Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szakszervezeti kifogások után az üzemi tanácsi választással kapcsolatos jogviták a leggyakoribbak a bíróságok előtt. Az üzemi tanácsi választás eredményének ugyanis döntő jelentősége van abban, hogy a szakszervezet milyen erővel rendelkezik a kollektív szerződésre irányuló tárgyalásokon. Többnyire a választások eredménye alapján minősülhet reprezentatívnak egy adott szakszervezet. Az Mt. 29. § (2) bekezdésének első fordulata szerint azt a szakszervezetet kell reprezentatívnak tekinteni, amelynek jelöltje az üzemi tanácsi választáson a leadott szavazatok legalább tíz százalékát megszerzi. Az üzemi tanács megválasztása munkáltatói érdek is, hiszen képviselettel rendelkező szakszervezet hiányában kollektív szerződés helyett csak üzemi megállapodást köthet az üzemi tanáccsal. Ebben a megállapodásban szabályozhatják a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, azok gyakorlatának, illetve teljesítésének módját és az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét. Ahol az Mt. megengedi, hogy a kollektív szerződésben valamely rendelkezésétől eltérjenek (például a rendkívüli munkavégzés felső korlátja), ezt az eltérő szabályozást az üzemi megállapodás is tartalmazhatja. A munkáltató hatékonyabb működését, a munkabékét is szolgálják az üzemi tanács egyéb jogosítványai (például együtt döntési jog, véleményezési jog, tájékoztatáshoz való jog).
Üzemi tanácsot kell választani minden olyan munkáltatónál, illetve a munkáltató miden olyan önálló telephelyén (részlegénél), ahol a munkavállalók létszáma az ötven főt meghaladja. További feltétel, hogy az önálló telephely (részleg) vezetője az Mt. 65. §-ában jelzett munkáltatói jogok valamelyikét (például éves szabadságolási terv elkészítése, teljesítménykövetelmény meghatározása) gyakorolhassa. Ha a munkáltatónál több üzemi tanács működik, a választásokkal egy időben központi üzemi tanácsot is létre kell hozni. Ide az egyes üzemi tanácsok delegálják tagjaikat. A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. sz. jogegységi határozata megerősítette azt, hogy a delegálásra nem vonatkoznak a választás szabályai. Az üzemi tanácsot három évre választják, azaz háromévente kell választásokat tartani. Az újonnan létrejövő munkáltatónál három hónapon belül kell üzemi tanácsot választani. A törvény a kötelező rendelkezés ellenére semmiféle jogkövetkezményt nem fűz ahhoz, ha az üzemi tanács megválasztása elmarad. Ezt a munkáltató nem kényszerítheti ki, illetve annak létrehozása a munkáltatótól sem követelhető. A törvény kifejezetten tiltja azt, hogy a munkáltató a választói bizottság munkájában részt vegyen, hogy azt befolyásolja. Ugyanakkor a munkáltató kötelezettsége a választáshoz szükséges költségek biztosítása, valamint a munkavállalók adatainak közlése a választási bizottsággal. Ezeken túlmenően is több olyan mozzanata van a választásnak, amely a munkáltató együttműködését is igényli.
A munkavállalók teljes létszámától függően az üzemi tanács tagjainak száma 3 (a száz főt nem haladja meg), 5 (a háromszáz főt nem haladja meg), 7 (az ötszáz főt nem haladja meg), 9 (az ezer főt nem haladja meg), 11 (a kétezer főt nem haladja meg), 13 (a kétezer főt meghaladja). Üzemi tanács tagjává az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki legalább hat hónapja munkaviszonyban áll a munkáltatóval (legalábbis ha a munkáltató hat hónapnál régebben alakult). Nem választható üzemi tanács-taggá az, aki munkáltatói jogokat gyakorol (például munkaviszony-megszüntetés, kártérítési felelősség megállapítása), aki a munkáltató közeli hozzátartozója és az, aki a választási bizottság tagja. Választási joggal azonban minden munkavállaló rendelkezik.
A választási bizottság joga és kötelezettsége a választás lebonyolítása. A választási bizottságot – legalább nyolc héttel a választásokat megelőzően – az üzemi tanács alakítja meg. Ennek hiányában a bizottságot a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek, illetve a nem szervezett munkavállalók képviselőiből kell megalakítani. Nem lehet a bizottság tagja, aki az üzemi tanácsnak tagja. A törvény szövegéből kitűnik, hogy egy munkáltatónál egy választási bizottság alakítható. Egyéb korlátozás vagy előírás (például a bizottsági tagok száma) a bizottság megalakítására vonatkozóan nincs. A választási bizottság általános feladata, hogy gondoskodjék a jelölés és a választás törvényes rendjének megőrzéséről. Ezen belül a törvény némely feladatot külön is nevesít. A törvény szerint a választási bizottság:
- a munkáltató adatai alapján összeállítja a választható és választásra jogosult munkavállalók jegyzékét;
- meghatározza a jelöltállítás határidejét (ezt meghosszabbíthatja), a választás időpontját;
- megállapítja a szavazatszámlálás részletes szabályait;
- átveszi a szakszervezet(ek), illetve a munkavállalók 10 százalékának (vagy ötven munkavállaló) aláírásával támogatott jelölést;
- átveszi a jelöltek nyilatkozatát a jelölés elfogadásáról;
- megállapítja a jelöltállítás érvényességét;
- a választást megelőzően három héttel összeállítja a jelöltlistát és közzéteszi azt;
- elkészítteti a szavazólapokat;
- gondoskodik a szavazás megszervezéséről, a szavazatszedő bizottságok összeállításáról;
- gondoskodik a szavazóurnák azonos helyen és időpontban történő felbontásáról;
- összeszámolja a szavazatokat;
- jegyzőkönyvet készít a választásról, azt tagjai aláírják és közzéteszi;
- megállapítja a választás érvényességét vagy érvénytelenségét és azt közzéteszi, arról a munkáltatót tájékoztatja;
- érvénytelen választás esetén a jegyzőkönyvet átadja munkáltatónak, érvényes választás esetén az üzemi tanácsnak;
- érvénytelen választás esetén gondoskodik a választás megismétléséről;
- amennyiben a választás lebonyolítása, a jelölések eredményével kapcsolatban egyeztetést kezdeményeznek, gondoskodik az egyeztetés lebonyolításáról.
Ha a jelöléssel, a választás lebonyolításával vagy eredményével kapcsolatban vita merül fel, öt napon belül egyeztetést lehet kezdeményezni. Az egyeztetés kezdeményezésére a munkavállaló, a munkáltató, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet és a választási bizottság jogosult. Az egyeztetés során a választási bizottság és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek öt napon belül közösen határoznak. A határozat ellen, illetve az egyeztetés eredménytelensége esetén az egyeztetés kezdeményezésére jogosultak öt napon belül bírósághoz fordulhatnak. A bíróság tizenöt napon belül, nem peres eljárásban határoz. Ezekben az ügyekben a bíróság elé terjesztett kérelem irányulhat megállapításra, de marasztalásra is. Marasztalásra irányul a kérelem, ha a szakszervezet arra kéri kötelezni a választási bizottságot, hogy a jelöltjét vegye fel a jelöltlistára. Ilyen igény esetén szükségtelen és helytelen is a választási bizottság megtagadó határozatának jogellenességéről (azaz megállapításról) külön is rendelkeznie a bíróságnak.
Egy esetben a szakszervezet jelöltállítási jogosultságát azért tagadták meg, mert a többi résztvevő vitatta, hogy a jelentkező az adott munkahelyen képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül. A szakszervezet itt megtagadta az alapszabály átadását és annak igazolását, hogy képviseletre jogosult szervet működtet, illetve tisztségviselővel rendelkezik. A munkaügyi bíróság amellett foglalt állást, hogy a munkáltató és a többi szakszervezet igényelheti a képviselet létének igazolását, különös tekintettel arra, hogy a jelöltállítási szándék bejelentése előtt, de utána sem jelentette be a munkáltatónál, hogy ott képviseletre jogosult szervet működtet. A másodfokon eljáró bíróság – annak ellenére, hogy az eljárásban a képviseletre jogosult szerv hiánya is bizonyítást nyert – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a feltételek igazolására nem kötelezhető a szakszervezet és jelentkezését minden további vizsgálat nélkül el kell fogadnia a választás egyéb résztvevőinek. Más esetben a választási bizottság a jelöltállítás határidejét 1998. október 26-ában állapította meg. Egy munkavállaló 1998. október 27-én faxot juttatott el a választási bizottsághoz, hogy az "A" szakszervezet jelölését elfogadja. A választási bizottság közölte az "A" szakszervezettel, hogy a határidőn túl érkezett jelölést nem fogadja el, hivatkozott arra is, hogy az "A" szakszervezetet a Fővárosi Bíróság még nem jegyezte be. A szakszervezet kérelemmel fordult a bírósághoz. A bíróság a kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy az "A" szakszervezet bejegyzése a kérelem beadásakor sem történt meg. Mivel a szakszervezet jogi személyiséggel nem rendelkezett – a Pp. 48. §-a szerint nem volt jogképes –, így eljárást sem indíthat a bíróság előtt. Az 1998-as üzemi tanácsi választások során az is vitás volt, hogy a szakszervezeti szövetségek rendelkeznek-e jelöltállítási jogosultsággal. A Legfelsőbb Bíróság említett 1/1999. számú jogegységi határozata szerint a szakszervezeti szövetségek nem állíthatnak jelöltet.
Vitás lehet az üzemi tanács létszámának a meghatározása is. A törvényben megszabott mértéktől eltérni még a központi üzemi tanács esetében sem lehet. Utóbbi meghatározásakor a munkavállalók összességének létszámát kell irányadónak tekinteni. A bíróság egy ügyben semmisnek mondta ki a központi üzemi tanácsnak 13 fő helyett 15 főben történő megállapítását.
A legutóbbi választásokat követően indult jogviták nagy részében a választás lebonyolításának módját kifogásolták. Voltak olyan bírósági döntések, amelyek analógia útján a választási eljárásról szóló 1997. évi. C. törvényt alkalmazták a szavazatleadást, a választási jegyzék összeállítását stb. illetően. Több esetben a szakszervezet azért kérte a választás érvénytelenségének a megállapítását, mert a választók a szavazólap átvételét nem igazolták az aláírásukkal. Volt olyan bírósági döntés, amely elegendőnek tartotta, hogy a szavazatszedő bizottság a megjelenés tényét a választási jegyzékben rögzítette. Más – később megváltoztatott – döntés szerint a jegyzéken a szavazólap átvételét aláírásukkal kellett volna igazolniuk a résztvevőknek. A Legfelsőbb Bíróság az 1/1999. sz. jogegységi határozatában rögzítette, hogy az 1997. évi C. törvény nem alkalmazható ezen jogviták elbírálásakor. Ez a törvény ugyanis az országgyűlési képviselők, az önkormányzati képviselők, polgármesterek, a helyi kisebbségi önkormányzatok tagjainak választására, illetve olyan esetekben kell alkalmazni, ahol azt a jogszabály külön elrendeli. Tény, hogy az Mt. a szavazólapok tartalmán, a szavazóurnák felnyitásának módján túl részletes szabályokat nem tartalmaz a szavazás módjára vonatkozóan. Célszerű ezért a választási szabályzatban kellő részletességgel meghatározni a szavazás, választás azon mozzanatait, amelyeknek az érvényesség szempontjából jelentősége lehet. Lehetséges, hogy a választási bizottság a szabályzat megfogalmazásakor felhasználja a választási eljárásról szóló törvény egyes elemeit (például a szavazás zárt fülkében történjék). A választás lebonyolításának jogszerűsége ez esetben sem a választási eljárásról szóló törvény, hanem a szabályzat és az Mt. egybevetése alapján bírálható el. Egy esetben a szavazatszedő bizottság részben úgy adta ki a szavazásra megjelenő munkavállalóknak a szavazólapokat, hogy azokat megszámozta. Nyilvánvaló, hogy ez a szavazás titkosságát sértő intézkedés volt. Utóbb a választási bizottság ezeket a szavazatokat érvénytelennek nyilvánította. A bíróság ennek ellenére sem mondta ki a választás egészének érvénytelenségét. Vélhetően a választás eredményét – a szavazatkülönbséget – ezek az érvénytelen szavazatok nem befolyásolták. Ellenkező esetben a választási bizottság (szavazatszedő bizottság) hibájából érvénytelennek minősített szavazatok az egész választás érvénytelenségét jelentették volna.
Volt olyan választás, ahol a választási jegyzőkönyvben – amelynek kötelező tartalmát az Mt. 53. § (1) bekezdése rögzíti – 745 szavazólap leadását állapították meg és azt, hogy a jelöltek 8325 szavazatot kaptak. Az egyik szakszervezet kérelmére a szavazatokat újraszámolták. E szerint 841 fő szavazott (21 fő érvénytelenül) és a jelöltek 8319 szavazatot adtak le. A kérelmező a választási bizottságot jelölte meg kérelmezettként, és annak megállapítását kérte, hogy a választás nem volt jogszerű. A bíróság első és másodfokon is megállapította a választás érvénytelenségét, úgy, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi. C. törvény megsértésére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság a döntés érdemét nem érintette, de az indoklást megváltoztatta. Álláspontja szerint a választási törvény szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor. Ugyanekkor értékelte azt, hogy az újraválasztást követően a résztvevők számában közel 100 fős eltérés mutatkozott. Mivel a szavazáskor alkalmazott nyilvántartás módja alkalmatlan volt arra, hogy a részvétel megközelítő pontossággal megállapítható legyen, ezért a választás nem volt szabályosnak tekinthető. Egy másik ügyben a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra utasította a munkaügyi bíróságot, és annak vizsgálatára kötelezte, hogy a szavazók nyilvántartására kialakított módszer alkalmas volt-e a választás eredményének a megállapítására, figyelembe véve a szavazatszedő bizottságok munkájában részt vevők ellenőrzési lehetőségére. Álláspontja szerint ez a kérdés a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezeteknek az eljárásban való részvétele nélkül nem dönthető el, ezért módot kellett volna adni a kérelmezőnek, hogy ezeket a szakszervezeteket kérelmezettként megjelölje: "Az ilyen vitákban nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az üzemi tanácsi választással összefüggő jogvita esetén – a törvény értelmében – a választási bizottság és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek közösen határoznak. Ezek határozata ellen lehet a munkaügyi bírósághoz fordulni. Az eljárásban kérelmezettként a választási bizottság és a megjelölt szakszervezetek vesznek részt, akik között pertársaság jön létre."
Mivel ezekben a nem peres eljárásokban az előzetes egyeztetésnek, illetve a kérelem határidőben történő benyújtásának is jelentősége van, egyes bírósági határozatok e tekintetben adnak eligazítást. Volt olyan legfelsőbb bírósági határozat, amely azzal kötelezte új eljárásra a munkaügyi bíróságot, hogy elsődlegesen a kérelem határidőben történő benyújtását vizsgálja. A Legfelsőbb Bíróság egy végzésében az eljárást ez okból szüntette meg. Itt megállapította, hogy a kérelmezők által kezdeményezett egyeztetés 1998. november 30-án eredménytelenül végződött. Ehhez képest a kérelmezők öt napon belül, legkésőbb 1998. december 7. napjáig fordulhattak volna a munkaügyi bírósághoz, mert az ötödik nap szombatra esett. Ezzel szemben a kérelem 1998. december 8-án érkezett a munkaügyi bíróságra. Az állandóan követett gyakorlat szerint az anyagi jogszabály által megállapított perindítási (nem peres eljárás-indítási) határidő az utolsó napon minden körülmények között lejár. Abban a kérdésben, hogy a keresetlevelet (kérelmet) a meghatározott időpontig a bírósághoz benyújtották-e, annak a tényleges helyzetnek van jelentősége, hogy mikor érkezett a bírósághoz az eljárást megindító beadvány. Mivel a kérelmezők a jogvesztő határidő letelte után fordultak a bírósághoz, a Legfelsőbb Bíróság az eljárást a Pp. 157. § a) pontjára tekintettel, a 130. § (1) bekezdés h) pontjában írt okból megszüntette.
Egy ügyben a munkaügyi bíróság megállapította a 1998. november 16-tól 27-ig lebonyolított üzemi tanácsi választás érvénytelenségét, a szervezés során történt szabálytalanságok miatt. Ezután az egyik szakszervezet újabb kérelmet terjesztett elő az üzemi tanács ellen, amelyben a választás megismétlésének időpontját kérte megállapítani. A bíróság az Mt. 51. § (2) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy az érvénytelenné nyilvánított választást 90 napon belül meg kell ismételni. Egy másik ügyben a több telephellyel rendelkező munkáltatónál központi választást koordináló bizottságot alakítottak. Az egyik telephely üzemi tanácsa ezen koordináló bizottság ellen indított eljárást. Annak megállapítását kérte, hogy a koordináló bizottság által kiadott felhívás ellenkezik a jogalkotó szándékával, dolgozói érdekeket sért. A munkaügyi bíróság jogerős döntésben a kérelmet azzal utasította el, hogy az üzemi tanács a választással összefüggésben egyeztetést nem kezdeményezhet, kifogással nem élhet, erre az Mt. 54. §-a nem jogosítja fel.
Látható, hogy az elsődleges problémát ezekben az ügyekben is a lehetséges felek személyének tisztázása, illetve a bírósági döntésre irányuló kérelem, a bírósági határozatok rendelkező részének megfogalmazása okozza. A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. sz. jogegységi határozatában szabályozott kérdéseken túl – az eljárásjogi kérdéseket, továbbá a választás lebonyolításának jogszerűségét illetően – aligha beszélhetünk egységes bírósági gyakorlatról. Ennek kialakulásához jóval több ilyen ügynek kellene a bíróságokra érkeznie. A választások jogszerű lebonyolításának azonban sokkal erősebb biztosítéka lenne, ha a résztvevők idejekorán igénybe vennék a munkajogi szakértők (például Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat) segítségét. Ez a felmerülő viták gyorsabb és hatékonyabb rendezésére is alkalmat adna. A közvetítők, békéltetők közreműködésével a felek képesek lehetnek arra, hogy a kölcsönös bizalom, felelősség alapján maguk rendezzék a konfliktusokat.
Dr. Handó Tünde
