Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jogi személyek bejegyzésével kapcsolatban jelenleg kéttípusú eljárás különíthető el hatályos jogunkban: azon jogi személyek nagyobb részét, amelyek létrejöttének elismerését a törvény bírósági bejegyzéshez köti, a cégbíróságok, míg a társadalmi szervezeteket és az alapítványokat a megyei bíróságok jegyzik be.
A cégeljárásban 1998. június 16. napja óta egy olyan eljárási típus van életben, amely a bejegyzések gyorsítását hivatott elősegíteni. Ennek értelmében a cégbíróság köteles a bejegyzési (változásbejegyzési) ügyekben legkésőbb a kérelem érkezésétől számított 60 napon (jogi személyek esetében), illetve 30 napon (jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok esetében) dönteni a bejegyzésről vagy annak elutasításáról. E határidő számításakor a hiánypótlásra felhívó végzés postára adásától a hiányok pótlásáig eltelt idő nem vehető figyelembe, hiánypótlást azonban csak egyszer lehet kiadni, és annak határideje legfeljebb 45 nap lehet. Ha a cégbíróság döntési kötelezettségének e határidőn belül nem tesz eleget, a cégbíróság vezetője a határidő lejártát követő 8 napon belül intézkedik a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elbírálásáról. Ha a kérelem elbírálására így sem került sor, a cégbejegyzés (változásbejegyzés) a 60, illetve 30 napos határidő leteltét követő 9. napon a törvény erejénél fogva – a kérelem szerinti tartalommal – létrejön.
Az eljárás gyorsítása a tapasztalatok szerint eddig nem okozott gondot vagy jelentős nehézséget a cégbíróságok számára, ugyanis a kiépített számítógépes rendszer előre jelzi az ügyintéző bírónak, ha a határidő a végéhez közeledik. Általában a cégbíróságok csoportvezető bírói és irodavezetői is tudomással bírnak már arról, ha csak egy-két nap van hátra. Ilyen esetekben többnyire megbeszélik a felmerülő problémákat, s igyekeznek a határidő túllépését kiküszöbölni.
Ezzel szemben a társadalmi szervezetek és alapítványok bejegyzésével kapcsolatban a mai napig nem született hasonló megoldás (miközben például a polgári peres eljárásban 2000. január 1. napjától vezettek be a bíró számára irányadó konkrét határidőket az eljárás intézése során), mindössze annyit tartalmaznak a vonatkozó törvények (a Ptk., illetve az 1989. évi II. törvény), hogy a bíróság a nyilvántartásba vételről soron kívül határoz. Ez a rendelkezés azonban konkrét határidőt nem szab a jogalkalmazó részére. A törvénymódosító javaslat ezen nem peres eljárásokban is bevezetné a cégeljárásban már bevált gyakorlatot, azonban – arra tekintettel, hogy a társadalmi szervezetek és alapítványok számítógépes nyilvántartása még nem érte el a cégnyilvántartás szintjét – bizonyos változásokkal. Érdemes ezekre röviden kitérni:
- a cégeljárásban az ügyintézési határidő 30 nap, illetve 60 nap, a társadalmi szervezeteknél, alapítványoknál egységesen 60 nap,
- a hiánypótlásra felhívó végzés postára adásától a hiányok pótlásáig eltelt idő ezen határidőbe nem számít bele, a hiánypótlásra adott határidő szintén legfeljebb 45 nap lehet, azonban ez egyszer indokolt esetben 15 nappal meghosszabbítható (a cégeljárás határidő-hosszabbítást nem ismer),
- hasonló az a megoldás, hogy amennyiben e határidő alatt nem születik érdemi döntés, akkor ezt követően nyolc napon belül még a bíróság vezetője intézkedhet, ezt követően a kilencedik napon megtörténik az automatikus bejegyzés,
- nem ismeri a társadalmi szervezetek és alapítványok esetében a javaslat az úgynevezett hiánypótlás nélküli elutasítás intézményét. A cégeljárásban ugyanis, bizonyos kötelező mellékletek elmulasztása vagy illeték meg nem fizetése esetén a kérelem benyújtásától számított 8 napon belül az ügyintéző bíró hiánypótlás kibocsátása nélkül elutasíthatja a kérelmet (azonban a kérelmező, ha az elutasítás okát a végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül kiküszöböli, akkor az eredetileg benyújtott iratok változatlanul felhasználhatóak),
- a cégeljárásban a nem jogi személyiségű cégekkel kapcsolatban önálló aláírási jogkörrel eljárhat a bírósági titkár, fogalmazó és jogtechnikus is, azonban a jogi személyekkel kapcsolatban csak a bíró. Ezzel szemben a társadalmi szervezetek, alapítványok bejegyzésével kapcsolatban önálló aláírási joga van minden esetben a bírósági titkárnak, a bírósági fogalmazónak azonban nincs.
A törvényjavaslat egyik legnagyobb horderejű változása az eljárásokban egy sajátos fellebbezési lehetőség megteremtése lenne.
Létezik ugyanis három, megyei bírósági szinten, ténylegesen azonban más-más személyek által végzett nem peres eljárás, amelynek fellebbezési fóruma a Legfelsőbb Bíróság. A cégeljárást az általában a megyei bíróságok gazdasági kollégiumainak egyik csoportjaként működő cégbíróságok végzik. A cégbírói munka jelentősen különbözik az egyéb, úgynevezett peres bírók munkájától, többek között azért, mert ők nem tárgyalnak, hanem valamennyi intézkedésüket nem peres eljárásban teszik. Ugyanakkor a cégek logikája, problémája is más; a cégbírók iratok, adatok, számok, mérlegek világában dolgoznak, ahol a személytelenség a legnagyobb mértékű. Ezzel szemben a társadalmi szervezetek, alapítványok bejegyzésével kapcsolatos ügyintézés a megyei bíróságok egy másik kollégiumának, a polgári kollégium bírájának a feladatkörébe tartozik. Az ügyforgalom kisebb súlya indokolja, hogy általában egyetlen bíró (ritkábban bírósági titkár) intézi e feladatokat (míg a cégbírák száma 3-7 között mozog megyénként), amely bíró ezen kívül általában peres ügyekben is részt vesz. A társadalmi szervezetek, alapítványok vonatkozásában a törvényességi felügyelet is alapvetően más, a jogi személyeknek nincs például mérlegbeadási kötelezettségük. A felszámolási eljárásokat a megyei bíróság gazdasági kollégiumainak gazdasági fellebbviteli bírái intézik, akik szintén peres bírók, kifejezetten a gazdasági társaságok egymás közötti pereire specializálódva. A felszámolási eljárásban az előző kettőhöz képest jóval nagyobb szerepe van az egyeztetéseknek, a meghallgatásoknak, szintén egy más logika szükséges hozzá, hiszen elsősorban a hitelező-adós vonatkozásában, a kettő közötti megegyezést, kompromisszumot szem előtt tartva kell határozni, azaz az eljárás valamivel kevésbé személytelen jellegű.
E három nem peres eljárás közös vonatkozásaként a törvényjavaslat 2002. január 1. napjától 2003. január 1. napjáig, tehát az Országos Ítélő Tábla (jelenlegi elképzelések szerint mindössze egyetlen ítélőtábla létesülne) felállításáig a fellebbezési ügyeket a megyei bíróság másik, fellebbezési ügyeket tárgyaló – három hivatásos bíróból álló – tanácsa bírálná el. Jelenleg az elbírálásra a Legfelsőbb Bíróság jogosult. A másik lényeges változás, hogy míg jelenleg a fellebbezés elbírálására nincs határidő, addig a javaslat az alapítványok, társadalmi szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárások és a Ctv.-ben szabályozott cégeljárások esetében a fellebbezés benyújtását követő hatvan napon belüli elintézést ír elő. Ilyen kötelezettséget a csődtörvény hatálya alá tartozó ügyekben azonban nem határoz meg. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy az eljárástípusok között a javaslat nem az elsőfokú fórum, hanem a vonatkozó törvény alapján tesz különbséget. Nincs különösebb gond az eljárások első típusánál, hiszen a társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartásával kapcsolatos ügyek az 1989. évi II. törvény, illetve a Ptk. hatálya alá tartoznak. Azonban az utóbbi két eljárásnál érdekes kérdést vet fel a javaslat megfogalmazása. A csődtörvény hatálya alá tartozik a felszámolási eljárások (és csődeljárások) intézése, amelyeket a megyei bíróságok hatáskörébe utal a jogalkotó, ugyanakkor ez a törvény szabályozza a végelszámolási eljárásokat is, amelyeket viszont a cégbíróságok végzik. Így az a helyzet fog előállni, hogy a cégbíróságok cégbejegyzéssel, változásbejegyzéssel kapcsolatos eljárásaiban, valamint törvényességi felügyeleti eljárásban, a hivatalból való törlési eljárásban hozott végzés elleni fellebbezés folytán a másodfokú fórumnak hatvan napon belüli kötelezettsége van, ha azonban a cégbíróság végelszámolási eljárásban hoz végzést, akkor ez a határidő már nem áll fenn. Kérdéses azonban, hogy mi tartozik az egyik, illetve a másik kategóriába, hiszen a Ctv. 31. § (1) szerint a cégnek változásként be kell jelentenie a cégbíróságnak a végelszámolás megindítását, illetve a végelszámolás befejezését is, és egyben kérnie kell a cégjegyzékből való törlését is, tehát ennek értelmében a végzés a cégtörvény hatálya alá tartozna, ugyanakkor a végelszámolás menetét a csődtörvény szabályozza, tehát a szabályozás nem tűnik egyértelműnek.
A törvényjavaslatból nem derül ki egyértelműen a fellebbviteli fórum technikai lebonyolítása. Elvileg több variáció is elképzelhető. Az egyik szerint új fellebbviteli tanács kerülne felállításra, amely a hivatkozott ügyeket végezné. A háromtagú tanács tagjai lehetnének olyan bírák, akik korábban az egyes ügyszakokban dolgoztak. Ez azonban országosan mintegy hatvan új bírói állás létesítését jelentené. Kérdéses lenne továbbá, hogy az egyéves időszak után mi történne a tanácsok bíráival, hiszen nem valószínű, hogy valamennyien felkerülnének az Országos Ítélő Táblához.
A másik lehetőség, hogy a bíróságok már valamelyik meglévő tanácsa tárgyalná a fellebbezéseket. Egy átlagos megyében két-három polgári fellebbviteli tanács és egy gazdasági fellebbviteli tanács létezik. Természetesnek látszana, hogy a társadalmi szervezetek, alapítványok nyilvántartásba vételével kapcsolatos végzéseket valamelyik polgári fellebbviteli tanács, míg a cégeljárásokban, felszámolási eljárásokban hozott végzések felülbírálatát a gazdasági fellebbviteli kollégium látná el. Mindkét esetben a hozzáértés, a gyakorlat jelenthetne problémákat. A polgári fellebbviteli tanácsban elvileg olyan személyek foglalnának helyet, akik az egyesületek, alapítványok szabályait részben akkor „tanulnák” egy évre, hiszen a megyei bíróságok nagyobb részében egy meghatározott bíró végzi az elsőfokú feladatokat, aki természetesen nem lehet a fellebbviteli tanács tagja. Még inkább jellemző ez a gazdasági fellebbviteli tanácsban. A gazdasági fellebbviteli tanácsban dolgozó bírák nem járnak el tipikusan cégeljárásokban, hiszen az ő területük egy egészen más peres ügyszak. Így elképzelhető, hogy a fellebbviteli tanácsban helyet foglal egy cégbíró is. Azonban ha például Tolna megyét képzeljük el, ahol összesen két cégbíró dolgozik, akkor előállhatna az a helyzet, hogy mindig az egyik cégbíró bírálná felül a másik munkáját és fordítva. Hasonlóan a gazdasági ügyszakhoz tartozó felszámolási eljárások keretében is előfordulhat olyan eset, amikor a cégbírákat nem tartalmazó négytagú gazdasági kollégium egyes bírájának határozatát a másik három bíróból álló tanács bírálja felül. Mindez feltehetőleg a felek részéről az elfogultsági kifogások nagyobb gyakoriságát is jelentheti.
A következő megoldásra váró kérdés a rendelkezésre álló viszonylag rövid idő. A javaslat szerint a fellebbezésre vonatkozó új rendelkezések a 2002. január 1. napján folyamatban lévő ügyekben akkor alkalmazhatóak, ha az elsőfokú végzést a bíróság még nem hozta meg. Így körülbelül az év áprilisától kezdhetne teljes intenzitással dolgozni a fellebbviteli tanács, azonban a következő év január 1. napjától már az ítélőtábla látná el ezeket a feladatokat.
Ezzel egyidejűleg a javaslat valószínűleg segítene felszámolni a Legfelsőbb Bíróságon felhalmozódott ügyhátralékot, hiszen nem ritka jelenleg a két éve folyó másodfokú eljárás sem, és változtatás nélkül ezek rendbetétele az ítélőtábla (esetleg: ítélőtáblák) felállításáig nem lehetséges. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra a kérdéskörre is, amelyet a fellebbezés azonos bírósági szinten történő elbírálása okoz. A javaslat indoklása utal ugyan arra, hogy létezik hasonló gyakorlat: a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet értelmében a büntetés-végrehajtási bíró (aki megyei bíró) egyes határozatait a megyei bíróság három bíróból álló tanácsa bírálja felül. Azonban a gyakorlatban a büntetés-végrehajtási bíró tevékenysége sokkal jobban elkülönül az őt felülbíráló tanácstól, mint például a felszámoló bíróé a gazdasági fellebbviteli tanács bíráitól. A problémák esetleges átgondolása gördülékeny, hatékony jogalkalmazáshoz vezethet.
Dr. Pribula László
