Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megnyugtató, hogy a törvényjavaslat előkészítőiben is felmerült a kérdés, hogy összeegyeztethető-e a tervezett ideiglenes megoldás az alkotmánnyal. A törvényjavaslat támogatói szemügyre vették az Alkotmánybíróság 5/1992. (I. 30.) határozatát („Ab-határozat”), amely a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. törvényerejű rendelet „hasonló” jogorvoslati megoldását – a javaslat előkészítői szerint – alkotmányosnak találta. Az Ab-határozat a jelek szerint eloszlatta a törvény-előkészítők alkotmányos aggályait. Én úgy látom, hogy nem kell valakinek a kákán is csomót keresnie ahhoz, hogy továbbra is komoly és megalapozott aggályai legyenek a tervezett jogorvoslati megoldás alkotmányosságával kapcsolatban.
Írásom kizárólag a tervezett megoldás alkotmányosságát érinti. Nem vonom kétségbe, hogy a jelenlegi jogorvoslati fórum, a Legfelsőbb Bíróság idő és energia hiányában nem tud időben megbirkózni az egyesületi bejegyzésekkel kapcsolatos fellebbezések, a cégügyekben és a csődeljárásban született végzések fellebbezéseinek elbírálásával. Ebből következően esetleg több évig is elhúzódhat a jogerős döntés. Ez aligha tűrhető állapot. Kétségtelen: rendkívül fontos érdek fűződik ahhoz, hogy ez az idő jelentős mértékben rövidüljön. Az is sajnálatos tény, hogy az ítélőtáblák még nem működnek. De e két tűrhetetlen, illetve sajnálatos tényből nem következik az, hogy szó nélkül hagyhatnánk azt az alkotmánysértő módszert, amellyel – akár ideiglenes jelleggel – a tűrhetetlen és sajnálatos állapot kiküszöbölendő.
Kétségesnek tűnik, hogy az említett Ab-határozat kellő mélységű és színvonalú erudícióval szolgálna a tekintetben, hogy a tervezett jogorvoslati megoldás alkotmányosnak tekinthető-e. Az Ab-határozat lényegében arról szól, hogy egy 1979-es tvr. rendelkezései között miért alkotmányellenes az, hogy a jogszabály főszabályként zárja ki a büntetés-végrehajtási bíró (bv. bíró) végzései elleni fellebbezés lehetőségét. Az Ab-határozat rendelkező része azt mondta ki, hogy a tvr. 6. § (3) bekezdésének c) pontja, amely az esetek többségében kizárja a bv. bíró döntése elleni fellebbezést, alkotmányellenes. Az Ab-határozatban az alkotmánybíróság kellő mélységgel nem vizsgálta meg – sem a konkrét esetben, sem általános jelleggel – hogy ugyanazon a szinten elhelyezkedő vagy azonos bírói fórum egy másik tanácsa eljárhat-e az adott fórum egy döntését illető fellebbezés során. A legtöbb, ami az Ab-határozatról elmondható az, hogy az adott jogorvoslat formáját – indítvány hiányában – nem kifogásolta. A kérdés elvi lényegét illetően az Alkotmánybíróság éppen a jogorvoslati jog alapvető alkotmányos szerepét fejtette ki. Az Ab-határozat szerint a „jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy – jelen esetben a bv. bírói végzések tekintetében – ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége.”
Az Ab-határozat éppen azt hangsúlyozza, hogy a jogorvoslat lényege és alapvető értelme az, hogy a kérelmező a jogszerű és méltányos végső döntés érdekében egy más, magasabb fórumhoz fordulhat. A megyei (fővárosi) bíróság egyes bírái által hozott végzések tekintetében az azonos szintű bíróság fellebbezési tanácsához történő fordulás lehetősége nem tekinthető alkotmányos megoldásnak.
Az egyesületek, gazdasági társaságok cégügyeit és a csődeljárást illetően kiemelten fontos az, hogy a gyakran helyi érdekeket érintő első fokú megyei (fővárosi) döntések felülvizsgálata kikerüljön ugyanazon megyei (fővárosi) bírósági szervezetből. A felülvizsgálat lényege és alkotmányos garanciája éppen abban áll, hogy a döntést hozótól szervezetileg, érdekkörileg és hierarchikusan elkülönülő másik szervezet járjon el a jogorvoslat során. Ez a jogorvoslat alfája és ómegája, és ebben áll alkotmányos tartalma. Ez következik az alkotmány 57. § (3) bekezdéséből, de a jogállamiságot meghatározó 2. §-ból is. Nem fogadható el alkotmányos szempontból az olyan jogorvoslat, amely a felülvizsgálatot ugyanazon bíróság egy másik tanácsához telepíti. Ebből a szempontból a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntéseivel szembeni felülvizsgálati kérelem intézményének alkotmányossága is megkérdőjelezhető. A T/5102. számú törvényjavaslatban megfogalmazott megoldás azonban nem pusztán megkérdőjelezhető, az a legtöbb jogállamban alkotmányjogilag elfogadhatatlan.
Természetesen figyelembe kell vennem az Ab-határozat azon nyúlfaroknyi mondatát is, amelyben az Alkotmánybíróság a jogorvoslat alkotmányosságát akkor látja biztosítva, ha „más szervezethez” vagy „ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz” lehet fordulni. Nem tudom, hogy az Ab-határozatot hozó alkotmánybírák mit érthettek az ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumon. Kétséges, hogy az egyes bíróként eljáró megyei (fővárosi) bíróság esetében ugyanazon bíróság fellebbezési tanácsa „magasabb fórum”-nak tekintendő. Természetesen a fellebbezési tanács magasabb fórum az elsőfokú bírósághoz képest, amelynek határozatait a jogorvoslati rendben felülvizsgálja. De aligha magasabb fórum a fellebbezési tanács az azonos szinten levő bíróság első fokon eljáró egyes bírája szempontjából.
A törvényelőkészítők motívumait értem és megértem. Belátom, nincsenek könnyű helyzetben. Ilyenkor többnyire csábító az, hogy „ideiglenes jelleggel” olyan megoldásokat válasszunk, amelyek nem egyeztethetők össze az alkotmánnyal. Ha valóban hisznek az „ideiglenes jellegben”, akkor abban is bíznak, hogy azon rövid idő alatt, amíg az alkotmányellenes helyzet fennáll, a bölcs és a törvényhozóval szemben mindig empatikus alkotmánybíróság nem állapít meg alkotmányellenességet. De az „ideiglenes jelleg” bizonytalanná válhat. Nem akarok ízléstelen párhuzammal élni, de elvégre a szovjet csapatok is ideiglenes jelleggel állomásoztak hazánkban. Ami ennél is fontosabb azonban, az az alkotmányos rend tisztelete. Az alkotmányos tilalmakat éppen azért hozták létre a magyar alkotmány (láthatatlan) atyái, hogy a nehéz helyzetekben, amikor minden más megoldás „szorít”, érvényesüljenek az alkotmány előírásai. Az alkotmány arra szorítja a törvényhozót, hogy bármilyen kedvezőtlen is az alkotmányos megoldás, azt kell választani. Még akkor is, ha az alkotmányellenes helyzet csupán ideiglenes állapotot eredményezne. Az általam elolvasott magyar alkotmány ugyanis az ideiglenesen alkotmányellenes helyzetet nem ismeri. Ha valóban ideiglenes helyzetről van szó, amely alig egy röpke esztendő, erre a kicsi időre érdemes lenne egy olyan megoldást találni, amely összhangban van az alkotmány szellemével és betűjével.
Dr. Hanák András
