Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem sok jót ígér az EU soros francia elnökségét megnyitó Nicolas Sarkozy köztársasági elnök lehengerlő stílusa. Már az előjelek sem voltak túl biztatóak - az elnökség stafétabotját átadó szlovénok nem is rejtették véka alá, mennyire terhesnek tartották a párizsi allűröket. A franciák ugyanis lekezelték, amolyan átmeneti elnökségnek tekintették a szlovént, és ezt igyekeztek jelképes eszközökkel is kifejezésre juttatni. Így például sűrűn fordult elő, hogy a szlovén elnök által angolul megnyitott különféle brüsszeli uniós találkozókon, konferenciákon a francia delegált anyanyelvén folytatta, mire a szlovén is saját nyelvére váltott - ami meglehetősen lerövidítette az eseményt…
A folytatás sem maradt el: Sarkozy a hazai politikában megszokott hiperaktivitásával nyitott. Már az új mediterrán unió csúcstalálkozó is inkább a fanfárok és a francia büszkeség jegyében zajlik majd a jövő héten, háttérbe szorulva érdemi jelentősége - nem is lehet másként, hiszen még maguk az EU-tagállamok sem állapodtak meg az együttműködés formájában, struktúrájában, hogy a tartalomról ne is beszéljünk.
Szakítani látszik Sarkozy egy fontos uniós kultúrával is. A soros elnökség ugyanis miközben kijelöli politikai prioritásait, az nem jelentheti saját céljainak mindenáron való érvényesítését. Párizs azonban ezt is félresöpörni látszik. Addig nincs baj, amíg közös, EU-szinten keresi a választ az energiadrágulásra. Ám minden korábbi figyelmeztetés ellenére tankként akarja az üzemanyag áfáját mérsékelni, jóllehet tudnia kell, hogy esélytelen: elég egyetlen tagállami vétó, ráadásul a nagy többség ellenzi. Az elnökség fél éve alatt nélkülözhetetlen partner az Európai Bizottság (EB). Nemcsak azért, mert az uniós napi ügyeket végső soron az EB intézi, hanem azért is, mert törvényjavaslatokat csak Brüsszel kezdeményezhet.
Sarkozynek sikerült a belpolitikai siker oltárán feláldoznia saját integritását: összerúgta a port a kereskedelempolitikáért felelős EB-taggal, Peter Mandelsonnal, ráadásul a nyilvános polémiából kiderült, hogy az elnök hamis érveket használt. Azt vetette - egyébként szokatlan nyíltsággal - a brit biztos szemére, hogy a WTO-tárgyalásokon túl nagy engedményeket tesz a mezőgazdasági piacnyitásban az uniós, mindenekelőtt a francia gazdák kárára. Szokatlan dolog történt: Brüsszel ezúttal nem tartotta magát az íratlan szabályhoz, hanem válaszolt az elnöknek. Sarkozy elferdítette a tényeket, a Mandelson által képviselt tárgyalási pozíció nem az idézett húsz, hanem csak másfél százalékkal mérsékelné az uniós farmerek jövedelmét. Sarkozy már korábban, a francia kormány tagjaként is bírálta inflációellenes politikájáért az Európai Központi Bankot, kamatpolitikája ugyanis alááshatja az európai gazdaság növekedését. Csakhogy a frankfurti intézmény első számú feladata az euró stabilitásának megőrzése. Párizs elfelejteni látszik azt a tényt, hogy a magas kamat az euró megerősödéséhez is hozzájárult, ami legalább húsz százalékkal csökkenti a kőolaj dollárban jegyzett árfolyamát. Azt pedig éppen a német export növekedése jelezte, hogy vannak belső tartalékok, amelyeknek köszönhetően a stabil euró nem rontja Európa versenyképességét. De hát úgy látszik, a hazájában népszerűsége mélypontján lévő Sarkozy horizontja nem terjed túl a francia határokon, ami nem feltétlenül használ az EU elnökségének.
