Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ukrajna társulási megállapodást köthet az Európai Unióval, de a tagállamok többsége vonakodik a jövőbeli tagság bármilyen formában történő megelőlegezésétől. Az EU-külügyminiszterek keddi értekezletén csak az új tagállamok - az egy Svédország kifejezett támogatásával - vélték úgy, hogy Ukrajnának egyértelmű tagsági perspektívát kell nyújtani. A vita aktualitását a szeptember 9-i EU-Ukrajna csúcstalálkozó adta, illetve a két fél kapcsolatait rendező új megállapodásról induló tárgyalások. Evianban az EU soros francia elnöksége házigazdaként szeretne egyezségre jutni az új megállapodás kereteiről, azaz hogy mi legyen az elnevezése, milyen területeket öleljen fel, milyen elvek alapján álljon és nem utolsósorban milyen politikai célt tűzzön maga elé. Kijev válasza egyértelmű: az uniós tagság perspektíváját, ezért a megállapodás előszavának el kellene ismernie Ukrajnát mint "európai országot", amely majdan csatlakozhat az Európai Unióhoz. (Ezek a diplomáciai hadakozások korántsem nüanszok: a jövőben fontos hivatkozási alapot jelentenek. Amikor Magyarország 1991-ben aláírta a társulási megállapodást, a tagállamok vonakodtak elkötelezni magukat a tagság mellett és azt mint "egyoldalú" célt vették tudomásul, amelynek elérésében segíthet a megállapodás.)
Kijev alighanem elérheti, hogy társulási megállapodásról szóljanak a tárgyalások, de ambiciózus célját - tehát a tagság ígéretét - szinte bizonyosra vehetően nem. A keddi tanácsülésen Belgium és Hollandia nyíltan ki is mondta: ha a megállapodás előszava rögzíti, hogy Ukrajna "európai ország", akkor onnan nincs visszaút, mert az EU-alapszerződés 49. cikkelye értelmében minden európai országnak joga van csatlakozásért folyamodni, amely teljesíti a tagság feltételeit. Márpedig szerintük az EU ma nincs abban a helyzetben, hogy ilyen elkötelezettséget vállalhasson.
A szkeptikusokkal szemben egyetlen régi tagország állt ki Kijev mellett: Svédország, amelynek külügyminisztere, Carl Bildt számára nem kétséges, hogy Ukrajna európai ország. Ugyanakkor a pártolókat vezető Lengyelország is jól tudja, hogy a körülmények nem kedvezőek. Az EU-szerte uralkodó "bővítési fáradtság", a lisszaboni szerződés leszavazása következtében még a balkáni államok esetében is több mint problematikus a tagság valódi perspektívája, pedig az hivatalos EU-politika. Persze azt maguk az EU-külügyminiszterek is jól tudják, hogy a tagsági ambíciók lehűtésére kitalált csodaszer, az európai szomszédsági politika (ESZP) nem hatja meg Kijevet. Amint azt a napokban Brüsszelben tárgyaló Konsztantyin Jeliszejev ukrán helyettes külügyminiszter is kifejtette, országa már meghaladta annak "vívmányait". Már folynak a tárgyalások az ESZP ukrán akcióprogramjában kilátásba helyezett szabadkereskedelemről, a vízumegyezmény idén januárban már hatályba is lépett, s az ország tevékeny résztvevője több uniós közösségi programnak is. Ahol látványos változást vár Kijev - de majd csak a társulási megállapodástól -, az a vízumkényszer eltörlése.
