Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Demos Magyarország Gázválság Kelet-Európában címmel tanulmányt adott ki, amelynek elsőrendű célja annak megállapítása volt, hogy a gázfogyasztásukat túlnyomórészt (legalább 60 százalékban) orosz forrásokból fedező és a gázhoz Ukrajnán keresztül jutó európai országok hogyan szerepeltek a 2009-es gázválság csaknem három hete alatt, illetve milyen volt ezzel kapcsolatban a kormányok kommunikációja.
A Bíró Nagy András szerkesztette munka megállapítja, hogy az utóbbi évek tapasztalatai ellenére a gázimportjukat nagyrészt orosz gázból megoldó országok többsége egyáltalán nem lépett annak érdekében, hogy függőségét csökkentse. Igaz, az idei krízis az előző éveknél is jobban rávilágított az orosz gáztól való függőségre: korábban egyik gázválság sem húzódott el ilyen sokáig, és nem kényszerítette korlátozó intézkedések bevezetésére még a többheti tartalékkal nem rendelkező országokat sem.
A felkészültséget tekintve négy országot emelhetünk ki. A korábbi, szinte teljes egészében Oroszországra utaltságával szakítva Csehország 1997-től gázimportjának 30 százalékát norvég gázra alapozta. Továbbá a cseh gázellátás biztonságát segíti az ország hat föld alatti tározója és az esetleges válsághelyzetre rendelkezésre álló mintegy negyvennapnyi tartalék. Csehországhoz hasonlóan Görögországban és Törökországban is a stratégiai tározók léte, illetve a diverzifikált gázimport volt a biztonságos, akadálytalan ellátás záloga.
Magyarország - a negyedik, egy esetleges gázválságra való felkészültség tekintetében jól álló ország - közvetlenül az első orosz-ukrán konfliktus hatására kezdte meg tárolói kapacitásának növelését. A kereskedelmi tárolókapacitás mellett a 2006 utáni infrastrukturális fejlesztéseknek volt köszönhető, hogy idén januárban hazánk még az esetleges csúcsra járatott fogyasztás mellett is több mint kéthavi tartalékkal bírt.
A fenti négy ország közül háromban (Csehország, Görögország, Törökország) nem is volt szükség semmilyen rendkívüli, az ipari vagy a lakossági fogyasztást korlátozó intézkedésre. Sőt, Csehország és Görögország diplomáciai jópontokat is szerezhetett azzal, hogy biztos hátterének tudatában kisegítette szorult helyzetben lévő társait (Csehország Szlovákiának, Görögország Bulgáriának adott át gázt). A külpolitikai téren jól szereplő országok közé sorolható Magyarország is. Hazánk még annak ellenére is tudott segíteni a kifejezetten rossz helyzetbe került Szerbián és Bosznia-Hercegovinán, hogy egy napra maga is kénytelen volt a második kategóriájú fogyasztókra kiterjeszteni a fogyasztási korlátozást.
Ugyanakkor Moldova, Szerbia és Szlovákia példája mutatja, hogy az elégtelen felkészülés ellenére gyors és hatékony reagálással, illetve ügyes diplomáciával is sikerülhet úgy átvészelni a nehéz időket, hogy azalatt a lakosság biztonságérzete nem romlik. Mindhárom országban komoly korlátozásokra volt szükség az ipari fogyasztás terén - Szlovákiában például az ipari termelés gerincét adó három autógyár leállt -, sőt Szerbiában a lakosság egy része is kénytelen volt nélkülözni a fűtést és a meleg vizet, a hivatalban lévő politikai vezetők megítélése mégsem mozdult negatív irányba. Ebben nagy szerepet játszott az, hogy a három kormány mindegyike el tudta intézni a kieső gázmennyiség legalább részleges pótlását.
Magyarország szükség esetén Szlovákiát is ki tudta volna segíteni, de északi szomszédunknak végül nem kellett igénybe vennie ezt a lehetőséget. Szerbiában és Szlovákiában olyan jó volt a "cselekvőképes és kompetens" vezetés imázsának kommunikációja, hogy abból elemzők szerint Borisz Tadics szerb államfő és Robert Fico szlovák kormányfő is politikai tőkét tudott kovácsolni. Ugyanez a válságban belföldön és a nemzetközi porondon is jól teljesítő magyar kormánynak a jelek szerint nem sikerült: a magyar társadalom természetesnek vette, hogy Magyarország gond nélkül vészelte át a vihart. A moldáv-szerb-szlovák hármassal szemben a bosnyák és a bolgár kormány megítélésén az sem segített sokat, hogy végül mindkét országnak sikerült gázt venni jobb helyzetben lévő országoktól. Bulgária esetében még komoly tárolói kapacitásokról is beszélhetünk, ennek ellenére a két balkáni ország lakosságának körében pánik tört ki, és nemcsak a nagyobb fogyasztókat kapcsolták át fűtőolajra, de a lakosság is kénytelen volt mindent megtenni, hogy alternatív fűtési módokra tudjon átállni. Boszniában a gáztárolók hiánya komoly felháborodást okozott, és az elmúlt hetek tapasztalata alapján a "válságban tehetetlen kormány" képe erősödött meg az egyik leginkább kiszolgáltatott országban. Hasonlóan súlyos politikai következmények várhatók Bulgáriában, ahol a lakosság körében az a benyomás alakult ki, hogy a kormány hosszú évekig semmit sem tett a kiszolgáltatottság enyhítésére.
A 2009. januári gázválság rég nem látott összefogást indított el Kelet-Európa országai között, és emellett újabb lökést adott az európai gázellátás diverzifikációjáról szóló vitának. A kontinenst a tervek szerint kaukázusi és közép-keleti gázzal ellátó, s ezzel Oroszországot kikerülő Nabucco-projekt újra a figyelem középpontjába került, az azonban nyilvánvaló, hogy még a finanszírozási problémákkal, illetve a vezeték gázzal való megtöltésével kapcsolatos kérdések gyors megoldása esetén sem jelent rövid távon megoldást az európai gázellátás hatékony kezelésére. Sőt, mivel a Nabucco tervezett teljes kapacitása is csak részben tudná kiváltani az Európába irányuló orosz gázforgalmat, kijelenthető, hogy Európa energiabiztonsági stratégiájának megalkotásakor Oroszország kiemelt szerepe középtávon sem megkerülhető.
Ez az energia- és geopolitikai realitás arra világít rá, hogy a Nabucco mellett az orosz gáz európai útvonalainak - például a Déli vagy az Északi Áramlat - fejlesztése is kulcsfontosságú kérdés az EU ellátásának biztonsága szempontjából. Az ideihez hasonló krízisek azonban minden infrastruktúra-fejlesztési törekvés ellenére is még jó ideig előfordulhatnak. Az Ukrajnán át Európába érkező orosz gáztól nagyban függő országoknak ezért továbbra is kiemelt feladata, hogy az ilyen eshetőségekre felkészüljenek. Ehhez - még ha néhány országban nincs is reális esély a gázimport diverzifikálására - mindenütt állnak rendelkezésre eszközök: ilyen lehet a gáztároló-kapacitás bővítése, illetve a teljes energiafogyasztáson belül a gázfogyasztás visszaszorítása alternatív fűtőanyagok alkalmazásával vagy energiahatékonysági intézkedésekkel.
