Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Romániában a gazdasági társaságoknak még nem alakult ki olyan kifinomult adózási rendszere, mint Magyarországon. A társasági adót Romániában profitadónak hívják és a 70/1994. számú kormányrendelet szabályozza, melyet előzetes törvényi felhatalmazás alapján bocsátott ki a kormány, s amely így gyakorlatilag törvényerővel bír. E jogszabályon felül még három jogszabály releváns a társasági adó (a továbbiakban: profitadó) szempontjából. Szeptember 1-jétől hatályos a 24/2001. számú kormányrendelet a mikrovállalkozások adózásáról, illetve a többször módosított 1999. évi 133. számú törvény a kis- és középvállalkozások támogatásáról, amelyek lex specialis-ként érvényesülnek a 70/1994. számú kormányrendelet mögött. A harmadik a 92/1997. számú kormányrendelet a külföldi befektetések elősegítéséről, amelyet egy későbbi cikkben részletesebben bemutatok. A továbbiakban először a 70/1994. számú kormányrendelet előírásait ismertetem.
A kormányrendelet explicit módon meghatározza, hogy mely személyekre terjed ki, illetve mely személyekre nem terjed ki a jogszabály személyi hatálya. Teljes körű az adókötelezettsége minden román jogi személynek, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező, román jogi és természetes személy tagokkal rendelkező társulásoknak. Ez utóbbi esetben a jogi személy az, aki köteles az adót kiszámítani, levonni és átutalni. Részleges az adókötelezettsége a külföldi jogi és természetes személyeknek; csak akkor terjed ki rájuk a jogszabály hatálya, ha Romániában állandó telephelyet tartanak fenn, és azon keresztül szereznek Romániában jövedelmet. A telephely fogalmába beletartozik különösen az üzletvezetés helye, a belföldi székhellyel létesített képviselet, az iroda, a gyár, az üzem, a műhely, a bánya, a kőolaj- vagy földgázkút, s feltétlenül szükséges hozzá, hogy a külföldit bejegyezzék a kereskedelmi nyilvántartásba (cégjegyzék), valamint bejelentkezzen a területileg illetékes adóhatósághoz. Részleges az adókötelezettsége a jogi személyiséggel nem rendelkező, külföldi jogi és természetes személy részvételével alapított társulásnak is, viszont náluk nem feltétele az adókötelezettségnek, hogy tevékenységüket egy állandó telephelyen keresztül fejtsék ki.
Nem terjed ki a jogszabály hatálya a végrendeleti alapítványra; az egyházakra és az egyházak szervezeti egységeire, amennyiben e tevékenységük kizárólag a hitélettel összefüggő dolgok termelésére és értékesítésére terjed ki; az akkreditált állami és magánegyetemekre, amennyiben jövedelmüket az oktatás fejlesztésére fordítják stb.
Az elsődlegesen nem gazdasági tevékenység folytatására létrehozott jogi személyeknek (alapítványok és egyesületek) csak a vállalkozási tevékenységükkel összefüggő bevételei tartoznak a jogszabály hatálya alá. Nem kell adóalapot növelő tényezőként számításba venni a devizán elért árfolyamnyereséget, s így értelemszerűen az esetleges árfolyamveszteséget nem lehet figyelembe venni adóalap-csökkentő tényezőként.
A társasági adó mértéke 25 százalék, de ettől jelentős mértékű eltérések is vannak. Ilyen például, hogy az éjszakai bárok és klubok, valamint a kaszinók bevételéből származó jövedelmet még 25 százalékos mértékű pótadó terheli. Amennyiben a társasági adó alanyának egyéb tevékenységből is származik adóköteles jövedelme, csak arra a részjövedelemre szükséges megfizetni a pótadót, amely közvetlenül a felsorolt tevékenységből származik.
Amennyiben a nyereségből vagy a tartalékok felhasználásával egy vállalkozás jegyzett tőkéjét felemelik, 5 százalékos profitadót szükséges fizetni. Az exportból származó nyereség után, amennyiben az ellenérték kiegyenlítése valutában történt, az adó mértéke szintén 5 százalék. Amennyiben más forrásból is származik jövedelme az adóalanynak, akkor az exportból származó, illetve a nem abból származó jövedelmet arányosítani kell, s az egyéb jövedelem a normál kulccsal adózik.
Az adózó az adó 50 százalékának megfelelő mértékű beruházási adókedvezményt vehet igénybe, amennyiben 2001. január 1. után a tevékenységi körének megfelelő beruházást valósít meg.
Amennyiben az adóalany három egymást követő évben veszteséges, az adóhivatal automatikusan helyszíni ellenőrzést folytat le az okok feltárása érdekében. A külföldön megfizetett adó beszámít a román adóba, de legfeljebb abban a mértékben, amilyen mértékben a külföldről származó jövedelem részesedik az összjövedelemből.
Érdekesség, hogy az adóhivatal ellenőrei minden előzetes értesítés és külön megbízás nélkül ellenőrizhetik az adóalanyok működését.
Szeptember 1-jétől hatályos a 24/2001. számú sürgősségi kormányrendelet, mely egy speciális adózási formát vezet be a román jogba. E rendelet meghatározza, hogy alkalmazásában mely vállalkozás minősül mikrovállalkozásnak és így melyikhez kapcsolódnak a jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben egy vállalkozás kimeríti a rendeletbe foglalt kritériumokat, akkor kötelezően az új, speciális jogszabály szerint kell adóznia, és nem választhatja a számára esetlegesen kedvezőbb általános adózási szabályokat.
A vállalkozásoknak a következő konjunktív feltételeknek kell megfelelniük, hogy mikrovállalkozásnak minősüljenek:
előző év december 31-én
– jogi személyként kell működniük,
– teljes egészében magántulajdonban kell állniuk,
– termelő, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységgel kell foglalkozniuk,
– bevételeik nem haladják meg 100 ezer eurót,
– és csak kilenc munkavállalót foglalkoztathatnak.
Amennyiben egy cég év közben alakul meg, függő helyzetben lesz az év végéig. Amennyiben az év végén teljesíti az összes egyéb feltételt, akkor az új jogszabály előírásai lesznek rá érvényesek, míg ellenkező esetben az általános szabályok szerint adózik.
A törvény szövegéből következik, hogy a „jogi személyek” azok, akik e jogszabály hatálya alá esnek. Ez elsősorban a gazdasági társaságokat (a továbbiakban kereskedelmi társaságok) érinti, de a 100 ezer eurós feltételnél levő szabály összevetésével megállapítható, hogy azok a jogi személyek esnek a törvény hatálya alá, amelyek mérleg készítésére kötelezettek. Eszerint nem esnek e jogszabály hatálya alá azok az entitások, amelyek nem jogi személyek (pld. ilyen a képviselet), illetve nem rendelkeznek elkülönült vagyonnal, illetve nem kötelezettek mérleg készítésére. Ilyenek például a családi társulások, az egyesületek és az alapítványok.
A következő feltétel szerint a mikrovállalkozás alaptőkéjének teljes egészében magántulajdonban kell állnia. E feltétel konkrét meghatározásával adós marad a jogszabály, így nem derül ki belőle, hogy csak a direkt, vagy az indirekt állami tulajdon is kizárja egy jogszabály érvényesülését egy adott jogalany irányában. A másik jelentős kérdés, hogy a külföldi állami tulajdon jogi minősítése hogyan alakul. Ez főleg a magyar állam által alapított kockázati-tőkebefektetési társaságok vonatkozásában merül fel problémaként s vet fel értelmezési nehézségeket.
A termelő, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenység minősítése a román TEÁOR (a továbbiakban CAEN) besorolási kódszámai segítségével történik. A jogszabály kizárja e jogszabály alanyai köréből a bankokat, a biztosítótársaságokat, a befektetési társaságokat, a befektetéskezelői társaságokat, az ingók közvetítésével foglalkozó társaságokat és a kizárólag külföldi kereskedelemmel foglalkozó társaságokat. Ezek közül valószínűleg csak az utolsó feltétel az, amely nagyobb kört érint, hiszen nehéz elképzelni, hogy a hasonló társaságok nem esnének valamely egyéb feltétel hatálya alá.
A 100 ezer eurónál nagyobb bevétel feltételének a megszövegezése nagyon pontatlan, hiszen a 100 ezer eurónak megfelelő lejt meghaladó összegű bevétel miatt az új jogszabály nem alkalmazható.
Ezzel kapcsolatosan rögtön problémákat vet fel, hogy egy olyan országnak, amely nem tagja az Európai Uniónak, meg kellene határoznia egy hivatalos árfolyamot, amely alapján megtörténik az átszámítás. Ez jelen esetben nem történt meg, így a jogalkalmazót kétségek között hagyják, hogy milyen árfolyamon kell átszámolnia a bevételeit. A Román Nemzeti Bank által publikált árfolyamról van szó vagy a Statisztikai Hivatal által kiszámolt éves középárfolyamról? Ezt egyelőre nem lehet tudni, és ezek a bizonytalanságok valószínűleg problémákat okoznak majd a gyakorlatban.
A kilenc foglalkoztatott munkavállalóval kapcsolatban is meglehetősen pontatlan a sürgősségi kormányrendelet szövege. A törvény szövege szó szerint azt mondja, hogy „kilenc munkavállalóig”. Ebből sajnos nem derül ki, hogy a kilencedik munkavállaló alkalmazásával a jogszabály hatálya még kiterjed-e vagy sem a kereskedelmi társaságra. Ha igen, akkor miért nem úgy fogalmazta meg a jogalkotó a jogszabály szövegét, hogy abból kétséget kizáróan kiderüljön a szándéka?
A másik problémás terület, hogy a jogszabály szövege munkaviszonyról beszél, eszerint viszont a megbízási szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók e jogszabály szempontjából nem számítanak. E szabály szerint az a helyzet is előállhat, hogy egy kereskedelmi társaság alkalmaz 5 munkavállalót és mondjuk 100 másikkal megbízási szerződést köt, s amennyiben a többi feltételt teljesíti, akkor ő mikrovállalkozásnak fog minősülni.
Ezzel csak az a probléma, hogy e feltétel fennállását, kivételesen, a megyei Munka és Társadalmi Szolidaritás Felügyelőségek igazolják. Bár a jogszabály szövege rendkívül világos e tekintetben, hiszen szigorúan munkaviszonyról beszél, megelőlegezzük, hogy lesznek törekvések a kizárólag polgári jogi szerződéses viszonyban álló felek jogviszonyának átminősítésére.
Amennyiben valamelyik feltételt a pénzügyi év folyamán már nem teljesíti a kereskedelmi társaság, abban az évben még köteles alkalmazni az új szabályokat, de a következő évben már vissza kell térnie a közös szabályokra. E szabály független attól, hogy esetleg december 31-én már ismét teljesíti az összes feltételt. Ezzel kapcsolatosan is lehetnek problémák, hiszen a megyei munkaügyi felügyeletek által a mikrovállalkozás személyi feltételeinek való megfelelésről év végén kiadandó bizonylat feltételezi, hogy az egész évre visszamenőleg kell ellenőrizni az alkalmazottak létszámát, ami megfelelő személyi és tárgyi feltételek hiányában problémákat fog okozni.
Az adó alapját és mértékét tekintve azt mondhatjuk, hogy míg az adó mértéke csökken, addig az alapja növekedik. Ugyan az adó mértéke 25 százalék helyett csupán 1,5 százalék lesz, de a teljes jövedelem képezi az adóalapot, s a bevételekkel szemben költségeket elszámolni nem lehet. Így azoknak a mikrovállalkozásoknak, amelyek jelentős költséget tudtak elszámolni, esetleg még növekedik is az adóterhelésük. Azok a vállalkozások pedig, amelyek főleg (de nem kizárólag) külkereskedelemmel foglalkoznak, még kevésbé érezhetik az adóterhelésük csökkenését.
A sürgősségi kormányrendelet az adóalapból csak és kizárólag egyetlen költséget enged levonni. Azok a vállalkozások, amelyek közvetlenül a lakosságnak értékesítenek, és nem kötelező, hogy számlát bocsássanak ki, leírhatják az adóalapjukból az elektronikus pénztárgép beszerzési árát. A beszerezhető elektronikus pénztárgépek száma nincs korlátozva, de ezen kívül a jogszabály egyéb adóalap-csökkentő költséget nem ismer el.
A számított adóból két esetben vehet igénybe adókedvezményt az adózó. Az egyik eset akkor áll fenn, amikor a termeléssel vagy szolgáltatással foglalkozó adóalany az újrabefektetett nyereségéből vásárolt aktívák értékét leírhatja az adójából. Külön jogszabály, a 15/1994. számú törvény szabályozza azt, hogy mely előírások érvényesek ezen aktívákra. E törvényhez képest még egy előírást fogalmaz meg ezen aktívákkal kapcsolatosan a sürgősségi kormányrendelet, nevezetesen azt, hogy ezeknek az eszközöknek normál élettartamuk legalább feléig a vállalkozás tulajdonában kell maradniuk.
A jogszabály csak a két fentebb említett követelményt támasztja az adókedvezmény igénybevételéhez, s így elméletileg semmi akadálya nincs például annak, hogy az adókedvezményt igénybe vevő vállalkozás haszonbérletbe adja ezeket az eszközöket. Véleményem szerint azonban az adóhatóság megszorítóan értelmezi majd ezeket a rendelkezéseket, s így a gyakorlati kivitelezés nehézségekbe fog ütközni.
Amennyiben az adott adóévben a beruházás nem fejeződik be, lehetőség van arra, hogy az addig elvégzett munkák ellenértéke tekintetében vegyen igénybe az adózó adókedvezményt.
Minden esetben előírás, hogy az igénybe vett adókedvezmény összege nem haladhatja meg a pénzügyi év során fizetendő adó összegét.
A másik adókedvezmény igénybevételére akkor kerülhet sor, amikor a mikrovállalkozás az előző évhez képest minimum 10 százalékos létszámfejlesztést hajt végre. Előírás, hogy az új munkaerő alkalmazásának pillanatában kell teljesülnie a 10 százalékos szabálynak, és az adókedvezmény igénybevételéhez kizárólag munkaszerződéssel lehet alkalmazni az új munkaerőt. Ebben az esetben a számított adó 20 százaléka az adókedvezmény.
Előírás még, hogy csak attól a hónaptól vehető igénybe ez az adókedvezmény, amikor a 10 százalékos szabály teljesült, és csak addig, amíg az új munkaerő a vállalkozás alkalmazásában áll. E szabály alól kivétel, ha nyugdíjazással vagy rendkívüli felmondással szűnik meg az alkalmazottak munkaviszonya.
Természetesen a mikrovállalkozás kritériumai között említett 9 személy alkalmazása esetén adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, amikor a pénzügyi év folyamán a kritikus szám alá esik a létszám, és ismét felvehető annyi új munkaerő, amivel már teljesül a 10 százalékos szabály.
(A következő számban bemutatom a kis- és középvállalkozások támogatásáról szóló 1999. évi 133. számú törvényt, külön kiemelve azokat a szabályokat, amelyek a mikrovállalkozások számára is könnyítéseket ígérnek.)
Balla Pál Dániel
