Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lengyelországban a Gazeta Wyborcza cikke szerint 20-30 év múlva érik el az európai átlagfizetést, de az utolérési folyamatot jelentősen felgyorsította az unióhoz való csatlakozás. A harmadik negyedévben a gazdasági növekedés a magyarországi 3,9 százaléktól a lettországi 11,8 százalékig terjedt. Az átlaglengyel havonta bruttó 640 eurónak megfelelő összeget keres, amiből a társadalombiztosítás és az adók levonása után ennek mintegy 60 százaléka marad a zsebében – ami az osztrák vagy német átlagnak csupán 30 százaléka. Igaz, ezt többé-kevésbé ellensúlyozza, hogy a lengyelországi árak 40 százalékkal alacsonyabbak az uniós átlagnál. Ráadásul a többiekhez hasonlítva sem lehet okuk panaszra a lengyeleknek, náluk jobban csak a csehek (több mint 700 euró) és a szlovénok (közel 1200 euró) keresnek, utóbbiak már utolérték a régi EU legszegényebb tagjait, Portugáliát és Görögországot. Ugyanakkor nem náluk, hanem a legkisebb keresetű új tagoknál száguld igazán a gazdaság – Észtország és Lettország még Kínában is elképzelhetetlen sebességgel, évi közel 12 százalékkal emeli bruttó hazai termékét (GDP), Szlovákia az ország 1993-as önállósodása óta a legnagyobb, 9,8 százalékos növekedését produkálta a harmadik negyedévben, a többiben is 5-6 százalékos az évi bővülés – a súlyos költségvetési hiányt és a reformok bevezetésének kényszerét nyögő Magyarország kivételével.
2006 a fordulat éve volt Emilia Skrok világbanki szakértő szerint. Eddig a növekedés hajtóereje az export volt, ami elsősorban a külföldi beruházásoknak volt köszönhető – a külföldi cégek az új tagországokba telepítettek termelőbázisokat, ezzel fellendítve az ipart és annak kivitelét. Az idén azonban a térségben elkezdett egyre nagyobb szerepet játszani a fogyasztás, ami nagyrészt gyorsan növekvő hitelfelvételekre épül, ami viszont növeli az inflációs veszélyt. A fogyasztói árak növekedése novemberben Litvániában 4,4, Észtországban 4,6 és Lettországban 6,4 százalékos volt, ami ugyan a zimbabwei 1100 százalékhoz képest elenyésző, de az Európai Unióban a legmagasabbak között van. Ez jelentősen késleltetheti a baltikumi országok csatlakozását az euróövezethez, azok pedig nem sokat tehetnek ellene – mondta a PricewaterhouseCoopers gazdasági főtanácsadója, Witold Orlowski. Nemzeti valutájukat ugyanis szorosan az euróhoz kötötték, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy kamatemeléssel harcoljanak az infláció ellen.
Az árak és a bérek is az európai szint felé törekednek: Lengyelországban a nominálbér évente 4-5, a reálbér 3-4 százalékkal emelkedik. (Csehországban 6, Szlovákiában 7-8 százalékos az évi növekedés.) A rekorderek azonban ez esetben is a balti államok: Észtországban 16,5, Lettországban 23 százalékos a béremelkedés éves mértéke, ami még a viszonylag magas infláció mellett is igen tekintélyes. Ez az átlagpolgárnak öröm, de egyre inkább aggasztja a vállalkozókat és a befektetőket, akik attól tartanak, hogy a külföldi beruházók az olcsóbb bérű Bulgáriába és Romániába viszik át termelésüket. Ettől azonban Skrok szerint egyelőre nem kell tartani, ugyanis a beruházások helyének kiválasztásakor nem a munkabér az elsődleges meghatározó szempont, hanem a beruházási légkör, az infrastruktúra állapota és a földrajzi hely, és amíg a termelékenység gyorsabban nő a béreknél, nincs ok az aggodalomra.
