Magyarországon a tanuló felnőttek 70 százaléka szakképesítés megszerzéséért tanul, többségük okj-s, azaz az Országos Képzési Jegyzékbe vett képzésen vesz részt. Az államilag elismert szakképesítéseket az OKJ az 1993-as szakképzési törvény által foglalja egységes rendszerbe. A legújabb módosításokat követően - 2007. október 1-je óta - az iskolarendszeren kívüli képzést a beiratkozott 4051 főből 3861 fejezte be, 65 különböző szakmában. A tanuló felnőttek aránya azonban itthon messze elmarad az egész életen át tartó tanulást zászlajára tűző uniós átlagtól és még inkább a lisszaboni stratégiában megfogalmazott céltól.
Az egész életen át tartó tanulás fogalma a kilencvenes években vált a közbeszéd gyakran használt fordulatává, még európai évet is szenteltek ennek 1996-ban. Az EU 2000-as lisszaboni stratégiája meghatározta azokat az alapkészségeket, melyeket az élethosszig tartó tanulásnak át kell adnia a közösség polgárai számára. Magyarország azonban a stratégia félidős értékelésekor komoly lemaradásokkal küzdött: a 25 év feletti felnőttek alig több mint 4 százaléka vett részt képzésben, noha az EU által kitűzött cél a 25-64 éves korosztály 12,5 százaléka volt. Az évtized közepén európai szinten is csökkent a megcélzott korosztály képzésben való részvétele, de 2006-ban így is az EU 25 évesnél idősebb polgárainak 9,6 százaléka végzett tanulmányokat.
Az EU 2006-ban és 2007-ben megfogalmazott irányvonalai konkrét célokat jelölnek ki az oktatásban: a tagországokban 2010-ig a 22 évesek legalább 85 százaléka rendelkezzen felső középfokú végzettséggel (érettségivel) és a 25-64 éves korosztályban a képzésben részt vevők aránya érje el a 12,5 százalékot. Magyarországon a 25-64 év közöttiek aránya az oktatásban 4,2 százalék volt; ráadásul jellemzően az iskolázottabbak vállalkoznak rá, hogy felnőttkorban képzésben vegyenek részt - szakértők a fő oknak az egész életen át tartó tanulás feltételeit biztosító tanulástámogató rendszerek hiányát tartják.
Magyarországon a tanuló felnőttek legnagyobb része szakképesítést akar szerezni. A szakképzés és felnőttképzés költségei - az OECD egyharmados ajánlásának megfelelően - három fél közt oszlanak meg: az állam, a munkaadó és az egyén egyaránt szerepet vállal a finanszírozásban. A hátrányos helyzetű csoportok esetében az állami rész akár a 100 százalékot is elérheti. Az állami finanszírozás legfontosabb elemei iskolarendszerű képzésben a normatíva, iskolarendszeren kívüli képzésben a munkaerő-piaci képzés támogatása, a Munkaerő-piaci Alap céltámogatásai, a munkaadó által a saját munkavállaló képzésére elszámolható (be nem fizetendő) szakképzési hozzájárulás és egyre növekvő mértékben az operatív programok keretei közt nyújtható uniós támogatások.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjain keresztül tesz közzé a szakképzési és a felnőttoktatási rendszer minőségének fejlesztésére lehetőséget nyújtó pályázati konstrukciókat. Az előbbi esetben a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP), az utóbbiban a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) támogatását nyerhetik el a pályázók. A pályázatok támogatása az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
A - jelenleg felfüggesztett - HEFOP-program a munkahelyi képzések támogatásával kívánja egyrészt a vállalatok versenyképességét, másrészt a munkavállalók munkaerő-piaci helyzetét javítani, ehhez 2008-ban 4 milliárd forint keretösszeg áll rendelkezésére. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint az ügynökségen keresztül 2004 és 2007 között 95 milliárd forintot használtak fel a pályázók a felnőttoktatási rendszerek működtetésére és fejlesztésére.
A TÁMOP alternatív munkaerő-piaci programjai a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi részvételének javítását tűzte ki célul, 3 milliárd forintos kerettel. Emellett két pályázatot írt ki az NFÜ a térségi integrált szakképző központok (tiszk-ek) létrehozására: a közép-magyarországi régióban kétmilliárd, a fennmaradó hat régióban 5,2 milliárd forint lehívható kerettel. Az így létrejött 16 tiszk célja, hogy összehangolja a térség munkaerőigényét és munkaerőképzését.
A jelenleg megpályázható TÁMOP-programok a munkavállalói és munkáltatói érdek-képviseleti szervek kapacitásának fejlesztését, esélyegyenlőségi programok végrehajtásának támogatását teszik lehetővé, a mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyi képzési rendszerének fejlesztését segítik elő, illetve a tiszk-rendszer továbbfejlesztésére irányulnak. A foglalkoztatást elősegítő programok egy része kifejezetten az EU azon célkitűzésének megvalósítását támogatja, hogy a továbbképzésben részt vevők addigi legmagasabb végzettségükhöz képest egy szinttel magasabb képzésben részesüljenek. Az uniós normáknak megfelelően a támogatások megítélésekor a hátrányos helyzetű emberek elsőbbséget élveznek. Magyarországon ez elsősorban az alulképzetteket, romákat, fogyatékkal élőket és nőket jelenti, a területi szempontok figyelembevétele mellett.