Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az uniós országok külügyminiszterei hétfői brüsszeli értekezletükön kompromisszumra jutottak, hogy a Stabilizációs és Társulási Megállapodás (STM) helyett egy ideiglenes politikai keretmegállapodást írnak alá Szerbiával. Bár a találkozó után mindenki igyekezett bagatellizálni a különbséget, a presztízsveszteség nyilvánvaló. Ebben ugyanis szó sincs társult tagságról, az STM az uniós "szokásjogban" a tagság előszobájának tekinthető. Viszont kereteket kínál ahhoz, hogy tárgyalások kezdődjenek egy szabadkereskedelmi megállapodásról, diákcsereprogramról és a vízum eltörléséről. Ez utóbbi már meg is kezdődött tegnap: Franco Frattini, az Európai Bizottság (EB) bel- és igazságügyért felelős tagja Belgrádba utazott, hogy személyesen nyissa meg a technikai szintű tárgyalásokat.
De térjünk vissza az ideiglenes megállapodáshoz! Az EU önmagába gabalyodott, ebből lett az STM gordiuszi csomója. Történt ugyanis, hogy Hollandia és Belgium komolyan vette a korábbi feltételt, hogy az EU addig nem írja alá a már parafált STM-et, amíg Belgrád nem gondoskodik a háborús bűnösök kiadásáról, mindenekelőtt a feltehetőleg Szerbiában bujkáló Ratko Mladics boszniai szerb tábornok elfogásáról. A hétfői értekezleten meglepetésre Brüsszelhez és Hágához csatlakozott Németország is, amelynek hirtelen feltűnt, hogy ezt a feltételt Belgrád nem teljesítette. Eddig ugyanis a német külügy nem ellenezte, hogy az elnökválasztás második fordulója előtt markáns üzenetet küldjenek a szerbeknek, hogy az EU ajtaja nyitva áll - megtámogatva ezzel a Nyugat-barát Borisz Tadicsot, és csökkentve a nacionalista, de pillanatnyilag nyerésre álló Tomiszlav Nikolics esélyét.
Mi történt? Berlinben rossz néven vették, hogy Belgrád kijátszotta az orosz kártyát. A Koszovó elszakadásától remegő szerbek ugyanis szinte egyetlen szövetségesüket azzal jutalmazták, hogy szorosabbra fűzték gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal, mindenekelőtt az energetika terén. Az orosz állami többségű cég, a Gazprom a szerb állami olajtársaság, a NIS többségi tulajdonosa lett, és cserébe Szerbia beszállhatott a Déli Áramlat gázvezetékprojektbe. Ugyancsak felbőszítette a német külügyet Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő fenyegetése, miszerint ha az EU-külügyminiszterek zöld utat adnak a koszovói függetlenségnek, akkor a parlament nem ratifikálja az STM-et.
Az EU-tagállamok nagy többségének be kellett látnia, hogy nincs meg az STM aláírásához szükséges egyetértés, ezért improvizálni kellett. Lehetőleg elfedve a megosztottságot, olyan megoldást kellett találni, amelyben a kecske is jóllakik - az EU megőrzi tekintélyét - és a káposzta is megmarad, vagyis nem kell üres kézzel távoznia a Tadiccsal szövetséges szerb külügyminiszternek, Vuk Jeremicsnek, aki hétfőn egész nap Brüsszelben várta a döntést, nem messze a tárgyalószobától. A soros szlovén elnökség "kreatív" megoldásával átvágta a gordiuszi csomót, amelyet a britek is fölkaroltak és amelyet aztán mindenki elfogadott. Javier Solana, az EU külpolitikai főmegbízottja a külügyminiszteri értekezletet követő sajtótájékoztatón leszögezte, Szerbia jövője az Európai Unióban van, és az ideiglenes megállapodás felajánlása Belgrádnak ennek a jele. Olli Rehn, az EB bővítésért felelős tagja pedig azt emelte ki, hogy mivel Szerbia lakosságának hetven százaléka támogatja az ország uniós csatlakozását, az EU nekik akar egyértelmű jelet küldeni, hogy kész a kapcsolatok szorosabbra fűzésére. Olli Rehn, egy kissé saját bizonyítványát is magyarázandó, még elmondta, hogy Belgrád tavaly óta fokozta készségét a Hágával való együttműködésre, 2004 óta a 24 körözöttből 20 háborús bűnöst juttattak az ENSZ-törvényszék kezére.
