Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A közösségi védjegy megjelölésének kritériumai a grafikus megjelenítésre alkalmasság, illetve a megkülönböztető jelleg. Tulajdonosa lehet bármely jogi vagy természetes személy, amennyiben valamely tagállamban honos vagy a PUE valamely részes államának honosa, illetve akkor is, ha olyan állam honosa, amely a belföldiekkel azonos elbánást nyújt a tagállamok honosainak (illetve származási országbeli bejegyzésként elfogadja a közösségi védjegyet).
A szabályszerűen bejegyzett közösségi védjegy területi hatálya – ez az egész unió területe – és időbeli hatálya (10 év a bejelentés keltétől) egységes. Nem lép azonban a nemzeti védjegyek helyébe. A rendelet meghatározza a védjegy jogosultját megillető kizárólagos jog tartalmát is: a jogtulajdonos engedélye nélkül azonos árukra azonos megjelölés nem használható, továbbá megtévesztő, illetve olyan megjelölés sem, amelynek használata a jó hírnév csorbításával járna. A védjegyen fennálló jog kimerül, ha a tulajdonos jogosított fel a védjegynek árukkal kapcsolatos használatára, forgalmazására. Jogsértés esetén egyébként nemzeti jogot kell alkalmazni. Az alkalmazandó jog feltételrendszerét is meghatározza a rendelet. A közösségi védjegy önálló tulajdon tárgya lehet, és mint ilyen, forgalomképes. Az átruházás tényét nyilvántartásba kell venni és közzé kell tenni a jogutódlás teljességéhez. Használati licenciaszerződésnek is lehet tárgya a közösségi védjegy, a szerződés tartalmának meghatározását a rendelet a jogszabályi keretek közt a felekre bízza.
A 91/250. irányelv a számítógépes programok védelméről
A védelem feltétele a számítógépprogramok eredetisége, valamint kész program jellege (mert ötletek, elvek, algoritmusok nem képezik a szellemi tulajdon tárgyát). A berni uniós egyezményben meghatározott írásműként kell a programokat védelemben részesíteni. Így a jogosult az, aki megalkotta a programot, illetve ha a tagállam joga lehetővé teszi, akkor bizonyos jogi személyek is lehetnek jogosultak. Munkaviszonyból származó kötelezettségként megalkotott program esetében a munkáltató a jogosult, kivéve, ha más tartalmú szerződése van a szerző munkavállalóval. Tartalmát illetően a jogosult kizárólagos joga a program másolása, más programnyelvre fordítása, átdolgozása, feldolgozása, illetve bármilyen megváltoztatása, illetve a terjesztés joga (amely a program eladásával kimerül, kivéve az azt követő bérbeadási jogot). A szabad felhasználás eseteit is szabályozza az irányelv, ezek általában a már jogosított személynek olyan „többlet”-lehetőséget adnak, amelyhez nem kell külön a jogosult hozzájárulását megszerezni. A program céljának megfelelő felhasználáshoz szükséges tevékenységhez – ellenkező szerződéses kikötés hiányában – nem kell a szerző hozzájárulása. A jogosult mindenképpen készíthet támpéldányt, szigorú feltételek mellett „visszafejtheti” a programot és tanulmányozhatja, tesztelheti azt.
A 96/9 irányelv az adatbázisok védelméről
Adatbázisnak minősül az olyan hozzáférhető gyűjtemény, amely független műveket, adatokat, egyéb anyagokat tartalmaz rendszerezetten, bármilyen formában rögzítve. Szerzői jogi védelemben olyan adatbázis részesül, amelynek létrehozása (válogatás, elrendezés stb.) a szerző saját szellemi alkotása. Az adatbázis megalkotóját megillető szerzői jog hagyományos szerzői jogi tartalommal kizárólagos jogot biztosít számára a többszörözésre, megváltoztatásra és a terjesztésre (de példányának első eladása az unión belül kimeríti a további eladás engedélyezésére irányuló jogot). Az online szolgáltatásra szintén ezen szerzői jogi szabályok vonatkoznak, tehát csak engedély birtokában felhasználhatók. A védelmi idő az adatbázis elkészültét követő 15 év.
Az olyan adatbázis-készítőt, aki lényeges mértékű vagy minőségű beruházást vett igénybe az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy hozzáférhetővé tétele érdekében, sajátos, „független” jog illeti meg, amely tiltja az adatbázis engedély nélküli kimásolását, illetve újrafelhasználását. Az irányelvben biztosított jogok azonban nem vezethetnek a piacuralmi helyzettel való visszaéléshez. Ezért az adatbázis készítője nem akadályozhatja meg a jogszerű felhasználó – nem lényeges részek tekintetében történő – másolását vagy újrafelhasználását. A jogszerű felhasználó ezen jogával azonban nem élhet vissza és nem csorbíthatja indokolatlanul a jogosult törvényes érdekeit.
A 92/100 irányelv a bérbeadás jogáról, a kölcsönzés jogáról és a szerzői joggal rokon jogokról
A bérbeadási és a kölcsönzési jogokat nem meríti ki az alkotás műpéldányainak terjesztése. A közérdekű kölcsönzés esetében azonban a tagállamoknak nem kell kizárólagos jogot biztosítaniuk a szerzőnek azzal, hogy „méltányossági” díjazásban részesítik ilyen esetekben is (kivéve néhány intézményt, ahol a díjfizetés is mellőzhető). A bérbeadás jogáról nem mondhat le a szerző, méltányos díjazásra való joga elidegeníthetetlen, kezelését a tagállamok által szabályozott jogdíjbeszedő szervezetekre bízhatja.
A szomszédos jogokat illetően az irányelv szabályozza a rögzítésre, a többszörözésre, a műsorsugárzási és közönséghez közvetítésre és terjesztésre irányuló kizárólagos jogot. A felhasználónak méltányos és általában egyösszegű díjfizetési kötelezettsége áll fönn a szomszédos jog jogosultjával szemben, akinek joga soha nem befolyásolhatja a szerző szerzői jogi védelmét.
A 93/98 irányelv a szerzői jogok és a szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról
A szerzői jogok a szerző halálának évét követő 70 év elteltével szűnnek meg, szomszédos jogok esetében ez 50 év. Szerzőtársak esetében az utolsóként elhalálozott szerzőtárs halála irányadó. Közkinccsé vált művek kritikai és tudományos kiadása esetében 30 évben maximálta a tagállamok által nyújtható védelmet az irányelv. A még kiadatlan művek esetében az első jogszerű kiadástól számított 25 évig a kiadást végző szerzői jogokat élvez. Nem tagállamokban alkotott művek esetén a harmadik államban biztosított védelmi idő az irányadó, de az nem lehet több a közösségi oltalom idejénél.
A 93/83 irányelv a szerzői és szomszédos jogok műholdas műsorszórással és vezetékes átvitellel kapcsolatos szabályainak összehangolásáról
Legfőképpen az alkalmazandó jog kérdésében kellett összhangot teremteni ezen a téren. Így az irányadó jog annak a tagállamnak a joga, amelyben a műsorsugárzó szervezet felelősségére és ellenőrzésével a műsorhordozó jeleket a műholdra sugározták (a műholdas sugárzás kollektív jogkezelés alá eső elemeinek jogosítására is ezen tagállam illetékes szervei hivatottak). Egyébként a szerzőnek kizárólagos joga van művének nyilvános műholdas átvitelére, amelyet szerződésben engedélyezhet másnak.
A versenyszabályok érvényesülése a szellemi tulajdon terén
A szellemi tulajdon felhasználásához szükséges engedély megtagadása önmagában még nem jelenti a piacuralmi helyzettel való visszaélést, ám bizonyos körülmények fennforgása esetén már igen. A Conzorzio Italiano della Componentistica di Ricambio and Maxicar v. Renault (53/87), 1988. és a Volvo v. Eric Veng (238/87) 1988 ügyekben a bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó kizárólagos jogok magukban hordozzák a versenytorzítás lehetőségét. A fogyasztók kárára történő piacuralmi helyzettel való visszaélést állapított meg a bíróság a Radio Telefis Eireann v. Comission ügyben (C-241/91), mivel három tévés szervezet maga adta ki műsorismertetőjét, napi kiadásban. A heti összesített műsorfüzet kiadását – bár volt rá fogyasztói igény – nem engedélyezték. Az említett tévés szervezetek monopolhelyzetükkel éltek vissza – a fogyasztók kárára -, amikor kisajátították maguknak a műsorkiadást.
A 2349/84 rendelet a Római Szerződés 85. cikkelye (3) bekezdésének egyes szabadalmi licenciaszerződésekre való alkalmazásáról
A 85. cikkely tartalmazza a versenytorzító magatartások tilalmát; a (3) bekezdése alapján vannak ezalól kivételek, amennyiben ezek hozzájárulnak az árutermelés és forgalmazás javításához, a műszaki vagy gazdasági haladás előmozdításához, miközben az ebből származó haszon méltányos része a fogyasztóknak jut, anélkül hogy az érdekelt vállalatokat a célok eléréséhez szükséges mértéket meghaladóan korlátoznák vagy lehetőséget teremtenének az érintett áruk jelentős részének a versenyből való kirekesztésére.
A szabadalmi licenciaszerződések olyan megállapodások, amelyben a szabadalom tulajdonosa (licenciaadó vállalat) egy másik vállalatnak (licenciavevő) engedélyezi a szabadalmazott találmány meghatározott módon történő hasznosítását.
A rendelet a Római Szerződés 85. cikkelye (3) bekezdésének mentesítő szabályait a szerződések azon csoportjaira alkalmazza, melyeknek csak két vállalat a részese. Továbbá azokat a korlátozásokat tartalmazzák, amelyeket az ipari oltalmi jogok megszerzésével vagy használatával összefüggésben, vagy pedig a gyártási eljárások, illetőleg az üzemi technikák használata és az alkalmazásukra szolgáló ismeretek átruházására vagy használatának átengedésére irányuló szerződésből származó jogokkal összefüggésben szabnak meg.
A rendelet egyébként bonyolult kivétel- és alkivétel-rendszert állít fel a 85. cikkely (3) bekezdésének alkalmazásának, illetve alkalmazhatatlanságának tényállásairól a szabadalmi-licencia jog terén.
Az 556/89 EGK rendelet a Római Szerződés 85. cikkelye (3) bekezdésének a know-how-szerződések egyes kategóriáira való alkalmazásáról
A know-how szabadalommal nem oltalmazott műszaki ismeret, melyre hasznosítási szerződéseket kötnek (ha kizárólag hasznosítás a tárgya, akkor tiszta know-how szerződésnek nevezi a rendelet). Csak titkos, jelentős és megfelelő formában azonosított know-how-ra alkalmazható a rendelet.
A rendelet alapján a Római Szerződés 85. cikkelye (3) bekezdését bizonyos, a 85. cikkely (1) bekezdés alá eső kétoldalú szerződések egyes kategóriáira és az összehangolt magatartásokra alkalmazza, amelyek olyan korlátozásokat tartalmaznak, amelyeket az ipari oltalmi jogok megszerzésével vagy használatával összefüggésben vagy a gyártási eljárások, illetőleg az üzemi technikák használata és az alkalmazásukra szolgáló ismeretek átruházására vagy használatának átengedésére irányuló szerződésből származó jogokkal összefüggésben határoznak meg. A rendeletben részletesen kifejtésre kerülnek azok a tényállások, melyekre alkalmazhatók a mentesítő szabályok és az ezek alóli kivételek is.
A 240/96. rendelet az EKSZ 85. cikkely (3) bekezdésének a technológia átadására vonatkozó bizonyos megállapodásokra alkalmazásáról
A rendeletben szabályozott megállapodások, amelyek az engedélyező és az engedélyes között köttetnek, korlátozzák valamilyen formában a versenyt. A mentesítésnek is vannak korlátai, például tiszta szabadalmi licenc esetében csak addig tart a mentesség, amíg a terméket az érintett területeken párhuzamos szabadalmak védik. Vannak olyan megállapodások azonban, amelyek mindenképpen tilalmazottak, így tilos: bármelyik fél saját árképzésben, kutatásban, fejlesztésben, illetve versenyző termékek gyártásában és forgalmazásában történő korlátozása; a közös piaci viszontértékesítés céljából történő megrendelések teljesítésének megtagadása; a szellemi tulajdon olyan gyakorlásának kikötése, amely megakadályozná az engedélyes által vagy beleegyezésével máshol piacra hozott termékek – a licenc területén történő – forgalmazását a felhasználók, illetve a viszonteladók által. Tilos továbbá – a technológia átadását megelőzően is -: a versenytársi helyzetben lévők bármelyikének a kiszolgálható fogyasztók körét korlátoznia; általában a gyártás és a forgalmazás mennyiségi korlátozása; a kapott technológia tökéletesítéséhez fűződő jogosultságot kisajátítania az engedélyezőnek. Fontos, hogy bár ilyen tartalmú megállapodások mindenképp tilalmazottak, egyedi körülményekre hivatkozva még ezen esetekben is lehet mentesítésért folyamodni. A bizottságnak joga van minden olyan mentesítést visszavonni, amely hatását tekintve összeegyeztethetetlen az EKSZ-szel.
A hamisított áruk forgalombahozatalának tilalma
A 3842/86 EGK rendelet a hamisított áruk vámjogilag szabad forgalombahozatalának tilalmára vonatkozó intézkedésekről
A rendelet szabályozza saját alkalmazásának feltételeit, az illetékes hatóságok intézkedéseit, a hamisított áru meghatározását, valamint a védjegytulajdonos fogalmát. A rendelet nem vonatkozik olyan árukra, melyeket a védjegytulajdonos hozzájárulásával láttak el védjeggyel vagy árujelzővel, azonban hozzájárulása nélkül jelentették be vámjogilag szabad forgalombahozatalra, illetve abban az esetben, ha a védjegytulajdonossal egyeztetett feltételektől eltérő feltételek mellett látták el védjeggyel vagy árujelzővel a szabad forgalombahozatalra bejelentett terméket.
Azok az áruk, melyeket hamisított árunak minősítenek, nem hozhatók vámjogilag szabad forgalomba. Hamisított árunak minősül minden olyan áru, amelyet jogellenesen olyan védjeggyel vagy árujelzővel láttak el, mely azonos egy olyan megjelöléssel, melyet abban a tagállamban – vagy arra a tagállamra nézve, amelyben az árukat vámjogilag szabad forgalombahozatalra bejelentették – az ilyen árukra jogszerűen bejegyeztek, vagy lényeges jellemzői tekintetében ezektől nem különböztethető meg és amely a szóban forgó tagállam jogszabályai szerint sérti az illető megjelölés tulajdonosának jogait.
A védjegytulajdonos a védjegy vagy az árujelző tulajdonosa és mindenki más is, akit annak használatára feljogosított vagy pedig annak képviselője. A védjegytulajdonos bármely tagállamban írásban kérelmezheti az illetékes hatóságoknál, hogy a vámjogilag szabad forgalombahozatalra bejelentett hamisított áruk forgalmát ne tegyék szabaddá, ha a védjegytulajdonos gyanúja indokolt atekintetben, hogy az ilyen hamisított áruk importját ebben a tagállamban tervezik. Amennyiben a hatóság helytad a kérelemnek, meghatározza azt az időtartamot, melyen belül a vámhatóságok beavatkozhatnak, amely azonban meghosszabbítható. A vámhatóság beavatkozásának arra kell kiterjednie, hogy a „gyanús” áruk esetében felfüggesszék a vámjogilag szabad forgalombahozatal engedélyezését arra az időre, amíg megvizsgálják a kérdéses árut. A hamisított árukat az illetékes hatóságok megsemmisítik vagy más módon kivonják a piaci forgalomból (például átadják a kincstárnak), mindenfajta kártérítés nélkül. A behozatalért felelős személyek megnevezése és a hathatós elrettentés érdekében egyéb intézkedéseket is hoznak az illetékes hatóságok. Ezek mind nem érintik a védjegytulajdonos egyéb jogorvoslathoz fűződő jogát. Az illetékes elvámolási hely vagy az illetékes hatóság a védjegytulajdonos kérésére közli a hamisított áruk feladójának, importőrének és átvevőjének nevét, címét és az árumennyiséget, kivéve ha ennek lehetőségét jogszabály zárja ki.
A védjegytulajdonos esetleges polgári jogi felelősségét annak a tagállamnak a joga alapozza meg, amelyben az árukat vámjogilag szabad forgalombahozatalra bejelentették.
A bíróság döntései
A 24/67 Parke-Davies and Co. v.Probel 1968/CMLR 47. döntése alapján a szabad áruforgalomnak a szerződésben rögzített követelményével ütközik, ha szabadalmi jogokat összehangolt piaci magatartással, piacuralmi helyzettel való visszaéléssel vagy ilyen tartalmú szerződés keretében aknázzák ki.
Deutsche Gramofon GmbH v. Merto-SB-Grossmarkte GmbH 78/70/9171/CMLR 631. döntés mondja ki a párhuzamos import kizárásának tilalmát, vagyis egy termék belföldi forgalombahozatalával egy időben történő importot nem lehet anélkül kizárni, hogy az ne sértse a közösségi szabályokat. Az eset úgy kapcsolódik a szellemi tulajdonhoz, hogy a kereskedelmi forgalom tárgya jelen esetben hangfelvétel előállítóját megillető szomszédos jog volt.
A védjegyekkel kapcsolatban szintén felmerült a párhuzamos import tilalmának kérdése (Hag-ügyek), egyértelmű végkifejlet nélkül. Az 1/81/1981/ CMLR 406. Pfizer Inc. v. Eurim Pharm GmbH ügyben kiderült, hogy a gyártónak joga van termékét különböző országokban eltérő védjeggyel forgalomba hoznia, de akkor nem tilthatja meg az importált áruk származási országaikban használatos jelölését. Ily módon lehet, hogy a közösségen belül azonos termék különböző (származási ország szerinti) védjeggyel fogyasztható.
Az 55 57/80/1981/2 CMLR 44. Musik Vertrieb Membran GmbH v. Gema ügy kapcsán a bíróság megállapította, hogy a szerzői jogok és az iparjogvédelemből származó jogok gazdasági és kereskedelmi hatásait tekintve nem megkülönböztethetőek. A Gema mint közös jogkezelő szervezet kapcsán megállapította, hogy az ilyen szervezetekre szükség van abban a formában, ahogyan az a tagállamokban általában létezik, vagyis a jogok koncentrált kezelésével és saját maguk által kialakított díjszabással, melytől a szerző nem térhet el. Más ügy kapcsán is megerősítette, hogy a közös jogkezelés mint szolgáltatás szükségképpen kíván monopolhelyzetet, ebben a körben is érvényesek azonban az EKSZ szerződés szabályai, miszerint csak a cél elérése érdekében korlátozható a szabad kereskedelem és tilos a nemzeti hovatartozáson alapuló megkülönböztetés. A visszaélés legkézenfekvőbb területe a díjszabás, illetve az egymással kötött szerződések. Ezzel kapcsolatban is született állásfoglalás, amely alapján csak a körülmények részletes összehasonlítása alapján dönthető el, hogy az adott eset piacuralmi helyzettel való visszaélés-e.
A szellemi tulajdon tekintetében a bíróság több ítéletében is rámutatott, hogy a jogosultat kizárólagos jog illeti meg ugyan a szellemi termékéből készült termék első forgalombahozatalára, de más tagállamokba történő import megakadályozása végett nem hivatkozhat erre a jogára (jogkimerülés elve). Ezalóli kivétel az olyan országba történő forgalmazás, ahol a jog még védi a terméket, míg az első forgalombahozatal országában már nem; az első forgalombahozatalra törvényi vagy kényszerengedély alapján került sor; az első forgalombahozatal nem közösségi tagállamban történt; valamint olyan felhasználási esetek, melyekre ab ovo nem érvényesülhet védelem. Vagyis a szellemi tulajdont érintő szolgáltatások – nyilvános előadás, mű távolba közvetítése, műpéldányok bérbeadása-kölcsönzése – eleve nem jár jogkimerüléssel. A szolgáltatások szabad áramlásának Római Szerződésben rögzített követelménye nem érvényesíthető ez esetben maradéktalanul, legfeljebb a versenyjog szabályainak megtartása lehet követelmény.
Dr. Kulcsár Judit
Összefoglaló:
Az uniós szellemi tulajdon joga sok jogforrásból összeálló, nehezen áttekinthető jogterület (a jelentősége fokozatosan nő). A közösségi védjegyről irányelv született, mely az egységes közösségi védjegy jogintézményét próbálja meg felállítani. Az informatikai ipar rohamos fejlődésére tekintettel az adatbázisok és a számítógépes programok egységes szabályozása is elengedhetetlen feladat. Irányelv született a szomszédos jogokról, a szellemi tulajdon bérbeadásáról és kölcsönzési jogáról, valamint a védelmi idők összehangolásáról. A szellemi tulajdon jogának fontos területe a versenyszabályok érvényesülésének biztosítása, a hamisított árukkal szembeni hathatós védelem is. Végül néhány fontos, ezen jogszabályokat alkalmazó bírósági döntés is ismertetésre kerül.
