Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kevés olyan terület van az EU-politikában, mint a bel- és igazságügyi együttműködés, amely elég pontosan illusztrálja, hogyan is áll az uniós integráció ügye. Vannak országok, amelyek kilógnak a sorból - Írország és Nagy-Britannia nem vesz részt a közös vízumpolitikában, nem tagja a schengeni övezetnek -, mások a rendőri együttműködésben és információmegosztásban lépnének a fékre. Az EU közös bűnüldöző szerve, az Europol feladata a legkülönfélébb adatok egymással való megosztásának a koordinálása. Valójában a nemzeti hatóságok még az országon belül is vonakodnak az adatmegosztástól, nemhogy nemzetközi szinten. A terrorizmus elleni küzdelem terén sem jellemző a harmonizált fellépés, ráadásul az egymással való "szolidaritást" többek esetében mintha felváltotta volna az inkább Washingtonhoz való lojalitás. Elég csak az Egyesült Államokba irányuló konténerek átvizsgálására utalni. 2001 után Hága villámgyorsan beleegyezett abba, hogy a holland kikötőkben amerikai vám- és biztonsági ügynökök kutakodjanak, szabad kezük volt nemcsak a holland, de más uniós országokból exportált áruk ellenőrzésében is. Csak az Európai Bizottság határozott tiltakozására visszakoztak a hollandok. Ugyancsak a terrorizmusellenes fellépés volt a forrása egy másik konfliktusnak, akkor az Európai Parlament jelentett be különvéleményt, az adatcsere kérdése végül az Európai Bíróságnál landolt, amely az EP-nek adott igazat, a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak új jogalapot kellett találnia.
Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy bár retorikában szívükön viselték a régiek az új tagállamok amerikai vízummentességének ügyét, a gyakorlatban nem sok történt. Brüsszel is jelezte, ha Washington továbbra is diszkriminál a tagállamok között, akkor retorziót javasol, például az üzletemberektől vagy diplomatáktól követel majd vízumot, ám a konkrét lépés valahogy elmaradt. Egészen addig, amíg az újak megelégelték az uniós totojázást, és kezükbe vették "sorsuk" intézését. Brüsszel és a régi tagállamok azonnal érezték, hogy sárosak, így aztán a luxemburgi perrel való fenyegetőzés után megenyhültek, és a fő rebellisnek számító cseh kormány által aláírt szándéknyilatkozat után inkább a kiutat keresték. A megoldás: az "újak" tárgyalhatnak Washingtonnal, ám az EB is mandátumot kap mindazon kérdésekben, amelyek közösségi kompetenciának számítanak, ilyen például a légi utasok adatainak kiadása, az útlevélügyek (ha azokat eltulajdonítják vagy elvesztik). Ezt az USA is elfogadta; miért is ne, az ő érdekei nem csorbulnak ezáltal. Elvileg a tervezett új amerikai elektronikus rendszerről, az ETA-ról is Brüsszel tárgyal majd - bár bizonyos átfedések vannak. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy az újak mégiscsak elérni látszanak azt, amihez csak papíron létezett a szolidaritás: még soha nem álltak ilyen közel a vízummentességhez, és ezt csak maguknak köszönhetik. Ez a tapasztalat bizonyára rossz szájízt hagy maga után. Washington pedig örülhet: ezúttal sikerrel osztotta meg a tagállamokat, anélkül hogy engedményeket kellett volna tennie. A vízummentességnek ugyanis továbbra is feltétele, hogy a visszautasított kérelmek aránya nem haladhatja meg a 10 százalékot.
