Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Korunk a hozzáférhetőség jelszavával fémjelzi egy új ipari forradalom kibontakozását. Ennek egyik legfontosabb jogi vonatkozása a szellemi tulajdon és különösen a szerzői jog problémája az elektronikus kommunikáció és interaktivitás világában. A szerzői jogban két ellentétes érdek feszül egymásnak: az egyik a szerző személyes és vagyoni joga, melyek abszolút jogok, néhány korlátozással – ilyenek az idő és a kötelező engedélyezés –, illetve a szerző maga is engedélyezheti jogának hasznosítását. A szerzői jog korlátok nélkül olyan abszolút jog lenne, ami senkinek nem áll érdekében. A hagyományos szerzői jog nehezen kezeli a szabad információáramlást hirdető világhálót, valamint a különböző típusú interaktivitást lehetővé tévő elektronikus másolásokat, amelyek lényege, hogy egy mű/kép azonnal megváltoztatható és másodpercekkel később már a világon több millió emberhez eljuttatható, gyakorlatilag az engedélyezési procedúra kiküszöbölésével. Képes egyesíteni, megváltoztatni, sokszorosítani és továbbítani röpke másodpercek alatt. Nincs még globalizált jogvédelem, csak globalizált világháló. Pedig az interneten található anyagok éppúgy jogvédelmet élveznek, mint a nyomtatott szellemi alkotások. A részletek még nem minden esetben és nem minden ország jogrendszerében tisztázottak. Kérdés például, hogy mit nevezhetünk kiadásnak, illetve a megjelenés idejének, hogyan védjük le az adatbázisokat – amelyeknek szintén az a lényegük, hogy folyamatosan változnak, frissülnek –, mi számít gyűjteményes műnek, mi nem, de ilyen kérdés a honlapok bitorlása elleni védelem különféle módjai stb. Kell-e a szerző engedélye ahhoz, hogy a műveket számítógépes adatbázisból a közönséghez juttassák? A digitális változat átdolgozásnak számít-e? Az előadó, szerző stílusát kell-e védeni a samplinggal szemben, vagyis a digitálisan rögzített előadás egy-egy eleméből mint mintából rekonstruáljanak előadásokat? És mi a helyzet a televíziós műsorok kódolásával? Szerzői jogba ütközik-e a dekóderek illegális gyártása? A kiadók és különböző jogvédő szervek mindinkább háttérbe szorulnak, a szerzők pedig a közönséggel kerülhetnek kapcsolatba, de akkor ki védi meg az alkotásokat? A szerző jogai és az információhoz (értve ezalatt mindenfajta szellemi terméket) való szabad hozzáféréshez fűződő jogok, érdekek éles konfliktusba kerültek.
A szerzői jogvédelem az évek során a technológiai haladással megváltozott. A hagyományos szerzői jogok elavulttá váltak. A világháló ellenőrizhetetlenségétől, az információk kontroll nélküli áramlásától való félelem kiegészül a szerzők jogos aggodalmával. Olyan rendszerek kidolgozásával próbálkoznak szerte a világon, amelyek biztosítanák a szövegek feltörhetetlenségét, másrészt nyomon tudnák követni a másolásukat (ECMS). Fontos lenne, hogy a magyar jogban is ismert díjfizetés nélküli szabad felhasználás esetei ne kerüljenek veszélybe a világháló miatt, (ugyanis sok jogtulajdonos szigorítást követel). Másrészt a személyiségi jogok is veszélybe kerülhetnek az olyan szoftverek működtetésével, melyek jelzik a jogtulajdonos felé, hogy ki, mikor és hányszor kattintott rá az adott weboldalra és mit „csinált ott”.
Megnövekedett a szellemi alkotásokra vonatkozó vagyoni értékű jogok szerepe, mert új műfajok és terjesztési technikák jelentek meg, ezért a tulajdon fogalma nemcsak az abszolút szerkezetű jogviszonyra utal, hanem annak a kereskedelmi forgalom tárgyaként megjelenő mivoltára is. A művek ugyanakkor egyre nehezebben védhetők. Az EK 1991. évi szoftver-irányelvének (a szerzői jogok védelmét az elektronikus rendszerekben) alapján az Európai Bizottság az ESPRIT program keretében kidolgozott egy szoftvercsomagot – CITED (Copyright in Transmitted Electronic Documents )–, amellyel hitelkártyaszerűen lehetne másolni és nyomtatni az adott dokumentumból. (Az USA-ban ezzel analóg a High performance computing and high speed networking applications Act).
Az Európai Unió a körvonalazott kérdések jogi szabályozásában fontos lépéseket tett, amelyek ismerete elengedhetetlen a szellemi termékek egységes védelemben részesítésének megteremtéséhez.
Nemzetközi egyezmények
A legfontosabb nemzetközi egyezmények, melyeknek az uniós tagállamok is általában részesei: az 1883-as Párizsi Uniós Egyezmény (Stockholmban 1967-ben felülvizsgált) és az 1886-os Berni Uniós Egyezmény (1971-ben felülvizsgált), valamint a szomszédos jogokat biztosító Római Egyezmény és az 1963. évi Strassbourgi Egyezmény a találmányi szabadalmi anyagi jog fogalmi egységesítéséről. Ezek alapelvei: a nemzeti elbánás elve; a szabadalmak és védjegyek függetlenségének elve; a külön megállapodások létrehozatalának joga az egyezményekkel nem ellentétes tartalommal, de esetlegesen több jogot biztosítva; a kényszerengedélyek területi korlátozottsága. Az EK Tanácsa 1992. május 14-én kelt határozatában – a szerzői és szomszédos jogok megerősítéséről – a Párizsi Uniós Egyezményben, illetve a Berni Uniós Egyezményben még nem részes tagállamok vállalják, hogy 1995-ig részeseivé válnak. A GATT 1993-as ún. uruguayi fordulóján jött létre a TRIPS Egyezmény (Agreement on Trade-Related Aspects of Intelectual Properity, 1994, Marrákesh), vagyis a szellemi tulajdonjog kereskedelmi vonatkozású egyezménye, melynek részei: a szabadalmak védelme; a szellemi tulajdonjog megerősítése; a másolás és kapcsolódó jogok; a földrajzi árujelzők. Az egyezmény a GATT (ma WTO) alapelveit beépítette, így a WTO-tagországoknak legalább az egyezményben lefektetett védelmet biztosítaniuk kell a szellemi tulajdonra. Így garantálniuk kell a nemzeti elbánás elvének érvényesülését, az olyan jogot pedig, amelyet valamely állam polgára számára biztosít egy részes állam, azt a többi állam polgárai számára is biztosítania kell.
A tagállamok figyelembe vehetik ezen esetekben is a közegészség, az élelmezés, a létfontosságú iparágak tekintetében ?????mit (((egyéni érdekeiket)))))??????????, de csak a szükséges mértékben és a TRIP-pel összhangban. A tagállamok olyan intézkedéseket is tehetnek a szellemi tulajdonjog megsértése ellen, amelyek korlátozzák a nemzetközi kereskedelmet és technológiatranszfert. A védelemnek és a megerősítésnek – azon túl, hogy nem szabad gátolnia a technikai megújulást – a gyártók és a technológiai ismeretek használóinak kölcsönös előnyén kell alapulnia úgy, hogy az szociális-gazdasági jóléthez, továbbá a jogok és kötelezettségek egyensúlyához vezessen.
Az Európai Unió szabályai, egyezményei
Az uniós szellemi tulajdon jogforrási alapjai az említett nemzetközi egyezményeken túl a Római Szerződés (EKSZ) és módosításai, a rendeletek és irányelvek. A szabad árumozgás alóli kivételt indokolhatja az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme. Ennek gyakorlati értelmezése a vonatkozó jogforrások alapján a bíróság feladata lett.
Az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény (1973. október 5., München)
Az európai országok annak a felismerésnek a jegyében kötötték, hogy biztosítani kell az egységes szabadalmi eljárást, megóva a jogtulajdonosokat a visszaélésektől, továbbá megkímélve attól, hogy minden országban külön eljárást kelljen kezdeményezniük. Ez jótékonyan hat az unión belüli innovációra, valamint a találmányok kereskedelmi célú felhasználására szerte az unióban (bár az egyezmény nem uniós intézmény, így annak nem uniós tagállamok is részesei).
Az európai szabadalom egyenértékű a nemzeti szabadalmakkal, bejelentése úgyszintén. Ha tárgya eljárás, akkor kiterjed az ilyen eljárással közvetlenül előállított termékekre is. Bitorlás esetén a nemzeti jog szerint kell eljárni. A kérelmező döntheti el, hogy hány szerződő európai államra kívánja az európai szabadalom megadását. Az egyezmény létrehozza az Európai Szabadalmi Szervezetet. Feladata az európai szabadalmak engedélyezése, amelyet az Európai Szabadalmi Szervezeten belül az Európai Szabadalmi Hivatal végez. Ez különböző osztályokra tagozódik. Az Európai Szabadalmi Szervezetet az igazgatótanács irányítja.
A szabadalmaztathatóság feltétele az egyezmény szerint az, hogy a találmány új legyen, feltalálói tevékenységen alapuljon és iparilag alkalmazható legyen. Negatív feltételei, hogy ne ütközzön közrendbe vagy közerkölcsbe a közzététele vagy értékesítése (ezt azonban objektív módon kell vizsgálni). Növény- és állatfajtákra, illetve lényegében biológiai folyamatokon alapuló növénytermesztési vagy állattenyésztési eljárásokra – kivéve a mikrobiológiai eljárásokat és az abból nyert termékeket – nem kérhető európai szabadalom.
Az újdonság kritériuma, hogy ne tartozzon a tudomány állásához (vagyis a bejelentés napja előtt a köz számára semmilyen formában ne legyen hozzáférhető). A már bejelentett szabadalmi bejelentések is a technika állásához tartoznak bizonyos feltételek mellett. A már alkalmazott anyagok tekintetében lehetséges szabadalom kérése, amennyiben alkalmazásukat sebészeti, gyógyászati vagy diagnosztikai célra használják és ez az alkalmazás még nem tartozik a technika állásához. A feltalálói tevékenység alapja: az adott területen jártas szakember számára nem nyilvánvaló módon következik a technika állásából. Az ipari alkalmazhatóság feltétele, hogy a találmány tárgya bármely?????? iparágban előállítható vagy használható legyen.
Az európai szabadalomra a feltaláló vagy jogutóda jogosult. Az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban a bejelentő jogosultnak tekintendő az európai szabadalomhoz fűződő jogok gyakorlására. A feltaláló azonban jogosult arra is, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal előtt őt ebben a minőségében feltüntessék.
Az oltalmi idő a bejelentés napjától számított 20 év. A bejelentés ideiglenes oltalmat biztosít a bejelentőnek, kivéve, ha visszavonták, visszavontnak tekintendő vagy jogerősen elutasították. A bejelentés átruházható vagy abból jogok származhatnak, tehát vagyoni értékkel bír. Licencia tárgya is lehet. A bejelentésnek tartalmaznia kell az európai szabadalom megadására irányuló kérelmet, a találmány leírását, az igénypont(okat), a rajzokat, amelyekre a leírás vagy az igénypontok hivatkoznak, illetve a kivonatot. Meg kell benne nevezni a feltalálót. Csak egy találmányra vonatkozhat, vagy találmányok olyan csoportjára, amelyeket egyetlen közös találmányi gondolat kapcsol össze. A bejelentésnek a találmányt olyan világosan és teljességgel kell feltárnia, hogy szakember azt megvalósíthassa. A bejelentés további következménye az illetéklerovási kötelezettség, amelyet a bejelentés benyújtásától számított egy hónapon belül kell befizetni.
Bármely szabályszerű bejelentésre elsőbbségi jog alapozható. Az európai szabadalmi bejelentés tekintetében több elsőbbség is igényelhető, függetlenül attól, hogy azok különböző országokból származnak. Egy igénypontra több elsőbbség is igényelhető. Az elsőbbségi jog alapján az elsőbbségi napot a bejelentés napjának kell tekinteni.
Az egyezmény hosszasan szabályozza az engedélyezési eljárást, amelyet felszólalási és fellebbezési eljárás követhet.
Az oltalmi kört az igénypontok tartalma határozza meg, azonban a felszólalási eljárásban megadott vagy módosított európai szabadalom határozza meg – visszamenőleges hatállyal – a bejelentésből eredő oltalmat, ha ezáltal nem bővül az oltalmi kör.
Egyezmény a közös piaci európai szabadalomról (Közösségi Szabadalmi Egyezmény, 1975, Luxembourg – 76/76 EGK)
Még nem ratifikálta valamennyi tagállam. Az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény alapján engedélyezett szabadalmak egységes és autonóm hatállyal rendelkeznének az Európai Unióban. Ez azt jelenti, hogy nem lehetne területileg megosztva rendelkezni róla és tartalma nem függne a nemzeti jogoktól, hanem csak a két európai egyezmény határozná meg tartalmát. Az egyezmény a közösségen belüli egységes szabadalmi rendszer létrehozását tenné lehetővé, ami elősegítheti a Római Szerződésben lefektetett célok megvalósulását. Fontos, hogy az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezményt a közösség egész területén egységesen értelmezzék, s ennek folytán az Európai Közösségek Bíróságára az illetékességet átruházzák.
Az egyezmény azonban nem érinti az államok nemzeti szabadalmi engedélyezési jogát.
A közös találmányi szabadalmi jog alapján a közös jog hatálya alá tartoznak az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény alapján engedélyezett olyan szabadalmak és bejelentések, melyekben a szerződő államok valamelyikét megjelölik. Így a szerződő államokra megadott európai szabadalmak közösségi szabadalmak is. A közösségi szabadalom egységes és autonóm, ami azt jelenti egyrészt, hogy valamennyi olyan felségterületre nézve, melyekre az egyezmény érvényes, azonos hatállyal bír, és kizárólag ezekre a területekre engedélyezhető, ruházható át vagy szüntethető meg a hatálya. Másrészt kizárólag az egyezmény rendelkezéseinek és az európai szabadalmi egyezménynek van alávetve. A közös megjelölés azt jelenti, hogy bármely állam megjelölése olyan, mintha az összes államot megjelölték volna.
A közösségi szabadalom feljogosítja tulajdonosát, hogy megtiltsa illetéktelen személyeknek a találmány tárgyát képező termék, eljárás vagy az eljárással előállított termék gyártását, forgalomba hozását, illetve hogy felkínálja, használja vagy ebből a célból importálja, birtokolja azt (közvetlen hasznosítás tilalma). Felhatalmazza továbbá arra is, hogy megtiltsa harmadik személyeknek azt, hogy a szerződő államok felségterületén a találmány hasznosítására nem jogosult személyek a találmányt vagy azt az eszközt, amely a találmány lényeges elemére vonatkozik, hasznosítás céljából felkínálják, szállítsák, amennyiben ezt a harmadik személy tudja vagy nyilvánvaló, hogy ezek az eszközök alkalmasak erre és rendeltetésük a találmány hasznosítására történő alkalmazásuk (közvetett alkalmazás tilalma). Kivétel ezalól, ha ezek az eszközök általában kaphatók a kereskedelemben.
A közösségi szabadalomnak vannak korlátai, így a jogosultság nem terjed ki olyan cselekményekre, amelyeket magánterületen nem ipari célból foganatosítanak; olyan kísérletekre, amelyek a szabadalmazott találmány tárgyára vonatkoznak; gyógyszerek közvetlen egyéni orvosi rendelvényre gyógyszertárakban történő elkészítésére; olyan hajókon, illetve légi járműveken – a hajó, illetve légi jármű céljaira alkalmazva –, melyek nem tartoznak a párizsi uniós egyezmény szerződő államaihoz, ha ezek csak átmenetileg vagy véletlenül tartózkodnak a szerződő államok felségterületén. Miután a szabadalmas révén – vagy az ő kifejezett hozzájárulásával – a szerződő államok felségterületén forgalomba hozták a terméket, a közösségi szabadalmi jog nem terjed ki azokra a cselekményekre, amelyek a szabadalommal védett terméket érintik, kivéve, ha a közösségi jog alapján ennek ellenkezője indokolt.
A közösségi szabadalom hatályára csak ez az egyezmény irányadó. A közösségi szabadalom bitorlására annak a nemzeti jognak a rendelkezései irányadók, amelyet a nemzeti szabadalomnak az olyan szerződő államban történő bitorlására kell alkalmazni, amelyben az üggyel foglalkozó bíróság megtalálható, amennyiben ennek az államnak a nemzetközi magánjoga szerint nem egy másik szerződő állam nemzeti jogát kell alkalmazni. A közösségi szabadalmat mint vagyontárgyat annak a szerződő államnak a nemzeti szabadalmaként kell kezelni, ahol az európai szabadalmat bejelentőnek a bejelentés napján lakóhelye, vagy telephelye, vagy kereskedelmi telephelye (ebben a sorrendben) volt.
A közösségi szabadalom átruházása csak írásban és a szerződő felek minden esetben történő aláírásával érvényes. A közösségi szabadalom hasznosítási engedélyek tárgya lehet, amely lehet kizárólagos és nem kizárólagos. Ha az Európai Szabadalmi Hivatalnál a szabadalom tulajdonosa írásban kinyilvánítja, hogy méltányos díjazás ellenében bárki számára engedélyezi a találmány hasznosítását (licenciakészség), a nyilatkozat beérkezését követően a fenntartási illeték mértékét csökkentik. Nyilatkozat nem tehető, ha a találmányra kizárólagos hasznosítási engedélyt jegyeztek be. A nyilatkozat alapján mint licenciavevő bárki jogosult a találmány hasznosítására, és hasznosítási szerződő félnek számít.
A szerződő államok nemzeti kényszerengedélyeinek szabályait a közösségi szabadalmakra is alkalmazni kell, de ennek terjedelme és hatálya az adott szerződő államra korlátozódik. A közösségi szabadalom után az Európai Szabadalmi Hivatal számára fenntartási illetéket kell leróni.
A közösségi szabadalomról csak teljes egészében lehet lemondani, írásban, az Európai Szabadalmi Hivatalnál. A közösségi szabadalom megszűnik az időtartam leteltével, lemondással, a fenntartási illeték meg nem fizetésével. A közösségi szabadalom korlátozható a szabadalmi igénypontok, a leírás vagy a rajzok módosításával, illetve – bizonyos feltételekkel – egyes államok tekintetében is. A megsemmisítési és a jogorvoslati eljárást is részletesen szabályozza az egyezmény.
(Folytatjuk)
Dr. Kulcsár Judit
