Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
George W. Bush amerikai elnök nyolcadik és egyben utolsó EU-csúcstalálkozója ünnepélyes külsőségek között zajlott - Európa búcsúzik Bushtól -, ám a csúcs szolid napirendje és még szolidabb termése kevéssé tükrözte ezt. A szlovéniai találkozó inkább leltár volt: miben tér el Washington és az EU álláspontja. Az elnök még meg is koronázta, amikor sajtótájékoztatóján meglehetősen spontán módon közölte, hogy Törökország helye az Európai Unióban van. Ebben persze nincs semmi meglepő, az Egyesült Államok évek óta szorgalmazta a tárgyalások megkezdését, de hát ez akkor is az EU-ra tartozik, és tekintettel a tagállamok közötti súlyos megosztottságra, nem biztos, hogy Ankara ügyét most éppen az szolgálja, ha a Párizsba tartó Bush utoljára bedobja magát. (Ments meg uram a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is - gondolhatják a törökök…) A két fél közötti vitás pontok uralták a tárgyalásokat. Az EU a Kuba elleni szankciók enyhítésére készül, miközben Bush előbb Havannától vár el gesztust, minimálisan a politikai foglyok szabadon bocsátását. Elég frappánsan hívta fel a figyelmet a különbségre, amikor házigazdája, az EU soros szlovén elnöke, Janez Jansa kormányfő múltjára célzott: húsz évvel ezelőtt éppen börtönben ült, tehát feltehetőleg empatikusabb az amerikai vélemény megértésében. Vendéglátói mindazonáltal már a Bush utáni korszakra tekintenek, ez meglátszott azon is, hogy ugyan napirenden szerepelt két, Washington számára kényes kérdés, ám nyilvánvaló volt, hogy egyikben sem történik közeledés. Vagyis az EU is inkább azt tartotta fontosnak, hogy regisztrálja amolyan vonalvezetőként Bush utódjának, mire is számítson az unió részéről.
A klímavédelemben Bush megismételte az ismert amerikai álláspontot, hogy addig nincs értelme nemzetközi megállapodásról tárgyalni, amíg nem nyerik meg a két fő szennyezőt, Indiát és Kínát. Ezen a területen az EU várakozással tekint főként a demokrata elnökjelöltre, aki elkötelezné az USA-t az üvegházhatást erősítő gázok kibocsátásának szerződésben vállalt csökkentése mellett. Fölemlegették Bushnak a nemzetközi terrorizmussal vádolt, az amerikai Guantánamo-támaszponton fogva tartottak sorsát is, de erre megint csak rutinszerű volt az elutasítás, miközben Barack Obama a tábor bezárását ígéri. Arról viszont Bush ejtett néhány kritikus szót, hogy az iráni atomprogrammal kapcsolatos szankciók hatásfoka némileg javulna, ha az európai cégek komolyabban vennék a tilalmakat. Mindazonáltal Washington is várakozással tekint Javier Solana, az EU külpolitikai főmegbízottja vasárnapi teheráni útja elé, amikor az iráni vezetés megismerkedik a Nyugat feljavított ajánlatával. Ha Teherán teljes körű betekintést enged atomprogramjába, és együttműködik a bécsi atomenergia-ügynökséggel, akkor cserébe a kapcsolatok normalizálására számíthat, messzemenő engedményekkel.
Jellemző, hogy a csúcs 28 oldalas zárónyilatkozatából az amerikaiak minden igyekezete ellenére hiányzik az utalás a tervezett európai rakétaelhárító rendszerre, amelyet az EU azzal utasított vissza, hogy az a NATO-ra tartozik.
Bushért nem ejtenek sok könnyet az európaiak. Örülnek, hogy megszabadulnak Washington unilaterális politikájától, amelyben ráadásul a diplomácia helyét a tábornokok vették át.
