Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az 1998. június 16. napján hatályba lépett, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) a korábbi szabályozáshoz képest önálló címként tartalmazza a cégek hivatalbóli törlési eljárását. A hatályos szabályozás szerint ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, valamint fióktelepén sem található és a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen, törlési eljárást folytat le. Ezen eljárás lényegében a forgalombiztonságot és a cégnyilvántartás közhitelességének védelmét hivatott szolgálni azáltal, hogy lehetővé teszi a cégbíróságnak a cégjegyzékben bejegyzett lényeges adatokhoz képest eltérően működő (nem működő) cégekkel szemben a legszigorúbb jogkövetkezmény, a cégjegyzékből való törlés alkalmazását. Mivel a társaság törlése kétségkívül megnehezíti a hitelezők számára követelésük kielégítését, a jogalkotó csak kivételes esetben, kizárólag a cég „fantomizálódása” esetén teszi lehetővé a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatását.
Amennyiben tehát a cégbíróság tudomására jut, hogy sem a cég (a székhelyén), sem pedig annak képviselője nem található, végzéssel elrendeli a hivatalbóli törlési eljárás megindítását. E végzés ellen a közzétételtől számított 30 napon belül kifogást lehet benyújtani, mely azonban kizárólag akkor lehet eredményes, ha az a cég székhelyére vagy a képviselő tartózkodási helyére vonatkozóan még nem ismert adatot tartalmaz. Ez esetben a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárásban rendelkezésre álló megfelelő intézkedéseket (felhívás, pénzbírság, a működés felfüggesztése) alkalmaz. Az intézkedések eredménytelensége esetén, illetve ha a végzés ellen a rendelkezésre álló határidőn belül nem érkezett (alapos) kifogás, a cégbíróság végzéssel határoz a cég törléséről. A végzést, illetve annak jogerőre emelkedése esetén e tényt a cégjegyzékben közzé kell tenni.
Az állami adóhatóság – egyéb adatok mellett – a cégbíróságokkal való hivatalos kapcsolattartásra létrehozott számítógépes rendszer útján kap információt a cég hivatalbóli törléséről.
Az adóhatóság – a többi hitelezőhöz hasonlóan – korlátozott eszközökkel rendelkezik a hivatalból törölt cégek adótartozásának behajtása során. Amennyiben az adós céggel szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárás során értesül a cég törléséről, minden rendelkezésére álló eszközzel megkísérli a törölt cég lefoglalható vagyontárgyainak felderítését. Ennek során, a cég tulajdonában állt gépjárművekkel, egyéb ingóságokkal, illetve ingatlanokkal kapcsolatos információk megszerzése érdekében az adóhatóság illetékes igazgatósága megkeresheti a gépjármű-, a vízi- és légijármű-, a zálogjogi, továbbá az ingatlan-nyilvántartást vezető társhatóságokat, egyéb szervezeteket. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 46. § (3) bekezdése – 2001. szeptember 1. napjától – lehetővé teszi az igazgatóság számára, hogy az adósnak ügygondnokot rendeljen ki és a fellelhető vagyontárgyakra végrehajtási eljárást folytasson le. Ezért ha a vagyonfeltárási eljárás során megállapítást nyer, hogy a hivatalból törölt cég rendelkezik lefoglalható vagyontárggyal, azokat az igazgatóság végrehajtás alá vonhatja. E rendelkezéssel a jogalkotó az egyébként a cég törlésével meglehetősen nehéz helyzetbe kerülő hitelezők érdekét kísérli megvédeni.
A hivatalból törölt cégek többsége esetében azonban a vagyontárgyak felkutatása nem jár eredménnyel, hiszen e cégek (túlnyomórészt betéti, közkereseti, illetve korlátolt felelősségű társaságok) jó része már a törlésüket megelőzően több hónappal, esetleg évekkel sem végez tevékenységet, és nem teljesíti adókötelezettségét sem. E társaságoknál a hitelezőknek nem marad más választásuk, mint az adott társasági formákból adódó, egymástól eltérő felelősséggel rendelkező személyek felkutatása és az azok „mögöttes” felelősségének érvényesítésére irányuló eljárás megindítása.
A társaság tagjai mögöttes felelősségének megállapítása és annak érvényesítése során az adóhatóságok az egyéb hitelezőkkel szemben némiképp privilegizált helyzetben vannak, ugyanis – amennyiben a társaság tartozásaiért felelős személyeket sikerült megtalálni – az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) alapján a felelősséget maguk állapíthatják meg, és e személyeket – a gyakran elhúzódó polgári, esetleg büntetőperes eljárás helyett – az államigazgatási eljárás keretein belül, határozatban kötelezhetik a tartozások megfizetésére.
Az Art. 25. § (2) bekezdésének f) pontja szerint ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel. E rendelkezés lehetőséget ad tehát az adóhatóságnak az adótartozásokért fennálló tagi felelősség megállapítására és annak érvényesítésére. A határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni, míg a jogerős (másodfokú) fizetésre kötelező határozat felülvizsgálatát az illetékes megyei bírósághoz benyújtott keresetlevéllel lehet kezdeményezni. A fizetésre kötelező jogerős adóhatósági határozat az Art. 87. § (2) bekezdése értelmében az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat, mely alapján – a 15 napos teljesítési határidő eredménytelen leteltét követően – az adóhatóság közvetlenül a fizetésre kötelezettől kísérli meg behajtani az adótartozás összegét.
A cégjegyzékből törölt társaságok tartozásaiért fennálló felelősség terjedelmét a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) tartalmazza. Eszerint a gazdasági társaságok elsősorban saját vagyonukkal felelnek tartozásaikért, a tagok mögöttes felelősségének vizsgálatára kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha a társasági vagyon a kötelezettségeket nem fedezi. Mivel a hivatalból törölt cégek formája a leggyakrabban korlátolt felelősségű, betéti, illetve közkereseti társaság, e helyen kizárólag az ezen társasági formában (nem) működő cégek esetében alkalmazandó szabályozást ismertetem.
A cégjegyzékből hivatalból törölt korlátolt felelősségű társaságoknál a tagok felelőssége – fő szabály szerint – korlátozott: a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki, a társaság kötelezettségeiért a tag nem felel.
E „felelőtlenség” áttörésére a Gt. azonban több rendelkezést is tartalmaz, így – a Gt. 56. § (3) bekezdése szerint – nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelősségű társaság azon tagjai, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Ilyen magatartásként kell értékelni különösen, ha a társaság vagyonával a tag sajátjaként rendelkezett, illetve ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentette, hogy tudta, ezáltal a társaság harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni a kötelezettségeit. Hasonlóképpen korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért a törölt kft. azon tagjai is, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik az alapítás során egyébként csalárd módon jártak el. A Gt. ezen rendelkezései – melyek a hivatalból törölt cégeknél is alkalmazható módon áttörik a társasági formához kapcsolódó korlátozott felelősséget – megfelelő alapot nyújthatnak egy, a felsorolt magatartásokkal megvalósított bűncselekmény elkövetéséért fennálló felelősség megállapítására indítandó büntetőeljáráshoz is, amelyet követően – a jogerős ítélet alapján – az e személyek által a bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősségük nemcsak az Art. idézett rendelkezése, hanem a 25. § (2) bekezdésének e) pontja szerint is megállapítható.
A közkereseti társaság tagjai, illetve a betéti társaság beltagjai korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság azon tartozásaiért, amelyekre annak vagyona nem nyújt fedezetet. Így, abban az esetben, ha a céget hivatalból törlik a cégjegyzékből és az „eltűnt” társaság végrehajtás alá vonható vagyontárggyal nem rendelkezik, a tagok, illetve a beltagok felelőssége az Art. idézett számú rendelkezései szerint megállapítható. A betéti társaság kültagja – fő szabály szerint – a társasági tartozásokért nem felel, azonban az ő korlátlan felelőssége is megállapítható a Gt. 56. § (3) bekezdésében foglalt visszaélése esetén, továbbá azon betéti társaságoknál, ahol a kültag neve szerepel a társaság cégnevében.
A törölt társaságok tartozásaiért fennálló felelősség megállapítása és ezen felelősség érvényesítése, különösen a tartozásoknak a fizetésre kötelezett személyektől való behajtása – e személyek jelentős részének vagyoni és jövedelmi helyzetére figyelemmel – még azon társaságok esetében sem könnyű, amelyek tagjainak lakóhelyét utóbb sikerrel kísérelte meg felderíteni az adóhatóság. A fentiekben vázolt intézkedések alkalmazásához és a hivatalból törölt cégek tartozásainak a felelős személyektől való behajtásához azonban elengedhetetlen e felelősök megtalálása, amely még az állami adóhatósághoz hasonló kiterjedt kapcsolatokkal és széles körű nyilvántartással rendelkező szervezet számára is gyakran megoldhatatlan feladat.
Amennyiben a tartozást a törölt cég fellelhető vagyontárgyainak értékesítésével nem sikerült behajtani, és a társaság tagjainak felelősségét sem lehetett megállapítani, illetve a mögöttes felelősséggel tartozó, fizetésre kötelezett személyekkel szemben is lefolytatta a végrehajtást az adóhatóság, de az eredménytelenül zárult, az adóhatóság határozattal törli a behajthatatlan adótartozást. Az ilyen módon törölt adótartozást az adóhatóság évente felülvizsgálja. A felülvizsgálat – törölt cégek esetében – a mögöttes felelősségük alapján kötelezett személyek vagyoni, jövedelmi helyzetében bekövetkezett lényeges változások feltárását célozza, annak érdekében, hogy – vagyongyarapodás esetén – a tartozásokat (a végrehajtásukhoz fűződő jog elévülési idején belül) újból előírni és azok behajtása iránt intézkedni lehessen. A hivatalból törölt cégek egy része esetében – figyelemmel a mögöttes felelősök személyi, vagyoni és jövedelmi körülményeire – ennek valószínűsége azonban viszonylag alacsony, így azon cégek tartozásait, melyeknél a fent részletezett eljárások sem vezetettek eredményre, többnyire véglegesen hitelezői veszteségként lehet elkönyvelni.
dr. Novotni Attila
tanácsos
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal
