Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az APEH megyei igazgatósága a 2000. május hónapra lefolytatott ellenőrzése alapján egy adózó esetében 2 500 000 Ft áfakülönbözetet, mint jogosulatlan igénylést állapított meg, ezért határozatában kötelezte a céget az erre eső adóbírság megfizetésére.
Az adózó fellebbezése nyomán az eljáró adóhatóság az első fokú határozatot helybenhagyta. A megállapított tényállás szerint az adózó 2000. március 23-án megbízási szerződést kötött az N. Kft.-vel, a kft. 10 000 000 Ft + áfa összegről számlát állított ki, amelyen a módosított fizetési határidőként 2000. június 14. szerepelt. Az adózó a 2 500 000 Ft összegű áfát a 2000. május havi bevallásában előzetesen felszámított adóként kezelte és levonásba helyezte.
Az adóhatóság a szerződés tartalmát akként értékelte, hogy annak alapján az adózói ügyleti partnert, a megbízottat folyamatosan rendelkezésre állási kötelezettség terhelte. A szerződés tartalma szerint ugyanis a megbízott – többek között – az adózói sajtókapcsolatok szervezését, szaktanácsadást, illetőleg a megbízó PR-tevékenységének tervezését és végrehajtását vállalta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (ÁFA tv.) 13. § (1) bekezdés 23. pontjából, illetve a 16. § (6) bekezdéséből, valamint a 36. § (1) bekezdéséből az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy a folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség miatt a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések napja volt, és az adólevonási jog ez utóbbi időponthoz igazodik.
A határozat felülvizsgálata iránt az adózó nyújtott be keresetet a megyei bíróságon.
Álláspontja szerint az adóhatóság a szerződés tartalmát tévesen értelmezte, mivel a szerződés megfelelő pontja egyértelműen tartalmazza, hogy milyen meghatározott feladatokat kellett teljesítenie a megbízottnak meghatározott időn belül.
Mindössze egy szerződési pont rögzít megbízotti folyamatos rendelkezésre állási kötelezettséget, azonban ez csupán egy kötelmi részelemre, a konzultációra vonatkozott. Ettől függetlenül a szerződéses megállapodások rendszerét tévesen értelmezte úgy az adóhatóság, hogy az alapján a megbízottat folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség terhelte.
Az adóhatóság érdemi ellenkérelme a határozatban írt indokolás alapján a kereset elutasítására irányult.
A megyei bíróság álláspontja szerint a kereset az alábbiak szerint alaptalan.
A bíróságnak a jogvita eldöntése során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a szerződés alapján a felperes ügyleti partnerét terhelte-e a folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség.
Az áfatörvény 13. § (1) bekezdés 23. pontja szerint a folyamatos teljesítés: a tevékenység jellegéből fakadó, illetőleg a felek közötti szerződésben rögzített állandó rendelkezésre állás, amelyben a termék tényleges beszerzése, vagy a szolgáltatás tényleges igénybevétele kifejezetten az igénybevevő döntésétől függ (így különösen a dolog módjára hasznosítható természeti erők értékesítése, a közüzemi szolgáltatások, a bérbeadás, az átalánydíjas szerződésen alapuló tevékenységek, az újság, folyóirat előfizetéses értékesítése).
Az áfatörvény 16. § (6) bekezdése alapján a folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. A 36. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog a teljesítés időpontjában keletkezik.
A bíróság álláspontja szerint az alperes a megbízási szerződés tartalmát helyesen értékelte; mind a szerződés egészéből, mind pedig az egyes pontjaiból egyértelműen megállapítható, hogy a megbízottat folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség terhelte. A megbízotti kötelezettségként rögzített sajtókapcsolatok szervezése, országos sajtótájékoztatók szervezése, a televíziós és rádiós megjelenési lehetőségek feltárása, a megrendelő sajtóközleményeinek kiadás előtti véleményezése egyértelműen arra utal, hogy a felperes a megbízotti tevékenységet saját döntése alapján, bármikor igénybe vehette. Az említett tevékenységek jellegüknél fogva is olyanok, hogy azokat időszakosan, a megbízott belátásától, a cég esetleges kapacitásától függően nem lehet elvégezni, kizárt, hogy e körben a megbízott ne álljon folyamatosan a megbízó rendelkezésére. Mindezek mellett egyes szerződési pontokban kifejezetten kikötötték a felek a folyamatos rendelkezésre állást, illetőleg a felperesi igény szerinti, bármilyen rendezvényre vonatkozó megbízotti tanácsadást.
A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes a felek nyilatkozatát, ügyleti akaratát, a megbízottat terhelő kötelezettség jellegét adójogi szempontból helyesen értékelte, és helytálló volt a következtetése a felperesi áfalevonás jogszerűtlensége tekintetében is, így a felperes keresetét elutasította.
(Tolna Megyei Bíróság 9.K.20.119/2001/6. számú ítélete)
Dr. Susán Tünde
osztályvezető
APEH hatósági főosztály
