Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„Gyakran áll elő olyan helyzet, hogy a járulékalapot képező jövedelem kifizetésére az esedékességet követően – bírósági eljárás eredményeként akár több évvel később – kerül sor. Ilyen esetekre az 1998. január 1-jén hatályba lépett törvény nem tartalmazott rendelkezést. A jogalkalmazásban gyakorlattá vált – mivel a járulékolt jövedelem képezi az ellátás alapját –, hogy a járulék mértékére az esedékesség időpontjában érvényes rendelkezéseket alkalmazzák. Ez indokolatlanul megnöveli a foglalkoztatók adminisztrációs terheit, és az adójogszabályokkal sincs összhangban. A javasolt rendelkezésből következik, hogy a járulékfizetés mértékére, bevallásának módjára a jövedelem kifizetésekor érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a jövedelem kifizetése korábban volt esedékes, esetleg már megszűnt jogviszonyból származik." Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. tv.-nek a Tbj. új – a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerinti fizetési kötelezettséget meghatározó – előírásához fűzött részletes indokolása így magyarázta a korábbi, jogilag nem szabályozott gyakorlatot megszüntető új előírások bevezetését.
A foglalkoztató járulékfizetésére tehát a Tbj. 2001. január 1-jétől hatályos 18. § (5) bekezdése alapján egyértelműen a kifizetéskori szabályok vonatkoznak. A foglalkoztatott által fizetendő egyéni járulékfizetési felső határt az eredeti esedékességkor hatályos, míg a járulékok mértékét a 2001. évben hatályos rendelkezések szerint kell megállapítani – figyelemmel a 208/2000. (XII. 11.) Korm. rendelet értelmében a R.-be iktatott 4/C. § (1)–(2) bekezdéseire. Mint látható, ebben a megközelítésben a biztosított vonatkozásában különválik annak szabályozása, hogy az utólagosan (például bírósági ítélet következtében) kifizetett járulékalapot képező jövedelem után
– milyen mértékben (hány százalék), és
– milyen egyéni járulékfizetési felső határig („járulékplafonig”)
kell az egyéni járulékokat (egyéni egészségbiztosítási járulék, valamint nyugdíjjárulék) megfizetni.
Ezen megközelítés szerint a korábbi esedékességű, de 2001-ben kifizetett, járulékalapot képező jövedelmek után a biztosított is a 2001. évi szabályok szerint köteles 3 százalékos mértékű egyéni egészségbiztosítási járulékot és 8 százalékos (magán-nyugdíjpénztári tagok esetén 2 százalékos) nyugdíjbiztosítási járulékot fizetni. A járulékfizetési felső határ szempontjából viszont az eredeti esedékesség évére vonatkozó előírást kell figyelembe venni, így csak az akkori járulékplafonig kell a biztosítottnak fizetnie:
– egyrészt akként, hogy ha már az adott biztosított esetében az egyéni járulékfizetési felső határig megtörtént a levonás, akkor a szóban forgó, az esedékesség időpontján túl kifizetett összegből nem kell „egyéni” járulékokat (járulékot) vonni,
– másrészt pedig úgy, hogy az egyéni járulékfizetési felső határ szempontjából a késedelmesen kifizetett összeg „hozzáadódik” az esedékesség évében elért járulékalapot képező jövedelemhez, és csak a járulékfizetési felső határig még hátralévő rész után kell fizetni egyéni járulékot (járulékokat).
Ilyen helyzet fordulhat elő például:
– a foglalkoztató és a foglalkoztatott (munkavállaló) közötti munkaügyi jogvita keretében utólag jogerősen megítélt és kifizetett járulékalapot képező jövedelmek esetén,
– járulékfizetési kötelezettség utólagos megállapítása esetén,
– vagy olyankor is, amikor a felszámoló – lévén, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél az esedékességkor nem volt rá forrás, utólagosan – a vagyonelemek értékesítéséből befolyt összegből – az esedékességet követően elégíti ki, az egyébként a hitelezők kielégítési rangsorában az élen szereplő munkavállalói követeléseket.
Mivel a perek és a felszámolási eljárások egyaránt évekig elhúzódhatnak, szóba jöhet 2–3 évvel korábbi egyéni járulékfizetési felső határ figyelembevétele is.
Kamat és százalékos mértékű eho
A késedelmesen kifizetett járulékalapot képező jövedelmek után történt kamatfizetés kapcsán említést érdemel, hogy miként alakul ilyen esetekben a járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) fizetési kötelezettsége.
Az utólagosan kifizetett járulékalapot képező jövedelemre – a késedelem miatt – fizetett kamat nem alapoz meg járulékfizetési kötelezettséget sem a foglalkoztató (volt foglalkoztató) sem pedig a foglalkoztatott (volt foglalkoztatott) oldaláról, mivel a kifizetés alapja nem a biztosítási jogviszony, hanem „csak” maga a késedelem. [Személyi jövedelemadót viszont kell – méghozzá a kifizetéskori szabályok szerint – a késedelmesen kifizetett összeg kamata után (is) fizetni.]
Az eho két típusa közül az 1998. évi LXVI. tv. 3. § a) pontja értelmében – mivel a jelzett kamat nem képez járulékalapot – a százalékos mértékű eho fizetésének kötelezettsége áll fenn. A 11 százalékos mértékben fizetendő eho a kifizetőt terheli.
Speciális szabályok 2000. december 31-ét követően
Tipikusan ilyen – speciálisan kezelendő – jövedelmek lehettek (lehetnek):
– a 2000. december havi bér (illetmény),
– a 2000. évi 13. havi illetmény (a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény; illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény személyi hatálya alá tartozók esetében),
– a jutalom,
– a 2000. évre járó prémium.
Amennyiben 2001. évben ugyan, de eredeti esedékességgel 2001 januárjában kifizetésre került a 2000. december havi bér (illetmény), a 2000. évi 13. havi illetmény és a 2000. évben elvégzett munkára, eredményességre tekintettel adott prémium, úgy a 2000. évi járulékfizetési szabályok (járulékmértékek, és egyéni járulékfizetési felső határ) alkalmazandók. Amennyiben ezen járulékalapot képező jövedelmek kifizetése az eredeti esedékességet követően történik, úgy
– a foglalkoztató a 2001. évi szabályok szerint fizet társadalombiztosítási járulékot,
– a biztosított által fizetendő egyéni járulékok mértékére a 2001. évi szabályok, az egyéni járulékfizetési felső határára pedig a 2000. évi szabályok vonatkoznak.
A jutalomról
A megjelölt, járulékalapot képező jövedelmek közül ugyan a jutalomnak vonatkozási időszaka nincs, de némi fikcióval élve a 2000. december havi bérrel (illetménnyel) kifizetett jutalmak esetében még a 2000. évi járulékfizetési szabályok alkalmazhatók. Ugyanakkor a 2000. december hónapra járó bér (illetmény) 2001. januári bérfizetési napját követően kifizetett jutalmak a 2001. január 1-től hatályos járulékfizetési szabályok szerint minősülnek.
A prémiumról
A 2000. évben elvégzett munkára, eredményességre tekintettel adott prémium esetében lehetséges, hogy a jövedelem eredeti esedékessége a 2001. januári bérfizetési napot követő dátum. Ebben az esetben a kifizetett prémium után a járulékfizetési kötelezettséget mind a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulék, mind pedig a biztosított által fizetendő „egyéni” járulékok (nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék) szempontjából a 2001. évi szabályok szerint kell megállapítani. Tehát
– a foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék 31 százalékos mértékű,
– a biztosított által fizetendő
– nyugdíjjárulék 8 százalékos (magán-nyugdíjpénztári tag esetén 2 százalékos),
– az („egyéni”) egészségbiztosítási járulék pedig 3 százalékos mértékű.
Ugyancsak a 2001. évi szabályok alkalmazandók az említett prémium vonatkozásában az egyéni járulékfizetési felső határra, amely – a 2001. január 1-jétől hatályos új előírás értelmében – csak a nyugdíjjárulék esetében érvényesül.
Amikor minden 2001-re esik
A 2001. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott jövedelmek esetén 2001. február 1-jétől kezdődően a 2001. évi járulékmértékeket kell figyelembe venni:
– a foglalkoztatókat 31 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulék, ezen belül
– 20 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási és
– 11 százalékos mértékű egészségbiztosítási
– a biztosítottakat pedig
– 8 százalékos (magán-nyugdíjpénztári tagok esetén 2 százalékos) mértékű nyugdíjjárulék és
– 3 százalékos mértékű („egyéni”) egészségbiztosítási
járulékfizetési kötelezettség terheli.
Abban az esetben, ha a 2001-es kiérdemlési időszakra 2001-ben esedékes járulékalapot képező, elmaradt követelésnek vagy utólagos megállapításnak minősülő jövedelmet 2002-ben fizetnek csak ki, a fő szabály érvényesül, vagyis:
– a foglalkoztatónak a 2002-ben hatályos járulékkulcsok alapján 29 százalékos ársadalombiztosítási járulék, ezen belül
– 18 százalékos nyugdíjbiztosítási és
– 11 százalékos egészségbiztosítási,
– a biztosítottnak pedig szintén a 2002-es szabályok szerint
– 8 százalékos (magán-nyugdíjpénztári tagok esetén 2 százalékos) nyugdíjjárulék, és
– 3 százalékos („egyéni”) egészségbiztosítási
járulékfizetési kötelezettsége áll fenn, a nyugdíjjárulék vonatkozásában a 2001-ben irányadó (napi 6020, éves szinten 2 197 300 forint) összegű egyéni járulékfizetési felső határig. (Feltéve, hogy a jelenleg hatályos – 2002-re vonatkozó – szabályozás a későbbiekben sem módosul.)
Természetesen a bemutatott esetben a lényeg nem a járulékmértékeken és az egyéni járulékfizetési felső határ összegén van, hanem azon, hogy melyik évre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Ugyan a 208/2000. (XII.11.) Korm. rendelet 10. § (4) bekezdésében foglalt szabályozás csak a 2000. évre járó, de 2001-ben kifizetett jövedelmekre (december havi kereset, jutalom, 13. havi illetmény) vonatkozik, de várhatóan ennek logikája szerint kell majd értelmezni a 2001. évre járó, de csak 2002-ben kifizetett említett jövedelmek esetén is a járulékfizetési kötelezettség szabályait.
A közszféra 2000. évi egyszeri keresetkiegészítéséről
A közszféra 2000. évi egyszeri keresetkiegészítését a Magyar Közlöny 2001/34. számában megjelent 44/2001. (III.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) határozta meg.
A rendelet hatálya
– a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszeréről szóló 9008/1997. (SK 7.) KSH-közlemény szerinti – a Kormányrendelet 1. számú mellékletében részletesen felsorolt
– költségvetési szervekre,
– humánszolgáltatás keretében teljes összegű állami normatív támogatásban részesülő, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvény 33. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott intézményekre,
– a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény alapján kiadott működési engedéllyel rendelkező, illetve nyilvános könyvtári jegyzékben szereplő egyházi gyűjteményekre és a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvény alapján nyilvános magánlevéltárnak minősülő egyházi levéltárakra,
– a felsőoktatási intézmények közoktatási feladatokat ellátó gyakorlóintézményeire, valamint a büntetés-végrehajtás szervezetére
terjed ki.
Az egyes ágazatokban egy-egy főre számolt keresetkiegészítés összegét (például: a 75.3 jelű „kötelező társadalombiztosítás” ágazatban: 24 303 Ft) a Kormányrendelet 2. számú melléklete határozta meg.
Az egyszeri keresetkiegészítés összege a Kormányrendelet 7. §. (2) bekezdése értelmében
– a költségvetési rend szerint egyéb, munkavégzéshez kapcsolódó juttatásnak minősült, és
– a statisztikai elszámolásokban a munkaviszonyból származó kereset részét képezte.
A Tbj. 4. § k) pontja szerint az egyszeri keresetkiegészítés járulékalapot képező jövedelemnek minősült. Utána mind a foglalkoztatók társadalombiztosítási, mind pedig a biztosítottak járulékfizetési kötelezettsége fennállt. Tekintettel arra, hogy a Kormányrendelet címe, illetve bevezető mondatai értelmében a közszféra 2000. évi keresetkiegészítéséről van szó, amelyet „a 2000. évi gazdasági folyamatok, valamint a ténylegesen megvalósult keresetkiáramlás” figyelembevételével határoztak meg, és a kifizetésére 2001-ben került sor, első pillantásra – a korábban elemzettek fényében – felvetődhet annak kérdése, hogy melyik év szabályait kell a járulékfizetésre alkalmazni?
A szabályozás azonban egyértelmű e kérdésben. A 2001. március 23-án hatálybalépett Kormányrendelet 7. § (1) bekezdése az érintett intézmények számára 2001. április 10-éig történő kifizetési kötelezettséget határozott meg. Ennek alapján a közszféra 2000. évi egyszeri keresetkiegészítésének esedékessége a 2001. március 23-ától április 10-éig terjedő időtartam volt.
Így a járulékokat a kifizetéskor irányadó – tehát a 2001. évi – mérték szerint kellett megállapítani:
– a foglalkoztatókat 31 százalék társadalombiztosítási járulék,
– a biztosítottakat
– 3 százalékos egészségbiztosítási járulék, és
– 8 százalékos – magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalékos – nyugdíjjárulék (napi 6020 forintos járulékfizetési felső határig) terheli.
A járulékokat az általános szabályoknak megfelelően a kifizetést követő hónap 12. napjáig kellett megfizetni, továbbá a kifizetést követően esedékes bevallásban bevallani. (Ennek megfelelően megállapíthatjuk, hogy maga a jogalkotó fogalmazta meg a már ismertetett – a kiérdemlési időszak, eredeti esedékesség és a kifizetés időpontjának összefüggéseire épített – logikai rendszer alóli kivételt.)
Adminisztráció
Az esedékességet követően teljesített, járulékalapot képező jövedelemkifizetéseket a foglalkoztatónak az aktuális bevallásánál kell figyelembe vennie, és ezek a jövedelmet megszerző természetes személy esetében is a tárgyévre vonatkozó szja-kötelezettség részét képezik.
Módosítani szükséges viszont a kiérdemlési időszakra vonatkozóan az érintett biztosítottakra nézve a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek felé teljesített adatszolgáltatást, hiszen mint már láttuk, a biztosítottak esetében az egyéni járulékfizetési felső határ szempontjából az az év határozza meg az alkalmazandó szabályokat, amelyre a kifizetés történt.
Az adatszolgáltatás módosítására az eredeti adatszolgáltatás módjától függően
– az adott évre vonatkozó nyilvántartó lapnak a módosult adatokkal való újbóli kitöltésével, illetve
– mágneses adathordozón történt adatszolgáltatás esetén úgynevezett kipótló exporttal kerülhet sor.
Amennyiben az új adatokkal nyilvántartólapot (például 1998. évi nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartólap) töltenek ki, úgy azon a „megjegyzés” rovatban fel kell tüntetni a módosítás tényét, hiszen ugyanezen személynek már van leadott nyilvántartólapja, amely a későbbi nyugellátás szempontjából nem vehető figyelembe.
Ha kipótló exportra van szükség, de a foglalkoztató az eredeti adatszolgáltatás számítógépes adatbázisát nem őrizte meg, úgy a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság segítséget nyújt az adatbázis helyreállításában, de ezért a 2001. január 1-től hatályos rendelkezések [1997. évi LXXXI. tv. 97. § (4) bekezdése, és a 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet 84/A §] értelmében az adatszolgáltatással érintett biztosítottanként 1200 forint összegű költség megtérítésére köteles a foglalkoztató.
Dr. Kiss Sándor
Dr. Kiss Sándor 1991-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, azóta különböző – megyei szintű – társadalombiztosítási igazgatási szerveknél dolgozik, jelenlegi munkahelye a Fejér Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság. Volt behajtási-végrehajtási osztályvezető, igazgatási és jogi osztályvezető (jogtanácsos), járulékelszámolási főosztályvezető, jelenleg pedig nyilvántartási és ellenőrzési főosztályvezető. Néhány év óta több – az általa művelt egyes társadalombiztosítási jogterületek napi gyakorlati-jogi kérdéseit taglaló – írása jelent meg szaklapokban.
