Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Ismét napirenden az áfacsalások visszaszorítása. Mintha az Európai Bizottság (EB) végül is a gyökeres reform helyett a legegyszerűbb megoldást választaná.
- Az adócsalások évente 200-250 milliárd euró veszteséget jelentenek az EU-nak, és ennek tetemes részét a legnehezebben nyomon követhető áfavisszaélés okozza. A tranzakciók áfavonzatáról lassan áramlik az információ, a jelenlegi szabályozás háromhavi határidőt ír elő az információcserére. Áfacsalás céljából alapítanak cégeket, amelyek nagy értékű fiktív üzletek után nyomtalanul eltűnnek, mire három hónap múlva kiderül, hogy nem is volt üzlet vagy az áfáját nem fizették be vagy a be sem fizetett áfát a másik fél visszaigényelte, tehát a kincstárt kétszeres veszteség érte, a csalók meg árkon-bokron túl járnak. Az EB korábban letett az asztalra egy állásfoglalást, amelyben lehetőségeket vázolt fel az áfacsalás ellen: a hagyományos módszerek jobb kihasználása, az adóhivatalok közötti szorosabb együttműködés, a mainál gyorsabb információcsere, a nemzeti ellenőrzés szigorítása. Ez nem ígér nagyon sokat, de nem is ütközik problémába, ezért még ebben a hónapban direktívatervezet születik e kérdésben, amelyet aztán márciusban a pénzügyminiszterek elé viszünk.
- Akkor az áfarendszer gyökeres átalakítása lekerült a napirendről?
- Nem, ezzel párhuzamosan folyik a vita és tart az előkészítés. Az egyik opció az úgynevezett fordított adózás (reverse charge), amikor az értékesítési lánc végén van csak áfakötelezettség, az utolsó vevő fizet egyedül áfát, de nem az eladónak, hanem a költségvetésnek. Az eladó cég, ha áfa-visszatérítésre jogosult, rögtön vissza is igényelheti. A szakértők és a tagállamok egy része szerint ez az egyedül üdvözítő módszer, mások szerint ez csak új kiskapukat nyit. Ez ügyben már volt egy vita a tagállamok között, és a változatot szorgalmazó Németország meglepetésére csak Málta és Ausztria támogatta. A többiek válasza az volt, "ha ma kéne döntenem, nemet mondanék". Áprilisban a bizottság asztalra tesz erről egy részletes hatástanulmányt, kiegészítve egy másikkal, amely azt vizsgálja, milyen következményekkel jár a többi tagországra, ha egy kísérleti projekt keretében kipróbáljuk a fordított adózást. Ezt Ausztria kérte, s ha az Ecofin erre rábólint, Bécs elkezdheti a kísérletet.
- Fölmerült az is, hogy a visszaéléseknek, az úgynevezett körhinta modellnek úgy lehetne véget vetni, ha megszűnne az EU belső kereskedelmében az áfamentesség. Ez is él még?
- Igen, de erről még nem folytattak vitát a tagállamok. A termék az első pillanattól kezdve áfaköteles lenne az EU-n belüli kereskedelemben is. Itt két változat közül kell választani: egységes, 15 százalékos kulcsot használnának, amely végigmegy a származási országban és a célországban is. A másik változata, hogy a végső felhasználó országban érvényes kulccsal számolják a tranzakciót. Ez is a teljes áfarendszer gyökeres átalakítását igényli. Ezzel szemben is van ellenkezés. Áprilisban benyújtunk egy hatástanulmányt arról, hogy milyen következményekkel jár, ha a kiinduló országban a 15 százalékos áfakulcs érvényesül.
- Személyes sikere volt, hogy a kedvezményes áfakulcsok ügyében elérte, hogy a tagállamok 2010-ig egységesen meghosszabbították az új tagoknak szóló, részben lejáró csökkentett áfaderogációkat. 2010 után lehet egységesítésre számítani?
- A csökkentett áfakulcsokról szakértői szintű vitát indítunk. Ma négyféle jogcímen használnak csökkentett áfakulcsot a tagállamok. Választhatnak bizonyos áruk és szolgáltatások szűk listájáról, amelyekre csökkentett, de legalább ötszázalékos áfa alkalmazható. Van egy öröklött lehetőség, amit 1992-ben az akkori 12 tagállam állapított meg, a fenti listán nem szereplő, de már korábban kedvezményes, akár nullaszázalékos áfakulcsú tételekről. Én ezt jogszerűnek, de igazságtalannak tartom, mert akik 1992 után csatlakoztak, azok számára ez a rendszer nem elérhető. A harmadik jogalap a nagy munkaintenzitású szolgáltatásoké, amit a kilencvenes évek végén nyolc ország vezetett be (fodrászat, javító szolgálat, takarítás, ablaktisztítás, házi betegápolás). Ezt kétévente meghosszabbították, de utoljára, 2005-ben - a kívül maradottak vonakodását látva - javasoltam a kompromisszumot, hogy nyissuk ki a rendszert, egy hónapot adva a csatlakozóknak. Tovább tarkították a képet az új tagállamoknak szóló, részben már lejárt derogációk is. Egy koppenhágai intézet tanulmányából az derül ki, hogy gazdaságilag a legésszerűbb az volna, ha egyáltalán nem lenne csökkentett kulcs, bár a dokumentum szerint bizonyos, például szociálpolitikai (gyógyszer, élelmiszer) célok érdekében hasznos lehet. Másik, bár magasabb, de még mindig csökkentett kulccsal lehetne például a kultúrát (könyvterjesztést) vagy a környezetvédelmet támogatni.
Nyárig egy nagyon szerény direktívajavaslattal rukkolunk ki a csökkentett áfák ügyében. Benne lesz a munkaigényes szolgáltatás, amit véglegesítenénk és kiegészítenénk a franciák régi vágyával, az éttermekkel és egyéb, csakis helyi hatású szolgáltatásokkal. Továbbá svéd javaslatra a hangos könyv, és elképzelhető, hogy a bébipelenka és az energiatakarékos háztartási gépek is bekerülnének. Legkorábban tehát 2011-től léphet hatályba az új, csökkentett áfakulcsokat tartalmazó rendszer.
- A napokban tért vissza távol-keleti útjáról, Hongkongban a forrásadóról tárgyalt. Ott ismeretlen fogalom a kamatadó - megértette a tárgyaló fél, hogy ez miért fontos az EU-nak?
- Az EU 2005 júliusában vezette be a forrásadó egységesítését, amelyhez San Marino, Andorra, Svájc, Liechtenstein, Monaco és tíz egykori brit és holland gyarmat kétoldalú megállapodásokkal csatlakozott. A lényege, hogy a nem rezidensnek kifizetett kamatról értesítik a betétes adóhivatalát. A kivétellel élő országok három évig értesítés helyett maguk adóztathatnak és összesítve, a betétes megnevezése nélkül utalnak a betétes adóhivatalának. Ez utóbbit választotta Ausztria, Luxemburg és Belgium is. Idén felülvizsgáljuk, eredményes-e a rendszer, hol van lyuk, amit be kell tömni, és lehetőség szerint kiterjeszteni más adóparadicsomokra, Hongkongra, Szingapúrra, Makaóra. Hongkongban elmondtam tárgyalópartneremnek, hogy szeretnénk, ha hasonló intézkedést hoznának. Ők kamatjövedelmet egyáltalán nem adóztatnak, még belföldit sem, és adatot sem gyűjtenek. Elmagyaráztam, hogy szeretnénk, ha megadnák az esélyt a 42 országnak, hogy rezidenseiket a saját adótörvényeik szerint adóztassák. Rámutattam, hogy Hongkong pozícióját erősítené, ha megbízható lenne, hiszen az OECD 2006-os melbourne-i konferenciáján elfogadta a transzparencia elvét és az adózási célú információcserét. Bár ellenállásba ütköztem, de éreztem, hogy szeretnék a kettős adóztatást kizáró megállapodást az Európai Unióval, most csak Luxemburggal és Belgiummal van ilyen megállapodásuk. Elképzelhető, hogy végül az vezet eredményre, ha a többi tagállammal is megköthetik a kettős adóztatást elkerülő egyezményt és cserébe kivetik a forrásadót.
