Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jogszabály címe többszörösen is félrevezető. Először is azért, mivel nemcsak a címben jelzett időszakban elvett ingatlanokra vonatkozik, hanem az 1940. évi 139. számú, a rekvirálásról szóló törvény által érintett ingatlanokra is, valamint minden olyan ingatlanra, időbeli megkötés nélkül, amely nem az 1998. évi 139. számú, az állam közvagyonáról („kincstári vagyonáról”) és annak jogi helyzetéről szóló törvény 6. szakasz (1) bekezdésének megfelelően került az állam tulajdonába.
Másodszor félrevezető a jogszabály címe, mert e törvény alkalmazásában, két esetben ingatlannak minősülnek az ingó dolgok is. Az egyik eset, amikor az elvett ingatlanon található ingókat beépítették az ingatlanon található épületekbe (például építőanyag). A másik esetben az ingatlannal együtt átvett gépek és berendezések is ingatlannak minősülnek. De abban az esetben, ha az említett ingók megsemmisültek vagy helyettesítették őket, akkor nem vonatkozik rájuk a természetbeni visszaadás szabálya.
Harmadszor, félrevezető a törvény címe amiatt is, mert a jelzett időszakban minden államosítást törvénytelennek mond, de a kártérítés módja tekintetében különbséget tesz a jogcímmel vagy jogcím nélkül elvett ingatlanok között. Ha az akkori jog szerint is jogcím nélküli volt az államosítás, vagy olyan jogszabályra hivatkozva történt az államosítás, melyet nem hirdettek ki a Hivatalos Közlönyben, akkor bárki tulajdonában is van az ingatlan, azt természetben kell visszaadni. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha politikai vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekményért ítéltek el valakit.
A következőkben felsorolásszerűen ismertetem a törvény előírásait, és hogy kikre vonatkoznak ezek az előírások. A törvény hatálya kiterjed a következő ingatlanokra:
a) az 1948. évi 119. számú, az ipari, banki, biztosítási, bányászati és szállítási vállalatok államosításáról szóló törvény előírásai szerint, valamint a jogcím nélkül államosított ingatlanok,
b) a politikai vagy azzal szorosan összefüggő bűncselekmények miatt elkobzott ingatlanok,
c) a kommunista rendszer rendkívüli jogszabályai alapján az államnak adományozott ingatlanok, illetve bármilyen más, az államnak adományozott ingatlan, amennyiben jogerős bírói ítélet mondta ki az adományozás semmisségét,
d) az állam által a tulajdonos adóhátraléka fejében átvett ingatlanok, amennyiben ez a tulajdonos önhibáján kívül következett be, valamint az elhagyottnak minősített ingatlanok,
e) az állam által a Hivatalos Közlönyben közzé nem tett jogszabályok alapján átvett ingatlanok,
f) a 1940. évi 139. számú, a rekvirálásról szóló törvény előírásai szerint elvett és vissza nem származtatott ingatlanok,
g) bármilyen más olyan ingatlan, melyet nem az 1998. évi 139. számú, az állam közvagyonáról („kincstári vagyonáról”) és annak jogi helyzetéről szóló törvény 6. szakasz (1) bekezdésének megfelelően került az állam tulajdonába.
A törvény alanyainak felsorolását a 3. szakasz szabályozza. Eszerint kártérítés jár:
a) a természetes személyeknek, akik a kisajátítás pillanatában az ingatlan tulajdonosának minősültek,
b) ha a tulajdonos jogi személy volt, a jogi személy tagjainak (részvényeseinek),
c) amennyiben a tulajdonos jogi személy volt, akkor jár kártérítés neki, amennyiben tevékenységét e törvény hatálybalépéséig folytatta. Amennyiben 1945. március 6. és 1989. december 22. között szüneteltette a tevékenységét, csak akkor jár neki kártérítés, ha 1989. december 22. után újrakezdte azt, és bírósági határozat mondja ki, hogy ugyanarról a jogi személyről van szó. E kategóriába esnek a pártok is, amennyiben 1989. december 22. után újrakezdték működésüket.
A volt tulajdonos természetes személyek örökösei is kérhetnek kártérítést vagy kérvényezhetik elvett ingatlanaik visszaadását.
Nem adják vissza az egyházaktól és a nemzeti kisebbségek közösségeitől elvett ingatlanokat, amelyek helyzetét külön törvény fogja szabályozni. E törvény hatálybalépéséig tilos ezen ingatlanok elidegenítése vagy a rendeltetésük megváltoztatása.
Nem adják vissza azon tulajdonosok volt tulajdonát sem, akik nemzetközi szerződés alapján már kaptak kártérítést. Az ide vonatkozó egyezmények listáját a törvény melléklete tartalmazza. Ilyen egyezményeket kötött Románia például Ausztriával, Franciaországgal, az Egyesült Államokkal, Kanadával, Nagy-Britanniával stb. Magyarország nincs az érintett országok között.
Szintén nem adják vissza azok ingatlanát, akiknek az ingatlana a földalapról szóló 1991. évi 18. számú törvény, valamint a 2000. évi 1. számú, a mezőgazdasági földterületek és erdők tulajdonjogának visszaállításáról szóló törvény hatálya alá esik.
A visszaadott ingatlanokat a visszajuttatási kérelem beadásának pillanatában fennálló állapotában és minden tehertől mentesen szolgáltatja vissza az állam.
Ha a jogosult részesült bármilyen kártérítésben és mégis természetben való visszaadást kér, akkor az eredetileg kapott összeget a későbbi inflációval megnövelve előbb vissza kell fizetnie, s csak utána juthat hozzá az ingatlanhoz.
A következő esetekben csak pénzbeli kártérítést lehet igényelni:
a) ha a természetbeni visszaszolgáltatás teljes mértékben vagy részlegesen lehetetlen az ingatlan részleges vagy teljes elpusztulása miatt,
b) ha az ingatlant olyan mértékben átépítették, hogy új épületnek számít,
c) ha az egykori tulajdonos jogi személy volt,
d) ha az egykori bérlő az 1995. évi 112. számú, a lakásokról szóló törvény értelmében megvásárolta,
e) ha az ingatlant jelenleg közintézmény használja.
Az államosított ingatlanok visszaigényléséről szóló kérvényt a bírósági végrehajtóknál kell benyújtani; mindegyik bírósági végrehajtó illetékessége kiterjed az egész országra. Célszerű az ingatlan fekvési helye szerint illetékes bírósági végrehajtónál benyújtani a kérvényt, *******mert valószínűleg megtalálhatók a szükséges iratok*******. Amikor benyújtjuk a kérelmet, mindjárt két kérvényt is mellékelni kell. Az egyiken kérjük a bírósági végrehajtót, hogy továbbítsa megfelelő helyre a másik kérvényt. Amennyiben ismert a jelenlegi tulajdonos, akkor azt, amennyiben nem, akkor a polgármesteri hivatalt kell címzettként megjelölni. A továbbításra szánt kérvényekben ajánlott minden ismert adatot leírni, különösen az ingatlan helyrajzi számát, az esetleges telekkönyvi bejegyzést, pontos címet, a kérvényező pontos címét, hogy milyen törvény alapján vették el stb. Fel kell tüntetni, hogy körülbelül mennyi az ingatlan becsült értéke. Célszerű tulajdonilap-másolatot (telekkönyvi kivonatot) mellékelni; amennyiben ez nem lehetséges, erre feltétlenül utalni kell a kérvényben. Be kell csatolni a visszakérés jogcímét tanúsító dokumentumokat (öröklési papírok, részvények stb.).
A szükséges dokumentumokat később is lehet csatolni, de a kérvényt le kell adni vagy el kell küldeni postán november 14-ig. Ez a határidő jogvesztő, kimentésnek helye nincs.
Az eljárás maga illetékmentes, de a bírósági végrehajtók munkadíjat szoktak felszámítani, amely jellemzően kétszázezer lejtől indul felfelé (kb. 1800 forint). Az átszámítás a 2001. augusztus végi, 1 forint/109 lej feketepiaci árfolyamot tükrözi, mivel hivatalosan Romániában nem jegyzik a forintot. A hiányzó dokumentumokat 2002. november 14-ig lehet becsatolni. Ez a határidő szintén jogvesztő, kimentésnek helye nincs.
A kérvény vagy a bizonyító okiratok letételétől számított 60 napon belül azon intézmény, melynek birtokában van az ingatlan, köteles válaszolni indokolt határozatban, hogy lehetséges-e vagy sem a természetbeni visszaadás. Az érintett személlyel a döntést a meghozataltól számított további 10 napon belül kell közölni. A kérelmező jogosult arra, hogy álláspontját fenntartsa az intézmény vezető testülete előtt.
Amennyiben kérelmét elfogadják, a természetbeni visszaadást jóváhagyó határozat közokiratnak vagy teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, s az ingatlan nyilvántartásba bejegyezhető a tulajdonosváltozás.
Amennyiben a kérvényt elutasítják vagy a visszaadás nem lehetséges, a birtokos köteles ajánlatot tenni megváltásra. A megváltás állhat pénzből, de fel lehet ajánlani más ingatlant, ingóságokat vagy szolgáltatásokat is. Az ajánlat kézhezvételétől számított 60 napon belül a jogosult személy köteles írásban válaszolni és jelezni, hogy azt elfogadja vagy elutasítja. Az írásos válasz hiánya azt jelenti, hogy az ajánlatot elutasítja. Amennyiben a jogosult személy elutasítja az ajánlatot, úgy az ajánlat tudomásulvételétől számított 60 napon belül joga van a bírósághoz fordulni. Az illetékes bíróság ezekben az esetekben az ingatlan birtokosának székhelye szerint illetékes táblabíróság.
Az állam valószínűleg állampapírokkal, kárpótlási jegyekkel vagy részvényekkel fog fizetni, a pontos részletek még ismeretlenek. Amennyiben a jogerős döntés pénzszolgáltatásra irányul, be kell nyújtani egy kérvényt a Pénzügyminisztériumnak. Az állampapírokat a kérvény benyújtásától számított három hónapon belül a Pénzügyminisztérium bocsátja ki, minden egyes napi késedelemért pedig a „megítélt” összeg 0,1 százalékát fizeti ki.
Végezetül megemlíteném, hogy az eredeti tulajdonosok vagy örököseik 3 éven keresztül nem fizetnek adót az ingatlan után.
Balla Pál Dániel
