Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A biztosító kötelezettségei több szempont szerint csoportosíthatók. Elsődleges elhatárolási ismérv a főszolgáltatás és a mellékkötelezettségek.
I.1. A biztosító főszolgáltatása
A biztosítási szerződés értelmében a biztosító bizonyos pénzösszeg megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére köteles. A biztosító főszolgáltatása valójában nem kifejezetten egy pénzösszeg megfizetésére irányul, hanem valamely a szerződésben meghatározott és biztosított kockázatnak az átvállalását jelenti oly módon, hogy elhárítja az egyes előre nem látható, de esetlegesen bekövetkező eseményeknek a biztosított vagyoni helyzetére gyakorolt káros hatását. A biztosító tehát főszolgáltatásként helytáll, majd a biztosítási esemény bekövetkezésekor a praestare kötelezettség átfordul fizetési vagy egyéb természetbeni szolgáltatás teljesítésébe. A főszolgáltatás átfordulására tehát csak feltételesen kerül sor, kizárólag akkor, ha a biztosítási esemény bekövetkezik. Ugyanakkor egyes biztosítási szerződések esetében (ilyen például az életbiztosítás) a biztosítási esemény biztosan bekövetkezik, csak annak időpontja ismeretlen, míg adott szerződés esetében az időpont is lehet előre meghatározott. Az utóbbi időkben gyakoribbak a természetbeni szolgáltatást nyújtó biztosítási szerződések, ilyen például az assistance szolgáltatást tartalmazó szerződés.
Szükséges rögzíteni azt a tényt is, hogy a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezésekor nem kártérítést fizet a biztosított vagy a szerződő fél javára, hanem a szerződés alapján, az abban foglalt szabályok szerint és mértékben pénzbeli szolgáltatást teljesít. Felelősségbiztosítás esetében pedig a károkozó helyett teljesíti a kártérítést, azzal a specialitással, hogy ez esetben olyan személy (a biztosító) téríti meg a kárt, aki azt nem maga okozta.
I.2. A biztosító szolgáltatásának korlátozása
A) A jogszabály alapján
Egyes pénzbeli szolgáltatások esetében maga a jogszabály korlátozza a biztosító teljesítését. Például:
- vagyonbiztosítás esetében a Ptk. 549. § (1) bekezdése kimondja a túlbiztosítás tilalmát. Eszerint a biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét, ez esetben a vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, és a díjat ennek megfelelően le kell szállítani. A vagyoni érték meghatározása a szerződéskötéskor kizárólag a szerződő fél jogosultsága, azonban túlbiztosítás esetén a biztosító nem a megjelölt összeget fogja téríteni, hanem a vagyontárgy akár szakértő bevonásával rekonstruált tényleges forgalmi értékét, mivel a szerződés jogszabály által kimondott részleges semmissége folytán a biztosító további teljesítésre nem köteles. Nem sérti ugyanakkor a túlbiztosítás tilalmát például mezőgazdasági eredmény biztosítása esetében az, ha a szerződő fél a várható eredmény értékét határozza meg, és adott esetben egy jégkár miatt az eredmény meg sem valósul. Ilyen esetben a biztosítás céljával nem ellentétes az a megállapodás, hogy a biztosító az elpusztult terménynek nem a biztosítási esemény bekövetkezésekori értékét téríti meg, hanem a várt, de a kár folytán soha be nem következett értéket.
- Ide tartozik még az alulbiztosítás esete is. A Ptk. 553. § (2) bekezdése szerint ugyanis ha a biztosítási összeg a vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító ellenkező megállapodás hiányában kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik. Lényegében ugyanez a szabály (Ptk. 555. § [2], [3] bekezdései) alulbiztosítás esetében akkor is, ha a biztosított kárenyhítése nem vezet eredményre, mert a biztosító a kárenyhítés költségeit ez esetben olyan arányban viseli, ahogyan a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik. A túlbiztosításhoz képest tehát az alulbiztosítást a törvény kifejezetten nem tiltja, nem állapít meg részleges semmisséget, azonban védi annyiban a biztosítót, hogy itt is érvényesül a félnek az a joga, hogy a biztosítási értéket saját maga a legjobb belátása szerint határozza meg. Ha tehát a biztosító a kockázatvállalásáért aránylagos díjat kapott, ennek alapján állt helyt, úgy „po rata” csupán aránylagos szolgáltatás terheli.
- Életbiztosítás esetén a Ptk. 565. § (4) bekezdése értelmében a biztosító szolgáltatását a díjtartalék visszatérítésére korlátozza, ha a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekménye folytán vagy azzal összefüggésben, illetve a szerződéskötéstől számított két éven belül elkövetett öngyilkosság következtében hal meg.
- A jogszabályban foglalt mentesülés esetén a biztosító mentesül a szolgáltatási kötelezettség alól, ha a biztosított a biztosítási esemény bekövetkezését nem megfelelő időben és módon, illetőleg hiányosan teszi meg (Ptk. 544. § [1], [2] bekezdések) és ezáltal lényeges körülmények kideríthetetlenné váltak. Több eseti döntésben kimondták már a bíróságok, hogy ha a biztosított súlyos gondatlanságból, például gépkocsikárnál a baleset körülményeire, a felelős személy kilétére eltérő és követhetetlen előadásokat tesz, megtévesztve mind a rendőrhatóságot, mind a biztosítót, és ezáltal a baleset körülményei utóbb kideríthetetlenné válnak, úgy a biztosító mentesül. Ugyanakkor szükséges azt is rögzíteni, hogy önmagában a bejelentés késedelmessége nem eredményez mentesülést, annak jogkövetkezménye kizárólag a jogosult késedelmét jelenti és azt, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége mindaddig nem válik esedékessé, ameddig a biztosított késedelemben van.
Mentesül továbbá a biztosító fizetési kötelezettsége alól (Ptk. 556. § [1] bekezdése) akkor is, ha bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen – a biztosított, illetve a szerződő fél – vagy velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk (a biztosítottnak a szabályzatban meghatározott munkakört betöltő alkalmazottja, illetve megbízottja) a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozták.
- Az éves biztosítási díj követelhetősége: A biztosítási időszak alatt az az időtartam értendő, amelyre a biztosítási díj – mint egység – meg van határozva. A biztosítók szerződéseikben általában egy évben határozzák meg, de lehet ettől rövidebb idő kikötése is. A biztosítási időszak meghatározásának azért van jelentősége, mert ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a teljes biztosítási időszakra járó (még le nem járt) díjat követelheti.
- A díjfeltöltés: A Ptk. 546. § (1) bekezdése szerint egyéves időtartamot határoz meg a törvény, azzal, hogy a felek ettől rövidebb időszakot is meghatározhatnak. A Ptk. 554. §-a szerint pedig a biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a fizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél az éves díjat megfelelően kiegészíti. A biztosító a törvény rendelkezése szerint nem kötelezhető arra, hogy a biztosítási időszakon belül egyszeri díj fizetése ellenében többször is helytálljon. Ezért ha a biztosítási esemény bekövetkezik és a biztosító szolgáltatási kötelezettségét teljesíti, a biztosítási összeg a legközelebbi biztosítási évfordulóig a kifizetett kártérítési összeggel csökken. Nem következik be ez a csökkenés, amennyiben a szerződő fél kiegészíti az évi díjat, vagyis megfizeti a díjkülönbözetet (díjfeltöltés). A törvény rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett javára eltérhet. Ilyen lehet egy olyan vagyonbiztosítási általános szerződési feltétel, amely kimondja, hogy a biztosító a kifizetett biztosítási összeggel a vagyonbiztosítási összeget nem csökkenti, így a biztosított, illetve a szerződő fél díjkiegészítéssel (díjfeltöltéssel) nem tartozik.
B) A szerződés
A jogszabályon túl a biztosító szerződésében is korlátozhatja szolgáltatási kötelezettségét.
A kizárások: a biztosító a szerződéseiben rögzíti, hogy az egyébként biztosítási eseménynek minősülő tény bekövetkezése (például robbanás, tűzeset) mely körülmények mellett nem váltja ki a biztosító szolgáltatási kötelezettségét. Leggyakoribb olyan eset, amikor a biztosító nem fizet, ha a biztosítási esemény terrorcselekmény folytán következett be. De ide sorolható például a vízkárok köréből a beázásnak az az esete, amikor a csatorna hibájából bekövetkezett elöntéses vízkárnál a biztosító kizárja szolgáltatási kötelezettségét.
A mentesülés: a kizárások abban különböznek a mentesüléstől, hogy adott esetben a biztosítási esemény a feltételekben meghatározott módon bekövetkezik, azonban a biztosító valamely oknál fogva nem köteles a pénzbeli szolgáltatást teljesíteni. Ez általában akkor fordul elő, ha a másik fél (a szerződő vagy a biztosított) megsérti a feltételekben meghatározott valamely kötelezettségét – például ha a közlési, változásbejelentési kötelezettségének nem vagy nem időben tett eleget.
A mentesülés jogszabályban meghatározott (Ptk. 556. § [1] és [2] bekezdései) eseteiben a törvény korlátozza a biztosító általános szerződési feltételeinek rendelkezéseit annyiban, hogy a biztosító szabályzata a mentesülést csak vezető, továbbá a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört betöltő alkalmazottak, megbízottak, tagok, illetőleg szervek magatartásához fűzheti.
Ide sorolható még az a feltétel is, hogy a biztosító csak a szerződés időbeli hatálya alatt, és csak a szerződésben meghatározott területi hatálynak megfelelő helyen bekövetkezett biztosítási esemény kapcsán köteles teljesíteni.
Az önrész: az önrészesedés kikötése esetén a biztosító egy meghatározott összeg vagy a bekövetkezett kár százalékban meghatározott részét nem köteles teljesíteni, azt a biztosított maga viseli. Célja, hogy a biztosított érdekelt legyen a kár bekövetkezésének megelőzésében.
A biztosítási összeg: a pénzbeli szolgáltatás további korlátját jelentheti. Kárbiztosítás (például vagyonbiztosítás) esetében a védeni szándékozott vagyontárgy a mérték, míg kifejezett összegbiztosításnál (például életbiztosítás) egy előre meghatározott összeg erejéig vállalja a biztosító a pénzbeli térítést.
A biztosítási összegnél szükséges megemlíteni még a túlbiztosítás és az alulbiztosítás tilalmát is, melyekkel korábban már részletesen foglalkoztunk.
I.3. A biztosító szolgáltatásának esedékessége
Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a Ptk. 553. § (1) bekezdése szerint a biztosító a szabályzatban megállapított időn belül köteles szolgáltatását teljesíteni. E szabály a törvényben csak a vagyonbiztosításnál szerepel, azonban érvényes valamennyi szerződéstípusra, mivel a Bit. 48. § d) pontja szerint a biztosítók kötelesek biztosítási szerződéseikben rögzíteni a biztosító szolgáltatásának módját és idejét. A biztosítók részére a szerződésben kikötött kárrendezésre nyitva álló idő eltérően kezdődhet, azonban valamennyi esetben adott időpont a biztosított kárbejelentésének időpontja, mivel a biztosított követelése mindaddig nem válik esedékessé, amíg a káreseményt a biztosítónak megfelelő módon be nem jelentette. A biztosító esetében tehát a kárrendezésre nyitva álló idő ekkor kezdődik. Ha a biztosított e kötelezettségének késedelmesen tesz eleget, úgy erre az időszakra a biztosító késedelme nem következik be. A szabályzat azonban a fizetést a kárbejelentésen túl még egyéb, a biztosítottat terhelő kötelezettséghez is kötheti. Lopáskárnál például az ellopott ingóságok vonatkozásában a biztosítottnak meg kell indítania a büntetőeljárást is, és a biztosító mindaddig nem köteles a teljesítésre, amíg az ismeretlen tettes ellen indult eljárásban a nyomozó hatóság határozatában jogerősen az eljárást meg nem szüntette. A biztosító pedig csak e határozatnak a biztosítóhoz történt beérkezésétől számított – a szerződésben meghatározott – időn belül köteles fizetni.
I.4. A biztosító és a biztosított egyezsége
A kárrendezés során gyakran fordul elő, hogy a biztosító és a biztosított között a biztosító teljesítése körében felmerült vita során – a későbbi bírósági eljárás elkerülése érdekében – egyezséget kötnek. Egyezség (Ptk. 240. § [3] bekezdése) esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. Azonban ettől kezdve erre a kárrendezési jogviszonyra az egyezség vonatkozik, és mint a szerződés teljesítése körében értelmezhető módosítás kizárja azt, hogy bármelyik fél az egyezségtől eltérő követeléssel léphessen fel a másikkal szemben. Különösen érvényesül az a tiltó szabály (Ptk. 240. § [4] bekezdés), miszerint az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát vagy bizonytalanságot el lehetett volna hárítani. Az egyezséget ezt követően – az előbb említett korlátozás mellett – már csak a Ptk. 210. §-ában szabályozott egyéb esetekben lehet megtámadni. Itt szükséges szólni arról a teljesen jogellenes gyakorlatról, amikor a biztosító csak azzal a feltétellel hajlandó egyezséget kötni a biztosítottal, ha az egyezségben abban is megállapodnak, hogy annak megtámadásáról mindkét fél véglegesen lemond. A szerződés – így az egyezség – megtámadásáról való lemondás azonban jogszerűen nem foglalható magába a szerződésbe (Ptk. 236. § [4] bekezdés), ilyen nyilatkozatot a jogosult csak a megtámadási határidő (Ptk. 236. § [1] és [2] bekezdések) megnyílta után tehet. Ezért az egyezségbe foglalt, a megtámadás lemondására vonatkozó jognyilatkozat érvénytelen, és nem eredményezi a megtámadási jog megszűnését. Az egyezség megtámadása esetén a perben a megtámadás okának bizonyítása kizárólag azt a felet terheli, aki arra hivatkozik, és a megtámadás kizárólag akkor vezethet eredményre, ha bizonyítja, hogy az egyezség megkötésének időpontjában tévedését a másik fél okozta, vagy a másik fél felismerhette, de elhallgatta a megtévesztésének tényét vagy a kényszer fennállását.
I.5. A biztosítási szerződésből fakadó igény elévülése
A Ptk. 324. § (1) bekezdése értelmében a követelések öt év alatt évülnek el, a felek azonban írásbeli szerződésükben ettől rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak.
A biztosítási igények elévülése körében gyakran keletkezik vita a felek között. Ekkor elsődlegesen azt szükséges tisztázni, hogy az elévülési idő mikor vette kezdetét, majd vizsgálni kell az esetleges megszakításokat, vagy ha az ellenfél bizonyítja az elévülési idő esetleges nyugvását. A elévülés jogkövetkezménye az, hogy többé az ilyen követelés bírósági úton nem érvényesíthető.
II. A biztosítót terhelő egyes mellékkötelezettségek
II.1. A biztosító együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége
II.1.a) A szerződés tartalmáról
Cikksorozatunkban már többször és részletesen kifejtettük, hogy a biztosítási szerződés az egyik legbonyolultabb polgári jogi szerződés. A szerződési feltételek a szerződő fél számára nehezen tekinthetők át, gyakran még a bíróságok számára is nehézséget okoz értelmezésük. A szerződés megkötésekor pedig a legritkább esetben áll annyi idő rendelkezésre, hogy a feltételek teljeskörűen áttekinthetők és minden vonatkozásban érthetők legyenek. Ezért különösen fontos és kiemelendő a biztosítót mint szakcéget terhelő az a kötelezettség, hogy a vele szerződni kívánó felet minden vonatkozásban tájékoztassa az általa megkötni kívánt szerződés feltételeiről.
E keretben a legszigorúbban érvényesülnek a Ptk 4. § (1) bekezdésében – általános a polgári jogi jogviszonyban részt vevő felek egymás közötti viszonyában irányadó zsinórmértékként meghatározott – azon elvei, miszerint: a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Továbbá ugyanezen szabály (4) bekezdése szerint, ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására nem hivatkozhat.
Az elvárhatóság nehezen konkretizálható fogalom, azonban a biztosítási szerződésekben alkalmas arra, hogy a biztosító és a vele szerződők közötti objektíve egyenlőtlen viszonyt úgy szabályozza, hogy a fölényben lévő biztosítóval szemben magasabb elvárhatósági mércét követel meg. Ugyanezt támasztja alá a Ptk. 205. § (4) bekezdésében meghatározott, a szerződéskötést megelőzően és annak időpontjában is fennálló együttműködési és tájékoztatási kötelezettség szabálya, továbbá a Ptk. 277. § (2) bekezdésében lévő, a szerződés teljesítésének ideje alatt is fennálló együttműködési kötelezettség követelménye.
Mindezen szabályok megszegése szerződésszegést eredményez, és mint ilyen, kártérítési felelősséget vonhat maga után.
A biztosítók – a tömegesen megkötött szerződések miatt – szinte valamennyi szerződéstípus vonatkozásában általános szerződési feltételeket alkalmaznak. Az általános szerződési feltételek azonban csak akkor válnak a szerződés részévé, ha azt a másik fél az erre vonatkozó külön figyelemfelhívó tájékoztatása következtében kifejezetten elfogadta (biztosításnál kizárólag írásban). Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a felek között korábban már létrejött szerződéstől a biztosító egy újabb, eltérő feltételt kíván kikötni.
Az általános szabályokon túl a Bit. is szigorú követelményeket támaszt a biztosítókkal szemben, előírva, hogy a biztosítónak már a szerződés megkötése előtt írásban, közérthető módon, egyértelműen és részletesen tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó félnek a biztosító főbb adatairól és a biztosítási szerződés jellemzőiről. A Bit.-nek az ügyfelek tájékoztatásáról szóló 6. számú melléklete rögzíti, hogy az előzetes tájékoztatásnak tartalmaznia kell:
- a biztosítási időszakot, – a kockázatviselés kezdetét, – a biztosítási eseményt, – a díjfizetés és a díjmódosítás módját, lehetőségét, – a biztosító szolgáltatásait és azok teljesítésének módját, idejét, – a szerződés megszűnésének eseteit, a szerződésfelmondás feltételeit, – a biztosító mentesülésének feltételeit, – az alkalmazott kizárásokat, – az értékkövetés módját, mértékét, – a többlethozam visszajuttatásának mértékét és módját, – a visszavásárlás módját és a díjmentes szolgáltatások garantált mértékét, – az esetleges fogyasztói panaszokkal foglalkozó szerv megnevezését és székhelyét, – biztosító fióktelepével kötött szerződés esetén azt is, hogy jogvita esetén mely ország bírósága jár el, milyen anyagi és eljárási jogszabályok alkalmazásával, továbbá az eljárás milyen nyelven folyik, – azoknak a szervezeteknek a felsorolását, amelyeknek a biztosító az ügyfelek adatait – a Bit. 96-101. §-ában foglaltak alapján – továbbíthatja.
A biztosító köteles beszerezni a szerződés megkötése előtt az ügyféltől azt az írásbeli nyilatkozatot, hogy ezt a tájékoztatást megkapta. Ezért nem fogadható el az a kialakult gyakorlat, amelyet a biztosítók folytatnak. Ilyen tájékoztatót nem adnak, ilyen nyilatkozatot nem szereznek be, csak az ügyfél által adott ajánlat átadásával egyidejűleg vagy csak azt követően adják át az esetleges írásbeli tájékoztatót, vagy csak magát a szerződési feltételeket. A biztosítók által előre elkészített ajánlati blankettán ugyanakkor szerepel az, hogy az ajánlattevő a szerződési feltételeket megismerte, azt átvette. Az ajánlati blanketta általában eleve rendkívül bonyolult formában van elkészítve, azon rengeteg pont, bekeretezett, kiemelt rész és figyelmeztetés található, igen apró betűkkel, és általában kifejezetten jogi nyelven kerül megfogalmazásra. A legritkább esetben képes azt egy jogban járatlan fél megfelelően értelmezni, gyakran el sem olvassa, sőt a biztosító alkusza vagy megbízottja sem érti minden esetben annak jogi tartalmát, így megfelelő tájékoztatást sem tud adni a fél részére. Ugyanakkor, mivel a fél az ajánlatot aláírja, ezzel azt is igazolja, hogy a feltételeket ismeri és elfogadja. Amikor utóbb emiatt jogvita alakul ki, a perben az okirattal szemben már a fél köteles bizonyítani, hogy a feltételeket nem kapta meg, illetve hogy az egyébként elismert tájékoztatás sem történt meg.
II.1.b) Az állományátruházásról és a felszámolásról
A Bit. a fentieken kívül még két esetben írja elő a biztosítót terhelő tájékoztatási kötelezettséget. Egyrészt a biztosító állományátruházáskor (Bit. 58. § [4] bekezdés) köteles írásban tájékoztatni minden érintett szerződő felet és biztosítottat, valamint ugyanezt kell tennie a biztosító szervezeti változásai esetében (tehát egyesülés, beolvadás vagy szétválás esetén). Másrészt ha a biztosító ellen felszámolási eljárás indul (Bit. 147. § [3] bekezdés), ennek tényéről, és ezzel kapcsolatban a szerződés megszűnéséről írásban köteles tájékoztatni mind a biztosítottat, mind a szerződést kötő felet. A felszámolás kezdő időpontjában ugyanis a szerződés megszűnik (kivéve ha az állományátruházás folyamatban van), a biztosító további díjat nem szedhet be, új szerződéseket nem köthet.
II.2. A biztosító titoktartási kötelezettsége
A biztosítási szerződés megkötése során a biztosítónak ügyfelei kapcsán több adat is tudomására jut. Ennek kezelése tette szükségessé a biztosítási titok szabályozását. A Bit. 96. § (1) bekezdése határozza meg ennek fogalmát. Eszerint biztosítási titok minden olyan – államtitoknak nem minősülő – a biztosító, a biztosítási alkusz, a többes biztosítási ügynök, a biztosítási szaktanácsadó rendelkezésére álló adat, amely a biztosító, a biztosítási alkusz, a biztosítási szaktanácsadó egyes ügyfeleinek (ide értve a károsultat is) személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, illetve gazdálkodására vagy a biztosítóval kötött szerződéseire vonatkozik. Ha a biztosítási szerződés bármilyen okból nem jött létre, a biztosítónak az ezzel kapcsolatosan rendelkezésére álló valamennyi adatot törölnie kell. A biztosítási titkot illetően időbeli korlátozás nélkül – ha törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli a biztosító, a biztosítási alkusz, a többes biztosítási ügynök, a biztosítási szaktanácsadó tulajdonosait, vezetőit, alkalmazottait és mindazokat, akik ahhoz a biztosítóval kapcsolatos tevékenységük során bármilyen módon hozzájutottak. Biztosítási titok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha a biztosító ügyfele vagy annak törvényes képviselője, a kiszolgáltatható biztosítási titokkört pontosan megjelölve, erre vonatkozóan írásban felmentést ad.
A biztosítónak nemcsak a Bit. szerinti titok-rendelkezéseket kell betartania, hanem az adatvédelmi törvény szabályait is figyelembe kell vennie, mert személyes adatai kezeléséhez az érintett hozzájárulása is szükséges. Gondoljunk csak az életbiztosítási szerződések körében beszerzett és a biztosított által kötelezően szolgáltatni kért adatok személyes jellegére. De ide tartoznak a biztosítók által gyakran alkalmazott, levélben megküldött információkérő adatlapok, kérdőívek is. Ezeken szerepel az is, hogy az adatot szolgáltató hozzájárul vagy sem az adatok felhasználásához, ezért ha ilyen adatokat közlünk, úgy tisztában kell lenni azzal is, hogy adatainkat esetlegesen felhasználják, és azokhoz mások is hozzáférhetnek.
Dr. Szerencsés Angéla
Kérem a szerzőről szóló tájékoztató szöveget az alábbiak szerint módosítani szíveskedjenek : !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
„A jogi pályán 1987 óta dolgozik, nyolc évig első és másodfokú bíróként a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, majd a Fővárosi Bíróságon gazdasági ügyszakban járt el gazdasági és polgári jogi perekben. A jelentősebb ügyfajták stb………….perek. A jövőben ügyvédként kíván tevékenykedni.”
