Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A franchise-megállapodásokkal kapcsolatos hatálybeli kérdések elsősorban a területi és az időbeli hatállyal összefüggésben jelentkeznek. A területi hatály bármely franchise-szerződésnek sarokkövét jelenti, ezért szükséges akár térképszerű pontossággal meghatározni annak földrajzi terjedelmét. Ez az alapja például a master franchise-nak, ahol az átvevő általában egy ország területére kap kizárólagos jogokat. Egyéb franchise-megállapodásoknál is kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen elkerüli, hogy ugyanazon rendszerhez tartozók egymás konkurenseivé váljanak. Ezek a rendelkezések versenyjogi aggályokat vetnek fel, ugyanis gyakorlatilag piacfelosztáshoz vezetnek. Az aggályokat azonban szerteoszlatja a már részletezett kormányrendelet 1. § (2) illetve (3) bekezdése.
Az időbeli hatály kérdése nagyban azzal a gyakorlati körülménnyel függ össze, hogy az átvevő jelentős befektetéseinek legalább meg kell térülniük, másrészt az átadó csak később bizonyosodik meg az átvevő személyes kvalitásairól. A két szempont ellentmond egymásnak és olyan időintervallumot indukál, amely egyrészt nem lehet túl rövid, mert ez esetben az átvevő ráfizet, de túl hosszú sem, hogy az átadó egy esetleges rossz kiválasztás esetén megszabadulhasson átvevőjétől. A mindkét félnek elfogadható optimális időt a gyakorlat 5–10 évben alakította ki.
Ami a szerződés meghosszabbítását illeti, már szóltam róla, másrészt elsősorban technikai és nem jogi kérdéseket vet fel, ha a szerződésben előre rendelkeztek erről.
Ennél a kérdéskörnél további jogi problémát okozhat a szerződés szankciós jelleggel történő idő előtti megszüntetése, de erről a későbbiekben még lesz szó.
Átadói kötelezettségek
Jelen jogviszony kapcsán is megkülönböztethetjük a felek fő- illetőleg mellékkötelezettségeit, amelyeket a teljesség igényével felsorolni nem lehet. Rendszerint az átadó fő kötelezettségei közé tartozik:
a) A know-how használati jogának átengedése, az átengedett jogok védettségének fenntartása: ez a szerződés központi eleme. A vertikális megállapodások csoportos mentesítéséről szóló EU-rendelet is kötelezővé teszi a know-how átadását, mégpedig úgy, hogy azt a szerződésben részletesen bemutassák, minden lényeges elemére kiterjedően leírják. Az átadónak gondoskodnia kell az egyéb átengedett jogok védettségének fenntartásáról is, például a védjegy oltalmi ideje a bejelentéstől számított 10 év, amely tetszés szerint újabb 10-10 évre meghosszabbítható, ezzel szemben az esetlegesen átadott ipari minta oltalmi ideje csak 5 év, amit csak egyszer lehet újabb 5 évvel meghosszabbítani. Az átadónak rendszerint garantálnia kell azt is, hogy az átadott ismeretek megvalósíthatók, gazdasági haszonnal bírnak, nem banalitások, hanem "titkos sikerreceptek".
b) A betanítás és folyamatos információ-átadás: e kötelezettség szorosan kapcsolódik az előző pontban leírtakhoz, hiszen a fenti ismeretek gyakorlati elsajátítását teszi lehetővé az átvevők részére. Ennek formája jogviszonyonként eltérhet, rendszerint azonban az átvevőnek a kísérleti üzemben kell betanulnia saját vállalkozásának beindítása előtt. Miután az egyes átvevők későbbiekben szerzett tapasztalata a részükről nyújtott információk útján az átadó kezében összpontosul, elsősorban ő van abban a helyzetben, hogy ezen információkból újabb know-how értékű ismeretekre tegyen szert. Ezeket az új ismereteket folyamatos oktatáson, szemináriumokon adja át átvevőinek, akik ezeken kötelesek megjelenni, illetőleg az átadott ismeretanyagot elsajátítani. E kötelezettség megszegése adott esetben a szerződés felmondására adhat okot.
Az átadó fontosabb mellékkötelezettségei:
a) Az induló áru- és anyagkészlet, illetve berendezés rendelkezésre bocsátása. Az esetek nagy részében a franchise-átvevőt arra kötelezik, hogy a működéséhez szükséges alapanyagokat a rendszergazdától szerezze be, ennek elsősorban a minőség állandósága a célja. Ez esetben természetesen az átadó köteles az átvevőt folyamatosan ellátni a működéséhez szükséges anyagokkal. Ezek a rendelkezések a területi hatály problémájához hasonlóan versenyjogi problémákat vetnek fel. A magyar kormányrendelet ugyanis tiltja, azaz nem részesíti mentességben az olyan megállapodást, amely egyébként "ésszerűen" helyettesíthető árura vonatkozik, ebben az esetben az átadó csak a minőségi kritériumokat szabhatja meg. A versenytörvény 14. § (1) bekezdése értelmében az "ésszerűség" vizsgálata során a megállapodás tárgyát képező árun kívül figyelemmel kell lenni annak felhasználási céljára, árára, minőségére és a teljesítés feltételeire. Szintén tiltja a jogszabály az ún. "keresztszállítások" kizárását, ami azt jelenti, hogy nem vonatkozik a mentesség a megállapodásra, ha az a franchise-átadó szerződésszegése esetére is megtiltja a franchise-átvevőnek, hogy az átadó áruját a franchise-hálózat más vevőjétől, illetve az átadóval szerződéses kapcsolatban álló kereskedőktől is beszerezze, valamint, hogy azzal azonos minőségű árut egyéb forrásból szerezzen be.
b) Kezesi helytállás: amennyiben az átvevő vállalkozásának beindítása jelentősebb tőkét igényel, az átvevők gyakran élnek a hitelfelvétel lehetőségével. A már kifejtettek alapján a bankok előszeretettel finanszírozzák az ilyen vállalkozásokat és megfelelő biztosítékot látnak a rendszergazda kezességvállalásában. Ezért gyakran előfordul, hogy már a franchise-szerződés tartalmazza az átadó azon kötelezettségét, miszerint az átvevő részéről igénybe vett kölcsön visszafizetésére kezesi felelősséget vállal.
c) Reklámtevékenység: e kötelezettség a felekre megosztottan ró feladatokat, amelyek az egységes megjelenés, az azonos imázs szempontjából rendkívül lényegesek, ezért ennek részletes szabályozása a kézikönyvben történik meg, azonban ezen kötelezettségek különösebb jogi érdekességgel nem bírnak.
Átvevői kötelezettségek
Az átvevői kötelezettségek természetesen az átadói jogok ellenpólusai. Minden franchise-átvevő legalapvetőbb kötelezettségei közé tartozik, hogy az átadó értékesítési céljait elősegítse, támogassa, valamint hogy a megállapodással szerzett jogokat ténylegesen gyakorolja. Ugyanakkor ezen jogok gyakorlásával összefüggésben titoktartási kötelezettsége áll fenn, amit rendszerint kötbérkikötéssel biztosítanak. Azon túl, hogy az átvevő köteles a birtokába jutott információkat bizalmasan kezelni, köteles az átadót akkor is értesíteni, ha védett jogait vagy titoktartás alá eső egyéb ismerteit harmadik személyek megsértették.
Az átvevőnek a rendszer megjelenési formáját meg kell őriznie, az előírt berendezési módot és kiszolgálási színvonalat fenn kell tartania, s ehhez a személyzet továbbképzésével is hozzá kell járulnia, ugyanis csak így képzelhető el, hogy a fogyasztók az átvevő vállalkozását és a franchise-rendszer legnagyobb értékét jelentő nevet összekapcsolják.
Szintén fő kötelezettségei közé tartozik a rendszer használatáért járó díjak megfizetése, melyek általában a belépti díj, a royalty (az üzlet eredménye után folyamatosan fizetendő forgalmi jutalék), a reklám-hozzájárulás, az esetleges szállítások, szolgáltatások ellenértéke, továbbá bérleti, haszonbérleti díjak. A szerződésnek minden esetben szabályoznia kell a díjfizetés módját, a késedelmes teljesítésre vonatkozó szabályokat és az ekkor beálló felelősséget. A szerződésben rögzített díjak nem fizetése súlyos szerződésszegésnek minősül.
Szerződéses termékek
A franchise-szerződésben részletesen fel kell sorolni a szerződéses termékeket, ha a franchise-átadó által előállított termékeket kell értékesíteni a rendszerben, vagy ha csak az átadó van abban a helyzetben, hogy egyes termékek minőségét biztosítani tudja. Az értékesített termékek egy részét az átvevő szabadon, illetve az átadó hozzájárulásával saját maga szerezheti be, ezeket diverzifikációs termékeknek nevezzük.
Jogi problémát itt elsősorban az átadók azon törekvése vet fel, hogy igyekeznek az átvevő értékesítési árait meghatározni. Ezen megállapodások tekintetében minden jogrendszer versenytilalmi rendelkezéseket tartalmaz. A magyar szabályozás szerint az átvevő sem közvetve, sem közvetlenül nem korlátozható az általa forgalmazott áru, illetőleg az általa nyújtott szolgáltatás árának meghatározásában. Az átadónak egyetlen tilalom alá nem eső lehetősége van, mely szerint az eladási árakra nézve javaslatot tehet az átvevőnek, ennek keretében meghatározhatja az árképzés elveit, de sem alsó, sem felső árhatárt nem köthet ki.
Versenytilalmi kikötések
Szinte kizárólagosan elmondható, hogy a franchise-megállapodások tartalmaznak versenytilalmi kötöttséget, amelyben arra kötelezik a franchise-átvevőt, hogy a szerződés teljes tartama alatt, valamint annak megszűnését követően meghatározott ideig az átadó vállalkozásával konkuráló cégben részesedést nem szerezhet, illetve ilyen céget nem alapíthat, vezethet.
Az európai joggyakorlatban ilyen kikötést csak a szerződés megszűnését követő viszonylag rövid időre, általában egy évre engednek érvényesen kikötni, megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Természetesen nagyon fontos, hogy a szerződés meghatározza a konkurens termékek fogalmát és körét.
A már többször hivatkozott magyar kormányrendelet 2. paragrafusának d) pontja kizárja annak lehetőségét, hogy az átvevőt a szerződés megszűnését követő időszakban akkor is korlátozzák a know-how használatában, ha az nem neki felróhatóan vált közismertté, közkinccsé.
Ellenőrzési jog
A szerződésben szükségszerű a franchise-átadó ellenőrzési jogának biztosítása, amely elsősorban a kézikönyvben meghatározott irányelvek szerinti működésre, a védett jogok használatára, illetőleg a forgalom ellenőrzésére terjed ki. Ez utóbbi megnyitja a lehetőséget az átvevő üzleti könyveibe való betekintésre, valamint jogot teremt arra, hogy az átadó rendelkezésére bocsássák a havi elszámolásokat, az üzleti évek végén a nyereség, illetve veszteség elszámolását, valamint a mérleget.
Fontos ellenőrzési módszer az egyes franchise-átvevők párhuzamos értékelése, amit azonban általában nem szabályoznak a szerződésben. E módszer segítségével lehetőség nyílik az egységek gyenge pontjainak feltárására és ezek megszüntetésére.
Átruházhatóság, elővásárlási jog
Nem minden szerződés biztosítja az átvevőnek, hogy a franchise-hálózatból saját egységének megvásárlásával kiváljon és szerződéses kikötés alapján sincs joga arra, hogy a rendszergazda hozzájárulása nélkül harmadik személyre ruházza át a rendszerhasználat jogát. Jövőbeni bizonytalan események bekövetkeztének esetére, mely után az átvevő nem tudja tovább vezetni üzletét, általában a rendszergazda visszavásárlási jogát kötik ki. Arra is találunk azonban példát, hogy az átvevő elővásárlási joggal rendelkezik. Az opciós jogot – egyoldalú vételi jogot – rendszerint az átadó javára szokták kikötni a szerződés megszűnésének esetére, hogy az átvevő tulajdonát képező berendezések, illetőleg a visszamaradt árukészlet ne kerülhessen a rendszeren kívül álló személy tulajdonába.
A felmondás joga
A felmondás jogát szükséges a szerződésben szabályozni, miután ezek a megállapodások rendszerint határozott időre jönnek létre és így a rendes felmondás csak külön megállapodás esetén jöhet szóba. Célszerű a szerződésben a felmondási idő szabályozása, mert a felmondási időnek megfelelően hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a felek rendezzék kapcsolataikat. A rendkívüli felmondás lehetősége számos komplikációt hoz magával, miután annak gyakorlása csak súlyos szerződésszegés esetén megengedett. Hogy mi minősül ennek, az viszont a jogviszony komplexitásából eredően nem minden esetben állapítható meg egyértelműen. Erre tekintettel érdemes a szerződésben kimerítő jelleggel szabályozni, hogy milyen szabályok megsértése adhat okot rendkívüli felmondásra. A rendkívüli felmondás – tekintettel arra, hogy szankciós jellegű – többnyire azonnalra szól. A komplexitásból azonban az is következik, hogy a felek közötti jogviszony egyik napról a másikra történő megszüntetése gyakorlatilag lehetetlen. Ezért előfordulhat, hogy az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlása diszfunkcionálissá válik.
A szakirodalomban fellelhető olyan nézet, amely a rendkívüli és azonnali hatályú felmondás gyakorlását a jogintézménnyel összeegyeztethetetlennek tartja az előbbi probléma okán, mondván, a rendszer bonyolultságából következik, hogy az azonnali hatályú felmondás nem jelenti a szerződéses jogviszonynak a felmondás másnapján való megszűnését. Ezért elsődleges kívánalomnak tartja ennek szabályozását. Úgy látja, hogy a felmondás hatályos szabályozása a franchise esetében nem alkalmazható.
Véleményem szerint az azonnali hatályú felmondás helyes értelmezés szerint nem jelentheti azt, hogy a felek közötti kapcsolat egyik napról a másikra megszakad, csak az eredeti szerződésből származó jogok és kötelezettségek szűnnek meg, illetve alakulnak át egy elszámolási viszonnyá, amelynek kereteit egyébként az eredeti megállapodás tartalmazza.
A leggyakoribb felmondási okok a következők:
– az átvevő meghatározott időn túli fizetési késedelme,
– a versenytilalmi klauzula átvevő részéről történő megsértése,
– az átadott know-how és az egyéb védett jogok szerződésellenes használata,
– bármely üzleti titok megsértése.
Az első és harmadik ok esetében a felmondási jog gyakorlását mindenképpen megintésnek kell megelőznie. Természetesen a rendes és rendkívüli felmondás lehetősége csak az egyik eszköz a szerződés megszüntetésére, a szerződésben kikötött idő lejárta, valamint a közös megegyezéssel történő megszüntetés mellett.
A megszűnést követő eljárás
A szerződés ezen pontjában szabályozzák azt az elszámolási viszonyt, amely a felek között a szerződés megszűnésének esetén keletkezik. A következőkben bemutatom a felek legfontosabb kötelezettségeit, illetőleg jogait a szerződés megszűnését követően.
Az átvevő köteles meghatározott időtartam alatt:
– tartózkodni a rendszer nyújtotta előnyök további igénybevételétől,
– az átadóval szembeni esetleges díjtartozásait kiegyenlíteni,
– az üzemet, illetve üzletet úgy átalakítani, hogy az többé ne legyen összetéveszthető az átadó rendszerével,
– a kézikönyvet visszaszolgáltatni,
– az átadó részére átruházni a megrendelőkört, illetőleg az abból származó előnyt engedményezni a számára.
Az átadó köteles:
– az esetlegesen kikötött versenykorlátozás ellenértékét megfizetni,
– az esetleg megmaradt árukészletet visszavásárolni.
Elállás a szerződéstől
A szerződésen alapuló elállási jog gyakorlásának törvényi akadálya, hogy az a fél, aki az elállás jogát gyakorolja, a már megkapott szolgáltatást nem vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. Ebből következik, hogy az elállás jogának a franchise-szerződés egész tartama alatti fenntartása jogszabálynál fogva kizárt, de a szerződés céljával is összeegyeztethetetlen.
Az elállási jog biztosítása így gyakorlatilag csak a viszony kezdeti stádiumára köthető ki bármely fél érdekében, azért, hogy a szerződés aláírását követően meghatározott ideig – a tényleges tevékenység megkezdéséig – szerződési szándékát visszavonhassa.
A szerződés leggyakoribb hibái
Mivel a franchise innominát szerződésnek minősül a jog rendszerében, a jogalkotó eleddig nem számolt egy ilyen "vertikális kooperációs viszonnyal". A franchise-szerződés jogok és kötelezettségek bonyolult rendszerét igyekszik szabályozni, amelynek kiegyensúlyozásához rendkívül nagy körültekintésre és szakértelemre van szükség a szerződés megírásakor. Még egy sok jogi területen otthonosan mozgó szakjogász által jól megfogalmazott szerződés is tartalmazhat csapdákat, hiszen a rendszer állandó fejlődésben van, a piaci helyzet is módosul, a szerződés nem lehet figyelemmel minden, a jövőben bekövetkező változásra. Megkönnyítheti a szerződés megalkotását, ha külföldi mintát követnek a felek, de sokszor éppen a külföldi szerződések egy az egyben történő átvétele okozza a gondot. Gyakran a rendszergazdák sincsenek tisztában azzal, hogy milyen következményekkel is jár valamely szabály kihagyása a szerződésből. Ennek következménye, hogy a legsúlyosabb hibák általában a szerződés érvénytelenségét vonják maguk után.
A franchise-szerződés érvénytelenségére vezető okokat az alábbiakban lehet összefoglalni:
– A legfontosabb és leggyakoribb érvénytelenségre, ezen belül semmiségre vezető ok a versenyjogba ütköző rendelkezések alkalmazása. Ezeket az egyes tartalmi elemeknél részletesen ismertettem, de összefoglalva az alábbi okok vezethetnek semmisségre. A versenytörvény és a csoportos mentesítésről szóló kormányrendelet egyaránt tiltja azon kitételeket a megállapodásokban, amelyek:
– ésszerűen helyettesíthető termékek átadótól való kizárólagos beszerzéséről,
– keresztszállítás megtiltásáról,
– ármegállapításról,
– alaptalan versenytilalmi klauzula alkalmazásáról
rendelkeznek.
– Egyes megállapodásoknál előfordult, hogy megkötésük feltételéül újabb átvevők toborzását szabták, aminek fejében különdíjat is kikötöttek. Az ilyen kikötés, mint jó erkölcsbe ütköző, semmis.
– A formakényszer megsértése a Ptk. szabályai alapján semmisséghez vezet. Nincs a magyar jogban olyan szabály, amely a franchise-megállapodásra meghatározott formát írna elő. Probléma adódhat viszont abból, ha keretszerződésként értelmezve olyan szerződések foglalataként bírálják el, amelyekre nézve a jogszabály írásbeli formát szab az érvényesség feltételéül.
– A szerződés érvénytelenségéhez vezethet annak megtévesztés címén történő megtámadása. Megtévesztés címén való megtámadást alapozhat meg, ha az átadó az átvevő részére biztosított jogairól utólag kiderül, hogy azok nem részesülnek jogi oltalomban, illetve ha az átadó a gyakorlatban nem kellően kipróbált rendszert kínál ilyenként feltüntetve eladásra.
– Miután a nagyobb rendszergazdák előre kidolgozott szerződéseket, azaz általános szerződési feltételeket alkalmaznak, előfordulhat, hogy annak tisztességtelen voltát bizonyítva a szerződés érvénytelenné válik. Tisztességtelennek minősül az általános szerződési feltétel, ha a jóhiszeműség követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg.
dr. Kincses Attila
