A felsőoktatási intézmények közreadott statisztikái szerint még mindig nagyon sokan jelentkeznek műszaki, illetve gazdaságtudományi képzésekre, de a társadalomtudományi szakok iránti kereslet is magas - derül ki a felvi.hu legfrissebb gyorsjelentéséből. Az idei felvételi eljárás július 10-én az utolsó szakaszába lépett. A jelentkezési lapok adat- és sorrendmódosítása, illetve a dokumentummásolatok beküldésének határideje lejárt. A ponthatárokat és a végleges felvételi eredményeket pedig várhatóan július 24-én teszik közzé. Idén összesen 96 930-an adták be jelentkezésüket, közülük 69 824-en nappali, 33 288-an levelezős képzési formákra. A távoktatással szemben vélhetően él egyfajta bizalmatlanság - ezt a formát ugyanis csupán 3103-an választották.
A jelentkezések száma képzési szintenként is erősen differenciált. A legtöbben (83,6 ezren) a bolognai rendszer szerinti alapképzésekre jelentkeztek, míg a hagyományos, osztatlan képzési formákat 10,9 ezren választották. Meglepően magas, 13,8 ezer a felsőfokú szakképzésekre jelentkezők száma. Az adatok alapján egyértelmű az oktatási piac keresleti oldalán végbemenő radikális változás, hiszen a 2004-es évhez képest majdnem hetvenezerrel kevesebben akarták elkezdeni felsőfokú tanulmányaikat. Ennek okairól - idősoros motivációs vizsgálatok hiányában - egyelőre csak feltételezések vannak, abban azonban egyetértenek az oktatási szakemberek, hogy a fiatalok életstratégiájában végbemenő változás lehet a legfőbb mozgatórugó. Sokan felsőfokú szakképzésekre iratkoznak be az érettségi után, mások a külföldi munkavállalás, illetve tanulás mellett döntenek. Ez a munkaerőpiac pályakezdőkkel szemben támasztott követelményeit figyelembe véve - magas, sokszor irreális nyelvi és munkatapasztalattal kapcsolatos elvárások - egyáltalán nem meglepő.
A pályakezdőkkel szemben támasztott igények az oktatási piacon is lecsapódnak, hiszen a fiatalok ma már sokkal tudatosabban, a képzés minőségének figyelembevételével választanak az általuk preferált életpályák és az oktatási intézmények között is. A felnőttképzéshez való tudatosabb, gyakorlatiasabb hozzáállásra az oktatási intézmények és a piacot orientáló állami szervek is reagáltak. Az előbbiek saját minőségbiztosítási programjaikkal, míg az utóbbiak ellenőrző- és lebonyolító szervek létrehozásával, mint például a Felnőttképzési Akkreditáló Testület (FAT) és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI) is. A FAT létrehozásáról a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvényben döntött az országgyűlés. A testület az egyházak, gazdasági kamarák, a munkaadók, a munkavállalók, a helyi önkormányzatok és a felnőttképzési szakmai szervezetek képviselőiből, továbbá a felnőttképzés elismert szakértői közül felkért személyekből áll, jogállását tekintve pedig a szociális és munkaügyi tárca felügyelete alá tartozik - mondta lapunknak Jókai István, a FAT elnöke.
A szervezet feladata az intézmény-, valamint a programakkreditáció, ami 2008. szeptember 1-jétől kiemelt szerepet kap a felnőttképzési intézmények életében, mivel az országgyűlés tavaly júliusban - a 2007. évi CII. törvénnyel - módosította a hatályos közoktatási, a szakképzési és a felnőttoktatási törvényt. Ennek értelmében a 2008-2009-es tanévben csak azok a szakképző intézmények juthatnak fejlesztési hozzájáruláshoz vagy pályázati támogatáshoz, amelyek a regionális térségi integrált szakképző központok (tiszkek) részeivé válnak. A módosítás célja a magas munkanélküliségi ráta - jelenleg 7,7 százalék - és a régiónként különböző szakmákban jelentkező, de állandó munkaerőhiány együttes, regionális szintű megoldása, a felnőttképző intézmények feladatorientált integrációja. Eddig is csak azok a szak- és felnőttképzési intézmények kaphattak a különböző pályázati pénzekből, amelyek elnyerték a FAT pozitív minősítését, viszont a gyakorlatorientált képzésben érdekelt gazdasági szereplők direkt támogatásából mindenki közvetlenül részesülhetett. Ezt a helyzetet a 2007-es törvény alapjaiban változtatta meg, mert a pályázati támogatásokhoz, állami transzferekhez való hozzáférést, valamint a társaságok által nyújtott támogatásokhoz való hozzáférést is kizárólag a tiszkeken keresztül teszi lehetővé. Így 2008 szeptemberétől várhatóan alapjaiban rendeződik át az oktatási piac, mivel csak a FAT-minősítéssel rendelkező, regionális tiszkek keretein belül működő felnőttoktatási intézmények juthatnak támogatáshoz, az integrációból kimaradók nem.
A központosítást erősíti az is, hogy a regionálisan indítható képzések irányait és arányait a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (rfkb-k) határozzák meg a tiszkek számára. Így az oktatási piac szolgáltatói közül újabb körnek kell a munkaerőpiacon jelentkező hiányszakmák figyelembevételével alakítania képzéseit. Az új struktúrában várhatóan azok a szereplők maradhatnak piacképesek, amelyek kellőképpen előrelátóak és rugalmasak ahhoz, hogy akár több évre előre megtervezzék profiljukat és előre pozicionálják profilváltásaikat.
