Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban el kell határolni egymástól a konkrét szerződés megkötésére irányuló ajánlatot a kereskedelmi tárgyalások során tett egyéb ajánlatoktól. Az utóbbiaknak, amelyekkel a tárgyaló felek csak javaslatokat tesznek a megkötendő üzlet tartalmára nézve (például: ismertetik egymással a lehetséges árakat, szállítási feltételeket), a Bécsi Konvenció alkalmazása esetén nincs semmiféle jogi hatásuk. Szerződés megkötésére irányuló javaslatnak csak az említett jellegű és tartalmú szándéknyilatkozat tekintendő. Vitás esetekben a bíróság annak eldöntésekor, hogy valamelyik fél akaratnyilvánítása csupán kereskedelmi tárgyalás keretében tett nem kötelező jellegű javaslat vagy szerződés megkötésére irányuló ajánlat, a konkrét eset összes körülményeit mérlegeli, mégpedig az akaratnyilvánítás értelmezésére vonatkozó szabályok figyelembevételével.
Az ajánlathoz az ajánlattevő kötve van. Ez a kötöttség egészen a szerződés megkötéséig tart, hacsak az ajánlatot nem vonták vissza vagy nem vesztette hatályát.
Az ajánlat a főszabály szerint visszavonható. Az ajánlatot csak akkor nem lehet visszavonni:
– ha az – akár az elfogadásra vonatkozó meghatározott határidő megállapításával, akár más módon – utal arra, hogy visszavonhatatlan, vagy
– ha az ajánlat címzettje ésszerűen bízhatott abban, hogy az ajánlat visszavonhatatlan és a címzett az ajánlatban bízva járt el.
Még a visszavonhatatlan ajánlatot is vissza lehet vonni, ha az erről szóló nyilatkozat az ajánlatot megelőzően vagy azzal egy időben érkezik meg a címzetthez.
A visszavonható ajánlat visszavonásának az elfogadó nyilatkozat elküldését megelőzően kell megérkeznie a címzetthez. Az ajánlat (mind a visszavonható, mind pedig a visszavonhatatlan) akkor veszti hatályát, amikor annak visszautasítása az ajánlattevőhöz megérkezik.
Elfogadásnak minősül az ajánlat címzettjének minden olyan írásbeli nyilatkozata, amellyel kifejezi, hogy az ajánlat tartalmával egyetért és az ajánlattevővel aszerint szerződést köt. A gyakorlatban az elfogadás a leggyakrabban úgy történik, hogy a címzett a neki előterjesztett szerződéstervezetet aláírja.
A Bécsi Konvenció rendelkezéseinek értelmében, ha az ajánlat elfogadása kiegészítéseket, korlátozásokat vagy egyéb módosításokat tartalmaz, az ajánlat visszautasítását jelenti és új ajánlatnak minősül. Elfogadásnak minősül a címzettnek minden olyan írásbeli nyilatkozata, amelyből kitűnik, hogy az ajánlatot elfogadja, de kiegészítő vagy az ajánlat feltételeitől lényegesen nem különböző, eltérő feltételeket is tartalmaz, ha az ajánlattevő indokolatlan késedelem nélkül nem kifogásolja írásban az eltérést. Ebben az esetben az ajánlati feltételek az elfogadásban szereplő módosításokkal együtt alkotják a szerződés feltételeit (tartalmát). Az árra, a fizetésre, az áru minőségére és mennyiségére, a teljesítés helyére és idejére, az egyik félnek a másikkal szembeni felelőssége mértékére vagy a szerződésből eredő viták rendezésére vonatkozó kiegészítő vagy eltérő feltételek mindig az ajánlat feltételeit lényegesen módosító jellegűnek tekintendők.
Az adásvételi szerződés abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlat elfogadása hatályossá válik. Az ajánlat elfogadása abban az időpontban válik hatályossá, amikor az elfogadás közlése az ajánlattevőhöz megérkezik. Nem hatályos (elkésett) az elfogadás, ha az nem érkezik meg az ajánlattevőhöz határidőben. Az elfogadás határidejét az ajánlattevő meghatározhatja. Ha ez nem történt meg, az elfogadást az ügylet körülményeire (ide értve az ajánlattevő által igénybe vett hírközlő eszköz gyorsaságát is) figyelemmel, ésszerű időn belül lehet közölni. Az elfogadásra az ajánlattevő által táviratban vagy levélben megszabott határidő a távirat feladása vagy a levélben feltüntetett keltezés, illetve – ennek hiányban – a borítékon feltüntetett keltezés időpontjában kezdődik. A telex vagy más azonnali kapcsolatot létesítő eszköz (e-mail) útján megszabott határidő attól az időponttól kezdődik, amikor az ajánlat a címzetthez megérkezik. Az elfogadásra nyitva álló határidőbe beleszámítanak a hivatalos ünnepnapok és a munkaszüneti napok is. Ha a határidő utolsó napja az ajánlattevő telephelyén hivatalos ünnepnapra vagy munkaszüneti napra esik és ezért az írásbeli elfogadásról szóló értesítés nem kézbesíthető, a határidő utolsó napja a következő első munkanap. Az elkésett elfogadás is hatályossá válik azzal, hogy azt az ajánlattevő írásbeli nyilatkozattal késedelem nélkül elfogadja.
Az elfogadást vissza lehet vonni, ha a visszavonás az elfogadás hatályossá válását megelőzően vagy azzal egy időben érkezik meg az ajánlattevőhöz.
A megkötött adásvételi szerződést a felek közös akaratnyilvánítással módosíthatják vagy megszüntethetik.
A felek kötelezettségei
A Bécsi Konvenció 30. és 53. cikkeinek rendelkezései értelmében a szerződő felek (az eladó és a vevő) a szerződés és a Bécsi Konvenció előírásai szerint kötelesek teljesíteni. Mint azt már korábban említettük, a szerződő felek a Bécsi Konvenció alkalmazását részben vagy egészben kizárhatják, attól eltérhetnek, illetve módosíthatják bármely rendelkezésének jogi hatását. Mindezekből az következik, hogy a felek kötelezettségeire elsősorban a megkötött szerződés rendelkezései az irányadók. Ha a szerződés valamilyen kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, a Bécsi Konvenció szerint kell eljárniuk. Előfordulhat az is, hogy sem a megkötött szerződés, sem a Bécsi Konvenció nem tartalmaz a szerződés teljesítésével kapcsolatban mindenre szabályt. Ilyenkor az alkalmazandó (a magyar vagy a szlovák) jog normáit kell figyelembe venni.
Általánosságban elmondható, hogy a megkötött adásvételi szerződésből eredő kötelezettségek (mind a fő-, mind a mellékkötelezettségek) akkor tekintendők teljesítettnek, ha a szerződő felek:
– mindent megtettek, amit a szerződésből eredően meg kellett tenniük és
– mindezt a megszabott helyen és időben tették meg.
Az eladó kötelezettségei
A Bécsi Konvenció szerint az eladó fő kötelezettségei a következők:
– áru szolgáltatása,
– az áru tulajdonjogának átruházása és
– (szükség szerint) az árura vonatkozó okmányok átadása.
Ha a felek a teljesítés helyében nem állapodtak meg, az áru szolgáltatásának helye a következőképpen van meghatározva:
– ha az adásvételi szerződés szerint az áru elfuvarozása a vevőhöz az eladó feladata: az a hely, ahol az eladó az árut a vevőhöz való továbbítás céljából az első fuvarozónak átadja,
– ha az adásvételi szerződés szerint az áru elfuvarozása a vevőhöz nem az eladó feladata, de a szerződés tárgya egyedileg meghatározott áru vagy olyan pontosan meg nem határozott áru, amelyet meghatározott árukészletből kell szolgáltatni, vagy amelyeket gyártani, illetőleg termelni kell, és a felek a szerződés megkötésekor tudták, hogy az áru meghatározott helyen van vagy meghatározott helyen gyártják, illetve termelik, úgy az árut ezen a helyen kell a vevő rendelkezésére bocsátani,
– egyéb esetekben: az a hely, ahol a szerződéskötés időpontjában az eladó telephelye volt.
A gyakorlatban a legtöbb jogvita tárgya annak eldöntése, hogy az eladó időben teljesítette-e az adásvételi szerződést. Az eladó az áru szolgáltatására vonatkozó kötelességét meghatározott időben köteles teljesíteni különben késedelembe esik. Amennyiben a szerződés határnapot állapított meg (például konkrét naptári napot), vagy az a szerződésből megállapítható (például: „... a szerződés megkötésétől számított harmincadik napon...”) a teljesítés ideje ez a nap. Ha a szerződés határidőt állapított meg (például: „2002. február 25-től 2002. március 5-ig”), vagy a szerződés alapján a határidő megállapítható (például: „... a vételár megfizetésétől számított harminc napon belül ...”) és a körülményekből nem következik, hogy az időpontot a vevő választhatja meg (például: „... a vételár megfizetésétől számított harminc napon belül a vevő által meghatározott napon...”), az eladó a megállapított határidőn belül bármelyik napon teljesíthet. Minden más esetben az eladónak a szerződés megkötését követő ésszerű időn belül kell teljesítenie. Az eladónak az előzőek szerint meghatározott teljesítési ideje előtti áruszolgáltatását a vevő elfogadhatja vagy meg is tagadhatja.
Az eladó köteles az árut a szerződésben meghatározott:
– mennyiségben,
– minőségben és
– leírás szerint, valamint
a szerződés előírásainak megfelelően tárolt, illetve csomagolt módon harmadik személy mindennemű jogától vagy igényétől mentesen szolgáltatni. Csak az ezen feltételek betartásával szolgáltatott áru minősül szerződésszerűnek, hibátlan teljesítésnek.
Az eladó az árut a megállapodott mennyiségben köteles szolgáltatni. A többletszolgáltatást a vevő részben vagy egészben visszautasíthatja vagy elfogadhatja. Elfogadás esetén a többletmennyiséget a szerződés szerinti áron kell kifizetnie.
Amennyiben a szerződő felek a szolgáltatandó áru minőségében másként nem állapodtak meg, az áru szerződésszerű, ha
– alkalmas azokra a célokra, amelyekre más azonos fajtájú árukat rendszerint használnak,
– alkalmas bármely olyan meghatározott célra, amelyet a szerződés megkötésének időpontjában kifejezetten vagy hallgatólagosan az eladó tudomására hoztak, kivéve, ha a körülmények arra utalnak, hogy a vevő nem bízott, vagy ésszerűtlen lett volna, hogy bízzon az eladó szakismeretében és véleményében,
– rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket az eladó a vevőnek mintaként, illetve modellként bemutatott.
A szerződő felek ellenkező megállapodása hiányában az áru akkor szerződésszerű, ha azt az azonos fajtájú áruknál szokásos módon, vagy ilyenek hiányában az áru megőrzésére és megóvására alkalmas módon tárolták, illetve csomagolták. Ha a felek a szerződésben nem határozták meg az áru minőségét, tárolásának és csomagolásának módját, az eladó nem felel az árunak azon minőségi, vagy a tárolásával, illetve a csomagolásával összefüggő fogyatékosságaiért, amelyekről a szerződés megkötésének időpontjában a vevő tudott vagy tudnia kellett.
Az eladó felel az áru minden olyan, a megkötött szerződés és a Bécsi Konvenció rendelkezései szerinti fogyatékosságáért, ami a kárveszélynek a vevőre való átszállása idején megvolt, még akkor is, ha a fogyatékosság csak később vált ismertté. Az eladó felelőssége kiterjed az árunak azon fogyatékosságára is, ami később keletkezik és ami annak következménye, hogy valamely, a szerződésből eredő kötelezettségét (ide értve a jótállási kötelezettségét is) megszegte.
A szerződő felek ellenkező megállapodása hiányában a kárveszély a vevőre a következő időpontokban száll át:
a) ha az adásvételi szerződés szerint az árunak a vevőhöz történő elfuvarozása az eladó kötelessége és az eladó az árut nem valamely meghatározott helyen köteles átadni, akkor, amikor az árut az adásvételi szerződés rendelkezéseinek megfelelően a vevő részére való továbbítás céljából átadják az első fuvarozónak,
b) ha az eladó az árut valamely meghatározott helyen köteles átadni a fuvarozónak, akkor, amikor az árut ezen a helyen átadják a fuvarozónak,
c) az úton lévő áru eladása esetén – a főszabály szerint – a szerződés megkötésekor. (Kivétel: ha a körülményekből ez következik, a kárveszély az áru azon fuvarozónak való átadása időpontjában száll át a vevőre, amelyik a fuvarozási szerződést megtestesítő okmányokat kiállította. Semmiképpen sem száll át a vevőre a kárveszély, ha a szerződés megkötésének időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az áru megsemmisült vagy megsérült, és ezt a körülményt nem hozta a vevő tudomására.),
d) ha a vevőnek nem az eladó telephelyén kell átvennie az árut, akkor, amikor az áru szolgáltatása esedékessé válik és a vevő megtudja, hogy az áru azon a helyen rendelkezésére áll. (Ha az adásvétel tárgya még el nem különített áru, úgy azt mindaddig, amíg a szerződés teljesítésének céljaira egyértelműen ki nem jelölték, úgy kell tekinteni, mint ami nem áll a vevő rendelkezésére.),
e) egyéb esetekben akkor, amikor a vevő az árut átveszi, vagy abban az időpontban, amikor az áru átvételével késedelembe esik.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy ha az eladó alapvető szerződésszegést követett el, a kárveszélynek a vevőre történt átszállása nem korlátozza azokat az eszközöket, amelyeket a vevő szerződésszegés esetén igénybe vehet.
Ha az eladó a vevőnek nem szerződésszerű árut szolgáltat, szerződésszegést követ el és felel azért. Az eladónak ez a felelőssége az ún. „hibás teljesítésért való felelősség”.
A vevőnek az eladó hibás teljesítéséből eredő igényeinek az előfeltételei, hogy a vevő az áru fogyatékosságait megállapítsa és azokat az eladóval közölje. A Bécsi Konvenció ezekre határidőket állapít meg.
A vevő minden esetben a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles a szolgáltatott árut megvizsgálni vagy megvizsgáltatni. Ez a határidő attól az időponttól kezdődik, amikor a vevőnek egyáltalán lehetősége nyílt az áru megvizsgálására vagy megvizsgáltatására. Vita esetén ennek a határidőnek a betartását a konkrét eset összes körülményeire figyelemmel kell megítélni. Vannak esetek, amikor az áru megvizsgálása elhalasztható. Ha a szerződés kiterjed az áru elfuvarozására is, a vizsgálat az árunak a rendeltetési helyre történt megérkezését követő időpontra halasztható. Abban az esetben, ha a vevő az úton lévő árut átirányítja, vagy anélkül küldi tovább, hogy ténylegesen lehetősége volna annak megvizsgálására és a szerződés időpontjában az eladó tudott vagy tudnia kellett az átirányítás, illetve a továbbküldés lehetőségéről, a vizsgálat mindaddig elhalasztható, amíg az áru az új rendeltetési helyére megérkezik.
A Bécsi Konvenció a vevőnek az eladó hibás teljesítéséből eredő jogainak érvényesítésére határidőket szab. A vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru minőségi hibájára hivatkozzék, ha erről az eladót ésszerű időn belül nem értesíti azt követően, hogy a hibát felfedezte vagy azt fel kellett volna fedeznie. A vevő minden esetben elveszti az áru minőségi hibájára való hivatkozási jogát, ha legkésőbb az áru átadásától számított két éven belül a hibát az eladóval nem közölte, kivéve, ha a szerződéses jótállás határideje ennél hosszabb. Az eladó nem hivatkozhat arra, hogy a vevő az áru minőségi hibájából eredő jogigényét elvesztette, ha az áru fogyatékossága olyan tényekkel kapcsolatos, amelyeket ismert vagy ismernie kellett és amelyeket nem tárt fel a vevőnek. A vevő elveszti az eladó jogszavatosságából eredő igényét, ha az eladót nem értesíti a harmadik személyt az árun megillető jog vagy igény mibenlétéről azt követő ésszerű határidőn belül, hogy erről a jogról vagy igényről tudomást szerzett vagy tudomást kellett volna szereznie. Erre az eladó nem hivatkozhat, ha tudott a harmadik személy jogáról vagy igényéről és annak mibenlétéről.
Az áru minőségi hibájáról szóló értesítésnek tartalmaznia kell a hiba olyan megjelölését, amelyből az eladó számára világossá válik, hogy milyen fogyatékosságról van szó.
A vevő az eladó szerződésszegése (annak késedelme vagy hibás teljesítése) esetén a következő jogokat érvényesítheti:
– Követelheti az eladótól az általa vállalt kötelezettség teljesítését, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy a szerződésszegés alapvető-e vagy sem. Ennek a jognak a feltétele, hogy a vevő még nem vett igénybe a jogsértés orvoslására olyan eszközt, amely összeegyeztethetetlen a szerződésszerű teljesítésre való igényének érvényesítésével (például: nem állt el a szerződéstől, nem csökkentette a vételárat).
– Ha az áru fogyatékossága alapvető szerződésszegésnek minősül és az áru kicserélése iránti igényét a minőségi kifogásával egy időben vagy azt követő ésszerű határidőn belül közölte az eladóval, követelheti az áru kicserélését.
– Ha az áru nem szerződésszerű, igényelheti, hogy az eladó az árut javítsa ki, feltéve, hogy az az összes körülmény figyelembevételével nem ésszerűtlen. Ezt az igényét az eladóval a minőségi kifogásával egy időben vagy azt követő ésszerű határidőn belül kell közölnie.
– Csökkentheti a hibás áru vételárát. Nem csökkentheti a vételárat, ha az eladó a Bécsi Konvenció rendelkezéseivel összhangban orvosolta kötelezettségének elmulasztását, vagy ha a vevő az eladó nem szerződésszerű teljesítését visszautasította.
A vevő az eladó szerződésszegése esetén meghatározott módon kártérítést követelhet.
A vevő az eladó bármely kötelezettségének teljesítésére ésszerű póthatáridőt állapíthat meg, amelynek tartama alatt az eladó szerződésszegése okából semmilyen igényt nem érvényesíthet. Ez nem érvényes akkor, ha a vevő az eladótól olyan értesítést kapott, hogy az a póthatáridőn belül sem teljesít. A felek között keletkezett jogvita eldöntése során sem a rendes, sem a választott bíróság nem szabhat az eladó számára póthatáridőt.
A Bécsi Konvenció 25. cikkének értelmében: „A felek egyike által elkövetett szerződésszegés akkor alapvető, ha az a másik félnek olyan hátrányt okoz, amely jelentős mértékben megfosztja őt attól, amit a szerződés alapján jogosult elvárni, kivéve, ha a szerződésszegő fél nem látta előre és egy ésszerűen gondolkodó, hasonló személy, azonos körülmények között sem látta volna előre az ilyen következményt.”
Az eladó szerződésszegése esetén, meghatározott feltételek betartása mellett, a vevő elállhat a szerződéstől. Ha a vevő ezzel a jogával élt, az eladó szerződésszegéséből fakadó jogait – a kártérítési igénye kivételével – már nem gyakorolhatja.
A vevő kötelezettségei
A Bécsi Konvenció 53. cikke értelmében a vevő a megkötött adásvételi szerződés és a Bécsi Konvenció rendelkezései szerint köteles átvenni az árut és megfizetni annak vételárát.
Az áru átvétele két tevékenységből áll. Egyrészt a vevőnek mindent, ami tőle ésszerűen elvárható, meg kell tennie annak érdekében, hogy az eladó teljesíteni tudjon (például: fuvareszközt kell biztosítania; közölnie kell, hogy hová kell az árut továbbítani; biztosítani kell az áru vámkezelését). Az áru átvétele lehet fizikai átvétel, de történhet úgy is, hogy a vevő rendelkezik az áruval (például: a vevő az úton lévő árut eladja).
A Bécsi Konvenció a vevőnek az áru átvételével kapcsolatos kötelezettségét nagyon szűkszavúan tárgyalja. Amennyiben ebben a kérdésben maga az adásvételi szerződés, illetve a nemzetközi kereskedelemben használatos szokások sem tartalmaznak elegendő szabályt, úgy az alkalmazandó (a szlovák vagy a magyar) jogból kell kiindulni.
A vevő csak a szerződés által meghatározott módon szolgáltatott árut köteles átvenni. Ez azt jelenti, hogy a vevő az eladó idő előtti vagy nem szerződésszerű teljesítését visszautasíthatja.
Amennyiben a szerződő felek a vételárban kifejezetten nem állapodtak meg, és azt a szerződés sem határozta meg legalább értelemszerűen és nem is rendelkezik az ár kiszámításának módjáról, a vevő a szerződés megkötésének időpontjában az adott kereskedelmi ágban, összehasonlítható körülmények között, az ilyen árura általában felszámított árat köteles megfizetni.
Ha a vételárat az áru súlya szerint határozták meg, kétség esetén az árat a nettó súly alapján kell megállapítani.
A vételár megfizetésének helyében a felek a szerződésben megállapodhatnak. Ilyen megállapodás hiányában a vevő a vételárat az eladó üzleti tevékenységének helyén köteles megfizetni. Ha a fizetést az áru vagy az okmányok átadása ellenében kell teljesíteni, a vételárat azon a helyen kell megfizetni, ahol az átadás megtörténik.
A vevő a vételár megfizetésére vonatkozó kötelezettségét a felek között megállapodott időben köteles teljesíteni. Ilyen megállapodás hiányában – a kikötött teljesítési feltételektől függően – vagy akkor, amikor az eladó az árut a vevő rendelkezésére bocsátja, vagy akkor, amikor átadja neki a rendelkezési jogot megtestesítő okmányokat. A Bécsi Konvenció 35. cikkének (2) értelmében a vevő mindaddig nem köteles megfizetni a vételárat, amíg nincs lehetősége megvizsgálni az árut. Ez a rendelkezés nem érvényes arra az esetre, ha a szerződő feleknek a szállítási, illetve a fizetési eljárásra vonatkozó megállapodása kizárja a vevőnek ezt a lehetőségét.
A Bécsi Konvenció 59. cikkének értelmében a vevő a szerződésben meghatározott, vagy a szerződésből, vagy a Bécsi Konvenció rendelkezéseiből meghatározható időpontban az eladó részéről történő felszólítás nélkül, illetve az eladó által teljesítendő bármely alakiságtól függetlenül köteles a vételárat megfizetni.
A vevő, ha nem teljesíti bármely, a megkötött adásvételi szerződésből eredő kötelezettségét, szerződésszegést követ el.
Az eladó a vevő szerződésszegése esetén – attól függően, hogy a vevő melyik kötelezettségét nem teljesítette – követelheti a vevőtől:
– a vételár megfizetését,
– az áru átvételét,
– egyéb kötelezettségei teljesítését.
Az eladó nem követelhet a vevőtől teljesítést, ha már időközben elállt a szerződéstől.
Az eladó a vevő kötelezettségeinek teljesítésére ésszerű póthatáridőt állapíthat meg. A póthatáridő tartama alatt az eladó nem érvényesítheti a vevővel szemben a teljesítésre való igényét.
Meghatározott feltételek mellett a vevő szerződésszegése esetén az eladó elállhat a szerződéstől.
Az eladó a vevő szerződésszegéséből származó kárának megtérítését akkor is igényelheti, ha más jogot is érvényesített vele szemben, póthatáridőt adott neki vagy elállt a szerződéstől.
Abban az eljárásban, amelyet az eladó a vevő szerződésszegéséből eredő jogai érvényesítése céljából indított, sem a rendes, sem pedig a választott bíróság nem adhat méltányossági alapon haladékot a vevőnek.
Dr. Lengyel László
