Hosszú távon Európa ellátási nehézségekkel szembesül, ha Oroszország nem tesz többet olaj- és gázkészletei feltárása érdekében. A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) szerint amennyiben Oroszország termelése a mai szinten marad, néhány évtizeden belül elfogynak a készletei. Moszkva nem invesztál eleget a feltárásba, a külföldi cégeket pedig energetikapolitikája akadályozza. Jóllehet az európai kitermelők ugrásra készen várnak - hiszen nemcsak technológiájuk, tőkéjük, de kapacitásuk is azonnal rendelkezésre áll -, a bizonytalan jogi helyzet elzárja őket a piactól. A nyugati részesedés az orosz energiahordozók feltárásában nemhogy növekedne, hanem évek óta csökkenő tendenciát mutat. Miközben ma Oroszország termelése szerint a második helyet foglalja el, az ismert tartalékok alapján a világrangsorban csak a hetedik. Az olajkitermelés változatlan üteme mellett 22 év múlva kimerülnek az olajmezők.
Hasonló, bár kevésbé drámai a helyzet a gáznál: ebből mintegy 75 esztendeig elegendők a készletek. Viszont az orosz gázszállítás máris sokkal kisebb mértékben növekszik, mint azt a Kreml saját energiastratégiája előrevetítette. A DIW megállapítása szerint ez a lanyhuló terjeszkedés rövid és középtávon még nem lesz érezhető az Európai Unió tagállamaiban, ám - különös tekintettel a növekvő kínai keresletre - hosszabb távon már ellátási nehézséget okozhat.
A DIW szerint a helyzet megváltoztatásában két tényező játszhatna szerepet. Egyrészt Oroszországnak módosítania kellene a politikai kereteken - azaz nagyobb teret kellene engednie az uniós befektetőknek. Másrészt, ami az új feltárásokat illeti, a távoli és kisebb mezők irányában kellene kutatásokat végeznie. A német tanulmány ugyanakkor potenciális problémát lát abban is, hogy a hazai fogyasztást láthatóan nem fékezik, sőt mivel a belföldi piacon olcsóbban jutnak hozzá az energiához, a szubvenció nem is ösztönzi az energiatakarékosságot, ami szintén felgyorsíthatja a készletek kimerülését. Az orosz nyersolaj- és földgázexport 70 százaléka landol az Európai Unióban - az EU olaj- és gázszükségletének mintegy harmada származik Oroszországból. Az uniós energiapolitika ma minden korábbinál erőteljesebben keresi az alternatív beszerzési piacokat, hogy csökkentse kiszolgáltatottságát Oroszországtól. Mindenekelőtt a Nabucco vezeték megépítésével célozza meg a kaukázusi térséget, de tisztában van azzal is, hogy a források szűkösek, s az orosz import továbbra is meghatározó marad.
