Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tervezett módosítás lényegében egyes bírósági ügyviteli szabályok törvényi szintre emelése, illetve a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslati lehetőség szűkítése céljával történik.
I. Az ügyviteli szabályok egy részének Pp.-be emelése
A helyi és a megyei bíróságok ügyvitelének szabályait jelenleg a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK 1974.1.) IM utasítás (a továbbiakban: BÜSZ) tartalmazza, a Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzatáról pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökének az 1/1994. sz. utasítása rendelkezik.
A jogalkotó álláspontja szerint azon ügyviteli rendelkezéseket, amelyek közvetlenül érintik a feleket, illetve a bírósági eljárással érintettek garanciális jellegű jogaira, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait állapítják meg, törvényben kell szabályozni. Ezért a módosítás – lényegében szövegváltoztatás nélkül – átemeli a Pp. szövegébe a bírósági ügyviteli szabályzatoknak a jegyzőkönyv tartalmára, kiegészítésére, a bírósági iratok elvesztésének vagy megsemmisülésének esetére, a megkeresett bíróság eljárásának szabályaira, a határozathozatalra, illetve a határozatok jogerőre emelkedésével kapcsolatos intézkedésekre írt rendelkezéseit.
1. A jegyzőkönyvre vonatkozó tervezett módosítások
A törvényjavaslat elfogadása esetén – többek között
a) a Pp. 117. §-a kiegészül azzal az előírással, hogy a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni (egyebek mellett) a tárgyalás megkezdésének kitűzött és tényleges időpontját, valamint azzal, hogy az elhalasztott tárgyalásról külön jegyzőkönyvet kell készíteni;
b) a Pp. 118. §-ának (1) bekezdése módosul azzal, hogy ha a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül, a jegyzőkönyvön fel kell tüntetni a jegyzőkönyv írásba foglalásának napját;
c) a Pp. 118. § (2) bekezdésének új szövege a jegyzőkönyv kiegészítése és módosítása esetére előírja, hogy a módosítás folytán szükségtelenné vált szövegrészeket úgy kell törölni, hogy a törölt szövegrész olvasható maradjon,
d) a Pp. 118. §-a kiegészül azzal az előírással, hogy ha a jegyzőkönyv elkészítésére nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg kerül sor, az eljárási cselekményen jelen lévő felek – amennyiben a jegyzőkönyv részükre kézbesítésre kerül – a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, ha pedig a jegyzőkönyv a felek részére nem kerül kézbesítésre, akkor az eljárási cselekménytől számított tizenöt napon belül a jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését kérhetik. A jegyzőkönyvet és az esetleges módosításokat az eljáró bíró, illetve a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá. Ha a bíróság tanácsban jár el, és a tanács elnöke a jegyzőkönyv aláírásában akadályoztatva van, a jegyzőkönyvet helyette – helyettesi minőségének feltüntetésével – a tanács egyik tagja írja alá. Ha az eljárási cselekményen történtek rögzítése hangfelvétellel történik, a hangfelvétel leírása során a jegyzőkönyvvezető helyett a leírást végző bírósági alkalmazott jár el, és aláírásával igazolja, hogy a leírást a hangfelvételnek megfelelően készítette el.
2. Az elveszett (megsemmisült) iratok pótlására vonatkozó tervezett módosítások
A Pp. új, 119/A §-ába kerülnek az iratok elvesztése, megsemmisülése esetére előírt eljárási szabályok. Eszerint az elveszett (megsemmisült) iratok pótlására az ügyben eljárt tanács elnöke intézkedik. Ennek keretében példálózón felsorolt intézkedésekre jogosult. Így a szükséghez képest elrendeli az iratok teljes vagy részleges pótlását, meghallgatja az eljárásban részt vett személyeket, kiadmányokat, iratmásolatokat szerez be stb.
Ha az elveszett (megsemmisült) iratok alapján hozott határozat jogerős és végrehajtható, a befejezett ügy iratainak pótlása mellőzhető. A felektől ilyen esetben csak a határozat hiteles kiadmányát (másolatát) kell beszerezni.
Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben, ha az eljárási cselekmény anyagát hangfelvétel őrzi, és a hangfelvétel vész el vagy semmisül meg. Ezen rendelkezés törvényi szintre emelése során a jogalkotó nincs igazán tekintettel a hangfelvételek kezelésének gyakorlatára. Jelenleg a bíróságok felszereltsége nem ad lehetőséget arra, hogy a hangfelvételeket megőrizzék. A gyakorlat az, hogy az eljárási cselekményt rögzítő hanganyag a leírását követően azonnal „törlésre” kerül azzal, hogy a hangszalagon a következő napon foganatosított eljárási cselekményeket rögzítik. A megsemmisült hanganyag pótlására vonatkozó szabályok előírása ezekben az esetekben hivatalból magában rejti az állandó eljárási szabálysértés állapotát. Abban az esetben, ha a hangszalag leírásra kerül, további őrzése felesleges; a hangfelvétel pótlására irányuló szabályok előírása arra az esetre indokolt, ha az eljárási cselekményeket kizárólag a hangfelvétel rögzíti. Ennek a különbségtételnek azonban ki kellene tűnnie a törvényjavaslatból.
A törvényjavaslat kitér az iratokhoz csatolt iratoknak az ügyfél részére történő kiadása esetére a per eldöntése szempontjából fontos körülmény igazolására szolgáló iratok hiteles másolattal való pótlására is. A tervezett módosítás szerint a hiteles másolatot – ha ilyennel a fél nem rendelkezik – a bíróság készíti, illetve készítteti el.
Ebben a körben jelentősége van a hiteles okirati másolat Pp.-beli fogalmának. A Pp. hatályos rendelkezései szerint a bizonyítási eljárásban különös vélelmek kötődnek a közokirathoz és a teljes bizonyító erejű magánokirathoz. Az olyan okirat, amelyet a bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját [Pp. 195. § (1) bek.]. A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta, vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el, ha meghatározott alaki követelményeknek az okirat megfelel [Pp. 196. § (1) bek.].
Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról – általában műszaki vagy vegyi úton – készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármilyen adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság vagy ellenőrzése mellett más szerv készítette [Pp. 195. § (2) bek. első fordulat]. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel, továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat bizonyító ereje az eredeti okiratéval, közokiratról készült másolat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta.
Ez – a Pp. módosítással érintett szabály szempontjából – azt jelenti, hogy ha a kiadandó csatolt irat közokirat, és arról a hiteles másolatot a bíróság vagy közjegyző készíti el, az okirat nem veszít bizonyító erejéből. Ha gazdálkodó szervezet készíti el a másolatot (és a másolat elkészítését a bíróság nem felügyelte), az okirat – mind közokirat, mind magánokirat esetén – egy fokozatot veszít bizonyító erejéből, bár az irat felhasználásakor még megfelelő volt bizonyító ereje. Ha ennek a változásnak van jelentősége a csatolt irat bizonyítékként értékelése szempontjából, elhibázottnak látszik a módosítási javaslat. Ha nincs jelentősége: a módosítás felesleges, tekintettel arra, hogy a Pp. hatályos rendelkezései az okirati bizonyítás esetén elsősorban az eredeti okirat bemutatását írják elő, és szükség esetén a másolat csatolását, azzal, hogy jegyzőkönyv rögzíti az eredeti okirat felmutatásának tényét és a másolatnak az eredeti okirattal megegyezőségét. A bíróság csak kivételes esetben rendeli el az eredeti okirat csatolását [vö.: Pp. 191. § (1)-(3) bek.].
Úgy tűnik, a jogalkotó nem volt tekintettel az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény következtében beállt változásra sem. E törvény nem rendelkezik arról, hogy elektronikus okirat közokiratként értelmezhető, bár a törvény javaslata még tartalmazta az erre való utalást. Magánokiratként pedig kizárólag elektronikus formában és akkor rendelkezik teljes bizonyító erővel, ha azon kiállítója fokozott biztonságú eszközzel elektronikus aláírást helyezett el, amelyet minősített hitelesítésszolgáltató hitelesített, vagy ügyvéd ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik. Az ügyvédi ellenjegyzés is lehet elektronikus, ez esetben az okiratot aláíró személy elektronikus aláírásán felül az ügyvéd elektronikus aláírása is hitelesítésre szorul.
Ha az elektronikus okiratról másolat készül, azt – ahhoz, hogy bizonyító ereje megfelelő legyen – szintén hitelesíttetni kell, ráadásul biztosítani kell a másolat elektronikus okirati formában való létét, tekintettel arra, hogy papíralapú másolat esetén az okirat elveszti bizonyító erejét. Kérdés, hogy a bíróságok fel vannak-e készülve az elektronikus okirattal történő bizonyítás, illetve az eredeti elektronikus okiratnak az ügyfél részére történő kiadása esetén az elektronikus okirat hiteles másolattal történő pótlása gyakorlati megvalósítására. Ha nem, a tervezett módosítás nem segíti, hanem hátráltatja az eljárás megfelelő lefolytatását.
3. A megkeresett bíróság eljárására vonatkozó tervezett módosítások
A Pp. 202. § tervezett módosítása a bizonyítás lefolytatására vonatkozó megkeresésnek a megkeresett bíróság által történő végrehajtására irányuló, illetve a megkeresett bírósággal szemben fennálló kötelezettségeket tartalmazó rendelkezéseket vesz át. Eszerint ha a bizonyítást megkeresés útján foganatosítják, a megkeresett bírósághoz meg kell küldeni azokat az iratokat, amelyek a megkeresés elintézéséhez szükségesek. A megkeresett bírósággal a tanács elnöke közli mindazokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell, illetve mindazokat az adatokat, amelyek a bizonyítás lefolytatásához szükségesek. Így különösen közölni kell az eljárásban részt vevők, továbbá a képviselőik nevét és lakóhelyét, a költségek előlegezésére vonatkozó adatokat, a szükséghez képest az ügy vázlatos leírását és a bizonyítás útján tisztázandó tényállást, valamint a kihallgatandó személyek nevét, lakóhelyét. Ha a megkereső bíróság az eljárásban részt vevők valamelyikének költségmentességet (illetékfeljegyzési jogot) engedélyezett, közölni kell az erre vonatkozó adatokat is. A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül nem intézte el, az elintézés akadályát a megkereső bírósággal közli.
A megkeresett bíróság a bizonyításról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvben mind a megkereső, mind a megkeresett bíróságot fel kell tüntetni. A bizonyításról készült jegyzőkönyvet az iratokkal együtt nyolc napon belül meg kell küldeni a megkereső bíróságnak. Ha a megkeresés teljesítésére egészben vagy részben más bíróság illetékes, a megkeresett bíróság – a rá háruló bizonyítás felvétele után – az iratokat az illetékes másik bíróságnak küldi meg, és erről a megkereső bíróságot, valamint a feleket értesíti.
Ezek a szabályok a gyakorlat szempontjából nem jelentenek változást a bíróságok számára, a BÜSZ-ből a Pp.-be áthelyezésükkel azonban a megkeresett bíróság eljárására vonatkozó szabályok nem vitásan egyszerűbben követhetővé válnak.
4. A határozathozatallal kapcsolatos szabályok tervezett módosítása
A Pp. eddig nem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a határozathozatalt megelőző tanácskozásról jegyzőkönyvet kell készíteni. A BÜSZ 8. §-a a határozathozatalt megelőző tanácskozásról készített jegyzőkönyvről mint lehetőségről beszél, amikor rögzíti, hogy „ha” készül ilyen, azt zártan kell kezelni. A törvényjavaslat elfogadása esetén a Pp. 214. § új harmadik mondata azonban oly módon tesz majd utalást – törvényi szinten – ilyen jegyzőkönyvre, amely a tanácskozáson elhangzottak lejegyzését minden esetben (amikor az ügyben tanács és nem egyesbíró jár el) kötelezővé teszi.
A tanácskozásról készített jegyzőkönyvet (a különvéleménnyel együtt) nemcsak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, hanem a jogegységi eljárást kezdeményező, illetve lefolytató legfelsőbb bírósági tanács, és a fegyelmi bíróság (!) tekintheti meg. Ez utóbbi rendelkezés arra látszik utalni, mintha a tanácskozáson elhangzottakat – mint az ügy érdemi döntésére vonatkozó körülményt – kívánná a fegyelmi bíróság ellenőrzése alá vonni és szankcionálni. Ez pedig egyértelműen a bírói ítélkező tevékenység függetlenségét sérti.
A hatályos jogszabályi előírások eddig következetesen biztosították, hogy a bíró ítéleti döntései miatt felelősségre nem vonható, emiatt – a szakmai alkalmatlanság esetét ide nem értve – tisztségéből el nem mozdítható. A tanácskozáson elhangzottak fegyelmi bíróság elé vitelének lehetősége ezzel szemben nemhogy a nyilvános érdemi döntés, hanem az ahhoz vezető folyamatban felmerülő, a döntésben esetleg meg sem jelenő gondolat, vélemény „büntethetőségét” alapozza meg.
5. Az ítélet jogerősítésével kapcsolatos tervezett törvényi rendelkezések
A polgári ügyben a meghozott határozatot eddig csak abban az esetben kellett jogerősítési záradékkal ellátni, ha a jogerő (a végrehajthatóság) megállapítására szükség volt, így pld. a gazdasági perekben és a személyállapotra vonatkozó perekben [BÜSZ. 13. § (4) bek.]. A Pp. tervezett új 230/A §-a minden esetben kötelezővé teszi a polgári ügyekben hozott határozatok jogerősítési záradékkal történő ellátását, és erről az ügyfél értesítését. A módosítási javaslat nyilvánvaló tévedésen alapul, indokolásából kitűnik, hogy az előterjesztő nem vette észre a BÜSZ szabályainak a büntető és a polgári ügyekben eltérő voltát. Ugyanakkor nem gondolta át azt sem, hogy a kötelező jogerősítés (mind az első fokon, mind a másodfokú eljárás nyomán jogerőre emelkedett határoztatok esetén) a bíróságok napi teendőit sokszorozzák meg, és így nem feltétlenül az eljárások gyorsítását szolgálják. Ugyanakkor a rendelkezés – a személyállapoti perek kivételével – felesleges is, mert a határozat végrehajthatóságának megállapítása amúgy is a végrehajtást elrendelő (az első fokon eljárt) bíróság feladata.
II. A felülvizsgálatra vonatkozó módosítási javaslatok
A jogalkotásnak az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló – néha pánikszerű és kapkodó – törekvése sehogy sem akar (tud?) a jogalkalmazásban gyökeret verni. Az eljárások további lelassulása ezért a jogalkotót újabb „nagyszerű” gondolatokra sarkallja annak érdekében, hogy az általa elképzelt jogbiztonságot megóvja. Ez vezethetett arra, hogy a jogalkotó a Pp. jelenlegi módosítása során bevallottan nagyobb jelentőséget tulajdonít a „formális jogbiztonságnak”, mint a törvényesség és az anyagi igazságosság követelménye érvényesülésének.
Az előterjesztő javaslata értelmében a jogorvoslatok – ezen belül a felülvizsgálat – igénybevételének lehetősége erősen leszűkül. Arra hivatkozással, hogy az ügyet már két bírósági fórum elbírálta, a jogalkotó álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárás lefolytatását csak akkor lehet és kell biztosítani, ha a konkrét eljárás keretében meghozott jogerős határozat (azon túl, hogy a jogvita érdemi része vonatkozásában törvénysértő), a jogegység biztosítása vagy a joggyakorlat fejlesztése szempontjából elvi jelentőségű kérdést vet fel.
A törvényjavaslat szerint tehát jogerős határozat felülvizsgálata csak akkor kérhető, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és
a) a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy
b) felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges.
A joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében akkor szükséges a felülvizsgálat, ha
a) a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően – a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon – még nem hozott döntést, illetve
b) a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.
Ezzel a megoldással az egyedi törvénysértések orvosolhatatlanná válnak. Különösen sérelmes ez azokban az esetekben, amikor a bírósági eljárás egyébként egyfokú (mint pld. a közigazgatási perek többségében). Ezen a helyzeten ugyan próbál változtatni egy módosító javaslat, amely a Pp. 270. §-ában a felülvizsgálat okainak meghatározásában szereplő együttes feltételeket vagylagossá tenné, nincs azonban remény arra, hogy egy ilyen, koncepcionálisan az előterjesztő elgondolásába nem illeszkedő javaslat a szavazáskor kellő támogatottságot kap.
A felülvizsgálati okok jelentős szűkítése mellett a felülvizsgálat tárgya is lényegesen változik. Látszólag felülvizsgálhatóvá válik ugyan (az ítéleten kívül) minden, az ügy érdemében hozott jogerős végzés is. A perjogban érdemi végzésnek kell tekintenünk a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján – a követelés időelőttisége vagy a bírói úton nem érvényesíthetősége miatt – idézés kibocsátása nélkül elutasító végzést, az ugyanezen okból a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntető végzést, az ítélet kiegészítése iránti kérelmet elutasító végzést, az egyezséget jóváhagyó vagy a jóváhagyást megtagadó végzést, az ideiglenes intézkedést tartalmazó végzést a pernek a Pp. 137. § (3) bekezdése alapján bekövetkező megszűnése, továbbá félbeszakadása vagy felfüggesztése esetében, a bírósági nem peres eljárásokban pedig minden, az eljárást kezdeményező kérelmet elbíráló döntést. Ez a szabály a végzések felülvizsgálattal megtámadhatósága szempontjából azt fogja jelenteni, hogy a polgári perben a felülvizsgálati kérelemmel megtámadható végzések köre a Pp. 130. §-a illetve 157. §-a alapján hozott végzések tekintetében szűkül, az egyezséget jóváhagyó végzés felülvizsgálati kérelemmel megtámadhatóságát a törvényjavaslat kifejezetten kizárja, ugyanakkor az ideiglenes intézkedés és az ítélet kiegészítése körében hozott végzéssel, illetve az egyezség jóváhagyását megtagadó végzéssel és a bírósági nem peres eljárásokban hozható (közel nyolcvan) végzéssel a felülvizsgálat lehetséges tárgya kiegészül. De csak akkor, ha a felülvizsgálat igénybevételének együttes feltételei egyébként fennállnak.
Az új rendelkezés szerint a felülvizsgálat kizárásáról csak a Pp. rendelkezhet. Értelmezési problémát fog felvetni az a körülmény, hogy – szokás szerint – a törvényjavaslat nem rendezi a valamennyi külön jogszabályban kizárt felülvizsgálat jövőbeni sorsát.
A Pp. új 271. §-a szerint nem lesz helye felülvizsgálatnak
a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;
b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta;
c) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében;
d) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen – az apaság vélelmét megdöntő részében -, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;
e) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;
f) a felszámolást elrendelő, illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen;
g) a cég törlését elrendelő végzés ellen;
h) a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen;
i) a választási eljárásban hozott bírósági határozat ellen;
j) az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, továbbá
k) ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozta.
Elmaradt a kizáró rendelkezések sorából az eddig értékhatárhoz kötött tilalom, miszerint nem volt helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötszázezer forintot nem haladja meg. Az értékhatárhoz kötésnek nem is lenne értelme olyan jogorvoslati koncepcióban, amely az egyedi jogsértések orvoslását nem teszi lehetővé.
Jelenleg több esetben más jogszabály zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét. Ezek közül néhány eset bekerül a Pp. fent idézett új rendelkezésébe, néhányat (pld. a fogyasztóvédelmi eljárásban a békéltető testület által hozott határozat érvénytelenítésére irányuló perben, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálatára irányuló közigazgatási perben érvényesülő kizárást) – a felülvizsgálat megengedésének szándékával – a törvényjavaslat a záró rendelkezések között hatályon kívül helyez. Nincs rendelkezés azonban több felülvizsgálatot kizáró jogszabályi előírásról: így pld. a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 53. §-áról, a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVIII. törvény 36/A §-áról, a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 32. § (5) bekezdéséről, a 2001. december 23-án hatályba lépő, a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 101. § (8) bekezdéséről és a szintén később hatályba lépő, a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 10. § (3) bekezdéséről (a felsorolás nem teljes!). Így nem tudható, hogy ezekben az esetekben a jogalkotónak mi lesz a szándéka; esetleg egy újabb Pp.-módosítással a felülvizsgálat körének további szűkítése, vagy a külön jogszabályok esetleges módosítása, illetve a jogértelmezési káosz fenntartása.
Az első fokon jogerőre emelkedett határozatok közül eddig a törvény a Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perek esetén, illetve a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben engedte meg a felülvizsgálatot. Ez utóbbi esetet a törvényjavaslat megszünteti azzal, hogy a záró rendelkezések között hatályon kívül helyezi a választottbírósági ítélet érvénytelenítése körében az első fokon jogerőre emelkedett ítélet elleni felülvizsgálati kérelem megengedésére vonatkozó rendelkezést.
Összességében tehát a felülvizsgálati lehetőség jelentős szűkítéséről beszélhetünk, amely értelmezhető akként is, hogy a jogbiztonság, illetve a bírósági tevékenységgel szemben állított alkotmányos követelmények (a törvényesség, az anyagi igazságosság, a méltányosság) sérelméhez, s azokban a bírósági eljárásokban, ahol a fellebbezés kizárt, a jogorvoslathoz való jog megszűnéséhez vezet.
Ezen túlmenően a felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan a törvényjavaslat kevés érdemi újítást tartalmaz. Újdonság, hogy a felülvizsgálati kérelmet egyesbíró vizsgálja meg, nincs-e helye az érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak. A bírósági tanács már csak olyan ügyben ül össze, amelyben az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálati ok fennáll. Az előzetes vizsgálatot a kérelem beérkezésétől számított hatvan napon belül, az érdemi vizsgálatot a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelő végzés meghozatalától számított hat hónapon belül kell lefolytatni. Ezeket a határidőket csak 2003. január 1. napjától kell betartani.
Az elrendelt felülvizsgálatot (annak tárgyát, a vizsgált jogkérdés lényegét és az előterjesztő nevében eljáró ügyvéd nevét és irodájának székhelyét) a Legfelsőbb Bíróság a hivatalos lapjában, illetve a világhálón (!) közzéteszi. A rendelkezés indoka, hogy a közvélemény tudomást szerezzen arról, hogy „milyen fontos elvi kérdésekkel fog a közeljövőben foglalkozni a Legfelsőbb Bíróság”. Kérdés, hogy az erről szóló tájékoztatást mennyiben szolgálja a közreműködő ügyvéd „listára tétele”.
A felülvizsgálatra vonatkozó új rendelkezéseket a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a jogerős határozatot a bíróság még nem hozta meg.
Összességében rögzíthető, hogy a törvényjavaslatnak a Pp. módosítását jelentő rendelkezései a fél kiszolgáltatottságát nem csökkentik, és hatálybalépésüktől nem várható a bírósági munkateher tényleges csökkenése sem.
Az ítélkezés színvonalában jelentkező problémák megoldására nyilvánvalóan nem elégségesek a jogalkotási eszközök. Ennek ellenére szükség lenne arra, hogy a jogalkalmazók és a jogkövetők számára a jogszabályok – és így az eljárási szabályok is – megfelelő eszközt adjanak az igényérvényesítés bírósági útjához.
Sólyom László szerint a véletlen úgy hozta, hogy a jogalkotói alapelvek az alkotmány explicit szabályain kívül maradtak, a jogalkotás jogbiztonsági szabályai azonban kézenfekvők, s éppúgy nem az Alkotmánybíróság találmányai, mint maga a jogbiztonság alapkövetelménye sem. Bízzunk benne, hogy a Polgári perrendtartás kibír még számos további tökéletesítési kísérletet anélkül, hogy rendszere átláthatatlanná, logikája semmivé, az anyagi jogi igények érvényesítésének bírósági lehetősége pedig távoli jövővé válna.
Dr. Kiss Daisy
A szerzőről:
Kiss Daisy 1983-tól bíróként, 1990-től alkotmánybírósági tanácsosként, 1992-től köztársasági elnöki tanácsadóként dolgozott. Jelenleg ügyvéd, internetjogi szakértő. 1983 óta folyamatosan tanít az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Eljárásjogi Tanszékén, 1995 óta kurzusokat vezet a Bibó István Szakkollégiumban, illetve az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében. Kutatási területe a személyhez fűződő jogok védelme, a közigazgatási bíráskodás, a bírósági nem peres eljárások és az internet használatával felmerülő jogi kérdések.
