Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szigorúbban és uniós szinten kellene szabályozni az Európai Unióban a pénzintézetek közötti határokon átnyúló együttműködést, mert a jelenlegi szisztémában nehezen lehetne kezelni egy olyan válságot, amely valamelyik nagy nemzetközi bankot érintené – állapította meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az eurózóna gazdaságát áttekintő éves jelentésében. Az IMF szakértői szerint az eurózóna pénzügyi rendszere viszonylag jó egészségnek örvend, de vannak jelek arra, hogy a hitelfeltételek romlására lehet számítani. A vállalati adósságbesorolások az utóbbi időben inkább lefelé változtak, mint fölfelé, a hitelből való finanszírozás kezdhet túlzott mértéket ölteni mind a vállalati szektorban, mind pedig a háztartásokban.
A nemzetközi piacok egyik legforróbb témájának számító, az USA-ban erős aggodalommal figyelt másodlagos jelzálog-hitelezésről külön konzultáltak az IMF szakértői az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank illetékeseivel. Ők úgy látták, Európában egyelőre nem kell tartani ezzel kapcsolatos válságtól, lévén hogy itt sokkal kevésbé terjedt el a nem elég jó adósokat megcélzó másodlagos hitelezés, nem is szólva a hozzá kapcsolódó piaci derivatívumokról. Ezzel együtt felhívták a figyelmet arra, hogy néhány európai bank közvetlenül érintett az USA másodlagos piacán; korábbi hírügynökségi beszámolók szerint két német bank, az IKB Deutsche Industriebank és a Commerzbank már jelezte, hogy e tevékenységük érintheti a profitjukat.
A határokon átnyúló nagy pénzintézetek (LCFI) szempontjából azért jelenthet különös problémát a válságkezelés, mert ahány országban működnek, annyiféle felügyeletnek kell megfelelniük. Az egyes piacszabályozó testületek elsősorban a saját országukra figyelnek – mutat rá a Valutaalap –, és nincs olyan felügyeleti szerv, amelynek a hatásköre az eurózóna egészére kiterjedne.
Az IMF szerint az a kulcsprobléma, hogy a nemzeti felügyeleti szerveknek a saját országukat érő károk limitálására kell törekedniük. Ha megerősítenék az európai határok fölötti pénzügyi szabályozó rendszert, akkor könnyebb lenne a hatékony válságmegelőzés, csökkenteni lehetne a morális kockázatot és nem kellene az adófizetők pénzét veszélyeztetni egy LCFI bedőlése esetén. Nem a centralizáció/decentralizáció kérdéséről van szó – hangsúlyozza az IMF –, hanem arról, hogy meg kellene találni a megfelelő egyensúlyt. A szervezet szakértői szerint az egyik lehetséges megoldás az, hogy az országos szervek mandátumát európai orientációval erősítik meg, illetve hogy az európai bankfelügyeleti bizottságban (CEBS) minősített többségi szavazással dönthessenek adott esetben egy válság kezeléséről. Ez persze felveti az ilyenkor szokásos, nagyobb EU-országok versus kicsik problémát – teszik hozzá megfigyelők –, és a kisebbek felügyeleti szervei attól tarthatnak, hogy csorbul a hatáskörük.
