Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Óvatosak az EU-tagállamok, nehezen kötelezik el magukat, hogy milyen mértékben veszik ki részüket a "zöld" Európából. A tavaszi EU-csúcson vállalták, hogy 2020-ra a jelenlegi hat százalékról húszra növelik az energiafogyasztásban a megújuló energiaforrások részesedését (ilyen a szél- vagy napenergia, vízi erőművek, biomassza). A megállapodásra csak azt követően került sor, hogy rögzítették: a vállalás átlagos, nem minden tagországnak kell egyformán kivennie a részét belőle. (Többek között a magyar beleegyezésnek is ez volt a feltétele.)
Az Európai Bizottság most szembesül azonban azzal, hogy szép dolog a kompromisszum, ám amikor a teherviselésről kell dönteni, akkor mintha újra kezdődne a harc. Az EB-nek mostanra kellett volna kidolgoznia a menetrendet, de Andris Piebalgs, az EB energiapolitikáért felelős tagja az EUobservernek jelezte, hogy a munkával legfeljebb az év végére készülnek el. Az ok: egyetlen tagállam sem siet kiteríteni a kártyáit, például arról, hogy milyen fejlesztési politikát követ az elkövetkező évtizedben az energetikában, attól tartva, hogy esetleg túlságosan is ambiciózusnak bizonyulhat és utólag már nem csökkenthet a vállaláson. Brüsszelnek jogi nyelvre kell átültetnie a megállapodást, amelyben rögzítik a 2020-ra elérendő egyéni értékeket, és amennyiben ezt valahol nem teljesítik, az adott ország ellen eljárás indítható.
Nem segíti a megújuló energiaforrások potenciáljának megrajzolását az sem, hogy a tagországok teljesen eltérő gazdaságpolitikát folytatnak a szektor támogatása érdekében. Márpedig arra a belső piaci eljárások miatt nagyon kell ügyelni, hogy amikor a "zöld" energia átlépi az országhatárt, annak az ára reális piaci viszonyokat tükrözzön. Ha viszont eltérő az energiaforrás infrastruktúrájának állami támogatása, értelemszerűen a piacra kerülő energia árképzése is ehhez igazodik.
Ezzel párhuzamosan dolgoznak a tagállamok Brüsszellel közösen egy másik kötelező érvényű vállaláson, nevezetesen hogy 2020-ra a közlekedésben a benzin- és dízelfogyasztás legalább tíz százalékát bioüzemanyag váltsa fel. Itt is meg kell a találni az "egészséges" arányt. Az agrárterményből nyert első generációs biodízel és bioetanol máris vitatott, egyrészt alacsony hatásfokuk miatt, másrész elterjedésük az égbe hajthatja a gabona árát, arról nem is beszélve, hogy például a kukorica feldolgozása során nagy mennyiségű fosszilis energiát használnak fel. Ezért több kutatásra van szükség a második generációs bioüzemanyag előállítására, mint például az alacsony lignintartalmú fafajták létrehozására.
