szolgáltatás szerződése") elvén. Nem világos, hogy vajon az "alkalmazotti viszony" jogi elemzése alkalmazható-e a külföldi dolgozókra Jamahiriyában.
A Külföldi Befektetési Törvény engedélyezi, hogy fizetésük egy nem meghatározott százalékát hazájukba visszautalják. Az aktuális százalékot az Általános Népi Bizottság pénzügyi minisztere határozza meg.
Biztosítás
Nincs átfogó és kötelező érvényű biztosítási rendszer a GSPLAJ-ban, és bár a biztosítási szolgáltatások elérhetőek, a kis- és középvállalkozások számára nehéz igénybe venni őket. Nagy megszorítást jelent ez, lévén hogy a turizmus a nemzetközi előírásoknak megfelelően fejlődik.
Vallási ügyek
A lakosság túlnyomó része szunnita muszlim. Vallásszabadság van, de az alkotmány és a GSPLAJ intézményei elismerik az iszlám elsőbbségét a líbiai arab nép számára. A látogatók szabadon gyakorolhatják vallási meggyőződésüket, de a nem iszlám vallási irodalom nyilvános terjesztését vagy a nyilvános imádkozást elfogadhatatlannak minősíthetik és ezért tiltott.
Alkohol és drogok
Alkohol vagy narkotikum tárolása, árusítása, fogyasztása törvénytelen a GSPLAJ-ban. Az alkohol tárolásával kapcsolatos korlátozás nagy megszorítást jelent a turizmus bizonyos formáinak odavonzásában, különösen a tömegpiaci tengerparti turizmust tekintve, de kevésbé érinti az építészeti örökségek turizmusát és a sivatagba látogatókat vagy azokat a turistákat, akik más mozlim országból érkeznek. A törvény nem világos abban a tekintetben, hogy a líbiai kikötőkben állomásozó sétahajóknak engedélyezett-e alkohol árusítása, amíg líbiai felségvizeken tartózkodnak.
Szociális és erkölcsi tényezők
A líbiai társadalom az iszlám hagyományokat követi. Bár nincs öltözködési előírás, azok öltözékét, akik nem megfelelően vagy túl lengén vannak felöltözve, nyilvános illemsértésként ítélhetik meg. A nemi nagykorúság határa 16 év. Az ennél fiatalabbal való szexuális kapcsolatot szigorúan tiltják. A szállodák vagy a panziók szobáit csak házastársaknak adhatják ki, élettársaknak vagy szexuális kapcsolatot létesíteni akarók számára nem. A homoszexuális kapcsolat szigorúan tilos. A pornográfiának minősített termék törvénytelen, ahogy a GSPLAJ-t rágalmazó anyagok terjesztése is.
A TURIZMUST ÉRINTŐ KONKRÉT JOGI KÖRNYEZET
Idegenforgalmi politika
A szocialista népi líbiai arab Jamahiriya elkötelezett a turizmusszektor támogatásának és fejlesztésének politikája iránt, amely az ország átfogó fejlesztési stratégiájának része.
A Népi Alapbizottságok Tanácskozásának most következő határozatait az Általános Népi Kongresszus szövegezte meg rendes gyűlésén 1994-ben az idegenforgalom területére vonatkozóan:
(e) bek.: Intézkedések a belföldi és külföldi idegenforgalom szervezése irányába: az idegenforgalom kulturális jótéteményeit és a turizmusnak a Nagy Jamahiriya gazdaságának támogatásában nyújtott várható szerepét illetően a Népi Bizottság harmadik rendes gyűlésén, 1396-ban, (amely 1986-nak felel meg) tanulmányozta azt a memorandumot, amely a belföldi és külföldi idegenforgalom szervezésével foglalkozik, és jóváhagyta a feljegyzést a következő megjegyzésekkel:
1. Figyelmet kell szentelni a turisztikai szolgáltatások színvonalának emelésére azokban a városokban, ahol természeti és régészeti turisztikai kincsek találhatóak, és csökkenteni kell a szállások árait a hotelokban, hogy ösztönözzék a turizmust.
2. Meg kell óvni a régészeti kincseket, és figyelmet kell szentelni a régészeti területeknek, múzeumoknak, fürdőknek és tengerparti fürdőhelyeknek.
3. Egy utazás és idegenforgalom szervezésével foglalkozó általános vállalatot kell felállítani, és ösztönözni kell a partnerkapcsolatokat a turizmus területén.
4. Ösztönözni kell a csoportos turizmust.
5. Elő kell készíteni egy törvénytervezetet, mely az idegenforgalom szervezésével és támogatásával foglalkozik a Nagy Jamahiriyában a Népi Alapbizottságok Tanácskozásának megjegyzései szerint, és elő kell azt oda terjeszteni.
A turizmus intézményi keretei
A turizmus intézményi kereteinek első érdemi jogi szabályozása az 1968. évi 44. törvényben található. Ez leírja a Turizmus és Régiségek Minisztériumának kötelezettségeit a következő módon:
- az ide látogató turisták ittlétét üdvözölni kell és meg kell könnyíteni azt (8. cikkely);
- biztosítani kell az idegenforgalomban a kempingek, táborhelyek és más turistaterületek biztonságát (8. cikkely);
- a szállodák, panziók, éttermek és más turistákat kiszolgáló vállalatok számára az engedély megadásához szükséges követelményeket és osztályozási rendszert meg kell határozni (9., 10., 11. és 23. cikkely);
- javasolni kell a kabinetnek, hogy adjon kivételeket a külföldiek Líbiában való ingatlantulajdonlásának tiltása alól turizmusfejlesztési tervek esetén (7. cikkely);
- az idegenforgalmi szektorban való munkaerő-alkalmazás feltételeit ki kell dolgozni (12. cikkely);
- az idegenforgalmi szektorban biztosítani kell az árak közzétételi listáját (14. cikkely);
- a törvény betartását felügyelő ellenőröket kell kinevezni (34. cikkely).
Az 1968. évi törvény, módosított formában, hivatkozik még az Idegenforgalmi Köztestületre, amelynek jogában áll javasolni:
- vámmentességet, jövedelmi és építési adó alóli mentességet a turizmussal összefüggő projektekre (4. cikkely);
- a 4. cikkelyben adott kivételek visszavételét az azokkal való visszaélés esetén (6. cikkely);
- az idegenforgalmi vállalkozások engedélyezési követelményrendszerét (10. cikkely).
Ezt az 1968. évi törvényt módosították az Általános Népi Bizottság 1989. évi 46. számú Határozatával, amely felállította az Idegenforgalmi Köztestületet, s amelyet felülvizsgált többek között az 1979. évi 55. törvény a polgári szolgáltatásokról, az 1981. évi 13. törvény a Népi Bizottságokról és az 1981. évi 15. törvény a líbiai munkavállalók béréről a GSPLAJ-ban.
Az 1989. évi 46. Határozat felállítja az Idegenforgalmi Köztestületet mint egy olyan közintézményt, amely jogi személy és pénzügyileg független. A 2. cikkely szerint állandó székhelye Tripoliban van, de felállíthat kirendeltségeket egész Jamahiriyában és külföldön is.
Az Idegenforgalmi Köztestületnek széles hatóköre és felelőssége van az idegenforgalom területén. Felelős a belföldi és a bejövő turizmus támogatásáért; a marketingért; a statisztikák elkészítéséért és összegyűjtéséért; a kutatási programokért; az engedélyezésért és az osztályozási rendszerért; a képzésért, továbbá a szállodák és turizmust oktató intézetek felügyeletéért. A 4. cikkely felhatalmazza a testületet partnerkapcsolatok, cégek vagy vegyesvállalatok létesítésére.
A testület hatásköre alá vonta a Turisztikai Ügyek Részlegét (16. cikkely), az alkalmazottakat pedig a testülethez helyezték át (17. cikkely).
Az Idegenforgalmi Köztestület Közigazgatási Bizottságának minisztere által 1990-ben kiadott memorandum kialakította a Testület szervezeti struktúráját. A 2. cikkely a Régészeti Hivatalt tartalmazza. A tanácsadók és az idegenforgalmi szakemberek számára előírják, hogy kutassanak és hogy tanácsokkal segítsék a miniszter munkáját. Négy Idegenforgalmi Kerületet létesítettek: a Keleti, Központi, Déli és Nyugati Idegenforgalmi Kerületet. Mindegyik élén egy vezető áll, aki felelős az idegenforgalmi tudatosság elterjesztéséért a helyi lakosság körében; a lehetséges idegenforgalmi kincsek felkutatásáért és a turisták jó ellátásáért; az információs központok felügyeletéért; az idegenforgalmi fesztiválok és összejövetelek szervezéséért; előadások és szemináriumok szervezéséért; és más, a turizmusért, társadalmi és kulturális tevékenységekért felelős szervekkel való együttműködésért. A vezetők a Testület miniszterének felelősek.
A 3. cikkely hatáskört ad az Általános Népi Idegenforgalmi Bizottságnak (ÁNIB), hogy ellenőrizze a Vásárok Hivatalát, az Idegenforgalmi Információs és Dokumentációs Központot, a Líbiai Autós és Utazási Klubot és más szervezeteket, amelyek a turizmusra vannak hatással, illetve az Általános Idegenforgalmi Hatóságot, amelyet később átneveztek és átalakítottak Idegenforgalmi Köztestületté. E törvény hatására az Idegenforgalmi Köztestületet érintő legtöbb funkciót áthelyezték az 1968. évi 46. törvénnyel az ÁNIB-hoz. Az Általános Idegenforgalmi Hatóságnak megmaradt a szállodák és más köztulajdonok bérbeadásának jogköre és még egy-két kisebb jelentőségű dolog.
1996-ban az ÁNIB kidolgozta az Általános Idegenforgalmi Törvény tervezetét, de azt nem fogadták el. Ez azt tűzte ki célul, hogy támogatja a líbiai turizmust, vagyis az Általános Népi Kongresszus által elfogadott irányelveket tükrözi. A 2. cikkely tartalmazza az ÁNIB szerepét, funkcióit és jogkörét. A tervezet átfogó és a következő témákat öleli át:
- adómentességek és -kedvezmények a turizmusba befektetők számára;
- a bankok szerepe az idegenforgalmi vállalkozások támogatásában;
- engedélyezési és osztályozási rendszer;
- árkontroll az idegenforgalmi szolgáltatásokra vonatkozóan és az árak közzététele;
- a turisták és javaik biztonsága;
- feljegyzések megőrzése;
- idegenvezetési szolgáltatások;
- a nem arab nyelvek használatának tiltása alóli mentességek.
A tervezet nem említi kifejezetten az Általános Idegenforgalmi Hatóságot, de burkoltan megjelenik, hogy - az 1968. évi 46. törvény 40. cikkelye szerint - eltörléssel megszüntetik.
Az ÁNIB-ot átszervezték az 1997. évi 36. határozattal. Ezek a rendelkezések azonban csak a belső szervezetet érintették.
Az Általános Idegenforgalmi Hatóság és az ÁNIB közötti viszony nem világos, és gyakorlatilag elég feszültnek látszik. A törvények, amelyek a funkcióikra vonatkoznak, esetlegesek és zavarosak. Néhány cikkely szükségtelenül részletező, olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket inkább kiegészítő szabályozásokra kellene hagyni, míg mások ködösek vagy egyszerűen csak figyelmeztető jellegűek.
Idegenforgalmi fejlesztések és beruházások
Az 1968. évi 44. törvény felhatalmazta a gazdasági minisztert, hogy vámmentességet, jövedelmi és építési adó alóli mentességet adjon azoknak, akik idegenforgalmi fejlesztésekbe ruháznak be. A törvény 7. cikkelye előírja, hogy a kabinet a külföldi beruházóknak mentességet adhat az alól a törvény alól, amely tiltja a külföldieknek, hogy ingatlantulajdonuk legyen Líbiában.
Az 1989. évi 46. törvény 4. cikkelye felhatalmazza az Idegenforgalmi Köztestületet, hogy megvalósíthatósági tanulmányokat készítsen és hogy idegenforgalmi fejlesztési projekteket hozzon létre, akár közvetlenül, akár partnerkapcsolatokat kiépítve, akár közös vállalkozásban. Ezenkívül javasolhatja idegenforgalmi fejlesztési övezetek felállítását.
1990-ben az Általános Népi Bizottság 1182. sz. határozatával létrehozták a Farwa Idegenforgalmi Vállalatot. Célja idegenforgalmi kiszolgáló egységek létesítése, kezelése és igazgatása; az Általános Idegenforgalmi Hatóság által létesített turisztikai egységek és közüzemek kezelése; utazási és turisztikai tevékenységekben való részvétel Líbiában és külföldön; és Farwa szigetének idegenforgalmi célpontként való fejlesztése. A vállalat széles körű hatáskört kapott, és felhatalmazták arra, hogy partnerkapcsolatokat létesítsen és hogy más cégekben részesedést vásároljon Líbiában vagy külföldön ezen célok teljesülése érdekében (4. cikkely).
Az 1996-os Idegenforgalmi Törvény tervezete javasolja, hogy az ÁNIB-hoz helyezzék át annak jogát, hogy adó- és vámmentességet ajánljanak fel az idegenforgalmi fejlesztési projektek számára. Azt is javasolja, hogy adjanak üzleti engedélyt a nem líbiai állampolgároknak az idegenforgalmi fejlesztési projektekre, de úgy rendelkezik, hogy ezeknek a projekteknek a céljait előzetesen jóvá kell hagyatni az ÁNIB-bal. A tervezet előírja a bankok számára, hogy támogassák az idegenforgalmi fejlesztési projekteket és tevékenységeket.
A törvénytervezet 1997-ben készült a külföldi tőkeberuházások elősegítése céljából. A törvény célja, hogy bátorítsa a külföldi befektetéseket az állami irányelvek és a gazdasági-társadalmi fejlődés keretein belül, illetve hogy elősegítse:
- a modern technológiák átvételét;
- a líbiai know-how létrehozását;
- a jövedelmi források lehetőségének szélesítését;
- a nemzeti össztermékhez való hozzájárulást azáltal, hogy támogatja a nemzetközi versenyképességet;
- a regionális fejlesztéseket.
A törvény alkalmazási köre a tengerentúli líbiai állampolgárokra és az arab és külföldi államok polgáraira terjed ki. Megalakít egy Befektetéseket Elősegítő Hatóságot, amely bár független, mégis az Általános Népi Gazdasági és Kereskedelmi Bizottság alá tartozik.
A turisták belépésének feltételei
A turistavízumot szabályozó rendelkezéseket módosították az 1989. évi 807. sz. határozattal. Ez minden külfölditől belépési vízumot követel meg. Az arab nemzetiségűek nem számítanak külföldinek és beléphetnek Líbiába hazájuk érvényes személyazonossági igazolványával.
A turistavízumnak három fajtája van: három hónapos vízum; 15 napos átutazó vízum; és turistacsoportos vízum, mely egy hónapig érvényes. Ez utóbbi csoportos útlevéllel rendelkezőknek adható, mely tartalmazza fényképüket és személyes adataikat. Az utazási és idegenforgalmi irodák egy bizonyos útra összeállított listáit csoportos útlevéllel elláthatják annak érdekében, hogy csoportos vízumot kapjanak, de ezen kívül a csoport minden tagjának vinnie kell saját útlevelét is. Az irodának a származási országban vagy a helyi Népi Hivatalban hivatalosan bejegyzett utazási és idegenforgalmi irodának kell lennie.
A vízumot a külföldi Líbiai Népi Hivatalokban vagy kirendeltségeken, vagy a Bevándorlási Hivatal Külföldi Részlegénél lehet beszerezni. A vámhivatalnokok bármely belépési pontnál engedélyt adhatnak a repülővel vagy hajóval érkező utasoknak legfeljebb egy hétre, amíg a repülőgép a repülőtéren, a hajó a kikötőben van. A busszal vagy más járművel érkező vagy gyalogos utazóknak bármely belépési ponton egy hónapra szóló, megújítható tartózkodási engedély adható.
Ha meghozták a vízum engedélyezéséről szóló döntést, azt 24 órán belül ki kell állítani. Ha a kérelmet elutasították, a kérelmezőt 72 órán belül értesíteni kell erről. Ekkor fellebbezhetnek az elutasítás ellen a Bevándorlási Hivatalhoz.
Pénzügyi rendelkezések,
vám és fogyasztási adó
A Líbiába érkező turisták pénzügyi feltételeit szabályozó rendelkezések az 1990. évi 763. sz. határozatban találhatók. Ezek a szabályok a külföldi turistákra és a turistalétesítményekre vonatkoznak.
A Líbiába látogató turistáknak megfelelő pénzügyi alapokkal kell bírniuk, hogy fedezzék megélhetésüket és kiadásaikat ott-tartózkodásuk ideje alatt. Ez lehet készpénz, csekk vagy külföldi keményvaluta. Ide értendők a nemzetközi hitelkártyák is, amelyeket elfogadnak Líbiában. A következők kivételek: szervezett turistacsoportok; Líbiában lakók vagy szervezetek meghívottai; és azon országok állampolgárai, amelyek nem alkalmazzák ugyanezeket a feltételeket líbiaiakra.
A turisták nem vihetnek ki líbiai pénznemet, és megszorítások vannak arra nézve, hogy milyen más pénzügyi javakat lehet kivinni. Pénzváltási bizonylattal is rendelkezni kell.
Szállodai vagy más szállásszámla kiegyenlíthető külföldi keményvalutában, líbiai dinárban vagy hitelkártyával. A szállodások nem utasíthatják el e módszerek egyikét sem, és tilos más átváltási arányt használni, mint amit a Központi Bank állított fel. A 6. cikkely rendelkezik arról, hogy az Idegenforgalmi Köztestület (a későbbi Általános Idegenforgalmi Hatóság) és a Központi Bank fog szabályozásokat hozni arról, mely idegenforgalmi szolgáltatók foglalkozhatnak pénzváltással, és annak engedélyezéséről, hogy a vásárokon, a kézműves- és ajándékboltokban külföldi pénzt és hitelkártyát elfogadhatnak-e. Számukra engedélyezett jövedelmük 40 százalékának külföldi pénznemben való tartása annak érdekében, hogy az üzletmenetükhöz szükséges felszereléseket és anyagokat beszerezhessék külföldről. Ezt egy külön számlán kell tartani a Líbiai Arab Külföldi Banknál. Az Idegenforgalmi Köztestület a határt alacsonyabban is meghúzhatja, mint 40 százalék. Ez a rendelkezés kiterjed más idegenforgalmi szolgáltatókra is az utazási és idegenforgalmi irodákban megtakarított pénzt illetően.
Az 1990. évi 62. sz. határozat célja az volt, hogy egyszerűsítsék a turisták be- és kilépési rendjét. Bevezették a Vörös és Zöld Kapukat a vámellenőrzési és más belépési pontokon. Az utazónak - jogi felelősség terhe mellett - vámnyilatkozata alapján ki kell választania a megfelelő kaput. Csak szúrópróbák engedélyezettek, és az ismétlődő ellenőrzés tilos. Azokat, akik a Zöld Kaput választják, nem kutatják át, hacsak nem buktak meg valamilyen előző alkalommal, vagy nem viselkednek gyanúsan, vagy a vámhivatalnak nincs előzetes értesülése, hogy őket valószínűleg mulasztáson érik.
Ha egy hivatalnok elhatározza, hogy átkutat valakit, először az utas nyilatkozatát kell meghallgatnia, és az átkutatás után a vizsgálati jelentésről másolatot kell számára átadnia. Női utasokat csak nő kutathat át. A 7. cikkely szerint a vámeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az a lehető legkisebb fennakadást vagy késést okozza, többek között elegendő kaput kell biztosítani. Elsőbbséget kell adni a fogyatékos embereknek, családoknak, nőknek, gyerekeknek és az időseknek. A vámhivatalnokoknak szakszerűen kell intézkedniük; nem okozhatnak kárt az utasok csomagjaiban, és segítséget kell adniuk az utasnak a vizsgálat során.
A 8. cikkely szerint az Idegenforgalmi Köztestület hivatalnokainak, az utazási és idegenforgalmi irodák alkalmazottainak és a testület által jóváhagyott nemzeti turisztikai ügynökségek képviselőinek szabad bejárásuk van a vámterületre, ha azt munkájuk megkívánja.
Szállodák és éttermek
Az 1968. évi 44. törvény 17. cikkelye úgy határozta meg az utazási és idegenforgalmi irodákat, mint amelyek szállítást, szállásfoglalást és jegyeladást végeznek; utazásokat szerveznek, biztosításokat és vízumokat intéznek utazók számára; pénzváltással foglalkoznak és idegenforgalmi tevékenységekre szóló jegyeket adnak el. Nem különbözteti meg az utazási ügynököket az utazásszervező irodáktól. A 18. cikkely előírja, hogy a tulajdonosnak legyen engedélye. Olyan cégek és légitársaságok számára, amelyek más utazási és idegenforgalmi szolgáltatásokat is nyújtanak, mint saját jegyeik árusítását, megkövetelik az erre a célra szóló külön iroda meglétét, ami az engedély megadásának feltétele is.
A rendelet szerint az engedélyt kérelmezőknek rendelkezniük kell legalább 5000 LD (líbiai dinár) tőkével teljesen tehermentesen, megfelelő irodával, büntetlennek kell lenniük és 500 LD-t kell letétbe helyezniük a minisztériumnál kötelezettségeik fedezésére. Az engedély érvénytelenné válik, ha az lejár; ha egy év időtartamra szünetel a használata; ha főleg más tevékenységet végez a kérelmező; vagy ha a törvény így rendelkezik. Részletes szabályozást hozott a miniszter 1968-ban az utazási és idegenforgalmi tevékenységekre vonatkozóan.
Az utazási és idegenforgalmi irodák engedélyezését az 1989. évi 46. sz. határozattal az Idegenforgalmi Köztestülethez, majd az 1995. évi 195. sz. határozattal az ÁNIB-hoz helyezték át.
Az utazási és idegenforgalmi irodák működésének és engedélyezésének szabályozását jelenleg az 1996. évi 107. sz. határozat látja el. Habár a korábbi szabályozásokat visszavonták, a kiadott engedélyek érvényesek maradtak megújítási dátumukig. A szabályozott üzleti tevékenység fajtájának meghatározása ugyanaz, mint azelőtt, hozzávéve a következő tevékenységeket: turistautaztatás, idegenvezetés, turistavásárok és -fesztiválok szervezése, konferenciák és szemináriumok biztosítása. Az új meghatározás kifejezetten kimondja, hogy bármely szolgáltatást lehet Líbiában vagy külföldön is nyújtani. A tőkeminimumot és a letétösszeget visszavonták. Vannak továbbá részletes szabályok az iroda kialakítására, az alkalmazottak szakértelmére, a feljegyzések megőrzésére, a közzétételről szóló törvény teljesítésére, a pénzügyi kiszámíthatóságra vonatkozóan stb. A 12. cikkely rendelkezik a Panaszbizottság felállításáról az utazási és idegenforgalmi irodák ügyfelei számára. A határozat nem tesz semmilyen, a korábbi szabályzatban található említést a bevásárlással kapcsolatos cégek és a légitársaságok tekintetében.
A jelenleg érvényes törvény "utazási és idegenforgalmi irodák"-ra hivatkozik. Nem tesz különbséget azonban azok között, akik utazási ügynöki szolgáltatást nyújtanak és akik utazásszervezők. Azok a szabályok, amelyek a légitársaságokra szóló, bevásárló- vagy más utaztatási jegyek eladásának és szállások előzetes foglalásának üzletmenetét szabályozzák, nem vonatkoznak azokra, akik külföldi utazásszervezők ügyfeleinek vagy más Jamahiriyába látogatóknak szerveznek utazásokat. Sok esetben az üzleti tevékenység magában foglalhatja mindkettőt, mindazonáltal a különböző szabályozás indokolt lenne.
Viszonylag kevés utazási ügynök dolgozik Líbiában, de a független utazásszervező irodák száma nő. Az utazási ügynökségek tapasztalatának egy része, amelyet a GSPLAJ elleni szankciók bevezetése előtt szereztek, mára idejétmúlttá vált. Az iparágnak ez a része újra ösztönzést igényel. Nem várható el, hogy a szigorú IATA-előírásokat bevezessék egy olyan területre, amely még csak most van felfutóban. Az utazási és idegenforgalmi irodák jelenlegi engedélyei közül kevés felelne meg az IATA-előírásoknak.
Idegenvezetés
Az 1968. évi 44. törvény 24. cikkelye úgy határozza meg az idegenvezetőt, mint olyan személyt, aki történelmi, tudományos, és művészeti emlékeket ismertet díj ellenében. Az idegenvezetőknek engedéllyel kell rendelkezniük. A kérelmezőnek líbiai állampolgárnak, itt lakónak vagy olyan külföldinek kell lennie, akinek munkavállalási engedélye van. Legalább 18 éves, jó magaviseletű, nem fogyatékos vagy beteg, ismeri az arab és legalább egy idegen nyelvet és megfelelt a minisztérium által kialakított teszten.
A törvényben három idegenvezetői kategóriát alakítottak ki: Első Kategória - bárhol dolgozhat Líbiában; Második Kategória - egy vagy több városban dolgozhat; Harmadik Kategória - egy városban vagy településen dolgozhat. Részletes szabályozás vonatkozik az engedélyezési eljárásra, a vizsgákra, a díjakra ás a jelvényekre, amelyet a szabályzatokban fektetett le a miniszter 1968-ban.
Az idegenvezetőkre vonatkozó szabályokat jelenleg az 1996. évi 42. sz. határozat tartalmazza. A meghatározás ugyanaz, mint 1996-ban, azzal a pótlólagos felelősségi körrel, hogy ismerteti a jamahiriyai társadalmi rendszert és a GSPLAJ civilizációs eredményeit. Líbiában élő külföldiek és munkavállalási engedéllyel rendelkezők már nem dolgozhatnak idegenvezetőként. Az alsó korhatár 21 év lett, és a kérelmezőnek a Nagy Al-Fateh Forradalom eszméi mellett kell kiállnia. A felsőfokú elméleti vagy gyakorlati képzettség is előírás. Egy új, Negyedik Kategóriára szóló engedélyt is létrehoztak azoknak az idegenvezetőknek, akik egy idegenforgalmi területi egységen dolgoznak. Részletes szabályozások vonatkoznak az idegenvezetők viselkedésére és a szakmai eljárásokra.
Kézművestermékek és ajándéktárgyak
Az 1995. évi 195. sz. határozatnak az 1. (12) cikkelye előírja, hogy az ÁNIB "köteles figyelmet szentelni a hagyományos iparoknak, és fejleszteni, fenntartani és alkalmazni azokat az idegenforgalmi célok érdekében".
Az 1996. évi 151. sz. határozat felállította a Kézműves Fejlesztési Hatóságot. Széles hatáskört biztosít neki a kézművesipar fejlesztése és támogatása tekintetében. Osztályozhatja a termékeket, kézműves útmutatókat adhat ki, statisztikai adatokat gyűjthet. A hatóságnak engedélyezési joga van, és szabályozhatja azokat a területeket, ahol a kézműves termékek elérhetőek (2. cikkely). Van marketing- és képzési funkciója is. Gyárakat és más kiszolgáló egységeket építhet, illetve részt vehet nemzetközi vállalkozásokban és tevékenységekben. A Kézműves Fejlesztési Hatóságot a Közigazgatási Testület üzemelteti, amelyet az ÁNIB nevez ki (ennek is felelős).
JOHN J. DOWNES
FORDÍTOTTA: VAJDA BOGLÁRKA
