Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A javaslat az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseit rendező 2000/31/EK irányelv rendelkezésein nyugszik, Magyarország jogharmonizációs kötelezettségeinek eleget téve. Információs társadalom, azzal összefüggő szolgáltatás – napjainkban gyakran emlegetett fogalmak, de mit takarnak valójában? Míg a javaslat az információs társadalom fogalmát nem, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmát meghatározza az értelmező rendelkezések körében. Eszerint információs társadalommal összefüggő szolgáltatás az az elektronikus úton, távollévők részére, többnyire ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatás, amelynek igénybevételét a szolgáltatás igénybevevője egyedileg kezdeményezi.
Hatály
A javaslat hatálya az így meghatározott fogalmat követi, kimondva, hogy a Magyar Köztársaság területéről az információs társadalommal összefüggésben nyújtott szolgáltatásra, valamint a Magyar Köztársaság területére irányuló ilyen jellegű szolgáltatásra a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni az ilyen szolgáltatás tekintetében igénybevevőnek és szolgáltatónak minősülő természetes, jogi és jogi személyiséggel nem rendelkező személyekre, illetve szervezetekre. A törvény hatálya nem terjed ki azonban a bírósági és hatósági eljárásban nyújtott és felhasznált szolgáltatásra, továbbá az elektronikus levélcím fenntartására és az elektronikus magánlevelezésre. Ezen rendelkezésével a törvényjavaslat az uniós szabályozásban foglalt „származási ország” elvet érvényesíti, amelynek lényege, hogy az Európai Unión belül a szolgáltatást annak a tagállamnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területéről azt ténylegesen nyújtják.
Alapfogalmak
A javaslat bemutatásának érthetősége végett a cikk érintőlegesen felsorolja azokat az alapfogalmakat, amelyeket a javaslat az értelmező rendelkezések között citál. Ennek alapján az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás (a továbbiakban „kereskedelmi szolgáltatás”) az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egy olyan csoportja, amelynek célja áruk, illetőleg szolgáltatások üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje. Míg az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás (a továbbiakban „szolgáltatás”) történhet ellenérték fejében és ingyenesen is, meghatározatlan típusú és fajtájú tevékenységet jelenthet, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás minden esetben üzletszerűséget feltételez, és célja áruk, szolgáltatások értékesítése, beszerzése.
Szolgáltató a szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet.
Igénybevevő az a természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki/amely szolgáltatást vesz igénybe, különösen abból a célból, hogy információhoz jusson vagy azt hozzáférhetővé tegye. Információn pedig a javaslat bármely elektronikusan feldolgozható, tárolható, továbbítható adatot ért, tekintet nélkül arra, hogy az adat jogi védelemben részesül-e.
Liberalizáció
A javaslat mindenekelőtt rögzíti a szolgáltatói tevékenység liberalizálását, kimondva, hogy szolgáltatást bármely természetes, illetőleg jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet folytathat, feltéve, hogy az egyéb jogszabályokban előírt minősítési, képesítési, engedélyezési vagy bejelentési kötelezettségét teljesíti.
Az elektronikus úton létrejövő szerződés, valamint a szolgáltatók kötelezettségei
A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvében foglalt, a szerződés létrejöttére vonatkozó általános szabályok mellett a javaslat speciális szabályokat tartalmaz az elektronikus tevékenység jellemzői alapján. Az elektronikus üzenettovábbítási folyamat személytelen, valamint esetenként visszafordíthatatlan jellege megnöveli a szerződés akarati fogyatékosságának lehetőségét, ennek kiküszöbölése érdekében a javaslat addicionális kötelezettségeket ró a szolgáltatókra, egyrészt az elektronikus úton való szerződés nagyobb biztonságát célozva, másrészt lehetőséget adva az igénybevevőnek a szerződés megtámadására vagy arra, hogy a szerződés semmisségére hivatkozzon abban az esetben, ha a szolgáltató nem teljesíti a javaslatban foglalt kötelezettségeit.
A szerződés érvényes létrejötte érdekében a szolgáltató köteles megfelelő, hatékony és hozzáférhető technikai eszközökkel biztosítani, hogy az igénybevevő az adatbeviteli hibák azonosítását és kijavítását ajánlatának elektronikus úton való elküldése előtt el tudja végezni. Ilyen eszköz hiányában az igénybevevő ajánlata nem minősül ajánlatnak, és a „szerződés” közöttük nem létezőnek tekintendő.
A szolgáltató köteles ezt meghaladóan az igénybevevő ajánlatának megérkezését az igénybevevő felé elektronikus úton haladéktalanul visszaigazolni. Amennyiben e visszaigazolás az igénybevevő ajánlatának elküldésétől számított 48 órán belül nem érkezik meg az igénybevevőhöz, az igénybevevő ajánlati kötöttsége megszűnik.
Az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó ajánlat elküldését megelőzően a szolgáltató köteles a szolgáltatásra vonatkozó esetleges általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybevevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat.
A szerződéskötés körében a szolgáltató az egyéb, később bemutatandó tájékoztatási kötelezettségén túlmenően az igénybevevő ajánlatának elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybevevőt:
– azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni;
– arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e;
– az adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő azonosításához és kijavításához biztosított eszközökről;
– a szerződés megkötésének, valamint a szerződésnek a nyelvéről;
– arról a – szolgáltatási tevékenységére vonatkozó – magatartási kódexről, amelynek aláveti magát, amennyiben van ilyen, továbbá arról, hogy ez a magatartási kódex elektronikus úton hol hozzáférhető.
A javaslat az előbb ismertetett, a szerződés tényleges megkötésére vonatkozó többlettájékoztatási kötelezettségek, valamint az egyéb jogszabályokban foglalt adatszolgáltatási kötelezettségek (pld. a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény; a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI törvény; a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény, valamint a távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. [II. 5.] kormányrendeletben foglalt rendelkezések) mellett az elektronikus úton létrejött jogviszonyok sajátosságaira tekintettel speciális szabályokat tartalmaz a szolgáltatók adatszolgáltatására vonatkozóan. A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon, magyarul közzétenni a
– szolgáltató nevét, képviselőjének nevét;
– lakcímét, székhelyét, telephelyét;
– a szolgáltató elérhetőségeit, különösen az igénybevevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt levelezési címét;
– amennyiben a szolgáltató tevékenységének végzéséhez jogszabály nyilvántartásba vételi kötelezettséget ír elő, a szolgáltatót nyilvántartásba vevő hatóság megnevezését és a nyilvántartásba vételi számát;
– amennyiben a szolgáltató tevékenysége engedélyköteles, ezt a tényt a jogszabály megjelölésével, a felügyeleti hatóság megnevezésével és elérhetőségével, valamint a felügyeleti hatóság engedélyének számával;
– amennyiben tevékenységére szakmai vagy etikai előírások irányadóak, az azokra való hivatkozást elérhetőségük megjelölésével;
– a szolgáltató adószámát;
– amennyiben valamely szakmai kamara tagja, annak megnevezését;
– amennyiben ilyennel rendelkezik, tudományos vagy szakmai fokozatát és megszerzésének helyét;
– amennyiben a cég vagy szervezet minősítését vagy akkreditációját törvény írja elő, a minősítő, illetve akkreditáló okirat adatait, elérhetőségét.
A tájékoztatásnak mindezeken túlmenően a fogyasztóvédelmi szabályoknak megfelelően alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztó vagy igénybevevő rendelkezzen az áru- és szolgáltatásválasztás megkönnyítéséhez, továbbá az áru és a szolgáltatás használatához, az áru fenntartásához szükséges megfelelő ismeretekkel az áru és a szolgáltatás alapvető tulajdonságairól, jellegzetességeiről, az áru és a szolgáltatás minőségéről, áráról, díjáról, valamint az áru használatára vonatkozó utasításokról és használatával járó veszélyekről, valamint a jogai érvényesítéséhez szükséges alapvető ismeretekkel.
A javaslat szabályozása valójában valamennyi, az interneten megjelenő szolgáltató részére kötelezettséget ír elő, amely praktikusan a weboldalakon közölt adatok revízióját igényli. A javaslat hatálybalépésének eredményeképpen várhatóan megnövekednek a weboldalak átvilágításával, módosításával összefüggő tevékenységek.
A szolgáltatók felelőssége
A szolgáltatók felelősségére csak az általános polgári jogi szabályok alapján találgathattunk, a javaslat kísérletet tesz arra, hogy rendezze a felelősségi kérdéseket.
A javaslat az általános, felróhatóságon alapuló felelősséget rendeli a szolgáltatók tevékenységéhez, amennyiben kimondja, hogy a szolgáltató a polgári jog általános szabályai szerint felel a szolgáltatás során továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett, jogszabályba ütköző tartalmú információval okozott jogsérelemért, illetve kárért. A szolgáltatók tevékenységének jellegéhez mérten azonban – a szolgáltató közreműködésével arányosan – differenciál a felelősség alól való mentesülés körében.
Az egyszerű adatátvitellel foglalkozó szolgáltató, amikor a szolgáltató tevékenysége abból áll, hogy az igénybevevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja vagy a távközlő hálózathoz hozzáférést biztosít (egy korábbi cikkben hivatkozott „hálózati szolgáltató” – NAPI Jogász 2001. május, 17. oldal), akkor mentesül a továbbított információ tartalmával okozott kárért való felelősség alól, ha nem a szolgáltató
– kezdeményezi az információ továbbítását;
– választja meg a továbbítás címzettjét;
– választja ki, illetőleg nem változtatja meg azt az információt, amely továbbításra kerül.
Az ún. gyorsító tárolás esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató az igénybevevő által biztosított információt távközlő hálózaton továbbítja és az alapvetően a más igénybevevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgálja, a szolgáltató akkor nem felel az információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolásával okozott kárért, ha
– a szolgáltató nem változtatja meg az információt;
– a tárolt információhoz való hozzáférés megfelel az információ hozzáférésével kapcsolatban támasztott feltételeknek;
– a közbenső tárolóban az információ frissítése megfelel a széleskörűen elismert és alkalmazott információfrissítési gyakorlatnak;
– a közbenső tárolás nem zavarja meg az információ felhasználásával kapcsolatos adatok kinyerésére szolgáló, széleskörűen elismert és alkalmazott technológia jogszerű használatát; és
– a szolgáltató haladéktalanul eltávolítja az általa tárolt információt vagy megtiltja az ahhoz való hozzáférést, amint tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították vagy az ahhoz való hozzáférést megtiltották, illetve hogy a bíróság vagy más hatóság az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását elrendelte.
Az úgynevezett „host” tevékenység esetén, amely abból áll, hogy a szolgáltató az igénybevevő által biztosított információt tárolja, a szolgáltató akkor nem felel az igénybevevő által biztosított információ tartalmával okozott kárért, ha
– nincs tudomása bármely, az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
– nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsítené, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
– amint az ilyen információról tudomást szerez, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról.
A keresőszolgáltató, amely szolgáltatás abból áll, hogy a szolgáltató információk megtalálását elősegítő segédeszközöket biztosít az igénybevevő számára, a szolgáltató akkor nem felel az információ ilyen módon történő hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha
– nincs tudomása bármely, az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
– nincs tudomása olyan tényről vagy körülményről, amely valószínűsítené, hogy az információval kapcsolatos magatartás jogellenes, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti;
– amint erről tudomást szerez, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról.
A javaslat a fentieket meghaladóan rendezi a jogsértő szolgáltatással kapcsolatos eljárás módját, amennyiben meghatározza, hogy az, akinek jogát vagy jogos érdekét a szolgáltató által hozzáférhetővé tett információ sérti, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja a szolgáltatót a jogát vagy jogos érdekét sértő tartalmú információ eltávolítására. Azt követően a szolgáltató haladéktalanul köteles intézkedni a jogsértő információ eltávolítása iránt, és a felelősségi köre ezen kötelezettség elmulasztása esetén bővül.
A javaslat a napjainkban jórészt szabályozatlan jogviszonyokkal összefüggő kérdéseket igyekszik rendezni, elsősorban a kötelezettségek és a felelősségi rendszer kidolgozásával. A javaslat alapján amennyiben a kötelezettségek elmulasztásából vagy megszegéséből kár keletkezik, a károsult a polgári jogi bíróság rendes igényérvényesítési útján jogosult a jogsértő felelősségre vonását kezdeményezni, kárát érvényesíteni. Kérdés, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszer ügymenetét és egy-egy ügy időtartamát ismerve mennyire hat ez ösztönzőleg az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jogkövető teljesítésére.
Dr. Csenterics Annamária
Nagy és Pintér Hogan & Hartson Ügyvédi Iroda
