Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár az európai parlamenti (EP) választásokig bő egy év van hátra, a fontos posztokért már megindultak a színfalak mögötti harcok és persze a nyilvánosabban zajló találgatások. Mert a posztok elosztása nem csupán a választások függvénye. Ha a tervek szerint zajlik a lisszaboni szerződés ratifikációja, akkor már január 1-jétől kiadó lesz két fontos tisztség: az Európai Unió elnökéé és külügyminiszteréé. Az elnököt két és fél évre választják és mandátuma egyszer meghosszabbítható. A külügyminiszter egyben az Európai Bizottság (EB) tagja, sőt alelnöke is lesz. Mindkettő személyéről alighanem a soros francia elnökség alatt döntenek majd, az év második felében. Egy brüsszeli ősigazság szerint a nemzetközi posztok jelöltjeiről akkor lehet tudni, hogy valódi szándékról van szó, ha a jelölt maga váltig cáfol… és ezt kiegészítendő, komoly jelölt nem is áll elő idő előtt tervével.
Nos, Tony Blair volt brit kormányfő sosem rejtette véka alá, hogy jól érezné magát az uniós reformszerződésben létesített EU-elnöki poszton. Ennek érdekében még azt is megtette, hogy felszólalt a - legalábbis pártszínekben rivális - francia konzervatívok kongresszusán, ahová Nicolas Sarkozy köztársasági elnök invitálta. Blair kártyái azonban nem állnak nyerőre, vagyis alighanem túl korán leplezte le ambícióját. Hírek szerint Angela Merkel német kancellár feltétele, hogy annak az országnak a politikusát válasszák, amelyik az integráció magjához tartozik (például tagja a schengeni övezetnek, bevezette az eurót).
A brit The Independent értesülése szerint egyébként London, Párizs és Berlin "titkos" megállapodást kötött, hogy nem lobbiznak olyan jelöltért, aki nem bírja a többiek támogatását. Ez azonban még nem jelenti, hogy a volt brit munkáspárti vezérnek le kell mondania európai ambícióiról. Állítólag Blair azt se bánná, ha a külügyminiszteri posztot kapná. De kinek jut akkor az elnöki poszt? A közelmúltig Brüsszelben masszívan tartotta magát az elképzelés, hogy a legjobb esélye Luxemburg kormányfőjének, Jean-Claude Junckernek lenne. Ám a legújabb, történetesen az Elysée-ből származó értesülés szerint Sarközy legújabb ötlete, hogy az EB jelenlegi elnöke, José Manuel Barroso legyen az EU elnöke és az ő posztját kapja Juncker.
Barroso felfelé (?) bukásának van logikája. Kétségkívül erős személyiség, akinek európai perspektíváját sokan osztják. Ám gyakran éri a vád, hogy nem őrzi eléggé az EB függetlenségét és túlságosan elnéző a nagyobb tagállamokkal szemben, amikor kompromisszumot kell kötni. Szinte a 28. tagállam vezetőjeként lép fel - vagyis az EU elnöki posztja ideális számára. A koncepcióval azonban egy baj van. Az EB elnökét annak a politikai családnak kell adnia, amelyik az EP-választásokon a legjobban szerepel. Juncker és Barroso néppártiak, ez aligha könnyíti meg jelölésüket. Kérdés továbbá az is: mit szólna Juncker ahhoz, ha Blairrel kellene együttműködnie. Kettejük viszonya ugyanis nem felhőtlen, amióta a luxemburgi EU-elnökség idején Juncker szószegéssel vádolta meg a brit politikust, amikor megakadályozta az EU költségvetésének elfogadását. Az európai sebek nehezen hegednek be - és egyelőre Junckernek az is módjában áll, hogy megvétózza Blair külügyi posztját.
