Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ausztria és Írország kivételével mindenhol találunk olyan adminisztratív struktúrákat (felügyelőségeket), amelyek biztosítják a fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét. Míg Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Görögországban és Portugáliában ezt a fogyasztóvédelemért felelős minisztérium alá tartozó intézmények, addig Luxemburgban egy fogyasztói érdekvédelmi csoport végzi.
Az élelmiszerek és az egészségügyi cikkek vonatkozásában a fogyasztóvédelmi felügyeletek általában az egészségügyi minisztérium égisze alatt működnek.
Ezen szervezetek tevékenységi körébe tartozik a fogyasztói panaszok begyűjtése, a termékek véleményezése, a megelőző és oktatási célú kampányok tervezése és folytatása. Helyi szinten néhány esetben önkormányzati fenntartású intézmények segítik őket.
Csak Spanyolországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában végzik a termékek biztonságának ellenőrzését szektoriális bontásban. A tagállamok többségében a „globális” szemlélet uralkodik, a szektorok szerinti bontást csak szükség esetén, az ellenőrzés második fázisában alkalmazzák. Bár általánosságban ezt az elvet követik, mégis külön kezelik az élelmiszerek vizsgálatát Belgiumban, Németországban és Spanyolországban, az elektromos cikkekét és a játékokét Belgiumban, a dohányárukét, a kozmetikumokét és az alapvető élelmiszerekét Németországban, illetve az egészségügyi cikkekét Görögországban.
Írország, Svédország és Nagy-Britannia kivételével a fogyasztók szervezetei minden tagállamban közreműködnek a törvények megalkotásában, az uniós irányelvek átvételében és végrehajtásában vagy közvetlenül, vagy olyan szervezeteken keresztül, amelyekben képviseltetik magukat. Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Görögországban és Spanyolországban az előbbieken túlmenően a termékek, illetve szolgáltatások biztonságának vizsgálatát végző országos szervezetek munkájából is részt kérnek. Az olasz hatóságok a fogyasztói érdekvédelmi szervek véleményét rendszeresen kikérik az európai szabályozás kidolgozásakor éppúgy, mint az országos szintű szektoriális előírások megalkotása során.
Öt tagállam – Ausztria, Belgium, Írország, Luxemburg és Németország – esetében nincsenek külön kidolgozva az információgyűjtés feltételei azokon az eseteken kívül, amelyeket a háztartási, illetve szabadidős balesetekkel foglalkozó közösségi jog felsorol.
Hat ország – Spanyolország, Franciaország, Görögország, Portugália, Svédország és Nagy-Britannia – tesz említést a közösségi EHLASS programtól eltérő információgyűjtési csatornák használatáról.
Így Portugáliában egy olyan, a biztonsággal kapcsolatos információkat feldolgozó központot létesítettek, amely közvetlenül regisztrál háromféle információt, az ország egész területén. Franciaországban szintén működik egy a hibás termékek (illetve szolgáltatások) okozta baleseteket nyilvántartó hálózat, amely az e balesetek által közvetlenül érintett hivatalos szervek (mentők, tűzoltók, rendőrség, polgári védelem) helyi jelentéseit feldolgozó megyei igazgatóságok adatai alapján dolgozik. Olaszországban ugyanakkor nem létezik a háztartási balesetek adatait összegyűjtő és feldolgozó, állandó szervezet. Saját hatáskörükben viszont az itáliai régiók, a helyi és az országos tisztiorvosi szolgálatok már végeztek tudományos igényű kutatásokat e problémakörben.
Bár valószínűleg minden tagállam részt vesz az OECD, illetve az EU riasztási és értesítési hálózati programjaiban, a kérdőívre adott válaszokban csak Dánia és Spanyolország tesz róluk említést.
A sporteseményeken, szabadidőparkokban, játszótereken és vidámparkokban nyújtott szolgáltatások biztonsági követelményeit Luxemburgban, Nagy-Britanniában és Olaszországban törvények; Írországban, Németországban és Portugáliában az összeszerelési hely építésére és irányítására vonatkozó típuselőírások; Ausztriában, Dániában, Nagy-Britanniában, Németországban és Spanyolországban standardok; Írországban az elvárható gondossági előírások, Görögországban pedig a polgári törvénykönyv szabályozza. Belgiumban és Luxemburgban az adott terület minisztériuma (például sporteseménynél a sportért felelős) az illetékes. Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Írországban országos, Németországban és Spanyolországban regionális, Luxemburgban önkormányzati (helyi) szinten alkotják meg a műszaki előírásokat és hozzák meg a konkrét intézkedéseket.
Belgiumban például a bungee jumping-ról egy belügyminisztériumi állásfoglalás szól, amely nem javasolja az önkormányzatoknak az ilyen tevékenység engedélyezését.
Egyedi szabályozást vezettek be Franciaországban, Írországban és Nagy-Britanniában a sport- és egyéb tömegesemények, Németországban, Spanyolországban, Görögországban, Luxemburgban és Nagy-Britanniában a szabadidőparkok, játszóterek és vidámparkok, szintén Németországban a „repülő építmények” (pld. körhinták), Spanyolországban pedig a fedett szórakozóhelyek tekintetében. Olaszországban mind a négy imént felsorolt kategóriában van hatályos egyedi előírás, míg a többi tagországban csakis általános érvényűeket tartanak számon.
Belgiumban, Dániában és Írországban országos szinten mindeddig nem tettek erőfeszítéseket a szolgáltatási szektor biztonsági és know-how előírásai standardizálásának előmozdítására. Németországban ezzel szemben a tőzsdei és egyéb pénzügyi szolgáltatások, Spanyolországban a közlekedés és a műsoros előadások, Luxemburgban az iskolák és az építkezés, Portugáliában pedig az autójavítás, a háztartási gépek és az uszodák azok a szolgáltatási területek, ahol létezik specifikus szabályozás.
A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme
Minden tagállamban működnek olyan – általában minisztériumi – szervek, amelyek feladata a gazdasági törvények és előírások végrehajtásának ellenőrzése, kimondottan is a fogyasztói érdekek védelmében.
Ezek a szervek két alapvető kategóriába sorolhatóak: 1. az általános kompetenciájúak közül országos vagy szövetségi szinten: Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Írországban, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban; regionális vagy helyi szinten működők: Ausztriában, Spanyolországban és Svédországban; 2. a szektoriális hatáskörűek működnek Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Németországban, Portugáliában és Spanyolországban; regionális és helyi szinten pedig Dániában és Németországban. Az utóbbi országban, csakúgy, mint Ausztriában, a fogyasztók tömörülései is betöltenek piacfelügyeleti szerepet. Franciaországban és Luxemburgban az állam bevonja ezeket a tömörüléseket (vagy magukat a fogyasztókat) a felügyeletbe.
Olaszországban minden olyan szervezet közreműködhet a piac felügyeletében, amelynek feladata a törvények betartásának ellenőrzése.
Ami a fogyasztók jogi lehetőségeit és az egységes belső piaci perrendezést illeti, a tagállamok többsége egyetért az 1993-as Zöld Könyvben közösségi szinten szükségesnek nyilvánított intézkedésekkel. Luxemburg és Nagy-Britannia a kérdőívre adott válaszában bizonyos fenntartásokkal élt, míg Dánia és Németország a könyv megállapításainak némelyikével egyáltalán nem ért egyet. Franciaország a határozottság hiányát, Olaszország pedig a javaslatok korlátoltságát sajnálja.
Noha Olaszországban a fogyasztók jogi lehetőségeinek biztosítása a fogyasztópolitika egyik prioritása, ebben az országban nincs olyan általános törvény, amely perképessé tenné a fogyasztói érdekvédelmi szervezeteket.
Bár 1994 óta a távközlési szektor magánosítása területén jelentős előrelépés történt, a szolgáltatások zömét még ma is állami monopóliumként, törvényben rögzített keretek között nyújtják. A távközlési tarifákat és az általános szerződési feltételeket e vállalatok maguk határozzák meg, méghozzá csak működési költségeiket, a hatósági előírásokat és a fogyasztók érdekeit figyelembe véve, bárminemű konkurencia fenyegetése nélkül.
A piaci verseny csak akkor érvényesülhet, ha ezen szektorok egésze vagy legalábbis döntő része liberalizált. Ez a helyzet jelenleg csak Dániára és Írországra jellemző. Egyes helyeken – így Belgiumban, Dániában, Görögországban, Hollandiában, Luxemburgban és Spanyolországban – az általános fogyasztóvédelmi előírások érvényesek a távközlés területén is.
Belgiumban a mediációs szolgáltatók, Dániában a Fogyasztói Tanács, Hollandiában a bírói bizottságok a fogyasztói érdekek elsődleges védelmezői. Portugáliában és Nagy-Britanniában a fogyasztói szervezetek, illetve tanácsok, Hollandiában és Görögországban a „hagyományos” igazságszolgáltatás, utóbbi országban ezenfelül az önszabályozás szerepe is fontos, csakúgy, mint Olaszországban a banki és biztosítási szektorban, valamint Ausztriában a fiataloknak szóló reklámok esetén. Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban és Portugáliában minden minisztérium aktív résztvevője a fogyasztóvédelemnek. Olaszország szerint uniós szinten kellene rendezni a bankszektor, a jelzáloghitel, a távoktatás és egyes marketingtechnikák fogyasztóvédelmi kérdéseit, bár a szubszidiaritás elvét itt is elsődlegesnek tartják.
A fogyasztók hatékony oktatásának és tájékoztatásának biztosítása
Minden tagállamban több szervezet is felelős a fogyasztók tájékoztatásáért és oktatásáért. Előbbit általában a fogyasztópolitikáért általánosságban felelős minisztérium végzi, míg utóbbi rendszerint az oktatási minisztérium illetékességi körébe tartozó iskolarendszer keretein belül valósul meg. A tájékoztatásba és az oktatásba legjellemzőbb módon bevont fogyasztóvédelmi tömörülések, illetve a média mellett minden EU-tagországban léteznek specifikusan e célra létrehozott szervezetek is.
Olaszországban ilyen a – Torinóban székelő – Fogyasztótájékoztatás Európai Ügynöksége. Az 1994-ben létrehozott szervezet – melyet az Európai Bizottság és Piemonte régió közösen finanszíroz – széles körű tájékoztatási és tanácsadási szolgáltatásokat nyújt. Itt található az európai fogyasztóvédelem jogi és gazdasági dokumentációs központja, amely a különböző érdekelt szervezeteknek, más csoportoknak és magánszemélyeknek egyaránt rendelkezésére áll. Az európai összehasonlító elemzéseket végző és ezek eredményeit publikáló intézet szintén e falak közt tevékenykedik.
Azonban nem csak ezen ügynökség létrehozása miatt állapíthatjuk meg, hogy az oktatás és a tájékoztatás fejlesztésében Olaszország jár az élen az EU-tagállamok közül. Elég annyit mondani, hogy az olaszok a közeljövőben tervezik egy „fogyasztásra nevelés” című kötelező általános iskolai tárgy indítását és a fogyasztók rendszeres televíziós tájékoztatásának állami támogatását.
Bármilyen meglepő, az EU országainak többségében – Ausztriában, Belgiumban, Görögországban, Írországban, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, Németországban és Spanyolországban – egyáltalán nincsen rendszeresen jelentkező, a hatóságok vagy a fogyasztók érdekvédelmi szervezetei által közhasznú információkat nyújtó televíziós műsor. Eseti fogyasztóvédelmi tájékoztatást is csak akkor sugároznak a közszolgálati televíziók, ha az egyrészt valóban közérdekű, másrészt van napi aktualitása. Ilyenkor általában a hatóságokkal vagy egyéb szervezetekkel együttműködve és valamely műsor (jellemzően a híradó) részeként teszik közkinccsé az ilyesfajta információkat, amelyek csak ritkán kerülnek önálló adás keretében képernyőre. Mindössze négy tagállamban – Dániában, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában – láthatnak a nézők rendszeresen sugárzott fogyasztói érdekvédelmi műsort.
Fő fogyasztói érdekvédelmi szervezetek az EU államaiban
Ausztria (Bécs)
Bundesarbeitskammer (BAK)
Verein für Konsumenteninformation (VKI)
Belgium (a CGSLB kivételével Brüsszel)
Bond van Grote en Jonge Gezinnen (B.G.J.G.)
Centre Coopératif de la Coopération (a volt Mouvement Coopératif Féminin
(M.C.F. – PROMOCOOP))
Centrale générale des Syndicats Libéraux de Belgique (C.G.S.L.B.), Gent
Confédération des Syndicats Chrétiens de Belgique (C.S.C.)
Les Equipes Populaires
Ligue des Familles
Femmes Prévoyantes Socialistes (F.P.S.)
Fédération Nationale des Coopératives (FEBECOOP)
Fédération Générale du Travail de Belgique (F.G.T.B.)
Koöperatieve Verbruikersbeweging (K.V.B.)
Kristelijke Arbeiders Vrouwengilden (K.A.V.)
Kristelijke Werknemersbeweging (K.W.B.)
Socialistische Vooruitziende Vrouwen (S.V.V.)
Vie Féminine
Dánia (Koppenhága)
Forbrugerradet
Finnország (Helsinki)
Kuluttajat – Konsumenterna ry
Suomen Kuluttajaliitto ry
Marttaliitto
Franciaország (Párizs és környéke)
Union Fédérale des Consommateurs (U.F.C.)
Confédération Syndicale du Cadre de Vie (CSCV)
Association des Nouveaux Consommateurs (ANC)
Union Nationale des Associations Familiales (UNAF)
Confédération Syndicale des Familles(CSF)
Fédération des Familles de France (FFF)
Conseil National des Associations Familiales Laiques (CNAFAL)
Confédération Nationale des Associations Familiales Catholiques (CNAFC)
Comité National des Associations Populaires Familiales Syndicales (CNAPFS)
Fédération Nationale des Associations Rurales (FNAFR)
Union Féminine Civique et Sociale (UFCS)
Fédération Léo Lagrange
Association Force Ouvriere Consommateur (AFOC)
Organisation Générale des Consommateurs (ORGECO)
Association pour l'Information et la Défense des Consommateurs Salariés CGT
(INDECOSA-CGT)
Association Etudes et Consommation CFDT (ASSECO-CFDT)
Association d'Education et d'Information du Consommateur de l'Education
Nationale (ADEIC-FEN)
Confédération Générale du Logement (CGL)
Confédération Nationale du Logement (CNL)
Fédération Nationale des Usagers des Transports (FNAUT)
Görögország
IN-KA (Instituto Katanaloton)
E.K.P.I.Z.O. („Életminőség” Fogyasztói Egylet) – Athén
Görög polgárok egyesülete
Egylet a fogyasztói és állampolgári jogok védelméért – Pireusz
K.E.P.K.A. (Fogyasztóvédelmi Központ) – Thesszaloniki
PEK (Fogyasztók Pánhellén Egylete)
Öt regionális szervezet: Iraklión (Kréta), Kavala, Patra (Peloponnészosz), Syros, Volos.
Hollandia (Hága)
Consumentenbond
Írország (Dublin)
Consumer's Association of Ireland – CAI
Irish Country women's Association – ICA
Luxemburg (Luxembourg)
Union Luxembourgeoise des Consommateurs (ULC)
Nagy-Britannia (London)
National Consumer Council (NCC)
Consumers in Europe Group (CEG)
Scottish Consumer Council (Glasgow)
Consumers' Association (CA)
Co-operative Union Ltd (Manchester)
Welsh Consumer Council (Cardiff)
National Federation of Consumer Groups (Kendal Cumbria)
National Association of Citizens Advice Bureaux
General Consumer Council for Northern Ireland (Belfast)
Németország
– országos szervezetek:
Arbeitsgemeinschaft der Verbraucherverbände e. V. (AgV) (Bonn)
Verbraucherschutzverein e. V.
Stiftung Warentest
Stiftung Verbraucherinstitut
Die Verbraucher Initiative (Bonn)
Olaszország (Róma vagy Milánó)
Agrisalus
Associazione italiana difesa consumatori e ambiente (Adiconsum)
Associazione per la difesa e l'orientamento dei consumatori (ADOC)
Associazione Consumatori e Utenti (ACU)
ADUSBEF
Associazione nazionale cooperative consumatori (COOP)
Assoconsumatori
Assoutenti
CODACONS
Comitato Difesa Consumatori (CDC) Altroconsumo
Federconsumatori
Lega Consumatori (ACLI)
Legambiente
Movimento consumatori
Movimento difesa del Cittadino
Movimento Federativo Democratico
Unione nazionale consumatori (UNC)
Portugália
országos szervezetek (Lisszabon):
* DECO: Associaçao Portuguesa para a Defesa do Consumidor
* UGC: Uniao Geral de Consumidores
* ACOP: Associaçao de Consumidores De Portugal (Coimbra)
regionális szervezetek:
* ACRA: Associaçao de Consumidores Da Regiao Autonoma Dos Açores
* AMDC: Associaçao Madeirense De Defesa Do Consumidor (Funchal)
* ARCO: Associaçao Regional De Consumidores Do Vale Do Ave (Guimaraes)
Spanyolország (Madrid)
Az INC által nyilvántartott 217 fogyasztóvédelmi szervezet közül 10 országos, ebből a négy legnagyobb alkotja a Consejo de Consumidores y Usuarios-t (C.C.U). Ezek:
– Confederación Estatal de Consumidores y Usuarios (CECU)
– Confederación. Espanola de Cooperativas de Consumidores y Usuarios (HISPACOOP) (Barcelona és Madrid)
– Federación Espanola de Asociaciones de Amas de Casa Consumidores y Usuarios (FEACCU)
– Union de Consumidores de Espana (UCE)
Svédország
országos szervezetek (Stockholm):
Sveriges Konsumentrad
Konsumenter i Samverkan-UNDERVERKET (Hultsfred)
Svenska Konsumenters Riksförbund (Götene)
Fő uniós szintű fogyasztóvédelmi témák
Termékek és szolgáltatások biztonsága
– termékek általános biztonsága*
– termékfelelősség
– háztartási baleseteket összefoglaló információs rendszer (EHLASS)*
– gyors riasztási rendszer
– szolgáltatások biztonsága
Néhány konkrét termék biztonsága
– textil
– kozmetikumok
– játékok
– gyógyszerek, gyógyhatású készítmények
– víz (és környezet)
– élelmiszer-biztonsági jogalkotás (termékek címkézése, ár feltüntetése, minőség-ellenőrzés, új és/vagy egyedi termékek, higiénia)*
Gazdasági és pénzügyi terület
– fogyasztói hitel
– pénzügyi szolgáltatások (fizetési rendszerek, biztosítások, banki szolgáltatások)*
– ÁFA
Utazás és turizmus
– előre fizetett utazások*
– foglalási rendszer
– túlfoglalás
Egyéb
– címkézés (cipők, energia, környezetkímélő tulajdonságok, minőségi tanúsítvány)*
– megtévesztő hirdetések
– a fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelen záradékai
* a tagországok által legfontosabbnak tartott kérdéskörök
Az egyes tagállamok a felsoroltakat a következőkkel egészítették ki: gépjárművek, különösen a használtak, ingatlanügynökségek, befektetési tanácsadók, csomagküldő szolgálatok (Ausztria), új direktívák (Belgium), általános tájékoztatás a fogyasztó jogairól és ezek érvényesítési módjairól, új termékek (Spanyolország), garanciák (Luxemburg).
Brett András
