Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biztosra vehető, hogy a transzatlanti kapcsolatok javulni fognak az új amerikai elnök beiktatása után, akárki győzzön is a versenyben maradt három esélyes jelölt közül, de ehhez az Európai Uniónak is változtatnia kell korábbi magatartásán, pontosabban: tovább kell haladnia megkezdett reformjainak útján - derül ki Daniel Rackowski politikai elemző cikkéből, amelyet az Euobserver.com közölt.
A két versenyben maradt demokrata jelölt, Hillary Clinton és Barack Obama, illetve a republikánusok előcsatározásának győztese, John McCain egyaránt bezáratná a közel-keleti rabok erőszakos fogva tartásáról elhíresült guantanamói internálótábort, nagyobb teret engedne az amerikai külpolitikában a multilaterializmusnak, hatásosabban akar fellépni a klímaváltozás ellen, támogatja a homoszexuálisok jogainak kiterjesztését és szigorítaná a civilek fegyvertartásának feltételeit. Ezek olyan, a Bush-adminisztrációétól eltérő állásfoglalások, amelyek egybeesnek az európai törekvésekkel. Ugyanakkor az iraki politikával kapcsolatban az amerikai csapatok kivonásától kezdve a tartós ott-tartózkodásig három különböző politikát hirdetnek meg, Iránnal szemben mindhárman a kemény fellépés hívei, akárcsak az afganisztáni szerepvállalással és több más nemzetközi biztonsági kérdéssel kapcsolatban. Elődjéhez hasonlóan az új elnök is a kemény fellépés irányába szorítja majd az ilyen ügyekben sokszor hezitáló, széthúzó európai országokat.
Fontosabb lehet azonban ezeknél a részletkérdéseknél, hogy az elmúlt években a világpolitikában erősödtek az alapvető közös értékeket, a demokráciát, a jog uralmát, a pluralizmust és a független médiát fenyegető jelentségek. Egy táborba tereli az Egyesült Államokat és az európai országokat, hogy megállítsák az autoritárius kapitalizmus, illetve a nemzetközi terrorizmus terjedését, csökkentsék a közel-keleti feszültséget és megelőzzék egy instabil, nukleáris fegyverekkel rendelkező pakisztáni rezsim kialakulását.
A legújabb felmérések szerint az amerikai és az európai polgárok veszélyérzete egyre jobban hasonlít egymásra, s bár az uniós lakosság széles rétegeinek körében ez még nem vezetett az Egyesült Államok iránti bizalom növekedéséhez, a brüsszeli döntéshozók és a tagállamok vezető politikusai erősebb transzatlanti kötelékeket akarnak, mint amilyenek valaha voltak a két térség között.
Kérdés persze, hogy az óceán túlpartján is így fognak-e gondolkodni. A rövid válasz az, hogy igen. Az EU belső reformjai onnan nézve azt bizonyítják, hogy az öreg kontinens nyitottabbá akar válni, következésképpen jobb partnere lehet az USA-nak a világpolitikában. Emellett szól az európaiak aktív részvétele az afganisztáni, a balkáni, a libanoni és más nemzetközi békefenntartó missziókban.
Európának meg kell erősítenie ezt az érzést az amerikaiakban. Az öreg kontinens nem lehet többé az a gyenge partner, amelyik a hidegháború idején volt. Ezt az akkori geopolitikai realitások ismeretében az USA elfogadta, ám ma már többet vár Európától. A Bush-éra fontos tanulsága, hogy a világpolitika egyre inkább többpólusúvá válik, Amerika nem az az egyedüli szuperhatalom, amelynek az elmúlt két évtizedben láttatta magát. Bár továbbra is elsősorban saját érdekei fogják vezérelni tetteit, nyitottabb lesz szövetségesei szempontjaira, ami Európa súlyát is növelheti a nemzetközi kapcsolatokban.
A transzatlanti együttműködés továbbra is a világgazdaság alapja, Kína és India előretörése ugyan megállíthatatlannak látszik, ám ennek ellenére még mindig Európa a világ legnagyobb kereskedelmi forgalmát lebonyolító térsége - állapította meg Jonathan Evans brit konzervatív parlamenti képviselő azon a konferencián, amelyen ismertették az Európába irányuló amerikai befektetéseket elemző jelentést. Az EU és az USA viszonya, amelynek alapja a kölcsönös függőség, létfontosságú mindkét félnek - tette hozzá.
Az Amerikai Kereskedelmi Kamara által készített elemzés szerint az elmúlt öt évben a transzatlanti gazdasági kapcsolatok évtizedek óta a legnagyobb prosperitást és növekedést hozták a feleknek. 2002 kezdete óta a dollár 30 százalékkal gyengült az angol fonttal és 40 százalékkal az euróval szemben, ám részben ennek köszönhetően az Európában tevékenykedő amerikai cégek az árfolyamváltozás mindkét oldalon jelentkező hasznát - az erős európai keresletet, illetve az amerikai valutában való elszámolás kompetitív előnyeit - ki tudták használni. 2006-ban az egyesült államokbeli cégek 128 milliárd dollárt fektettek be az Európai Unió országaiban. Ez rekordnak számít, nagyobb még a 90-es évek nagy fellendülésének időszakában regisztrált tőkénél is.
