Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon jelenleg az érdekelt felek között felmerült viták általában peres eljárás keretében, a bíróság (bizonyos esetekben a választottbíróság) előtti eljárásban rendeződnek. Közismert tény azonban az, hogy a bíróságok előtti eljárás igen sok esetben hosszadalmas, akár évekig elhúzódó lehet (részben a bíróságok túlterheltsége, részben pedig az egymással perben álló felek – sajnálatos módon az eljárás elhúzódását célzó – taktikája miatt). A bíróságok előtti eljárás hosszadalmassága jelentős tényező abban, hogy a jogviták peren kívüli rendezésének szükségessége egyre erősebb igényként jelenik meg társadalmunkban.
Igen fontos megemlíteni a külön törvények alapján már működő közvetítői, békéltetői feladatokat ellátó testületek munkáját, a választottbírósági eljárásban lefolytatott közvetítési tevékenységet, mivel ezen testületek és a hazánkban jelenleg működő civil szervezetek és magánszemélyek felelősségteljes munkájának köszönhetően az elmúlt években megkezdődött az alternatív vitarendezési eljárásoknak a gyakorlatba történő bevezetése és alkalmazása, ezen eljárások előnyeinek szélesebb körben történő ismertté válása.
A törvény előkészítésénél az alternatív vitarendezési módok vizsgálata során a mediációs típusú eljárás és annak bevezetése került előtérbe, mivel a külföldi tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy ez az eljárási típus a hagyományos bírói út mellett igen hatékony szerepet tölthet be a konfliktuskezelésben.
A mediáció (közvetítés) intézménye jelentős hagyományokkal rendelkezik az Egyesült Államokban, Nyugat–Európában való elterjedése pedig körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött meg.
Az Egyesült Államokban a mediátorok tevékenysége elsősorban a magánjog és a közigazgatási jog egyes területein jelentős, de megtalálható a személyiségi jogok (vegyes jogági) védelme, sőt egyes esetekben a büntetőjog körében is. Különösen eredményesen működnek a kereskedelmi jog, a családjog, a környezetvédelem, a munkajog, az egészségügy és a fogyasztóvédelem területén. A békéltető, közvetítői tevékenység működésének sikeressége és elismertsége rendkívül jelentős, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt két évtizedben a mediációs intézmények száma többszörösére növekedett, s ma már minden szövetségi állam külön törvényben rendelkezik működésükről. Mindemellett a mediáció tudományos vizsgálata és megalapozása is egyre szélesebb teret nyer, és komoly figyelmet fordítanak a gyakorlati szakemberképzésre.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretén belül az UNCITRAL előtt folyamatban lévő munkálatok eredményeként a közeljövőben várható egy modelltörvény elfogadása, amely az alternatív vitarendezési módok, köztük a mediáció nemzeti szabályozásának segítéséhez és egységesítéséhez is eligazítást ad.
Európa számos országában, így például Németországban, Franciaországban és Ausztriában az elmúlt években indult komoly fejlődésnek a mediáció, és ma az egyik legdinamikusabban fejlődő jogintézmény. Elsősorban a családjogi ügyekben teszik lehetővé ezen országok a mediáció lehetőségét, részletesen meghatározva a mediátori (közvetítő) tevékenység főbb alapelveit.
A mediáció alkalmazási területe kiterjed szinte minden életviszonyra. Az egyes konfliktustípusok közül egyrészt nem mindegyik esetben kerülhet sor a jogvita bíróság előtti rendezésére, másrészt pedig a jogkérdés alárendelt szerepet játszhat az adott konfliktushelyzet tisztázásában, megoldásában. Elképzelhető továbbá az is, hogy a bíróság előtti eljárásban hozott döntésnek a gyakorlatban nem lehet érvényt szerezni (például családjogi viták stb.), így ezekben az esetekben igen nagy jelentőséget kap a közvetítői tevékenység.
A mediációnak lényeges eleme, hogy a szemben álló feleket önkéntes akaratukkal választott eljárásban, saját felelősségükre, a közvetítő a lehető legmegfelelőbb megoldáshoz juttassa el (amelynek eredményessége esetében egyezség, részegyezség, megállapodás jön létre).
A mediáció a konfliktus megoldásának útja, azaz olyan eljárás, amelyben a semleges, kompetens és a konfliktussal nem érintett személy (közvetítő) módszeres kommunikációs stratégia felhasználásával a vitában álló feleket olyan helyzetbe hozza, hogy a saját felelősségükre az általuk meghatározott célt, továbbá az egyezség létrehozásához vezető utat megtalálják, s így létrejöjjön a minden érintett számára elfogadható megegyezés. A megegyezés eltérő jogokat és kötelezettségeket is megállapíthat attól, amelyek a feleket egy bírósági eljárás során egyébként megilletnék.
E rövid bevezetés után a tervezet főbb szabályozási területeinek bemutatására és ismertetésére térnék át.
A tervezet a közvetítői eljárás bevezetésénél annak perelhárító jellegére helyezi a hangsúlyt, oly módon, hogy egy sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárásra vonatkozó alapvető rendelkezések meghatározásával elősegíti a természetes személyek, továbbá a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült azon polgári jogviták rendezésének szabályait, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza. A személyi és vagyoni jogokkal összefüggésben ugyanis számos olyan kérdés merülhet fel, amelyben a konfliktushelyzet további éleződése helyett egy semleges és a konfliktussal nem érintett személy, a közvetítő segítségével létrejöhet a felek számára elfogadható megegyezés.
A tervezet szerinti szabályozás nem érinti a jelenleg külön törvényben szabályozott közvetítői vagy békéltető eljárásokat, és a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítést sem. Az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló törvény például nem egészen egy évvel ezelőtt lépett hatályba, így annak módosítása vagy hatályon kívül helyezése a jogbiztonság elvének komoly sérelmét jelentené. Ugyanakkor szükségesnek látszik, és a jogalkotó sem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy későbbi időpontban – valamennyi törvény felülvizsgálatával – a közvetítői tevékenység minden formáját magában foglaló, átfogó szabályozás kidolgozására kerüljön sor.
A tervezet szerinti szabályozás tárgyi hatálya a külön törvény által szabályozott ügyekre (ide értve a választottbírósági közvetítést is) nem terjed ki. Emellett igen lényeges azoknak az ügycsoportoknak a megjelölése, amelyekben nincs helye közvetítői eljárásnak. Ez utóbbi körbe azok az ügytípusok tartoznak, amelyekre a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései alapján a bíróság hatáskörébe utalt eljárási cselekmények miatt a szabályozás nem terjedhet ki. A Pp. Különleges eljárások című részében szabályozott fejezeteinek áttanulmányozása alapján ezért a tervezet a házassági, fizetési meghagyásos eljárással és a munkaügyi vitákkal összefüggésben ad lehetőséget a közvetítői eljárás lefolytatására.
A tervezet a közvetítői tevékenység folytatásához szükséges feltételként a felsőfokú végzettséget és legalább hároméves, a végzettségnek megfelelő szakmai gyakorlatot ír elő, egyidejűleg kötelezővé téve a közvetítői tanfolyam elvégzését és a büntetlen előélet igazolását. A természetes személy – személyében rejlő – alkalmassági követelmények (tapasztalat, emberismeret, kommunikációs készség, kiegyensúlyozott személyiség, elméleti felkészültség) ugyanis bármely szakma képviselőjét alkalmassá tehetik a közvetítői tevékenység folytatására abban az esetben, ha a közvetítői tevékenység folytatásához szükséges közvetítői tanfolyamon elsajátítja az e tevékenység végzéséhez szükséges speciális ismereteket. A tervezet nem nevesít olyan kizáró okot, amely egy adott tevékenység végzéséhez kapcsolódna, de értelemszerűen csak olyan személy kérheti felvételét az Igazságügyi Minisztérium által vezetett közvetítői névjegyzékbe, akinek a tevékenységére vonatkozó jogszabály az e törvény alapján folytatott tevékenység végzését lehetővé teszi. Ezzel a szabályozással biztosítható az, hogy a közvetítői tevékenységet folytató személy semmilyen módon ne kerülhessen a közvetítői eljárással érintett ügyben olyan pozícióba, amely megkérdőjelezhetné az általa végzett közvetítői tevékenység tisztaságát. Kizáró okként csak a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondokság alatt állást és a gondokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelenséget nevesíti a tervezet. A jogi személynek, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak a közvetítői névjegyzékbe történő felvételének feltétele, hogy a létesítő okiratában a közvetítői tevékenység feltüntetésre került, és van közvetítői tevékenység folytatására feljogosított tagja (vagy munkaviszony keretében ilyen személyt foglalkoztat), és ennek a tagnak vagy alkalmazottnak a közvetítői tevékenysége nem szünetel.
A tervezet módosítja a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényt és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt, ezzel a rendelkezéssel teremtve meg annak a lehetőségét, hogy a közjegyzők és az ügyvédek a közvetítői eljárásban közvetítői tevékenységet folytathassanak, mivel velük kapcsolatban a hatályos jogszabályok olyan összeférhetetlenségi előírásokat tartalmaznak, amelyek kizárják a közvetítői tevékenység folytatásának lehetőségét.
Mindezek alapján a közvetítői névjegyzékbe mindenkit fel kell venni, aki ezt kéri, ide értve a külön törvényben felhatalmazott más szerv által vezetett névjegyzékbe felvételt nyert természetes személyt és jogi személyt is, ha a feltételeknek megfelel és természetes személy esetén vele szemben nem áll fenn a törvényben meghatározott kizáró ok.
Az Igazságügyi Minisztérium által vezetett közvetítői névjegyzék adatai – a személyi adatok kivételével – nyilvánosak, és ezen adatokat a minisztérium az Igazságügyi Közlönyben és a világhálón közzéteszi.
A közvetítői névjegyzékbe történő felvételről, a felvétel elutasításáról, a változások átvezetéséről és a névjegyzékből való törlésről az igazságügy–miniszter határoz. A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a természetes személy és jogi személy kérheti annak felülvizsgálatát. ***********Értelemszerűen a felvételnek helyt adó határozat, és ha a törlést a természetes személy, illetve a jogi személy kérte (a törlésről szóló határozat kivételével) a bíróságtól kell kérni a felülvizsgálatot.************** A bíróságnak a nem peres eljárásban – ha a törvényből vagy az eljárás nem peres jellegéből más nem következik – a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmaznia. A szabályozás így biztosítja a jogorvoslathoz való jogot, tekintettel arra, hogy a közigazgatási szervezeten belül – a legmagasabb fórumon történt döntéshozatal miatt – fellebbezésre nincs mód.
A közvetítői névjegyzékbe vételt követően a közvetítőt az Igazságügyi Minisztérium igazolvánnyal látja el (amely a jogi személy tagjaként vagy alkalmazottjaként eljáró közvetítői tevékenységet folytató személy esetében a jogi személy elnevezését is tartalmazza); az igazolvány kiadása alkalmas arra, hogy a közvetítői eljárásban félként részt vevő személyekben a közvetítővel szembeni bizalmat erősítse. Természetesen ha a közvetítői jogosultság megszűnik, az igazolványt a minisztérium visszavonja.
A tervezet lehetőséget ad a közvetítői tevékenység szüneteltetésére is, ha a természetes személy folyamatban lévő közvetítői eljárásban nem vesz részt.
A közvetítői eljárás megindítását a felek közös megegyezésük alapján előterjesztett írásos kérelemmel kezdeményezhetik, amelyet az általuk kijelölendő természetes személyhez vagy jogi személyhez juttatnak el. Lehetőség van arra is, hogy bonyolultabb megítélésű ügyben egyidejűleg több természetes vagy jogi személy kijelölését kezdeményezzék a felek. A jogi személy a kérelemben foglaltak alapján nevezi meg az ügyben nevében közvetítőként eljáró tagját vagy alkalmazottját, tekintettel arra, hogy a közvetítői eljárásban mindig a természetes személy (jogi személy esetében a nevében eljáró természetes személy tag, illetve alkalmazott) a közvetítő.
A közvetítői eljárás lényeges eleme, hogy a felek együttes döntése alapján kerüljön sor a közvetítői eljárás megindítására, ezért már a közvetítő kijelölésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell a felek nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a közöttük fennálló vitás ügyet a közvetítő bevonásával, közvetítői eljárás keretében kívánják rendezni.
Kiemelendő, hogy az eljárás gyors befejezése érdekében a tervezet rövid határidőket jelöl meg, ezért a közvetítő 8 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a kijelölést elfogadja–e. A közvetítő a kijelölést köteles visszautasítani, ha a törvényben felsorolt összeférhetetlenségi okok (valamelyik felet képviseli vagy korábban képviselte, a felek bármelyikének a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény – a továbbiakban: Ptk. – 685. §–a szerinti hozzátartozója, a felek bármelyikével munkavégzésre irányuló jogviszonyban vagy tagsági viszonyban áll, vagy a kijelölést megelőző 5 éven belül állt, az ügyben egyébként érdekelt, elfogult) közül valamelyik fennáll. Az összeférhetetlenségi okok meghatározásánál szigorú mérce biztosítja, hogy az újonnan bevezetendő eljárás alapján a közvetítő ne kerülhessen a pártatlan pozícióját veszélyeztető helyzetbe.
Igen fontos rendelkezés a közvetítői eljárással összefüggő, a titoktartási kötelezettségre vonatkozó szabályozás. A titoktartási kötelezettség a közvetítőt és az eljárásba szükség szerint bevont szakértőt mind az eljárás alatt, mind pedig annak befejezését követően terheli. A szigorú feltételekkel szabályozott titoktartás által nyújtott biztonság teszi csak lehetővé, hogy olyan bizalomteli légkör alakuljon ki a közvetítői megbeszélés során, amelyben a felek őszintén feltárhatják valódi érdekeiket, szükségleteiket, s így felszínre kerülhetnek az igazán fontos (addig gyakran elhallgatott vagy eltorzított) információk, vagyis hogy a felek kezdő pozíciójukból kimozdulva egy integratív–érdekalapú tárgyalási formába váltsanak.
Természetesen a feleket és az eljárásba szükség szerint bevont harmadik személyt (aki a vitás ügy körülményeiről tudomással bír) szintén terheli titoktartási kötelezettség, az eljárás ezen szereplőire azonban e kötelezettség csak az eljárás alatt terjed ki.
A közvetítői eljárásban részt vevő közvetítőt díjazás illeti meg és igényt tarthat a felmerült költségeinek megtérítésére, továbbá a díj és költségek előlegezésére is. A tervezet az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe utalja a közvetítői díj legmagasabb mértékének rendeletben történő meghatározását, míg ezen az értékhatáron belül a felek és a természetes vagy jogi személy az egyes ügyekben szabadon állapodhat meg. Kétségtelen tény, hogy a maximált értékhatárú díj a felek részére kiszámíthatóbbá és megalapozottabbá teheti a döntést arról, hogy a közöttük fennálló vitás ügy lezárását közvetítői eljárás vagy bírósági eljárás keretében folytassák–e le, ezért indokolt, hogy ezen új intézmény bevezetésekor a közvetítői díj maximált értékhatárú legyen. Megfontolandó azonban – és a közvetítői eljárás lényeges elemei is azt támasztanák alá –, hogy a közvetítői tevékenység bevezetését követően, annak tapasztalatait figyelembe véve, ez a rendelkezés felülvizsgálatra kerüljön (olyan szempontból, hogy a felek és a közvetítő szabad megállapodásának tárgya legyen a közvetítői díj megállapítása).
A felek – amennyiben az általuk kijelölt egy vagy több közvetítő a kijelölést elfogadja – részt vesznek egy közvetítői megbeszélésen, ahol a közvetítő tájékoztatja a feleket a közvetítés alapelveiről, a közvetítői eljárás főbb szakaszairól, a titoktartási kötelezettségről, az eljárás költségeiről stb. Természetesen a közvetítői eljárásban a felek jogi képviselővel (vagy más meghatalmazott személlyel is) képviseltethetik magukat, de a közvetítői megbeszéléseken a feleknek jelen kell lenniük, hiszen az érdekek mentén történő tárgyalások során kialakítandó döntés meghozatalában, a megállapodás kidolgozásában és annak aláírásában – a közvetítés legfontosabb elemeit figyelembe véve – személyükben ők kompetensek. A közvetítő tájékoztathatja a feleket az ügyhöz kapcsolódó joganyagról, szakmai tényekről, ismeretekről, de a feleknek jogi tanácsot nem adhat. A közvetítő bizonyítási eljárást nem folytathat le, de a felek kérelmére más személyt és szakértőt is bevonhat az eljárásba. A közvetítői megbeszélésen mindkét fél előadja a konfliktus általa lényegesnek tartott főbb elemeit, majd a felek a közvetítő segítségével megkísérlik megoldani a közöttük felmerült vitát, lehetőség szerint közösen kialakított megállapodással rendezve azt. Amennyiben a felek között a megbeszéléseket követően nem születik megegyezés a vita rendezésére vonatkozóan, a közvetítő a közvetítői eljárást megszünteti. A közvetítői eljárásnak elsődleges célja tehát, hogy a közvetítő az eljárás során biztosítsa, hogy a felek közötti megbeszélés ne a helyzet további kiélezéséhez, hanem megoldás kidolgozásához, a vita megállapodással történő rendezéséhez vezessen. A közvetítő a felek között létrejött megállapodást változtatás nélkül foglalja írásba, majd azt mindkét fél és a saját aláírásával látja el; ezzel a közvetítői eljárás befejeződik.
Ha a felek a közvetítői megbeszélésen kapott tájékoztatást követően továbbra is fenntartják azon igényüket, hogy vitájukat a közvetítő bevonásával rendezzék, aláírnak egy nyilatkozatot, amelyben az eljárás során felmerült költségek és díjak előlegezésének, megfizetésének módjáról szabadon állapodhatnak meg. Külön megállapodás hiányában a fél az eljárásban való részvételével felmerült költségeit (például utazás), valamint az általa meghallgatni kért személy költségeit maga viseli. A közvetítő és a szakértő díját és költségeit egyéb megállapodás hiányában a felek egymás között egyenlő arányban viselik.
A közvetítői eljárás megindítása – ami a nyilatkozat aláírásával valósul meg – az elévülést megszakítja. A közvetítői eljárás eredményes befejezése után az elévülésre a Ptk. 327. §–ának (1) és (2) bekezdésében, a közvetítői eljárás eredménytelensége esetén az elévülésre a 326. §–ának (2) bekezdésében foglaltak irányadóak.
A közvetítői eljárást a felek akkor is kezdeményezhetik, ha közöttük bírósági eljárás van folyamatban, ilyenkor azonban a felek kötelesek az eljárás szünetelése iránti, írásba foglalt együttes kérelmüket a bírósághoz benyújtani és a szünetelés tényét a közvetítő előtt igazolni.
Ezzel elkerülhetővé válik, hogy a bírósági eljárás mellett párhuzamosan közvetítői eljárás lefolytatására is sor kerüljön, ugyanakkor megmarad a lehetősége annak, hogy ha a közvetítői eljárás eredménytelenül végződik, a felek együttes kérelme alapján a bírósági eljárás a szünetelésre nyitva álló határidőn belül bármikor folytatható legyen.
A tervezet a közvetítői eljárásra vonatkozóan diszpozitív szabályokat iktat be, a polgári peres eljárásban ismert eljárási szabályokról nem rendelkezik, hiszen az a cél, hogy a közvetítői eljárás a felek és a közvetítő által közösen kialakított szabályok szerint folyjon le. Ezen elv figyelembevételével a közvetítői eljárás főbb elemeit rögzíti a tervezet, így például hogy a feleket a közvetítő részletesen meghallgatja, az eljárás során a feleknek lehetőség szerint személyesen kell az egyes megbeszéléseken jelen lenniük. A felek meghallgatása történhet együttes vagy külön–külön tartott megbeszéléseken is. E kereteken belül a felek által az eljárással összefüggésben vállalt feltételek, elvárások alapján zajlik az eljárás menete.
Mindezek alapján tehát a közvetítő bizonyítási eljárást nem folytathat le (a közvetítői eljárásnak ugyanis nem célja a tényállás objektivitásra törekvő feltárása), de a felek kérelmére szakértőt is bevonhat az eljárásba, amennyiben a felek úgy ítélik meg, hogy a vitás ügyben az általuk létrehozandó megállapodás kidolgozásához a kérdés elbírálása szempontjából kellő szakértelemmel rendelkező személy segítséget nyújthat. A szakértő igénybevételére tehát nem kirendelés alapján, hanem a felek együttes kérésére kerül sor, akinek így nem szükségszerűen kell igazságügyi szakértőnek lennie. A szakértő a felkérés kézhezvételét követően 8 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a felkérést elfogadja–e. A tervezet az eljárás egységességét a szakértőre, a közvetítő összeférhetetlenségére és titoktartási kötelezettségére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásának rendelésével látta biztosítottnak. Fő szabályként a szakértőnek a szakvéleményét írásban kell előterjesztenie, de a felek megállapodásától függően a közvetítői megbeszéléseken személyesen is részt vehet. A szakértő tevékenységéért díj és költségtérítés jár; a díj mértékében a felek és a szakértő szabadon állapodnak meg, mert teljes mértékben a felek elhatározásától függ, hogy a szakértőt az eljárásban igénybe veszik–e vagy sem.
A közvetítői eljárásnak tehát nem az a lényege, hogy az anyagi jogokat mérlegre tegye és elbírálja, így fogalmilag kizárt a közvetítői eljárásban létrejött megállapodáshoz hatósági kényszert (végrehajthatóságot) kapcsolni.
A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás a felekre nézve kötelező hatállyal jön létre, ez azonban nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben bírósághoz forduljanak.
A közvetítői eljárásban az ügyben közvetítőként eljáró jogtanácsos, közjegyző, ügyvéd a létrejött megállapodás alapján okiratot nem készíthet, és azt a közvetítőként az ügyben eljáró jogtanácsos, ügyvéd nem ellenjegyezheti. Ennek az az indoka, hogy minden olyan helyzet elkerülhető legyen, amelyben felmerülhet a gyanú, hogy a közvetítő érdekelt a megállapodás olyan tartalommal való létrejöttében, amely alkalmas az okiratkészítésre és ellenjegyzésre. A közvetítő a részvételével lefolytatott közvetítői eljárásban létrejött megállapodást – amennyiben abban névcsere, hibás név vagy számelírás, számítási hiba vagy más hasonló elírás történt – a felek együttes kérelme alapján kijavíthatja.
Ha a felek másként nem állapodnak meg, a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által a vita lehetséges megoldásával összefüggésben kifejtett álláspontra, javaslatra, továbbá a másik fél elismerő, joglemondó nyilatkozatára sem. Ezzel is megerősítést nyer az, hogy a bíróság előtti eljárásban a felek nem a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás bírósági eljárás keretében történő vizsgálatát kérik, hanem a vitás ügy rendezésének egy másik útját választják. Így a bírósági eljárásban irreleváns annak bizonyítása, hogy a közvetítői eljárásban a felek a megállapodás létrehozása érdekében (amelynek tartalma a felek döntése alapján lényegesen eltérhet a bírósági eljárásban megállapítandó tényállás alapján meghozandó döntéstől) milyen ígéreteket tettek egymásnak.
A tervezet a közvetítői eljárás időtartamát négy hónapban maximálja, tekintettel arra, hogy az eljárás egyik igen lényeges célja a vita lehető legrövidebb időn belüli lezárása. Ez a határidő egyben lehetőséget ad a közvetítés eredménytelensége esetén a szünetelő per folytatására is.
A közvetítői eljárásban keletkezett iratok közül 10 éves megőrzési kötelezettség csak az eljárást megindító nyilatkozat és az eljárásban létrejött megállapodás vonatkozásában terheli a természetes személyt vagy jogi személyt, tekintettel a közvetítői eljárás bizalmi jellegére.
A közvetítői eljárásban eljárt természetes személynek és jogi személynek nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettsége van, amelynek célja a közvetítői működés ellenőrizhetőségének biztosítása, továbbá annak felmérése, hogy mennyiben valósítja meg az új jogintézmény a jogalkotó által kitűzött célokat. E kötelezettség teljesítését az Igazságügyi Minisztérium ellenőrzi, és ha a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra kötelezett e kötelezettségének ismételten nem tesz eleget, az igazságügy–miniszter törli a névjegyzékből.
Az Igazságügyi Minisztérium ellenőrzési tevékenysége keretében írásos előzetes értesítés alapján jogosult a közvetítői tevékenység ellenőrzésére. Természetesen lehetősége van a vizsgálat kezdeményezésére a közvetítői eljárással érintetteknek is, annak érdekében, hogy a vizsgálat során a bevezetett új intézménnyel összefüggő panaszok tükrében a közvetítő tevékenysége vizsgálható legyen. Ha a vizsgálattal érintett természetes személy, jogi személy az eljárásban nem vesz részt, mulasztása nem akadályozhatja meg a vizsgálat lefolytatását, azaz az eljárás távollétében is lefolytatható, ami erősíti a jogkeresők bizalmát.
Az eljárási szabályok szigorú határidőkhöz kötik az egyes eljárási cselekmények végrehajtását, így az igazságügy–miniszter a lehető legrövidebb időn belül döntést hozhat az ügyben. Ha a vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a vizsgálattal érintett személy kötelezettségeinek nem tett eleget, a közvetítőt a névjegyzékből törölni kell. A névjegyzékből való törlés mint legsúlyosabb szankció visszatartó hatású lehet valamennyi közvetítővel szemben.
A tervezet szerint a törvény 2003. január 1. napjával lépne hatályba. A hatálybalépés időpontja kellően hosszú időt biztosít a jogalkalmazóknak és a jogkereső állampolgároknak az új rendelkezések alkalmazására való felkészülésre, a végrehajtási rendeletek kidolgozására.
A tervezet rendelkezéseinek gyakorlati végrehajtásánál igen lényeges a Pp. módosítása, amelynek értelmében ha a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a megállapodást megkötő felek bármelyike a bírósághoz fordul, a pert indító fél a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhető a perben felmerült valamennyi költség megfizetésére. Ezzel a rendelkezéssel a közvetítői eljárásban megállapodó feleket a megállapodásban vállaltak betartására, kötelezettségeik teljesítésére kívánja ösztönözni a jogalkotó. A jogalkotó egyetlen esetben tesz kivételt ez alól a szabály alól: ha a pert indító fél kizárólag a megállapodásban vállalt kötelezettség nem teljesítése miatt fordul a bírósághoz és a megállapodásban foglaltaktól eltérő igényt nem kíván érvényesíteni a bíróság előtti eljárásban. A kivételt megalapozó perben a perköltségviselés általános szabályai irányadóak. Ebben az esetben ugyanis méltánytalan teher lenne a pert indító féllel szemben, ha az eljárás teljes költségét viselnie kellene akkor, amikor lényegében a közvetítői eljárásban vállalt kötelezettség teljesítésének kikényszeríthetősége érdekében indítja a pert.
A Pp. további módosítása lehetővé teszi, hogy a bíróság előtt a keresetlevél beadásának időpontjában tisztázott legyen az a tény, hogy közvetítői eljárás volt–e folyamatban a felek között.
Megteremtődik továbbá annak a lehetősége is, hogy a közvetítői eljárásban közvetítőként, szakértőként eljáró személyt a tervezet alapján terhelő titoktartási kötelezettség körében ne terhelje tanúvallomási kötelezettség, tekintettel arra, hogy a perben a bíróságnak nem a közvetítői eljárásban elhangzottak alapján, hanem a felek közötti vitás ügynek a bíróság előtti eljárásban szükség szerint felvett bizonyítást követően megállapított tényállás alapján kell döntenie. A szakértőre vonatkozó szabályozás nem akadálya annak, hogy a Pp. szabályainak figyelembevételével a közvetítői eljárásban részt vett szakértőt a bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárásban szakértőként kirendelje.
A polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének ismertetett, tervezett szabályozása remélhetően hozzájárul mind a közvetítői tevékenység széles körben történő megismertetéséhez, elterjedéséhez, mind pedig a hazai konfliktuskezelő kultúra kialakításához és megszilárdításához.
