Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kötet a lehető legjobbkor látott napvilágot mind Európa-politikai, mind pedig integrációpolitikai szempontból. A jövő Európáját elemzik az EU-tagállamokból és a tagjelölt (társult) országokból érkezett jogtudósok, politikai döntéshozók. Nevezetesen, hogy milyen is legyen alkotmány- és közjogi értelemben az egyesült Európa, a kibővített, 25–27 államból álló Európai Unió? Közösen próbálják megfogalmazni a minket, európaiakat foglalkoztató sorsdöntő kérdéseket a jövő Európai Uniójáról (a híres „finalité politique” XXI. századi leképezését a jövő generációknak), és a lehetséges válaszokat is együtt próbálják már most keresni a kikristályosodott kérdésekre az érintett országok kutatói, gyakorlati szakemberei.
A kötet 44 szerzője 33 európai államot képvisel. Kiemelendő közülük Frans Andriessen, az Európai Bizottság volt alelnöke (1990 novemberében ő nyitotta meg a budapesti EU-delegációt, és jelentős szerepe volt az EK–magyar Társulási Megállapodás tárgyalási folyamatában is 1990–1991-ben), valamint Günter Verheugen és Richard Corbett, az Európai Parlament tagja, aki aktív résztvevője volt a maastrichti szerződés tető alá hozásának. A szerzők között találjuk még az Európai Közösségek Bíróságának két bíráját, Rui Manuel Moura Ramost és Koen Lenaertst, két „Avocat General”-t, Francis G. Jacobs-t és W. van Gervent, több hivatalban lévő és volt minisztert, illetve integrációs államtitkárt, valamint az európai jog 21 Jean Monnet-professzorát. Magyarországot Harmathy Attila akadémikus, alkotmánybíró és Czuczai Jenő, a brugge-i College of Europe vendégprofesszora képviseli.
A kötetben található tanulmányok igen magas színvonalúak és lefedik az európai integráció szinte valamennyi aktuális kérdéskörét a Nizzai Szerződés valamint az Európai Alapjogi Charta elemzésén keresztül a 2004-re összehívott új alkotmányozó kormányközi konferenciáig (IGC), ezzel összefüggésben egy új lehetséges EU-alkotmány megalkotásának problematikájáig. Külön rész foglalkozik a tagjelöltek de lege lata alkotmányjogi helyzetével integrációpolitikai szempontból és ezzel kapcsolatban a de lege ferenda alkotmányozási kérdésekkel/feladatokkal az egyes nemzetállamok szintjén.
A kötet jelentős tudományos értékkel bír mind összehasonlító jogtudományi szempontból, mind pedig Európa-jogi tudományos aspektusból. Jogi komparatisztikai szempontból azért, mert több mint 30 állam alkotmányát veti egybe az európai integrációval összefüggő kérdéseket illetően. A 15 jelenlegi EU-tagállam, a 13 tagjelölt ország, köztük Törökország alkotmányos berendezkedését is vizsgálja, de szól Albánia alkotmányáról is csakúgy, mint a Szovjetunió egyes utódállamainak alkotmányairól. A kötet gazdagon dokumentált, utolsó száz oldala Európa újraegyesítési folyamatának valóságos élő kalendáriuma. Megtaláljuk valamennyi tagjelölt jelenleg hatályos alkotmányának az EU-csatlakozás szempontjából releváns szakaszait kivonatosan közölve, de az Alapjogi Chartát és a Nizzai Szerződésnek a bővítés szempontjából releváns részét is. Európa-jogi szempontból a kötet számos új megfogalmazását adja az EU jelenlegi alkotmányos berendezkedése problematikájának, és a hogyan továbbra alternatívákat is felvázol számos szerző.
A kötet kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak, hiszen a jogi integráció utolsó fázisa a különböző alkotmányos rendszerek összekötése, vagyis az EU-jogrend és a leendő új tagállamok alkotmányos berendezkedése közötti nemzetközi jogi (és közösségi jogi) kapcsolat megteremtése. A csatlakozásnak nem lehet a tagjelöltek részéről alkotmányos akadálya, de hogy mely tagjelölt milyen utat választ e tekintetben – mint ahogy ez a kötetben is olvasható – arra nincs egységes EU-s recept.
Magyarország EU-integrációja szempontjából a többször módosított 1949. évi XX. tv.-re (a jelenleg hatályos magyar alkotmány) nézve levonandó tanulságok: a magyar alkotmányt módosítani kell (pl. a 7. cikket, amely a nemzetközi jog és a belső jog kapcsolatáról szól). Ennek előkészítése állítólag folyik az IM-ben. Bízom benne, hogy ez a módosítás 2002 végéig meg is történik, a legszélesebb társadalmi és szakmai támogatottság mellett. Remélhető, hogy a most megjelent kötet ehhez hozzá tud járulni, és jól forgatható lesz ezenkívül valamennyi leendő magyar „közösségi jogász”, de az integráció iránt érdeklődő minden hazai polgár – leendő EU-állampolgár – számára is.
Kovács Ágnes
