Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A törvény (a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény) tiltja a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazását. Ilyen módszernek minősül különösen, ha olyan körülményeket teremtenek, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy más ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását.
A törvény új rendelkezése azon magatartások tiltása, amelyekkel a fogyasztói döntések választási szabadsága indokolatlanul korlátozható. Ezen magatartásnak tipikus elkövetési formája az áru megvásárlásához kapcsolódóan ígért vagy ténylegesen adott ajándék, amely által a fogyasztó választása az adott termékre orientálódik, s vásárlását nem a termék kiváló tulajdonságai motiválják. Gyakori eladási módszer a 40-60-80 százalékos árleszállítás meghirdetése, amely során a fogyasztó kizárólagosan csak arra koncentrál, hogy a terméket sokkal olcsóbban tudja megvásárolni. A figyelmét sok esetben elkerüli az áru silány jellege, praktikátlan volta. Számos alkalommal minősítették a diszkriminációs bónuszrendszert versenyjog-ellenesnek, hiszen a rendszer által a fogyasztó arra ösztönzött, hogy minél többet vásároljon egy adott termékből, meghatározott ajándékok, nyeremények reményében. A fogyasztó a vásárlása által a vállalkozó erőfölényes helyzetét javítja, ezáltal az új szereplők piacra lépését, a hatékony verseny kialakulását gátolja. A fogyasztói döntést egyéb tisztességtelen üzleti módszerekkel is befolyásolni szokták. Ilyen például a vásárlói klubtagság létesítésének munkavállalási lehetőség hamis látszatának keltésével történő bővítése.
A fogyasztók tájékoztatásának értelmezése
A törvény 9. §-a kimondja, hogy a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas vagy sem. Ez a rendelkezés abban nyújt segítséget a jogalkalmazók számára, hogy miként is kell értelmezni a vásárlóknak adott tájékoztatást. A törvény szövege alapján vita nem merülhet fel a szöveg értelmezésével kapcsolatosan: a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott jelentése az irányadó. A használt kifejezések értelmezésénél zsinórmérték az átlagos ismeretekkel és értelmi szinttel rendelkező, ésszerűen gondolkodó fogyasztó képe. A szakmai zsargon csak a versenytárs részére adhat iránymutatást, az átlagos fogyasztótól annak értelmezése nem követelhető.
A szakmai zsargon használata csak abban az esetben fogadható el, ha a címzett hozzáértő szakember. A szöveget úgy kell megfogalmazni, hogy annak vállalkozó akarata szerint való értelmezéséhez ne kelljen a fogyasztó mellé nyelvészt adni. (Például a vessző helye – a vagy kötőszó esetében – a mondat tartalmát megváltoztathatja attól függően, hogy a vessző a vagy előtt, illetve az után szerepel.) Egy esetben környezetbarát megjelöléssel hirdettek valamely terméket, azonban Magyarországon nem volt olyan jogszabály, amely általános jelleggel meghatározta volna a kifejezést. Megállapították, hogy a piaci magatartás kifejtésekor nem állt rendelkezésre kellő tudományos alap ahhoz, hogy a termék pozitív jellegét kiemelő környezetbarát jelző tartalmát meghatározza. Tekintettel arra, hogy a környezetbarát fogalom tartalma tudományosan nem volt eldönthető, az eljárás alá vont személy nem követett el jogsértést.
Szeretném megemlíteni, hogy a reklámfilmek által elkövetett fogyasztói megtévesztés vizsgálata alkalmával a reklámfilm mint összetett egész kerül elemzésre. A reklámfilm megtévesztésre alkalmassága esetében azt kell vizsgálni, hogy az információ közlésének időtartama alatt milyen közvetített üzenet jut el a fogyasztóhoz. A figyelemfelkeltés néhány másodpercben van összesűrítve, amely nemcsak szóban, hanem képben, hangsúlyban, mimikában testesül meg. A reklámfilm megtévesztésre alkalmasságának megítélésekor a reklámfilm összképe az irányadó. Ilyen esetben tehát nemcsak a szöveges információ nyelvtani elemzésére kerül sor, hanem a teljes összhatás vizsgálatára.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatásköre
A Gazdasági Versenyhivatal csak a fogyasztók megtévesztése esetében járhat el. A hivatal e körben kifejtett tevékenységét gyakran mossák össze a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség munkájával. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról a 89/1998 (V. 8.) számú kormányrendelet rendelkezik (a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény felhatalmazása alapján). A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező központi hivatal, amelynek irányítására a kormány az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert jelölte ki. A főfelügyelőség és a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok szervezetében igazgatási szervként működő megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek szabálysértési hatóságként járnak el. A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos bűncselekmény vagy a hatáskörükbe nem tartozó szabálysértés gyanúja esetén feljelentést tesznek az ügyben eljárni jogosult hatóságnál (például ÁNTSZ-nél vagy rendőrkapitányságnál).
Az eljáró hatóság hatáskörébe tartozik mindazon tevékenységekre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megtartásának ellenőrzése, amelyek a fogyasztókat érintik. Az áruk forgalmazására és a szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályi, hatósági előírások megtartásának ellenőrzése, a hatósági árakra vonatkozó rendelkezések megtartásának, a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó jogszabályi előírások teljesítésének ellenőrzése, a közterületi árusítás jogszerűsége ellenőrzésének betartása.
A fogyasztói érdekek védelmével kapcsolatos legfontosabb szabályok
A 218/1999 (XII. 28.) számú kormányrendelet V. fejezete tartalmazza a fogyasztóvédelmi szabálysértések tényállásait. Ezek közül következzenek a legjelentősebbek (a teljesség igénye nélkül).
– Áru hamis megjelölése: az követi el, aki árut – a versenytárs hozzájárulása nélkül – olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalombahozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz, feltéve, hogy az áru értéke a 100 ezer forintot nem haladja meg. Amennyiben az áru az értékhatárt meghaladja, a Btk. 296. §-ában szabályozott áru hamis megjelölése elnevezésű bűntett elkövetésére kerül sor.
– Árdrágítás: az valósítja meg, aki áruért a hatósági árnál vagy a reá nézve egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér, köt ki vagy fogad el, feltéve, hogy a cselekményt csekély mennyiségű árura vagy nyereség elérése végett követi el.
– Árak megállapításának, közlésének és feltüntetésének elmulasztása: elkövetője, aki az általa előállított termék vagy szolgáltatás hatósági árának, díjának megállapításához az árhatóság részére nem a rendelkezéseknek megfelelő adatot közli, vagy jogszabály ellenére a fogyasztói árakat (díjakat), az áruk minőségi osztályát vagy minősítését, illetőleg az üzlet osztályba vagy kategóriába sorolását nem vagy nem az előírt módon tünteti fel, vagy a vendéglátóipar értékesítő helyein a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségét megszegi.
– Minőségtanúsítási kötelezettség megszegése: az követi el, aki a termék minőségének tanúsítását elmulasztja, illetőleg a vásárlási tájékoztató adására vonatkozó kötelességét megszegi, vagy a minőséget tanúsító okiratban a termék minőségéről valótlan adatot tanúsít.
– Rossz minőségű termék forgalombahozatala: aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként értékesít, használatba ad, illetőleg forgalomba hoz vagy ezek iránt intézkedik, vagy a termék minőségének megállapítására vonatkozó szabályokat megszegi és ezzel lehetővé teszi, hogy a terméket a valóságosnál jobb minőségűként értékesítsék, adjanak használatba, illetőleg hozzanak forgalomba, feltéve, hogy a termék értéke az 50 ezer forintot nem haladja meg. A Btk. 292. §-a tiltja a rossz minőségű termék forgalombahozatalát ugyanezen tényállás mellett.
– Jogosulatlan kereskedés: aki jogosulatlanul kereskedelmi tevékenységet folytat vagy szolgáltatást nyújt.
– Vásárlók megkárosítása: aki az árunak közvetlenül a fogyasztók részére történő forgalombahozatala során hamis méréssel, számolással vagy az áru minőségének megrontásával a vásárlót megkárosítja.
– Minőségi kifogás szabálytalan intézése: elköveti az, aki a vásárlónak, illetőleg a megrendelőnek az áru minőségére vonatkozó kifogását nem az erre megszabott módon vagy időben intézi el.
– Minősítési kötelezettségre vonatkozó előírások megszegése: elköveti, aki mezőgazdasági termékek, illetőleg élelmiszerek kötelező minősítésére, vizsgálatára, engedélyezésére vonatkozó külön jogszabálynak nem tesz eleget.
Ezekben a szabálysértési esetekben a fogyasztóvédelmi felügyelőség, illetőleg az ÁNTSZ jogosult eljárni és nem a versenyhivatal.
A büntető törvénykönyv gazdasági bűncselekményekről szóló fejezete tartalmaz olyan törvényi tényállásokat, amelyek a fogyasztó megtévesztésével, rossz minőségű, hamis árujelzésű áru forgalombahozatalával szemben védi a társadalmat.
A gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények közül kiemelést érdemel a Btk. 287. §-a, amely a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettség megszegését tilalmazza. A bűncselekményt az követi el, aki a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmát nemzetközi importigazolás, kiviteli engedély vagy az ezeket helyettesítő okmányok nélkül végzi.
A Btk. 295. §-a büntetni rendeli a minőség hamis tanúsítását, amelynek elkövetője az, aki a minőséget tanúsító okiratban jelentős mennyiségű vagy értékű termék minőségéről valótlan adatot tanúsít.
A fogyasztó megtévesztését a Btk. 296/A §-a szabályozza. Ennek értelmében az, aki az áru kelendőségének felkeltése érdekében nagy nyilvánosság előtt az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, illetve az áru lényeges tulajdonságáról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Az áru lényeges tulajdonságának minősül az összetétele, használhatósága, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint a kezelése, eredete, az, hogy megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, a nemzeti szabványnak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, valamint az, ha az áru felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli. Az áru lényeges tulajdonságának minősül az áru vásárlásához ígért nyerési lehetőség vagy más előnyös következmény is.
Dr. Lehmann Orsolya
lesz összefoglaló, a képet és az alá tartozó szöveget vedd át az előző számból!!!!!!!
