Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei megegyeztek abban, hogy mi minősíthető borjúhúsnak, vagyis pontosították a legfeljebb tizenkét hónapos szarvasmarha húsára vonatkozó értékesítési feltételeket. Az új szabályok alapján az ilyen húsra az egyes tagállamokban meghatározott kereskedelmi megnevezést kell használni az állat vágási korának megjelölésével. Az intézkedés célja, hogy javítsa a piac átláthatóságát és segítse a fogyasztókat az általuk vásárolt termékek pontos felismerésében. A rendelet erősíteni fogja az egységes piac működését és biztosítja a fogyasztók jobb tájékoztatását – írta az Európai Bizottság magyarországi képviselete közleményében.
A legfeljebb tizenkét hónapos szarvasmarha húsának termelési és értékesítési feltételei, valamint a vágáskor tapasztalt jellemzői tagállamonként gyakran eltérőek. A termelési rendszereknek két fő típusa létezik. Az egyik rendszerben az állatokat elsősorban tejjel és tejtermékekkel takarmányozzák, és nyolc hónapos koruk előtt levágják. A másik rendszerben az állatokat szinte kizárólag gabonafélékkel – főként kukoricával – etetik, takarmányfélékkel kiegészítve, és leghamarabb tíz hónapos korukban ölik le. Míg az első rendszer csaknem valamennyi tagállamban létezik, a második csupán néhány uniós országban honosodott meg, főként Hollandiában, Dániában és Spanyolországban. Az EU fontosabb fogyasztói piacain e különböző termelési rendszerekből származó húsokat eddig általában ugyanazzal a kereskedelmi megnevezéssel („borjúhús”) forgalmazták. Általában nem tüntetik fel, hogy mivel takarmányozták az állatot, sem azt, hogy levágáskor hány hónapos volt.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen gyakorlat megzavarhatja a kereskedelmet, és tisztességtelen versenyhez vezethet. Tehát közvetlen hatással van az egységes piac megfelelő működésére: a vágóhídról kikerülve a két rendszerből származó hús között ugyanis kilogrammonként 2–2,5 euró körüli árkülönbség van. Ez a gyakorlat emellett a fogyasztók számára megtévesztő is lehet, mivel félrevezetheti a vásárlót a termék valódi tulajdonságait illetően. Ezért számos tagállam kérte a bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az ilyen hús értékesítési feltételeinek pontosítására vonatkozóan, különösen a „borjúhús” kereskedelmi megnevezés használatról.
A mezőgazdasági tanács elfogadta a bizottság javaslatát, amely meghatározza azokat a kereskedelmi megnevezéseket, amelyeket az egyes tagállamokban a 0–8 hónapos és a 8–12 hónapos kategóriába sorolható állatok húsának értékesítésekor alkalmazni kell, valamint amely előírja, hogy a terméken fel kell tüntetni az állatok vágási korát.
Az új szabályozás értelmében a kereskedelmi megnevezés megválasztásakor, amennyire lehet, figyelembe kell venni a szokásokat és a kulturális hagyományokat, ezzel segítve a fogyasztót, hogy elvárásainak megfelelő terméket választhasson. Ennek eredményeképpen az első kategóriába tartozó hús kereskedelmi megnevezése „borjúhús”. A második kategóriába tartozó hús megnevezése „növendék marha húsa”. Az Európai Unió évente körülbelül 800 ezer tonna borjúhúst termel, a kontinens legnagyobb fogyasztói, 70 százalékos aránnyal, Franciaország és Olaszország. A rendelkezés hatálya a harmadik országokból behozott húsra is kiterjed.
