Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Bizottság közelmúltbeli jelentésében bírál több tagállamot, mert azok túl szigorúan lépnek fel az országukban dolgozó külföldi munkavállalókkal szemben. A dokumentum kitér arra, hogy egyes országok, köztük Németország és Ausztria, nagy buzgalommal ellenőrzik a területükön működő külföldi szolgáltatók foglalkoztatási gyakorlatát, amivel lényegében korlátozzák az e cégeknél dolgozni kívánó külföldiek munkavállalási lehetőségeit. A kritizált tagországok egyebek mellett megkövetelik az érintett társaságoktól, hogy fenntartsanak egy irodát, illetve foglalkoztassanak egy képviselőt a vendéglátó országban, továbbá sok esetben elvárják a hozzájuk tartozó alkalmazottaktól, hogy folyamatosan náluk legyenek a foglalkoztatásukat igazoló dokumentumok. Az említettek mellett Svédországot, Belgiumot és Görögországot is magában foglaló csoport azzal védekezik, hogy a helyi munkaügyi rendszert megkerülő, illegális, bejelentés nélkül végzett munkavállalásnak akar gátat vetni a szigorú szabályok érvényesítésével.
Brüsszel viszont úgy véli, hogy az említett intézkedések nem jogosak, aránytalanok, és az alkalmazásukkal elérendő célok elérhetők lennének úgy is, hogy a vendéglátó ország hatóságai információt kérnek a betelepült vállalkozásokról és azok alkalmazottairól a külföldiek saját országától. Bár bizonyos bejelentési kötelezettségek előírása jogos lehet – például hogy egy adott munka mikor kezdődik, meddig tart, hogy folytatják le és hány dolgozót érint –, a további formalitások csak kötözködések, amelyek olyan körülményessé és drágává teszik a külföldiek munkavállalását, hogy attól attól a foglalkoztatók kedve. Mindez akadályozza a cégeket alapvető joguk, a szabad vállalkozás gyakorlásában. Azt, hogy ezek az extra korlátozások szükségtelenek, mi sem bizonyítja jobban az EB szerint, mint hogy a tagállamok nagy része megvan nélkülük, és szükség esetén a náluk vendégeskedő cég saját országának hatóságaitól kér segítséget az esetleges visszaélések megelőzésére.
Az ilyen típusú foglalkoztatás egyébként nem jelentős az EU-ban. 2005-ben mindössze egymillió ember kapott így munkát, ami a közösség teljes munkaerő-állományának 0,4 százaléka. Ehhez képest elég sok per indult miattuk a tagállamok ellen, amelyek nem szívesen látják őket országukban, mert nyilvánvalóan jobban szeretnék, ha a náluk letelepült vállalkozások az ő munkaerőpiacukról elégítenék ki munkaerő-szükségletüket.
