Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az adattárak jogi védelmét a technikai fejlődés, az adatok feldolgozása, kezelése terén bekövetkezett nagymértékű változás és az ennek eredményeként létrehozott alkotásokkal kapcsolatban jelentkező jogi védelem iránti igény tette indokolttá. A korábban csak a szerzői jogi törvény végrehajtási rendeletében szereplő szoftver jogintézménye szintén törvényi szintű szabályozást kapott. Az adattárak, szoftverek esetében olyan jogi védelmet igénylő szellemi alkotásokról van szó, melyek a hagyományos jogintézményektől jelentősen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A könnyű kezelhetőség, sokszorosíthatóság, a felhasználás ellenőrzésének nehézségei a hagyományos védelmi technikáktól eltérő, speciális jogi védelmet igényelnek. A szoftverek, adattárak, mint szellemi alkotások létrehozása során kifejtett alkotói magatartás a hagyományos szerzői művek esetében kifejtettektől gyakran különbözik. Ezek az új jogvédelmet igénylő szellemi alkotások a gyakorlatban leggyakrabban termékként jelennek meg, ezért létrehozásukban csak közvetetten jelenik meg az egyéni, eredeti jelleg, az alkotói indíttatás.
Az adattárak korábbi szerzői jogi szabályozásunkban csupán gyűjteményes művekként élvezhettek védelmet. Az új szerzői jogi törvény megjelenését követően bár önálló jogintézményként kapott helyet az új jogszabályban az adattár jogintézménye, már a hatálybalépésekor oly módon kezdődött meg a jogintézmény élete, hogy nyilvánvaló volt: az adattárak hatályos szabályozása nem felel meg minden tekintetben a jogharmonizációs követelményeknek.
Az Európai Parlament és az Európa Tanács 1996. március 11-én kiadott 96/9/EK sz. irányelve az adatbázisokról új szerzői jogi törvényünktől eltérő megfogalmazást és jogi védelmet adott az adatbázisoknak. Az irányelv meghatározta az adatbázis fogalmát, amely szerint az „független művek, adatok vagy más anyagok összegyűjtését jelenti rendszeres vagy tervszerű módon elrendezve úgy, hogy egyénileg hozzáférhető legyen elektronikus vagy más eszközökkel” (1. cikkely 2. pont).1 A jogi védelem körét és jellegét is meghatározta az irányelv, amikor kimondta, hogy az adatbázisokat, melyek tartalmuk kiválasztása és elrendezése következtében szerzőjük saját szellemi alkotását képezik, mint ilyet, szerzői jogi oltalomban kell részesíteni (3. cikkely 1. pont). Az irányelv ugyanakkor az egyéni, eredeti jelleget viselő adatbázisok szerzői jogi védelmén túlmenően az adatbázisok kapcsán még egy további „alkotói” magatartásra is kiterjesztette a jogi védelmet. Az uniós tagországok ugyanis az adatbázis termékjellegű jogi védelemben való részesítése irányában történő harmonizáció mellett is elkötelezték magukat, azaz a jogi védelmet kiterjesztették az adatbázisban megtestesülő munkára, befektetésre is. Ezzel az EU tagországai, túl az adatbázisok szerzői jogi vonatkozásain (egyéni, eredeti jelleg), honorálni kívánták az adatbázisok előállítójának a megalkotott műbe befektetett munkáját, költségeit is. Az irányelvben a tagországok kötelezettséget vállaltak arra, hogy biztosítani fogják az adatbázis készítője számára azt a jogot, hogy megakadályozza az adatbázis tartalmának kivonatolását és/vagy az illető adatbázis egészének vagy egy mennyiségileg, illetve minőségileg lényeges részének újrahasznosítását abban az esetben, ha az adatbázisba egy mennyiségileg vagy minőségileg számottevő befektetés történt az adatbázis tartalmi helyességének vagy prezentálásának biztosítása érdekében (7. cikkely 1. pont).
Az Európai Adatbázis Irányelv a szerző kizárólagos jogait az alábbiakban adta meg:
a szerzőnek joga van
a) bármilyen eszközzel és formában egészben vagy részben, időlegesen vagy állandó jelleggel reprodukálni, lefordítani, adaptálni, átrendezni vagy bármely más módon megváltoztatni az adatbázist,
b) bármilyen formában nyilvánosan értékesíteni az adatbázist vagy kópiát,
c) nyilvánosan bemutatni, ismertetni az adatbázist, annak fordítását, adaptációját vagy módosított változatát és azzal kapcsolatban a nyilvánossággal kommunikálni.
Az adatbázis szerzőjének kizárólagos joga, hogy mindezeknek a jogosultságoknak vagy egy részüknek a gyakorlására mást feljogosítson.
Az irányelv az adatbázis szerzőjének jogi korlátait is meghatározta, miszerint megengedett:
a) nem elektronikus adatbázis magáncélra történő reprodukálása,
b) az adatbázis kizárólagos illusztrációként történő felhasználása oktatási vagy tudományos kutatási célra, ha az forrásmunkának tekinthető, olyan terjedelemben, amilyent az elérni kívánt cél indokol,
c) az adatbázis közbiztonsági, adminisztratív vagy bírósági eljárás céljára történő felhasználása.
A nemzetközi jogban bevett adatbázis-védelmi megoldások összehasonlításához megemlítendő még az egyesült államokbeli megoldás. Az USA-ban a befektetések előmozdításáról és a szellemi tulajdonnal szembeni kalózkodás megelőzéséről szóló, 1996. május 23-án elfogadott törvény hatálya alá azok az adatbázisok tartoznak, amelyek az adatbázis gyűjtésébe, összeállításába, hitelesítésébe, szervezésébe vagy prezentálásába fektetett emberi, technikai, pénzügyi vagy más források minőségileg vagy mennyiségileg jelentős befektetések eredményeként jöttek létre, és amelyeket az üzleti életben használnak vagy újrahasznosítanak, vagy amelyek tekintetében az adatbázis tulajdonosának az a szándéka, hogy az adatbázist az üzleti életben használja vagy hasznosítsa. Látható, hogy az amerikai megoldás az üzleti jellegre és nem a szerzőségre helyezi a hangsúlyt. A törvény olyan tilalmakat fogalmaz meg a továbbiakban, amelyekben az adatbázis tulajdonosa, jogosultja piaci érdekeinek védelme kap erőteljes hangsúlyt.2
A WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) szerint az elektronikus adattár „a gép által olvasható nyelven rögzített adatgyűjtemény”, a japán szerzői jogi törvény pedig ekképpen határozza meg az elektronikus adattár („détabésu”) fogalmát: „elvi megállapítások, számjegyek, rajzok és más információk olyan gyűjteménye, amelyet úgy rendszereztek, hogy ezek az információk számítógéppel hozzáférhetők legyenek”.3
Ezeken túlmenően a hazai szakirodalomban is találhatóak fogalommeghatározások, melyek mintát adhattak az adatbázis fogalmának meghatározásához. Az egyik ilyen meghatározás szerint adatbázis alatt – általános értelme szerint – adatok rendszerezett együttesét értjük. A köznapi jelentésnél gazdagabb tartalmú fogalom szükségszerűen bonyolultabb, hogy rávilágíthasson az adatbázis azon jellemzőire, amelyek alapján megkülönböztethetővé válik az adatbázishoz csak hasonlító dolgoktól. Így az adatbázis:
– emberi munkatevékenység eredménye,
– adatok, információk, tények
– valamely adathordozón
– rendszerezett formában (szerkezetben),
– valamely információhordozó jelrendszer segítségével
– rögzített együttese.4
Látható, hogy szerzői jogi törvényünk az adatbázisok (adattár elnevezés címszó alatti) szabályozásakor hagyott néhány lefedetlen területet a jogharmonizációs kívánalmak tekintetében. Az új törvény – bár gyűjteményes művekként az adattárat szerzői jogi védelem alá helyezte – nem adott fogalmi meghatározást, sőt a szakmai körökben bevett, a szó technikai jellegét jobban kihangsúlyozó, adatbázis terminus technicus helyett az „adattár” elnevezést használta az új jogintézmény megjelöléseként.
A parlament által november 6-án módosított szerzői jogi törvény ezt a hiányosságot kívánta orvosolni, amikor az adattár megnevezés helyett adatbázisra módosította a szellemi alkotás elnevezését.
A módosítás – orvosolva a korábbi hiányosságokat – megadja az adatbázis fogalmát a gyakorlatban keletkezett űr betöltésére. A 60/A § (1) bekezdése értelmében adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek tartalmi elemeihez – számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon – egyedileg hozzá lehet férni.
Az új fogalmi meghatározás kapcsán kiemelendő, hogy az adatbázis fogalma, szemben az ismertetett japán, valamint WIPO-definícióval, nemcsak az elektronikus úton elkészített és tárolt művekre vonatkozik, hanem bármely más módon (papíron, filmen stb.) létrejövő alkotásokra is. A fogalommeghatározás a jogintézmény teljes fogalmi körére vonatkozik. A törvénymódosító javaslatban foglaltak szerint ugyanis, a jogharmonizációs elvárásoknak eleget téve, nemcsak az elnevezés változik, hanem az adatbázis fogalmi köre is bővül. A módosítással kettéválik az adatbázis polgári jogi, szerzői jogi és a szerzői jogban elhelyezett adatbázis-előállítók sui generis védelme. Ez utóbbi jogosult kör – a nemzetközi jog területén már korábban megvalósult – védelmét az ezzel kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségek tették indokolttá.
A fogalmi meghatározással kapcsolatban a törvény(javaslat) indoklása utal az irányelv alkotási szint meghúzását célzó rendelkezésére, miszerint a zenés előadóművészi teljesítmények különféle hangfelvételeinek összeállításából, válogatásából álló CD-k nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mivel az adatbázis szerzői jogi védelméhez előírt feltételeknek nem felelnek meg. Az indokolás a továbbiakban azt is kimondja, hogy ez bizonyos esetekben nem zárja ki a szerzői jogi adatbázisként való védelmet. Álláspontom szerint ezen kérdések eldöntése a gyakorlatra tartozik, a védelmi szint meghúzása jelenleg még gyerekcipőben jár; kellő idő elteltével minden bizonnyal kialakulnak majd az ezekre az esetekre irányadó normák.
A törvénymódosítás első része az adatbázisok szerzői jogi védelmével kapcsolatban szükséges változásokat taglalja. A szerzői jogi törvény elején található, szerzői jogvédelem tárgyait képező szerzői művek példálózó jellegű felsorolását kiegészíti a gyűjteményes műnek minősülő adatbázissal. A jogalkotó az adatbázisok védelme kapcsán – az eredeti törvénykoncepciónak megfelelően – a létrehozott csak akkor részesíti szerzői jogvédelemben, ha az egyéni eredeti jelleget hordoz, magán viseli készítőjének személyes jegyeit, tükrözi az adatanyag összeállítása során alkalmazott egyedi rendező elvet.
Az adatbázisok létrehozására kötött felhasználói szerződések közvetlen tárgya esetén a szerzői jog a gyűjteményes mű egészére a szerkesztőt illeti meg. Elképzelhető azonban az is, hogy a szerkesztő pusztán csak megbízást kap, hogy a felhasználó által meghatározott egyedi elveknek megfelelően szerkessze meg az adatbázist. A kérdés ilyen esetekben az, ki tekinthető szerkesztőnek. Az ilyen eseteket az adatbázisok előállítóinak jogait taglaló fejezet érinti, kérdéses lehet azonban, hogy mennyiben irányadó ez a szerzői művekre.
A módosítás tisztázza a szerzői jogvédelemben részesülő adatbázis és a benne foglalt adatok, művek viszonyát, az adattár tartalmi elemeire azonban – a korábbi szabályozás szerves folyományaként – nem terjeszti ki az adattárat megillető védelmet. Az adatbázis mint gyűjtemény védelme ezáltal teljes mértékben függetlenedik a benne foglaltaktól, a szerzői mű részét képező elemek csak a maguk egészében élveznek védelmet. Az adatbázis tartalmaként szereplő elemek szellemi alkotáskénti élete független a létrehozott műtől.
A törvény megerősíti az adattár felhasználójának az adattár tartalmához való hozzáféréshez és az adattár tartalmának rendeltetésszerű felhasználásához szükséges cselekményekhez való jogait, amikor kimondja, hogy ezektől a rendelkezésektől érvényesen eltérni a felhasználási szerződésekben nem lehet. Az adatbázisok elektronikus jellegének védelmét elősegítendő tartalmazza a módosítás, hogy kereskedelmi forgalomban a felhasználási szerződésnél írásbeli alak alkalmazása nem kötelező, amely a már említett technikai sajátosságoknak megfelelően könnyebbé teszi a szerződéskötést.
Áttérve az adatbázis előállítóinak a szerzői jogi törvény keretein belüli védelmére – ami a törvénymódosítás egyik legfőbb indoka volt – ezen jogalanyok sui generis védelme mellett szóló főbb érvek a következők:
– az adatbázis előállítói jogainak természete a szomszédos jogokkal azonosítható
– az adatbázisok szerzői jogi védelme és az adatbázis-előállítók jogi védelme több ponton azonos szabályozást igényel,
– az új szerzői jogi törvény azonos kodifikációs és terminológiai megoldásai,
– az EU-tagállamok hasonló kodifikációs megoldásai, különösen a kontinentális jogrendszerhez tartozó országoké (például Franciaország, Németország),
– a Szellemi Tulajdon Világszervezetében készülő nemzetközi szerződésnek az Európai Közösség részéről előterjesztett tervezete is a szomszédos jogi védelem új típusaként mutatja be az adatbázis előállítói teljesítményének védelmét,
– a szakmai és érdekképviseleti szervek is, különösen a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács és a Szerzői Jogi Szakértő Testület, ezen szabályozási módszer bevezetése mellett foglalt állást.
Fontos kiemelni, hogy az adatbázis előállítóinak jogi védelemben részesítése a szerzői jogi törvényen belül önálló szabályozás, azaz a jogalkotó egy a szerzői jog szempontjából a törvény keretébe beilleszthető, ám a szerzői jog hagyományos eszköztárával nem minden tekintetben kompatíbilis védelem szabályait fekteti le. Figyelembe kell venni azt a tendenciát is, amely az elektronikus úton létrejött adatbázisok technikai sajátosságának köszönhető (könnyű többszörözhetőség, felgyorsult keresési, rendszerezési mechanizmusok). Az elektronikus formában tárolt adatbázisok kapcsán a felhasználói magatartás is különbözik; a nyilvános adatbázisok esetében a felhasználási cselekmények, maga a szerződéskötés az esetek többségében némiképp más módon valósul meg. A szoftverek szabályozása kapcsán időről időre felvetődik a szellemi alkotásokon belüli hovatartozás kérdése, ami az adatbázisok szabályozását is érintheti.
A törvénymódosítás általi törvényszerkesztési megoldás azonban elfogadható, több okból kézenfekvő az adatbázisok védelmének teljes körét egy törvény keretein belül rendezni. Az egyszerű jogalkalmazói szempontokon túl (például keresés) az adatbázis-előállítók jogainak természete, funkcionális értelmezése is ezt alapozza meg.
A törvény új fejezetet vezet be az adatbázis-előállítók védelmének szabályozására, a XI/A fejezetet. A fejezet tárgyalását a szövegben foglaltaktól eltérően a speciális védelemben részesülő jogalany meghatározásával célszerű kezdeni. Az adatbázis előállítója az a természetes, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról. Az adatbázisokra kötött felhasználási szerződések kapcsán a jogi védelem nem az adatbázis tényleges létrehozóját illeti meg, hanem azt, akinek a részére, költségén az adatbázis előállítása történik és az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. A fogalommeghatározás szerint tehát a tényleges létrehozó jogaira és kötelezettségeire nem a szerzői jogi törvény, hanem a létrehozásra kötött szerződés az irányadó, melynek szabályait nem a szerzői jogi törvény rendezi. Ennek értelmében tehát nem minden esetben az előállítók, sokkal inkább a készíttetők jogairól beszélhetünk. A gyakorlati jogászok segítségét igényli a fogalmi meghatározásban a jelentős ráfordítások mértékének meghatározása, mely jelentős bizonytalanságot szülhet, hiszen további eligazítást ennek konkretizálására a törvényjavaslat nem ad. A javaslat indoklása szerint a ráfordítás fogalmát tágan kell értelmezni, azon minőségi, mennyiségi ráfordítást egyaránt érteni kell – s nemcsak pénzügyi befektetést, hanem energia-, munka- és időráfordítást is. A fogalmi kört szűkíti a szöveg, amikor az adatbázis előállítójaként – nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában – olyan jogalany(oka)t ismer el, aki magyar állampolgár vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén belföldön vették nyilvántartásba és a létesítő okiratban megjelölt székhelye, a központi ügyvezetésének helye vagy az üzleti tevékenységének fő helye belföldön van.
A törvény jogharmonizációs érdekekre hivatkozva további előírásokat határoz meg a gazdaság alanyai tekintetében, a jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot ugyanis csak abban az esetben illetik meg az előállítói jogok, ha a létesítő okiratban megjelölt székhelye van belföldön, ha működése ténylegesen és folyamatosan a Magyar Köztársaság gazdaságához kapcsolódik. Célszerű lenne azonban a szabályozás kapcsán nemcsak az európai uniós jogharmonizációt, hanem a világ többi országának megoldásait, egyéb multilaterális kötelezettségeket, az EU-tagországok körén kívüli államokkal kötött szerződéseket is szem előtt tartani.
Az adatbázis előállítóinak jogai kapcsán a módosító javaslat szabályait három részre oszthatjuk:
– az adatbázis-előállítók kifejezett jogairól szólók,
– az adatbázisok jogait korlátozó,
– és végül a szerzői jogi védelmet nem élvező adatbázisok egyéb jogviszonyait biztosító szabályok.
Az adatbázis-előállítóknak a védelmükről szóló új fejezeten belüli kifejezett jogosultságai a módosítás értelmében a következők:
az adatbázis (60/A §) előállítójának hozzájárulása szükséges az adatbázis tartalma egészének vagy jelentős részének
a) másolásához, többszörözéséhez (a továbbiakban: kimásolás);
b) a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételéhez az adatbázis példányainak terjesztésével vagy a műnek vezeték útján vagy bármely más eszközzel, illetve módon a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételéhez abban az esetben, ha a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg (internetes hozzáférés).
c) az adatbázis előállítójának hozzájárulása nélkül ismételten és rendszeresen nem másolható ki, illetve nem hasznosítható újra az adatbázis tartalmának jelentéktelen része sem, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit. Terjesztésen a következőket kell érteni: adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával való forgalombahozatal, az országba forgalombahozatali céllal történő behozatal és bérbeadás.
A felhasználásokért – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – díjazás jár. A felhasználás visszterhessége a szerzői jog körén átívelő szabály. A törvényben az adatbázis előállítói jogainak korlátain, azaz a szabad felhasználások esetkörén kívül minden esetben a jogosult kifejezett lemondó nyilatkozata szükséges a díjazás elengedéséhez. A szerzői jogban általános alapelv, hogy a szerző hátrányára a felhasználási szerződésekben csak a szerző kifejezett beleegyezésével lehet eltérni.
Az adatbázisok előállítóinak jogai kapcsán megemlítendő, hogy a törvénymódosítás mindenütt felhasználást említ, ugyanakkor az eredeti szerzői jogi törvény a felhasználási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket a szerzői vagyoni jogok átruházására irányuló szerződésekre, valamint az előadóművészi teljesítmények felhasználására vonatkozó szerződésekre rendeli alkalmazni. E tekintetben a törvény kimondja, hogy ahol más jogszabály szomszédos jogot vagy szomszédos jogokat említ, azon – a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában, illetve a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály kivételével – az adatbázis előállítójának jogát vagy jogait is érteni kell. Ennek megfelelően az adatbázis előállítóit a szomszédos jogok jogosultjaihoz hasonló körű védelem illeti meg.
Az adatbázisok előállítóinak jogai kapcsán is teret kapnak a közérdekből történő felhasználás esetei, ami más megközelítésből a jogosultak joggyakorlásának korlátait jelentik. Fokozott figyelmet szenteltek azonban a jogalkotók e téren is a megváltozott technikai sajátosságoknak, az ennek következtében kialakult visszaélési lehetőségek kizárásának. Az adatbázis-előállítók esetében a szabad felhasználás esetei a következők:
– magáncélra bárki kimásolhatja – számítástechnikai eszközökkel működtetett adatbázist kivéve – az adatbázis tartalmának jelentős részét is, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja;
– forrás megjelölésével iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljára – a célnak megfelelő módon – és mértékig az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja,
– bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható a célnak megfelelő módon és mértékig.
Ezen esetek szabályozása a szerzői jogban bevett módon történik, a felhasználásokért – tekintve azok privilegizált voltát – nem kell díjat fizetni.
A fentiek alapján leszögezhetjük, hogy a törvényben foglaltak – eleget téve jogharmonizációs kötelezettségünknek – megegyeznek az Európai Unió adatbázis-irányelvében foglaltakkal. Ugyanakkor a szabályozások kapcsán célszerű lenne a közeljövőben egyéb (gyakorlati, Európai Unión kívüli) szempontokra is figyelemmel lenni.
Az egyéb jellegű normák esetében a következőket említhetjük meg. A jogi védelmi kör sui generis szabályozási jellegét kiemelő szabályok kerültek a törvényjavaslatba. Az adatbázis előállítóját a kizárólagos engedélyezési jogok attól függetlenül illetik meg, hogy az adatbázis szerzői jogi vagy bármilyen más jogi védelemben részesül-e. E körben az előállítói jogok az adatbázis előállítóját megilletik akkor is, ha az adatbázis részei, tartalmi elemei nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi – vagy bármilyen más jogi – védelemben. A szerzői jogvédelem alá eső adatbázisokhoz hasonlóan az adatbázis előállítójának jogai nem érintik az adatbázisba felvett egyes művek szerzőinek jogait, illetve az adatbázis tartalmának egyes elemeire vonatkozó egyéb jogokat.
Az adatbázis előállítói jogainak korlátját jelenti, de a szerzői jogok logikájából következő, az elektronikus úton létrejövő alkotások kapcsán bevett szabály, hogy nem szükséges az adatbázis előállítójának hozzájárulása ahhoz, hogy a nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerűen felhasználó személy az adatbázis tartalmának jelentéktelen részét – akár ismételten és rendszeresen is – kimásolja, illetve újrahasznosítsa. Az adatbázis felhasználására kötött szerződésben ugyanis egyszer már megfizették az adatbázis felhasználásának a díját; abban az esetben, ha ugyanazon felhasználónak minden egyes felhasználás esetében ismételten díjat kellene fizetnie, felborulna a szerződéses egyensúly. A nyilvánosságra hozott adatbázist jogszerűen felhasználó személy sem végezhet olyan cselekményeket, amelyek sérelmesek az adatbázis rendes felhasználására vagy indokolatlanul károsítják az előállító jogos érdekeit.
Az adatbázis előállítóinak jogvédelmi idejét a törvény 15 évben határozza meg, amely a nyilvánosságra hozatalt követő évtől kezdődik. Ez az időtartam – figyelemmel az irányadó jogharmonizációs előírásokra is – méltányosnak tekinthető. Az adatbázisnak a védelmi ideje újrakezdődik, ha az adatbázis tartalmát jelentősen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít. Az adatbázis tartalmának jelentős megváltoztatása eredhet az egymást követő bővítések, elhagyások és módosítások halmozódásából is.
1 Dr. Jaksity György: Néhány sajátos szellemi termék jogi oltalma, Magyar Jog 1997/2. sz.
2 Dr. Jaksity György: i. m.
3 Dr. Gyertyánfy Péter: A szerző vagyoni jogai, a mű „felhasználásának” engedélyezése; Tanulmány és javaslatok a szerzői jogi törvény felülvizsgálatához; 1995.
4 Dr. Dósa Imre: Adatbázisok (szerzői) jogi védelme
Dr. Petkó Mihály
Phd. hallgató ME ÁJTK
