Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felperes mint egyéni vállalkozó földmunka végzése céljából különböző személyeket foglalkoztatott: egy-egy személy esetében havonta 7-7 napra kiterjedően napi 500-800 forint, rossz idő esetén 300 forint díjazásért. A foglalkoztatottak után társadalombiztosítási járulékot nem vallott és nem fizetett.
Az alperesi adóhatóság jogelődje, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság által lefolytatott ellenőrzést követően fizetési meghagyással 1 801 501 forint társadalombiztosítási járulék, 409 432 forint egyéni járulék, 1 353 386 forint késedelmi pótlék és 552 733 forint rendbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fizetési kötelezettségeket előíró fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérte, hogy a foglalkoztatottakat vállalkozási jellegű jogviszonyban alkalmazta és a jogszabályban előírt mértéket el nem érő jövedelem hiányában társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség nem terhelte. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság másodfokú ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítéletben foglalt bírói álláspont szerint az első fokú bíróság széles körű bizonyítást folytatott le, a szükséges okiratokat beszerezte, a felperes által vállalkozási jogviszony keretében foglalkoztatottak közül számos alkalmazottat tanúként meghallgatott, és a rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő mérlegelésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által vállalkozási jellegű jogviszonyban foglalkoztatottak jövedelme, a társadalombiztosítási jogszabályokban előírt mértéket meghaladva, járulékköteles volt.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérte, hogy a bíróság a szükséges bizonyítást mellőzte, nem minden általa foglalkoztatott személyt hallgatott meg tanúként, és az így hiányos bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott arra az álláspontra, hogy keresete megalapozatlan volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, korábbi jogi álláspontját ismételve.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a felülvizsgálati kérelem (ellenkérelem) keretei között vizsgálta felül.
Elsődlegesen leszögezte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az első és másodfokú bíróság a hiánytalanul megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, s a jogerős ítéletben foglalt álláspontot is mindenben osztotta.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra utalással a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) 10. §-ának (3) bekezdése szerint a bedolgozó, a megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében személyes munkát végző személyre a biztosítás – a perbeli időszakban hatályos szövegezése szerint – akkor terjedt ki, ha az e tevékenységéből származó havi keresete (díjazása) elérte a tárgyév első napján érvényes minimális bér havi összegének 60 százalékát, illetőleg a naptári napokra annak harmincad részét.
A T. végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (R.) 8. §-a szerint a törvény 10. §-ának (3) bekezdésében említett megbízási és vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében személyes munkát végző személyek biztosítását havonta kellett elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a munkáltatónál (megbízónál, megrendelőnél) naptári hónapban elért – járulékalapot képező – személyi jellegű kifizetéseket (juttatásokat) össze kellett számítani.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a felperes által elismerten vállalkozási jellegű jogviszonyban foglalkoztatottak részére kifizetett díjazás összege, illetve annak mértéke elérte a T.-ben meghatározott mértéket.
Ennek megfelelően helytállóan jutott a megyei bíróság arra a következtetésre, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásával az alperes (jogelődje) jogszabályt nem sértett.
A T. 103. §-ának (1) és (2) bekezdése, a 103/A §, a 103/B § helyes alkalmazásával kötelezte az alperesi jogelőd a felperest a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék utólagos megfizetésére.
Ami a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben jelzett azon kifogását illeti, hogy a bíróság a bizonyítást nem teljeskörűen folytatta le, illetőleg nem minden általa foglalkoztatottat hallgatott meg tanúként, és a bizonyítékokat sem megfelelően mérlegelte, e körben a következőkre mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság.
A Pp. 163. §-ában foglaltak értelmében a bíróságot hivatalból bizonyítási kötelezettség nem terheli. A közigazgatási perben is a felperest terhelte a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében annak bizonyítása, hogy az alperes határozata jogszabálysértő volt. E körben a felperes megfelelő bizonyítást felajánlani nem tudott. Nem osztotta a bíróság a felperes azon sérelmét, hogy az általa foglalkoztatottak mindegyikét tanúként kellett volna meghallgatni. Az első és másodfokú bíróság megfelelő indokát adta annak, hogy miért tartotta elégségesnek a felperes által megjelölt foglalkoztatottak egy részének tanúkénti meghallgatását.
A másodfokú bíróság mérlegelésére vonatkozóan kifejtett álláspontot illetően pedig arra mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az első és másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat szem előtt tartva a tényállást maradéktalanul feltárta, a bizonyítás eredményeként rendelkezésre álló bizonyítékokat a maguk összességében és egybevetve mérlegelte, a bizonyítékokat meggyőződése szerint bírálta el.
A jogerős ítéletben foglalt bírói mérlegeléssel szemben iratellenesség, okszerűtlen vagy logikai ellentmondás nem volt felhozható. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott, a felülvizsgálati eljárásban a bírói mérlegelés felülmérlegelésére csak iratellenesség, okszerűtlen és logikai ellentmondást hordozó mérlegelés esetében van mód, amely jelen esetben nem volt megállapítható.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak maradéktalanul megfelelt, ezért azt a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 29.004/1998/7. számú ítélete)
Dr. Susán Tünde
osztályvezető, APEH Hatósági Főosztály
