Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A francia köztársasági elnök hiperaktivitása nem korlátozódik hazája belpolitikájára. Nicolas Sarkozy (képünkön) környezetéből kiszivárgott hírek szerint az EU soros elnökeként érdekes javaslatot dolgozott ki az Európai Unió egyik intézményi problémájának megoldására. Mint ismert, ha nem léphet időben hatályba a lisszaboni szerződés, akkor az unió a jelenleg érvényes nizzai szerződés alapján működik tovább. Eszerint ha az uniós tagok száma eléri a 27-et, az Európai Bizottságban nem jut minden tagállamnak hely. A nizzai szerződés nem adott fogódzót arról, hogy pontosan hány tagja legyen a testületnek - elvileg tehát már a 26-tal is teljesül az alapszerződés előírása. Az Írországban leszavazott reformszerződés pontosított: 2014-től - rotációs alapon - a tagállamok kétharmadára csökkentette a biztosok számát. (Sőt egy kiskaput is nyitva hagyott - a tagállamok egyhangúan dönthetnek az egy ország - egy biztos elv megőrzése mellett.) Sarkozy javaslata szellemes kiutat kínál. Szerinte jövőre országok csoportjának lehetne közös biztosuk. A "homogenitás" egyik kritériuma lenne például az azonos nyelv, vagyis Ausztria és Németország osztozkodhatna a biztoson. Hasonlóan szót érthetne Dublin és London is. Inkább politikai szempont alapján állhatna ki a Benelux államok biztosa: Belgium, Hollandia és Luxemburg ugyanis eddig is mini integrációt képviselt az EU-n belül, a csúcstalálkozókat például évek óta megelőzi a három ország előzetes csúcsa, amelyen igyekeznek álláspontjukat összehangolni. Logikus tehát a feltételezés, hogy ők könnyebben dűlőre tudnának jutni a közös biztosuk személyében is. Ugyancsak nem föltétlenül csak a földrajzi közelség, de politikájuk hasonlósága is összeköthetné a skandináv államokat - Finnország pedig eldöntené, inkább velük vagy a keleti szomszédokkal, a balti államokkal akarna közösséget vállalni. Folytatva a politikai szövetség mentén kialakítható "perszonáluniót", a visegrádi négyek is szóba kerülhetnek - potenciálisan.
Sarkozy elképzelése vegyes visszhangra talált. A kreatív megoldások kedvelői nem idegenkednek tőle, a pillanatnyi zsákutcából kiutat kínál, és nem is forgatja fel különösebben az amúgy kényes egyensúlyon nyugvó uniós intézményeket. Nem volt viszont elragadtatva az ötlettől az osztrák külügyminiszter. Ursula Plassnik rossz tréfának nevezte, igaz, adós maradt a válasszal, mit is kifogásol benne. Hiszen a tagállami érdekek nem csorbulnak - különben is a biztosok, legalábbis papíron, nem országukat, hanem a közös európai érdekeket képviselik. A rotációval szavatolható, hogy a testületbe éppen nem delegáló ország igazságos rendszer szerint kerüljön sorra, és addig is a "rokon" biztoson keresztül betekintést kap az EB munkájába, azt informálisan befolyásolhatja. A párizsi javaslat a szükséges finomításokkal épkézláb megoldás lehet, de legalábbis megfontolásra érdemes.
