Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lapunk megjelenése után, november első hetében kerül sor a T/5099. számú törvényjavaslat általános vitájára. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvényt (ÜTv.) módosító javaslat általános vitára való alkalmasságáról október 10-én döntött az alkotmány- és igazságügyi bizottság. A kormánypárti többség ugyan általános vitára alkalmasnak tartotta azt, de jelezték a képviselők, hogy az abban foglalt alkotmányossági problémát módosító javaslattal fogják korrigálni.
Mindenekelőtt essen szó arról a két problémakörről, amely felett hamar nyugvópontra tért a bizottság. A kamarai tagság szüneteltetése a javaslat szerint nem jár majd a kamarán belüli aktív és passzív választójog szüneteltetésével, vagyis részt vehet a kamarai közéletben az, aki szünetelteti ugyan a tagságát, de a tagdíjat fizeti. Viszont írásban le lehet mondani a közéletben való részvételről, és ekkor a tagdíjat sem kell fizetni. Az egyéb jogszabályok logikájával összevetve ezt a szabályt, az engedmény csak azokra vonatkozik, akik ha nem kérnék a szünetelést, akkor praktizálhatnának. Például az ügyvéd országgyűlési képviselő akkor tartozik ebbe a körbe, ha nincs parlamenti tisztsége.
A második módosítás az igazságügy-miniszter törvényességi felügyelete kapcsán felmerült eltérő értelmezések egyértelművé tételét szolgálja. A miniszter törvényességi felügyelete a kamarai önkormányzati ügyekre, illetve a személyzeti ügyek közül azokra terjed ki, amelyek jogsértő kamarai határozathoz kötődnek, de egyik fél sem fordul ebben bírósághoz. A javaslat indoklása egy olyan példát hoz fel, amely nagy valószínűséggel nem történik meg soha: diploma nélkül vesznek fel valakit a kamarába. A módosítás az ilyen személyzeti ügyekben enged bírósági utat az igazságügy-miniszternek.
Most jutottunk el a majd kétórás vitát kiváltó legfontosabb módosításig. A most hatályos Ütv. 13. §-a (4) bekezdésének f) pontja így szól: nem vehető fel a kamarába az, aki „életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi magatartás hivatásához szükséges közbizalomra érdemtelen”. A javaslat az „életmódja” elé beszúrja az „előélete” szócskát. Az Ütv. 20. §-a (1) bekezdésének b) pontja pedig egy visszamenőleges hatályra utaló félmondattal egészül ki. Vagyis az ügyvéd kamarai tagsága nemcsak akkor szűnik meg, ha a 13. § (3) bekezdésében felsorolt feltételeknek nem felel meg, hanem akkor is, ha ezek a feltételek már a felvételkor sem voltak meg.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén meghívottként jelen volt dr. Horváth Jenő, a Magyar Ügyvédi Kamara és dr. Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke is. Horváth Jenő kifejtette, hogy életmódja, illetve magatartása miatt idáig három ügyvédet zártak ki a karból, de ők sem fordultak bírósághoz, tehát elfogadták a döntést. Az erkölcsi színvonal emelését továbbra is biztosítani lehet fegyelmi eljárásokkal. Az eddig is nehezen megfogható két kategória további szaporítása az előélettel még inkább nehezen értelmezhetővé teszi a követelményeket. A választott megoldás szigorúbb lenne az átvilágításnál. Aki ugyanis erre kötelezett, és kiderül, hogy az előző rendszerben nem méltányolható tevékenységet végzett, akkor vagy önként lemond a mostani pozíciójáról, vagy pedig nyilvánosságra hozzák az előéletét. Szó sincs állásvesztésről, amit az Ütv. módosítása tartalmaz. A kamarának mintegy 7-8 ezer ügyvéd előéletét kellene feltárnia, amihez nincs apparátusa, vagy pedig a feljelentésekre kellene hagyatkoznia. Ez utóbbival pedig egy olyan lavina indulna el, amit nehéz lenne megállítani.
A vitában elhangzott az is, hogy ha egy ügyvéd képviselő visszamegy praktizálni, bárki felhozhatná az előélete kapcsán parlamenti szerepléseit. Az is elhangzott, hogy néhány volt ÁVH-s ügyvéd miatt nem kell az egész kart kitenni egy méltánytalan eljárásnak. Ezzel kapcsolatban az egyik képviselő megjegyezte, hogy ha volt karhatalmista lehetett miniszterelnök, akkor ügyvéd miért ne lehetne?
Szóba került a jogalkotási törvény (1987. évi XI. tv.) is, amely szerint törvény szerzett jogokat visszamenő hatállyal nem szüntethet meg és nem korlátozhat.
Az általános vita végéig lehet módosító indítványokat benyújtani a javaslathoz. Most még nem tudjuk, hogy az előterjesztő igazságügy-miniszter – valamely kormánypárti képviselő indítványaként – hogyan oldja fel az alkotmányossági problémát. Az viszont kitűnt a bizottsági vitán, hogy a kormánypártok ragaszkodnak néhány ügyvéd eltávolításához. Kérdés, hogy meg lehet-e találni ennek jogszerű módját? Ugyanakkor visszhang nélkül maradt az az ellenzéki javaslat, amely minősítést vezetne be az ügyvédeknél is (a bíráknál már van ilyen). Egy kívülállókból álló bizottság döntene arról, hogy az illető alkalmas-e vállalt feladata ellátására. Aki húsz éve szakvizsgázott és nem követi a jog változását, az valószínűleg alkalmatlan erre a pályára.
N. G.
