Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A parlament lapzárta után szavaz a Pp.-javaslathoz benyújtott képviselői módosító indítványokról. A közölt szöveg a benyújtott javaslat, illetve annak indokolása, de lényeges változás nem várható.
T/5101. számú törvényjavaslat, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról (részleges közlés)
9. §
A Pp. 270. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint – a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében – az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és
a) a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy
b) felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel
ba) a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően – a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon – még nem hozott döntést, illetve
bb) a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.
(3) Nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely
a) a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá
b) a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti."
10. §
A Pp. 271. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
“271. § A felülvizsgálat kizárásáról csak e törvény rendelkezhet. Nincs helye felülvizsgálatnak
a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;
b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta;
c) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében;
d) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen – az apaság vélelmét megdöntő részében – ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;
e) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;
f) a felszámolást elrendelő, illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen;
g) a cég törlését elrendelő végzés ellen;
h) a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen;
i) a választási eljárásban hozott bírósági határozat ellen;
j) az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, továbbá
k) ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozta."
11. §
A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése a következő mondatokkal egészül ki: "A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket is, amelyek a 270. §-ban meghatározott feltételek fennállását megalapozzák. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság tanácsa a határozatát nem hozta meg."
12. §
A Pp. 273. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"273. § (1) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.
(2) Az eljáró bíró elutasítja a felülvizsgálati kérelmet akkor is, ha a kérelem előterjesztője
a) a megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött, vagy
b) a jogi képviseletéről felhívás ellenére nem gondoskodik és pártfogó ügyvéd kirendelését sem kéri, illetve kérheti.
(3) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának befejezésekor – ha nem kerül sor a kérelem elutasítására – a határozat végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti, illetve a felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényéről – ha a fél a felülvizsgálati kérelemben ezt kérte és annak jogszabályi feltételei fennállanak – értesíti a földhivatalt.
(4) A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának eredményéről az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül határoz, kivéve, ha az ügyben hiánypótlásra volt szükség. Ebben az esetben a határidő a hiánypótlásra engedélyezhető, legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbodik.
(5) Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról – elutasítása esetében indokolással ellátott – végzéssel dönt.
(6) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, erről a kérelem előterjesztőjét értesíti. A 274. § (1)-(3) bekezdések rendelkezései folytán szükségessé váló intézkedéseket az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró teszi meg.
(7) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, illetve a világhálón közzéteszi az ügy tárgyát, a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés lényegét és az előterjesztő képviseletében eljáró jogi képviselő nevét, valamint irodájának székhelyét.
(8) A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelő végzés meghozatalától számított hat hónapon belül az ügy érdemében határozattal dönt. Ha a Legfelsőbb Bíróság a 275. § (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el, az eljárás felfüggesztésének időtartama a határidő számítása során nem vehető figyelembe."
13. §
A Pp. 274. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Ha a 273. § (2) bekezdésben meghatározott elutasítási ok a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során merül fel, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az eljárás bármely szakaszában hivatalból elutasítja. A 273. § (3) bekezdésében megjelölt határozatokat a Legfelsőbb Bíróság a fél kérelmére a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során is meghozhatja."
14. §
A Pp. 275. §-a a következő (3)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
"(3) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős határozatot hatályában fenntartja.
(4) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, emellett a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályokkal, illetve a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hoz. Ha erre nincs lehetőség, a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
(5) Ha a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban közzétett elvi határozatától el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi."
Általános indokolás
A Polgári perrendtartás szabályozása során egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye, amely együtt jár a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének arányos korlátozásával is. Az 1995-ös évtől folyamatosan, leginkább pedig 1999-ben számos új rendelkezés született ebben a körben, amelyeknek hatása – tekintettel a lépcsőzetes hatályba lépésre is – csak fokozatosan érvényesül majd.
Az igazságszolgáltatással szembeni másik fontos követelmény az, hogy a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlata minél jobban érvényre jusson, elősegítve, garantálva ezzel a jogbiztonság folyamatosságát. A fenti két szempontot szem előtt tartva foglalkozik a törvényjavaslat a felülvizsgálattal mint rendkívüli jogorvoslattal...
1. A jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, önmagában tehát még az sem vetne fel alkotmányos problémát, ha a polgári perrendtartás nem adna lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Abban az esetben, ha a jogalkotó el kívánja ismerni a felülvizsgálati eljárás jogintézményét (mint rendkívüli jogorvoslatot), úgy erre csak oly módon kerülhet sor, ha a törvény figyelembe veszi a jogállamiság lényeges alkotóelemét jelentő "formális jogbiztonság" követelményét is. Mint azt a 9/1992. (I. 30.) Ab-határozat egyértelművé tette, az "anyagi igazságosság" és a "formális jogbiztonság" ellentéte kapcsán (a rendes jogorvoslati lehetőség kimerítését követően) "... a jogbiztonságé az elsőbbség: ezt garantálja a jogerő intézménye". A rendkívüli jogorvoslatnak a polgári perben ezért akkor (olyan módon és mértékben) "van helye", ha ezzel összefüggésben a formális jogbiztonságnak, illetve jogerőnek a korlátozására a szükségesség-arányosság tételét figyelembe véve kerül sor. Valójában tehát alkotmányossági szempontból nem az a kérdés, hogy korlátozható-e a felülvizsgálati eljárás igénybevétele, hanem az, hogy a felülvizsgálati eljárás törvényben történő megengedése mely (az alkalmazás lehetőségét megszorító) feltételek mellett nem lépi át a jogerő intézménye korlátozásának alkotmányosan még elfogadható mértékét.
Megállapítható tehát, hogy önmagában az ún. anyagi igazságosság szempontja (a fél részéről az igazságos, az anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelő döntésre vonatkozó elvárás) nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további (az anyagi igazságosság megsértésére történő hivatkozással konjunktív viszonyban álló) törvényi előfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét eseten túlmutató érdekkel is alátámasztja. Mint azt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(95) 5. számú Ajánlása megállapította, "A harmadfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések meghozatala során az államoknak nem szabad elfelejteniük, hogy az ügyet már két bíróság egymást követően elbírálta. (...) A harmadik bírósághoz folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez, vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Még azokra az ügyekre is korlátozni lehet, amelyek jelentős jogkérdést vetnek fel. Elvárható a kérelmezőtől, hogy fejtse ki, az ügyben mi mutat ilyen jelentőséget."
A kifejtettek alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogalkotónak akkor lehet és kell biztosítania, ha egyfelől a konkrét eljárás keretében meghozott jogerős határozat (a jogvita érdemi része vonatkozásában) törvénysértő és másfelől a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából a határozat olyan elvi jelentőségű jogi kérdést vet fel, amelyben a legfőbb bírói fórum állásfoglalása (a fél erre irányuló, kezdeményező aktusa alapján) szükséges és arányos lépésnek minősül. A kifejtettek alapján a Pp. XIV. fejezetének új szabályozása jelentős koncepcionális változásokat tartalmaz.
Részletes indokolás
a 9. §-hoz
A 9. §-a a Pp. 270. §-át módosítva a rendkívüli jogorvoslatra, a felülvizsgálatra okot adó körülményeket határozza meg.
A felülvizsgálati eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha
a) a jogerős határozat az ügy érdemi elbírálására kiható módon törvénysértő és a jogegység követelménye a rendkívüli jogorvoslattal való élést szükségessé teszi, mivel a bíró a kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta;
b) a jogerős határozat az ügy érdemi elbírálására kiható módon törvénysértő és a joggyakorlat továbbfejlesztése az ügy kapcsán felmerült elvi jelentőségű jogi kérdésben való legfelsőbb bírósági állásfoglalást tesz szükségessé, feltéve, hogy jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság korábban a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közétett módon még nem foglalt állást vagy pedig a jogerős határozat eltér a fenti módon közzétett – egyébként nem kötelező – elvi határozatban foglaltaktól. (Ez utóbbi esetben ha a Legfelsőbb Bíróság a később született határozatban foglaltakkal ért egyet, indokolt a jogegységi eljárás lefolytatása is a jogerős határozatok közötti ellentmondás feloldása érdekében.)
Az a) pont esetében a jogerős határozat és a kötelezően alkalmazandó jogegységi határozat közötti ellentét önmagában (csakúgy, mint a jogerős határozat jogszabályba ütköző volta) nem alapozza meg a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, szükséges az is, hogy a bíróság jogerős döntése az ügy érdemére kiható módon törvénysértő legyen.
A törvény segítséget nyújt a bíráknak annak eldöntésében, hogy mi tekinthető az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek. Ha ilyen nem állapítható meg, a felülvizsgálat, amely a felekre kiható hatályú, nem jöhet szóba. A törvényjavaslat szerint nem tekinthető az érdemi elbírálásra kihatónak az a jogszabálysértés, amely a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá az a jogszabálysértés, amely a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti. A törvényben csak a legtipikusabb esetek felsorolása történik meg, ez nem tekinthető taxációnak. Természetesen a bírói gyakorlattal összhangban az említett rendelkezés nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a fél felülvizsgálati kérelemmel éljen a felsorolt tárgyú ügyekben is, de csak akkor, ha az a per fő tárgya (pl. a fél a már teljesített követelése kamatainak megfizetésére indít pert).
a 10. §-hoz
A törvényjavaslat 10. §-a szabályozza azokat az ügyeket, amelyek esetében nem lehet felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni akkor sem, ha a jogerős határozat vonatkozásában a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek fennállnának.
Vannak ugyanis olyan élethelyzetek, amelyek esetében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati jogkörének megteremtése nagyobb károkat okozna, mint amilyen előnnyel a jogszabályszerű döntés elérése szolgálhat. Ilyen például a felszámolás elrendeléséről hozott jogerős döntés, amely esetében a felülvizsgálat megengedése és a végrehajtás esetleges felfüggesztése esetében a Legfelsőbb Bíróság döntéséig függő jogi helyzet alakulna ki. Ha viszont a végrehajtás a felülvizsgálati eljárás alatt tovább folyik, az a helyzet állna elő, hogy mire a legfelsőbb bírósági döntés megszületik az ügyben, a vagyonértékesítés már végbement, tehát az eredeti állapot amúgy sem állítható helyre.
A kifejtettekre tekintettel a tervezet a Pp. 271. §-ban meghatározza a felülvizsgálatból kizárt ügyeket, azzal az új elemmel, hogy a jövőben az összes ilyen esetet csak a Pp. tartalmazhatja. Miután a felülvizsgálat lehetősége kiterjed a nem peres eljárásokban hozott érdemi döntésekre is, ebben a körben felsorolja a törvény azokat a nem peres eljárásban hozott érdemi határozatokat is, amelyek ellen nincs helye felülvizsgálatnak.
Azt tehát, hogy mely érdemi döntés esetében kizárt a felülvizsgálat, csak a Pp. állapíthatja meg. Azt azonban, hogy egyes eljárások tekintetében mi tekinthető érdemi határozatnak, az adott eljárást szabályozó törvény határozza meg. Azok a határozatok, amelyek az adott eljárás során születtek meg, de nem minősülnek érdemi határozatnak, erre tekintettel esnek ki a felülvizsgálat köréből, ugyancsak a Pp. szabályozása alapján, amely kizárólag az érdeminek minősülő határozatok esetében engedi meg a felülvizsgálati kérelem előterjesztését, ha a törvényben foglalt egyéb feltételek is teljesülnek. Erre jó példa a végrehajtási eljárásról szóló törvény, amely csak két konkrét határozatot minősít érdemi határozatnak.
A Pp. 235. § (4) bekezdése 2003. január 1. napjától hatályosan egy további kizáró okot határoz meg, de ezen ok is magában a Pp.-ben szerepel, így megfelel a Pp. 271. §-ában foglalt új szabályozásnak.
A Pp. 271. §-ában felsorolt kizárt ügyek köre nagyrészt megfelel a hatályos szabályozásban foglaltaknak. Új elem az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálat kizárása. A hatályos szabályozás szerint az ilyen határozat ellen, amely ítélet hatályú határozat, van helye felülvizsgálatnak. A törvényjavaslat szakmai előkészítése során az volt az egységes szakmai álláspont, hogy ezek a határozatok ne kerüljenek be a felülvizsgálható határozatok körébe. Ez a jogalkalmazói elképzelés egyben megfelel az új szabályozás koncepciójának is.
A 10. § szabályozásával összefüggésben történik meg a közbeszerzési törvény 93. §-ának hatályon kívül helyezése és a fogyasztóvédelemről szóló törvény 34. § (6) bekezdésének módosítása (Pp. 21. §).
a 11–13. §-okhoz
A törvényjavaslat 11. §-ában foglalt szabályokat a Pp.-nek a felülvizsgálatról rendelkező fejezete jelenleg is tartalmazza, részben más §-okban elhelyezve. A fejezet szabályainak áttekintése során mód nyílott arra, hogy ezek a rendelkezések a kérelemre vonatkozó szabályok között kapjanak helyet.
Koncepcionális változást jelent a szabályozásban, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmi megvizsgálását a Legfelsőbb Bíróság nem tanácsban végzi a jövőben. A hatályos szabályok szerint, ha az előkészítés során formai hiba áll fenn (pl. nem fizették meg az illetéket, vagy nincs a félnek jogi képviselője) a tanács elnöke, a tartalmi kérdésekről, vagyis arról, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabálysértésre történő hivatkozás helytálló-e, a Legfelsőbb Bíróság tanácsa dönt.
A tervezett szabályozás alapján mind a formai hibák kiküszöbölését, mind pedig az előzetes tartalmi vizsgálatot a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyesbíró végzi el. A feltételek fennállásának nagy része egyszerűen megállapítható, így pl. az a tény, hogy van-e olyan jogegységi határozat, amellyel való szembenállásra hivatkoznak a jogerős határozatot illetően.
Az egyesbíró nem külön erre a feladatra kijelölt bíró, hanem akár az ügy elbírálására illetékes legfelsőbb bírósági tanács bírája is lehet, aki ha a felülvizsgálati kérelmet nem utasította el és a felülvizsgálati eljárásra sor kerül, az ügy előadó bírójává válhat.
Az új rendszerben tehát nem három bíró fog dönteni egy-egy kérelemről, hanem az előzetes vizsgálatot a bírák egyesbíróként, önálló felelősséggel folytatják le, ami az ügyintézés gyorsítását jelentheti. A bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság tanácsa végső soron ezzel ellentétes álláspontot is elfoglalhat a felülvizsgálati eljárás lefolytatása eredményeképpen.
A törvényjavaslat az előzetes bírói vizsgálatra törvényi határidőt állapít meg, amely a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezésétől számított 60 nap. Ez a határidő az esetleges hiánypótlásra engedélyezhető 15 nappal meghosszabbodhat. Ha az egyesbíró a kérelmet nem találja alaposnak, azt indokolt végzéssel elutasítja, ha pedig a felülvizsgálati eljárás lefolytatása mellett dönt, erről a kérelmezőt értesíti és a Pp. 274. § (1)-(3) bekezdésében foglalt intézkedéseket maga teszi meg. Ha nem kerül sor elutasításra, az eljáró egyesbíró a fél kérelmére a végrehajtást felfüggesztheti. Ahogy a Legfelsőbb Bíróság döntései ellen általában, az egyesbíró döntései ellen sem biztosít a törvényjavaslat jogorvoslati lehetőséget.
Új szabály, hogy a felülvizsgálati eljárást a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat elrendelésétől számított 6 hónapon belül folytatja le. Mind az egyesbíró, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság tanácsának eljárására előírt ügyintézési határidőket nem a törvényjavaslat hatálybalépésétől, 2002. január 1. napjától, hanem csak 2003. január 1. napjától kell alkalmazni. A törvényjavaslat tehát a felülvizsgálati eljárások rendjét koncepcionálisan megváltoztatja, az ügyintézési határidőket illetően azonban az átmeneti szabályok között elhelyezve [20. § (6) bek.] kellő felkészülési időt biztosít a Legfelsőbb Bíróság részére. Ezalatt azáltal, hogy az új szabályok alapján feltehetőleg kevesebb ügy fog érkezni, mód lesz a felgyülemlett hátralék feldolgozására.
A döntéshozatali mechanizmus átláthatóságát szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendelése esetén, az előterjesztő értesítésén túlmenően a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, illetve a világhálón közzéteszi a felülvizsgálati eljárás szempontjából jelentős tényeket. Ez előzetesen tájékoztatással szolgál a közvéleménynek arról, hogy milyen fontos elvi kérdésekkel fog a közeljövőben foglalkozni a Legfelsőbb Bíróság. A hivatalos gyűjtemény nem azonos fórum a „Bírósági Határozatok” nevű folyóirattal. Az előbbi a Legfelsőbb Bíróság hivatalos lapja, amely jelenleg évi 2 alkalommal jelenik csak meg. A Legfelsőbb Bíróság új feladata szükségessé teszi e lap megjelenési alkalmainak az igények szerinti sűrítését.
A törvényjavaslat 13. §-ában foglalt rendelkezés jelenleg ugyancsak szerepel a törvény hatályos szövegében, miután azonban a fejezet szerkezete megváltozott, e szabályokat is máshová kell beiktatni.
a 14. §-hoz
A törvényjavaslat 14. §-ának rendelkezése tartalmazza, hogy az egyes felülvizsgálati okokhoz kapcsolódva a Legfelsőbb Bíróság milyen tartalmú határozatot hozhat.
Ha az egyesbíró elrendeli a felülvizsgálati eljárás lefolytatását, ennek során a Legfelsőbb Bíróság tanácsa megállapíthatja, hogy a felülvizsgálati ok mégsem áll fenn. Ez az eset valószínűleg ritkán fog előfordulni, de a törvényjavaslat szabályozása ezzel is kifejezésre kívánja juttatni, hogy az érdemi döntést a Legfelsőbb Bíróság tanácsa hozza meg az ügyben.
A másik, feltehetőleg gyakrabban előforduló esetkör az, amikor a Legfelsőbb Bíróság tanácsa maga is megállapítja a felülvizsgálati ok fennállását. Ebben az esetben módja van a megfelelő határozat meghozatalára. Ha azonban az ehhez szükséges tények, adatok az iratokból nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Ha a felülvizsgálatra azért kerül sor, mert a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé, akkor az eljáró tanácsnak először az eltérő jogi megoldások közötti ellentmondást kell feloldania. Ha egyetért a korábban közzétett elvi határozattal, az attól eltérő jogerős ítéletet megváltoztatja vagy az ehhez szükséges tények hiányában a bíróságot új eljárásra utasítja. Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben foglaltakkal ért egyet, tehát a közzétett elvi határozattól el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ez összhangban áll a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéssel, amely kimondja, hogy „jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától”.
