Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Öt évvel azután, hogy az euró megjelent a nemzetközi pénzpiacon, megteremtői elégedetten állapíthatják meg, hogy az új valuta jelentős sikereket ért el. Nem elsősorban területi nyereségeiről van szó - az eredeti 12 tag után tavaly Szlovénia, idén pedig Málta és Ciprus lépett be az euróövezetbe -, hanem arról, hogy nemzetközi fizetőeszközként és tartalékvalutaként is komoly tekintélyt szerzett magának a közös európai valuta. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint az utóbbi szerepkörben 2007-ben 2 százalékponttal, 26,4 százalékra nőtt az euró súlya. Tavaly a forgalomban lévő euróbankjegyek meghaladták a dollárbankjegyek mennyiségét, és az euró vált a nemzetközi hitelfelvétel első számú valutájává. A sztárok körében divatossá vált euróban kérni a gázsijukat. Ezek a fejlemények és az a tény, hogy tavaly a dollárral szemben az 1,5-es átváltási arányt ostromolta az európai fizetőeszköz, azt jelenti, hogy az euró folyamatosan erős riválisává vált a korábban egyeduralkodó amerikai valutának.
Ezzel egyidejűleg az eurózóna lakossága és politikusai még mindig fanyalogva nyilatkoznak a közös valutáról. Olaszországban és Németországban makacsul tartja magát az a meggyőződés, hogy az euró bevezetése nyomán megugrottak az árak, Nicolas Sarkozy francia elnök megnyilatkozásai szerint pedig a közös pénz nem a pénzügyi stabilitás szimbóluma, hanem csapás a tagországok kereskedelmére, eszköz az USA kezében ahhoz, hogy szabotálja költségvetése rendbetételét, mivel az erős euró e nélkül is megkönnyíti az amerikai termékek exportját. Az Európai Központi Bank pedig képtelen változtatni ezen a helyzeten - véli Sarkozy egyre több európai politikustársával összhangban.
A 2000-ben még 0,82-os dollárárfolyamon forgó európai fizetőeszköz erőssége ugyan fékezi az égbe szökő olajárak begyűrűzését Európába, ám mostanra nagymértékben megnehezíti az exportot. (Az Airbus repülőgépgyártó például már azon gondolkodik emiatt, hogy termelése egy részét kitelepíti az USA-ba.) Ugyanakkor ez nem elég komoly visszatartó erő azoknak a kelet-európai országoknak - Szlovákiának és a balti országoknak -, amelyek minél előbb szeretnének bekerülni az eurózónába.
